És elfolyék a szent magzatvíz... és kibújék a messiás.

De akár:

- Jáhááj! - kiáltotta a felriadó asszonyforma, és leesett a fejõszékrõl.
Elvégre Boldizsár úgy nézett ki a maszkjában, mint egy két lábon járó
bankbetét.
- Kik vagytok? - kezdett kászálódni a nõforma.
- A három napkeleti bölcs.
- Mííí???
- A három napkeleti bölcs.
Az asszony gyanakodott.
- Akkor meg mit akartok itt egy tehénistálló körül hajnali kettõkor?
Szerintem ez nem valami bölcs dolog.
- Asztrológusok vagyunk - magyarázkodott Gáspár, Boldizsár pedig
jelentõségteljesen hozzátette:
- A fényes Napkeletrõl jöttünk.
- Ez valami jópofa poén? - Kérdezte az asszony. Ronda, rikácsoló hangja
volt, és nem fukarkodott a hangerõvel. Menyhárt hangja viszont megtelt
áhítattal.
- Dicsõíteni jöttünk a kisdedet.
- Hódolatunkat kell kifejeznünk - pontosított Boldizsár.
- Hódolat?! Részegek vagytok! Pfuj, undorító! - kiáltotta a felháborodottt
delnõ (forma), és elkezdte õket taszigálni. - Kifelé, gyerünk kifel&eacutte;!
Bepofátlankodtok ilyen süket szöveggel! Adok én nektek csillagjóslást!
Kifelé!
Gáspár kérlelõre fogta.
- Ne-ne! Látnunk kell õt!
- Másnak a kölykét dicsõítsétek! Tûnés!
- Csillag vezérelt minket - próbálkozott Boldizsár a maszkja mögül.
- Szerintem inkább egy pálinkásüveg. Kifelé!
- Nem! - makacskodott Boldizsár. - Ajándékokat hoz... - Kifelé! - ...tunk.
- Aranyat, tömjént, mirhát - segített neki Menyhárt. Az asszony azonnal
hangot váltott.
- Miért nem ezzel kezdtétek? Ott van bent. - szabadkozva tessékelte õket
befelé. - Elnézést kérek a nagy kupi miatt.
A három napkeleti bölcs elérzékenyülve állt meg a jászol elõtt, az asszony
mögöttük maradt.
- Egyébként mi az a mirha? - kérdezte.
Menyhárt, le nem véve szemét a jászol tartalmáról, válaszolt neki.
- Egy értékes balzsam.
Az asszony újra rikácsolni kezdett:
- Balzsam! Miért hoztatok neki balzsamot? Megharaphatja!
- Mi?
- Az egy veszedelmes állat! Dobjátok a vályúba!
Hevesen tiltakoztak.
- Nem, nem!
- De bizony az! Nagy izéje is van - mutatott ágaskodó szarvakat az ujjaival
az asszony.
- Ez egy krém - magyarázta Gáspár. A matróna kezdett elbizonytalanodni.
- Létezik egy balzsam nevû állat. Vagy ezt csak álmodtam? Szóval ti
asztrológusok vagytok? - mutatott a jászolban fekvõ gyerekre.
- Hm? - nem értették.
- Milyen jegyben született?
- Kecskebak - válaszolta Gáspár.
Az asszony nagyon megörült.
- Ó! Kecskebak? És azok milyenek?
Gáspár azonban errõl nem adott felvilágosítást, ugyanis kezdett ideges lenni.
- Ó! Hisz õ az lsten fia. A Megváltó! A zsidók királya - tódította
Boldizsár.
- Mármint a kecskebak?
- Õ... nem, nem, nem, nem! Csak õ.
Az asszony tudálékosan bólintott.
- Ó! Mindjárt gondoltam. Különben sok lenne belõle.
A bölcsek egymás mellé térdeltek a jászol elé. - Milyen névre hallgat? -
kérdezték.
- Ó, Brájen (írd: Brian) - válaszolta átszellemülten a büszke anya.
A vendégek kórusban kántálni kezdtek.
- Imádunk téged O'Bráe;jen, aki mindannyiunk ura vagy. Dicsõség néked Brájen
és a mi Urunknak, lstenünknek. Ámen.
Az asszony mögöttük toporgott.
- Sokáig csináljátok még ezt?
- Mit?
- A dicsõítést.
- Nem-nem - szabadkoztak a bölcsek, elvégre alig pár hétig kellett a
sivatagban tevegelniük ezért a tizennégy másodpercért - és elkezdtek
hátrálni kifelé.
Az anya kitessékelte õket, miközben gondosan begyûjtötte az ajándékokat.
- Nos hát, ha megint erre jártok, kukkantsatok be. Huh! És nagyon kösz az
aranyat meg a tömjént. De a mirhából ne csináljatok problémát legközelebb!
Viszlát!
A csomagokkal egyensúlyozva visszatért a jászolhoz, és beszélni kezdett a
csecsemõhöz.
- Milyen kedvesek voltak, nem? Tiszta lökött társaság! De azért nézd ezt
meg! - és felmutatott egy csomagot.
Abban a pillanatban felbukkant az ajtóban az egyik bölcs, az asszonyhoz
ugrott, kikapta a kezébõl az egyik csomagot és már iszkolt is kifelé.
Rögtön utána megjelent a másik és a harmadik is.
- Hé! - kiáltotta az anya - Add vissza! Ez az enyém! Ez a Megváltótok
tulajdona!
Boldizsár egy pillanatra visszafordult, és a földre lökte az asszonyt,
aztán sietett a többiek után.
Odakint megálltak egy pillanatra a bejárat elõtt. A szomszédos istálló
ajtaján át földöntúli fény áradt feléjük, és halkan szólt a szférák zenéje.
Mögülük hirtelen gyereksírás hallatszott, aztán a számukra immár
felejthetetlen rikácsoló hang. - Kuss legyen! Végül egy anyai pofon
csattanása...

The ability to destroy a planet is insignificant next to the power of the Force.