Új hozzászólás Aktív témák

• #5 Vakegérke félisten potyautas #4

  Új Válasz 2017-02-26 08:14:16 #5

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  válasz potyautas #4 üzenetére

  Ha a szülő megy el, nagyon tud fájni, de gyermeket temetni sokkal nagyobb tragédia.
  Ami pedig a házastársat illeti, mintha az egyik felemet tépné le a sors. Átéltem, tudom.

  Részvétem a "kislánynak".

• #4 potyautas tag

  Új Válasz 2017-02-26 07:53:44 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  potyautas

  tag

  LOGOUT blog (1)

  Az említett egykori kislány, aki látta Lajoskát beleesni a forró vízbe, múlt héten temette el a férjét. 20 évvel korábban pedig hosszú betegség után a lányát. Akit elkerülnek a betegségek, balesetek, fel se tudja fogni, mennyire szerencsés.

• #3 potyautas tag Tutu7030 #1

  Új Válasz 2017-02-04 16:03:01 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  potyautas

  tag

  LOGOUT blog (1)

  válasz Tutu7030 #1 üzenetére

  Bizony, nagy bravúr. Igyekszünk is vigyázni rájuk. Csepelen láttam egy játszótéri műkő elefántot, amit eredetileg csúszdának építettek. A feljáróját bebetonozták, s kitettek egy táblát. "A szoborra felmászni tilos!" Ettől még ezernyi veszély leselkedik gyerekeinkre. Az én fiamnak van egy sebhely a homlokán. Nem tudom mibe ütötte be, pedig hárman vigyáztunk akkor éppen rá.

• #2 Vakegérke félisten

  Új Válasz 2017-02-04 13:28:19 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  Pesten a Dagály fürdő köznapi neve volt Néplavór. Nem voltam benne, de sokat jártam arra, mert a környéken tanultam autót vezetni.

  Az én bringám is 1951-es volt, még a váz nevére is emlékszem: Galambos. Egy táskarádiót adtam érte, ami '69-ben még értéket képviselt.

  Szegény Lajoska...
  Ha az én gyerekem lett volna, talán megőrülök.

• #1 Tutu7030 veterán

  Új Válasz 2017-02-04 12:41:37 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Tutu7030

  veterán

  A néplavor elnevezést még nem hallottam, de roppant találó.
  Szép történet, csak a vége lett szomorú. Az ember néha belegondol, hogy mekkora bravúr túlélni a gyerekkort.

Új hozzászólás Aktív témák