Ősz húrja bong, jajong, busong, s ont monoton bút konokon és fájón. [...] ó, múlni már, ősz, hullni már, eresszél, mint holt avart mit felkavart a rossz szél.
Nem 100%, mert csak így beugrott, elnézést.
Álmában nagy folyó volt, de amikor felébredt, maradt kis patak. S csak csordogált tovább, mint könny az arcon, az óriás fák alatt.
