Új hozzászólás Aktív témák

• #42 totron addikt hcl #3

  Új Válasz 2024-08-26 15:46:30 #42

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  totron

  addikt

  válasz hcl #3 üzenetére

  mindenki fél kézzel old meg olyan problémákat, amivel küzdesz hónapokig
  Meg a nagybüdös, dinamikusan lengedező, vastageres lóbránert. Népsport vetíteni önmaga felé, másokon keresztül, mások kárára. Főleg mióta van a közösségi média, a lehető legjobb táptalaj. Mondanom sem kell mennyire káros azok számára akikben ez plusz frusztrációt kelt és még nem jutott el a tudatos tudatukig, hogy ezek az emberek csak másokon át képesek életben tartani magukat, álképességeket kölcsönözve maguknak. Katonáik meg epedve szomjazzák a sztárt, körbe is értünk, majdnem mindenki boldog. Lakatra zárnám mindet, gyermekes instahülyék. Nem a posztolóra gondolok természetesen, hanem sajnos az átlagemberre akik mások vízfelszín alá való lenyomásából képes csak felszínen maradni. Egy töredék kis rész meg tényleg ügyesebb, de valahogy az sosem szorul rá, hogy nagy dobra verje magát.

  TheLázs, sok kérdőjelet hagy maga után a posztod, bennem legalábbis számos kérdés merült fel. Először is a diagnózisban foglaltakat mennyiben érzed magadénak? Fedik-e a valóságot vagy csak a terapeutával közösen sikerül belemagyarázni, hogy ez te vagy? Nem kevés esetet láttam, mikor az elvileg megnyugvást hozó diagnózis - 'hovatartozás', elnyert identitás - okán asszisztált a páciens a téves diagnózishoz. Persze lehet helyes is, távolról nem célom, nem is képességem ezt eldönteni, csak hangosan gondolkodunk.
  Mindenki egyedi és van, hogy kell a sorvezető - nem szégyen - de végsősoron önmagunk boldogulását önmagunknak kell menedzselni és ez nem megy helyesen, önazonosan, ha csöbörből vödörbe vezetik az embert. Ha viszont egy megfelelővel sodorja össze a sors az embert, sok mindenre rá tud mutatni. Félelmetes például a maszkolási képesség, nem? Túlélőösztön és önsorsrontás ugyanazon a helyiértéken. Főleg utólag visszatekintve, átlátva már. Mint mikor a szerelmes embernek dumálsz, hogy halló, nem jó a képlet. Mennyi mindenre képes az elme stresszkerüléstől, elvárás-teljesítéstől hajtva.

  Hogy megküzdési stratégiát vagy a vázolt probléma forrását adták a szüleid a kezedbe, az a legfőbb kérdés itt. Mindkettőt, ahogy nézem. Bődületes megfelelési kényszer a forrása minden másnak itt. De hagyjuk távdiagnózist, viszont ez úgy erősen kilóg (ordít) a poszt szövegéből számomra.

  Apukád saját maga felé alkalmazott pesszimizmusából vettél át vagy ezt neked tartogatta? Mennyire egyszerű lenne a szülő feladata pedig, megelőlegezett bizalom, ehelyett egészen sokan egészen hatékonyan képesek pont az ellenkezőjét hozni. De lám, lett belőled valaki.

  Az ezer projekt mint a korlátok hiánya is lehet a produktivitás alábbhagyásának, amolyan elő-kiégésnek az oka. Ami a munkában gördülékeny, egyéb területeken nem, végrehajtottad a beléd plántált programot, megélsz. Egyedül csak az egyebekre nem jutott már muníció. Kizárólag munkából egyébként sem lehet előállítani a változatosságot, megújulást, a fásultság elkerülését, bármennyire is vallják ezt a workoholic-ok, csőlátással. Kell a más.

  Irányítás: van egy maximumérték mindenkiben, a mindennapokban ez értelemszerűen szétterül. Felőrlődsz benne, ha a nap minden másodpercében apádnak, szüleidnek akarsz megfelelni - élethosszig.

  Nem konkretizálod, hogy mely eddig megvetett dolgok vannak most a segítségedre. Hosszú távon a reakciókkal is óvatosan, a terapeuta érdeke az, hogy minél több pénzt nála hagyj. Remélünk persze egy talpig becsületest.

  Megküzdési stratégiákból javaslom az egyéb irányban felcímkézettekét is, szép és tanulságos áthallásokat lehet felfedezni.

Új hozzászólás Aktív témák