Klasszikus magyar történet, amiből téves következtetéseket lehet levonni. 20éve hajtok BMW-t, jelenleg egy 730D-t. A kulcs itt az, hogy mit vesz meg az ember. Nem a BMW-re kell sokat költeni, hanem egy RONCS BMW-re! Mert a magyarnak az kell, hogy a 10éves kocsiban is legyen 120ekm, ami persze nem létezik, de betekerik neki, hogy megnyugodjon. Aztán csodálkozik, hogy a vásárlást követően szétesik az egész, és valóban, tolhatja bele a milliót, mert a 120ekm-nek hazudott autóban valójában 360k van.
Ha viszont jól vásárol az ember, akkor ezekbe a vasakba csak tankolni kell. Az enyémben most van 290ekm, még az a lengéscsillapító van benne amivel kijött a gyárból, igaz, épp most lesz cserés, de azt hiszem ez önmagáért beszél. A motorhoz, váltóhoz eddig egyetlen autómnál sem kellett hozzányúlni, csak normál inspekció és kimegy a világból.
Ezzel szemben, feleségem Peugeot CC-jére 8hónap alatt 700k-t költöttem, kb. 2 havonta kellett szervizbe vinni, 2 évesen 28ekm-es autó! Ha pénztemetőt akarsz látni, itt kell keresgélni. Egy karbantartott BMW gond nélkül elmegy 600ekm-t, max. 300-nál illik cserélni egy vezérműláncot. De sajnos tény, hogy behozzák a hulladékokat és megtekerik az órát, aztán ebből a laikus levonja a téves következtetést. Hidd el, tudom miről beszélek, az ötödik BMW-t hajtom.

A tudomány a valóság költészete!