Új hozzászólás Aktív témák

• #3358 Blyan félisten btudos #3354

  Új Válasz 2012-12-05 20:40:29 #3358

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Blyan

  félisten

  válasz btudos #3354 üzenetére

  És elfolyék a szent magzatvíz... és kibújék a messiás.

  De akár:

  - Jáhááj! - kiáltotta a felriadó asszonyforma, és leesett a fejõszékrõl.
  Elvégre Boldizsár úgy nézett ki a maszkjában, mint egy két lábon járó
  bankbetét.
  - Kik vagytok? - kezdett kászálódni a nõforma.
  - A három napkeleti bölcs.
  - Mííí???
  - A három napkeleti bölcs.
  Az asszony gyanakodott.
  - Akkor meg mit akartok itt egy tehénistálló körül hajnali kettõkor?
  Szerintem ez nem valami bölcs dolog.
  - Asztrológusok vagyunk - magyarázkodott Gáspár, Boldizsár pedig
  jelentõségteljesen hozzátette:
  - A fényes Napkeletrõl jöttünk.
  - Ez valami jópofa poén? - Kérdezte az asszony. Ronda, rikácsoló hangja
  volt, és nem fukarkodott a hangerõvel. Menyhárt hangja viszont megtelt
  áhítattal.
  - Dicsõíteni jöttünk a kisdedet.
  - Hódolatunkat kell kifejeznünk - pontosított Boldizsár.
  - Hódolat?! Részegek vagytok! Pfuj, undorító! - kiáltotta a felháborodottt
  delnõ (forma), és elkezdte õket taszigálni. - Kifelé, gyerünk kifel&eacutte;!
  Bepofátlankodtok ilyen süket szöveggel! Adok én nektek csillagjóslást!
  Kifelé!
  Gáspár kérlelõre fogta.
  - Ne-ne! Látnunk kell õt!
  - Másnak a kölykét dicsõítsétek! Tûnés!
  - Csillag vezérelt minket - próbálkozott Boldizsár a maszkja mögül.
  - Szerintem inkább egy pálinkásüveg. Kifelé!
  - Nem! - makacskodott Boldizsár. - Ajándékokat hoz... - Kifelé! - ...tunk.
  - Aranyat, tömjént, mirhát - segített neki Menyhárt. Az asszony azonnal
  hangot váltott.
  - Miért nem ezzel kezdtétek? Ott van bent. - szabadkozva tessékelte õket
  befelé. - Elnézést kérek a nagy kupi miatt.
  A három napkeleti bölcs elérzékenyülve állt meg a jászol elõtt, az asszony
  mögöttük maradt.
  - Egyébként mi az a mirha? - kérdezte.
  Menyhárt, le nem véve szemét a jászol tartalmáról, válaszolt neki.
  - Egy értékes balzsam.
  Az asszony újra rikácsolni kezdett:
  - Balzsam! Miért hoztatok neki balzsamot? Megharaphatja!
  - Mi?
  - Az egy veszedelmes állat! Dobjátok a vályúba!
  Hevesen tiltakoztak.
  - Nem, nem!
  - De bizony az! Nagy izéje is van - mutatott ágaskodó szarvakat az ujjaival
  az asszony.
  - Ez egy krém - magyarázta Gáspár. A matróna kezdett elbizonytalanodni.
  - Létezik egy balzsam nevû állat. Vagy ezt csak álmodtam? Szóval ti
  asztrológusok vagytok? - mutatott a jászolban fekvõ gyerekre.
  - Hm? - nem értették.
  - Milyen jegyben született?
  - Kecskebak - válaszolta Gáspár.
  Az asszony nagyon megörült.
  - Ó! Kecskebak? És azok milyenek?
  Gáspár azonban errõl nem adott felvilágosítást, ugyanis kezdett ideges lenni.
  - Ó! Hisz õ az lsten fia. A Megváltó! A zsidók királya - tódította
  Boldizsár.
  - Mármint a kecskebak?
  - Õ... nem, nem, nem, nem! Csak õ.
  Az asszony tudálékosan bólintott.
  - Ó! Mindjárt gondoltam. Különben sok lenne belõle.
  A bölcsek egymás mellé térdeltek a jászol elé. - Milyen névre hallgat? -
  kérdezték.
  - Ó, Brájen (írd: Brian) - válaszolta átszellemülten a büszke anya.
  A vendégek kórusban kántálni kezdtek.
  - Imádunk téged O'Bráe;jen, aki mindannyiunk ura vagy. Dicsõség néked Brájen
  és a mi Urunknak, lstenünknek. Ámen.
  Az asszony mögöttük toporgott.
  - Sokáig csináljátok még ezt?
  - Mit?
  - A dicsõítést.
  - Nem-nem - szabadkoztak a bölcsek, elvégre alig pár hétig kellett a
  sivatagban tevegelniük ezért a tizennégy másodpercért - és elkezdtek
  hátrálni kifelé.
  Az anya kitessékelte õket, miközben gondosan begyûjtötte az ajándékokat.
  - Nos hát, ha megint erre jártok, kukkantsatok be. Huh! És nagyon kösz az
  aranyat meg a tömjént. De a mirhából ne csináljatok problémát legközelebb!
  Viszlát!
  A csomagokkal egyensúlyozva visszatért a jászolhoz, és beszélni kezdett a
  csecsemõhöz.
  - Milyen kedvesek voltak, nem? Tiszta lökött társaság! De azért nézd ezt
  meg! - és felmutatott egy csomagot.
  Abban a pillanatban felbukkant az ajtóban az egyik bölcs, az asszonyhoz
  ugrott, kikapta a kezébõl az egyik csomagot és már iszkolt is kifelé.
  Rögtön utána megjelent a másik és a harmadik is.
  - Hé! - kiáltotta az anya - Add vissza! Ez az enyém! Ez a Megváltótok
  tulajdona!
  Boldizsár egy pillanatra visszafordult, és a földre lökte az asszonyt,
  aztán sietett a többiek után.
  Odakint megálltak egy pillanatra a bejárat elõtt. A szomszédos istálló
  ajtaján át földöntúli fény áradt feléjük, és halkan szólt a szférák zenéje.
  Mögülük hirtelen gyereksírás hallatszott, aztán a számukra immár
  felejthetetlen rikácsoló hang. - Kuss legyen! Végül egy anyai pofon
  csattanása...

Új hozzászólás Aktív témák