Szvsz az "igaz szerelem" ideig-óráig tart. Az embert nem arra tervezte a természet hogy az egész életét egy párral élje le.

If you don't do it enough, nothing's gonna really happen.

Én, pedig ebben reménykedtem.

- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó! - Milyen kóddal? - Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb .

"Megéri párkapcsolatot építeni?"

nem ház az, hogy építeni kelljen

Beatam Mortem Expectans. "kötél&diófa - business solutions"

Nem hinném, hogy a kollégának igaza lenne. Lehet hogy rossz közegben mozogsz, én nem ezt látom. Sokféle ember van, sokféle mentalitással. És ha még így is lenne: ott van még 15%...

A korosztályos tünetekkel, amikről írsz, igazat adok. 20 évesen is azt látom, hogy a saját korosztályom jelentős része alkalmatlan komoly kapcsolatra. Nem mindenki (sőt!), de azért ez egy jellemző dolog.

"Én sokat gondolkodtam azon, hogy ilyesmibe menjek, de szerintem, hogy ne tegyem tönkre az életemet, inkább nem keresek magamnak párt."
Ez butaság. Egyrészt nem biztos hogy keresni fogod, lehet csak szimplán megtalál, másrészt meg nem vonhatod le a fentiekből ezt a konzekvenciát, mert hibát követnél el. Körülötted a szerelem, csak ki kell nyitnod a szemed.

"Se nem tudnám elviselni a szakítást"
Ezzel mindenki így van. Mégis túl lehet élni, hidd el. Az ember napokig azt hiszi, hogy belehal, de végül nem fog. Az idő (és esetleg másvalaki) pedig segít begyógyítani a sebeket. Amúgy íme egy remek szám a szakításról, a szövege szerintem elég király.

[ Szerkesztve ]

„Így száll hát sírba a szabadság... tapsvihar közepette.” /Star Wars Episode III/

A szerelmet sokan összekeverik a vágyódással. Sajnos mindig lesz IZGALMASABB, SZEBB, másik ember. Ha együtt vagy valakivel 20 éves korodtól 15 éven keresztül aztán jön egy:
- 20 éves - aki ugye fiatalabb mint a párod
- izgalmas - hiszen nem ismered 15 éve ezért az ilyen ember csak izgalmas lehet
- "szebb" ez is betudható annak hogy a párod már megszoktad és öregebb is 15 évvel

DE ez a mentalitás nem mehet a végtelenségig mert akkor 60 éves korodra egyedül maradsz. Vagy összejössz valakivel közel 60 évesen és akkor jössz rá milyen jó lett volna az előző 30-40 évet is egyvalakivel letölteni.

A szerelem olyan formában ahogy te azt mondjuk 20 évesen megéled NEM TARTHATÓ fent örökké. Hiszen semmi sem tart örökké. Ezért kell MINDKETTŐNEK akarni az együttlétet meglátni a másikban a jót elfogadni a kisebb-nagyobb hibáit és a szerelmet SZERETETTÉ formálni.
Persze nem árt 10-20 év együttlét alatt tisztában lenni azzal hogy biológiai lények vagyunk szükségletekkel és megpróbálni azt kielégíteni. A szexuális nyitottság hiánya (nem az anál szexre vagy szado mazo dolgokra gondolok) de számos olyan dolog van amivel "büntetlenül" fel lehet dobni a MEGSZOKÁST. Erre is alig látni példát.
Pár példa:
- egy randit szervezni egy bárban és ott úgy viselkedni mint ha ott ismerkednétek meg aztán irány a szoba (olvastam már erről és filmben is láttam ötletes:
- szokatlan helyeken - akár kicsit kockázatos helyeken - szeretkezni pl. konyha, zuhany, lépcsőház, erdő , vagy egy moziban páholyba venni a jegyet és ott (persze más ne legyen ott)
- IGÉNYESSÉG: már nem borotválja gyantázza a lábát vagy a szeméremdombot a férfi pocakot ereszt, a fogmosás nem elhanyagolása szex előtt, slampos öltözködés

AMit írtál az egymás fejéhez vágása minden apróságot is klasszikus példa: "nem volt veled jó a szex" típusú pl. de akkor miért volt vele vagy miért nem mutatta meg neki hogy ő hogy szereti. stb. végtelen a sor.

A legrosszabb hogy azt hisszük a MÁSIKKAL JOBB LESZ, ÉS VAN MÉG IDŐNK . Ezek tipikus hibák.

Két dolog biztos:
- a kísértés örök
- az idő múlik

Akiket én ismerek, hogy jól megvannak régóta azokon látom tudatosságot, eltökéltséget is hogy a kapcsolat fontos nekik sokszor már gyerek van ami külön erőt ad (ezen nem a kényszert értem, hanem egyfajta kiteljesedést)

Ez a tinderes húzogatás, az insta-s magamutogatás stb. is mind felszinessé teszi a kapcsolatokat, könnyebb a felületes ismeretség .

Ami fontos, hogy a mostani 20 évesek sem mások mint én voltam 20 évesen vagy a nagyapánk volt 20 évesen A VILÁG MÁS és a világra adott válaszok mások.

A kedvencem mikor azzal jönnek a nálam is jóval idősebbek hogy bezzeg régen - mondjuk a 2 vh körül vagy előtt - hogy nagyon fiatalon összeházasodtak az emberek, miért? Egyszerű egy fiú vagy lány nem lehetett kötetlenül együtt mint most egy buliban vagy egyéb helyen most a szex is lehetséges veszély nélkül csinálni - óvszer- és nem is volt engedélyezett, tiltott volt a szex, és mint írtam lehetőség sem volt rá. MI volt az ára hogy lehessen büntetlenül szexelni és a szülőktől külön élni??? NA a házasság! MOST nem kell házasnak lenned akkor is szexelhetsz, barátnő barát státusz régebben nem nagyon volt jegybenjártak egy ideig ennyi.

Most az elköltözés is inkább anyagi dolog vagy megteheted vagy nem.

Nem tűnt el, sose volt. Csak régen szégyen volt elválni. Ez vezetett 50-60 évig tartó pokolházasságokhoz.
Mindig vannak szerencsések, meg jól választók, kompromisszumképesek, de attól hogy most több a válás meg rövidebbek a kapcsolatok, ez még régen is így volt, csak kifele mást kellett mutatni. Ennyike.

Túl van ez az egész gondolva, mint a nyuszika meg a fűnyíró.

Things that try to look like things often do look more like things than things

Te is tudod, hogy amit leírtál, az hülyeség, és nemes egyszerűségből indulatból íródott. Vitázhatunk erről értelmesen, de nem itt, és főleg nem így...

„Így száll hát sírba a szabadság... tapsvihar közepette.” /Star Wars Episode III/

17 évesen komoly, hosszú és sikeres kapcsolatba kevesen kezdenek szerintem.
Én tapasztalton az, hogy a nőneműek valahol 16-21 között egyre jobban megkergülnek, 22-25 között tartják az elért állapotot, utána megkomolyodnak... a kapuzárási pánikig. De ez a 2 (3) időszak amikor nem éri meg annyira tépdőni a dolgon

''Milliárdnyi meggyilkolt csillag sikolya elhal az éj békéjében, és a kétségbeesésnek csak néhány, törékeny, kőbevésett szó áll ellen.''

"A nők 85% **rva. Ezen nincs mit szépíteni."

Te most Coming Outoltál?

2024: nem lesz kegyelem a HMD-féle hulladékgyáraknak.

Erre kapcsolódva csak annyit írnék, hogy nem sok, de több ismerősömnél a válás oldotta meg a krízist. Tehát papíron elváltak, viszont a mai napig együtt élnek és elmondásuk szerint ez kellett ahhoz, hogy boldogok legyenek. Érdekes.

2024: nem lesz kegyelem a HMD-féle hulladékgyáraknak.

Együtt élnek vagy már másokkal is "együtt élnek"?

AVerMedia Game Capture HD C281 játékfelvevő olcsón eladó! Xbox360, PS3 és Wii játékokhoz! Pesten házhoz viszem!

Egy lakásban/házban élnek továbbra is, mintha nem történt volna semmi. Persze ez nem zárja ki a megcsalást, de ez akkor is bekövetkezhet, ha házasok. A házasság felbomlásával lehet előtőr egy félelem és jobban igyekeznek a felek.

2024: nem lesz kegyelem a HMD-féle hulladékgyáraknak.

Ez érdekes ilyenről még nem hallottam. Persze attól még lehet hogy ismerek is csak nem tudok róla.

Mindenesetre az én szemszögemből ez egy elég megoldhatatlan képlet, mert
1, a nők nem hagynák hogy "azt csináljak amit akarok".
2, én nem tűröm hogy nekem megmondja bárki mikor mit csinálhatok.

Egyszerűen nőkkel együttműködni a fentiek miatt lehetetlen.

Kinőhetnétek már abból, hogy leírogatjátok miből nőttetek ki.

Tudok én is ilyen esetről:
kb. 18 éves volt a lány a fiú talán 22 aztán 4 év múlva összeházasodtak már előtte összeköltözés megvolt 2 évre rá elváltak majd 1 évre rá újra összejöttek és még együtt voltak 4 évig aztán végleg szétmentek, van ilyen én sem gondoltam volna.

Az 1-es és 2-es pontra válaszolva az együttélés - nem sokban volt részem - nem arról szól hogy az egyik fél megmondja a másiknak mit csinálhat hanem KÖZÖSEN döntenek. DE egy normális kapcsolatba bele kell férni hogy egy férfi havonta 1-2 alkalommal elmehessen EGYEDÜL a haverokkal sörözni DE a párja is elmehessen egy csajos dumálós estére a barátnőivel, és persze olyan is legyen hogy együtt mennek el szórakozni vagy a barátaikhoz barátaikkal valami közös programot csinálni. A baj akkor van mikor ezen 3 opció közül valamelyik hiányzik vagy ebben a 3 opcióba belekerül a megcsalás.

[ Szerkesztve ]

Ellenkezőleg, inkább csak megszűntek az elvárások és ez felszabadította őket. Túl korán házasodtak meg. Még nem voltak rá fölkészülve. Vagy engram. A félelemtől még sosem lett jobb semmi. Az őszinteségtől annál inkább. Az igazi szeretet pedig elvárások nélküli.

[ Szerkesztve ]

AVerMedia Game Capture HD C281 játékfelvevő olcsón eladó! Xbox360, PS3 és Wii játékokhoz! Pesten házhoz viszem!

Érdekes amit írsz, de 17 évesen nem kell az igaz szerelmen gondolkodni.
Túl fiatal az ember ennyi idősen hogy egyből az igazit keresse, szerintem.

A tapasztalatok baromi fontosak, tapasztalatok nélkül nem lehet hosszú párkapcsolatot létesíteni.
Ha elsőre pont egy igazi jönne veled szembe de semmit se tudsz arról hogy hogyan kell viselkedni egy kapcsolatban akkor a számodra igazinak tűnő lány úgysem fog melletted maradni, ez biztos!

Élvezd azt hogy fiatal vagy, nem kell elköteleződni.
Szerintem csak meg kell élni dolgokat, de ahogy írtad, "Én sokat gondolkodtam azon, hogy ilyesmibe menjek, de szerintem, hogy ne tegyem tönkre az életemet, inkább nem keresek magamnak párt. Se nem tudnám elviselni a szakítást, se nem tudnám elviselni az olyan pillanatokat, mint amik a fenti eseményekben történtek."

Ez a legrosszabb hozzáállás, meg kell tapasztalni a szakítást is, mindenkinek nagyon rossz az első, de nem kell ez miatt elzárkózni a lehetőségeidtől..

Tele van az ország szép lányokkal..

Így van, annak meg csak örüljél, hogy még nem volt testi kapcsolatod, az házasságon kívül nem is helyénvaló.

AVerMedia Game Capture HD C281 játékfelvevő olcsón eladó! Xbox360, PS3 és Wii játékokhoz! Pesten házhoz viszem!

+1 Szó szerint ahogy mondod.

A kérdés itt egyedűl az, hogy az állításaid igazát ki mennyi idő alatt látja be. Valakinek elég 10 bukott párkacsolat, van aki még szenvedne 101. alkalommal is.

Az okokat (szülők, haverok, média, generált nyomor) lehetne taglalni jó sokáig de az biztos, hogy belátható időn belűl nem lesz pozitív válltozás.

Aki partnerre lel hosszú távon az nagyon szerncsés, sok boldogságot kívánok neki. Csak túl sok fellángolást láttam szomorú befejezéssel ahhoz, hogy higyjek a szerelemben. Ez a dolog mintha kipusztulóban lenne, csakúgy mint a tisztelet, vagy a problém megoldó képesség.

Ami nem számít, az nem érdekel

jól összeszedted

nem kell szerintem elkerülni tudatosan a párkapcsolatot, pusztán attól félve, hogy "mi lesz ha vége lesz?" ... ha vége lesz, akkor vége lesz: egy ideig sz@r, utána egyre könnyebb... és le kell mindig szűrni a tapasztalatokat, miért nem működött, objektíven megvizsgálni, hogy ki miben volt a hibás? ezek a tapasztalatok fontosak ahhoz, hogy előbb-utóbb hosszú távon működő kapcsolatra legyen alkalmas az ember ez a filmekben látott "örök szerelem" és társai meg bullshit... egy kapcsolat általában 200%-on indul, de nem láttam még olyat, hogy élő emberek közt ez éveken-évtizedeken keresztül kitartson... az lenne a normális, ha ez időnként le is esik pl 50%-ra, akkor nem keres az ember mást, akivel az első időszakban ugyanúgy meglenne ez a 200%, hanem tesznek kölcsönösen az aktuális kapcsolatért, hogy beálljon az egészséges 100% (néha több, máskor kicsit kevesebb...)

"Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

Mivel 17 éves vagy úgy vélem a meglátásod nem az egész országra jellemző, hanem inkább a gimis társaidra és a szüleire.
A tinédzser kapcsolatok nagyon ritkán szólnak örök életre, és ezzel nincs baj sem. Tindézser korban (ami szvsz az egyetemi lét miatt ma már kitolódik 21-23 éves korig) még alakul az önkép és annak felvállalása.
Ha ez a folyamat bosszant, akkor valószínű, hogy az ebből való kimaradás bosszant.

A többi kapcsán meg lényegtelenek az esélyek, meg hogy megéri-e. Attól függ mit akarsz látni.

„Minden egyes tapasztalat közelebb visz a megértéshez.”

Van amit jól látsz, van amit nem.

Szerintem még nagyon fiatal és naiv vagy, és megnyugtatlak, időseb korodban sem fog megváltozni ez a "komolytalanság" állapot.

A mai világ fiatalabb korosztálya szereti a gerincét, komolyságát és felelősségét a küszöbön kívül hagyni.

Te túl komoly vagy a korodhoz képest. Élj kicsit, ne tudatosan közelítsd ezeket meg, csak csalódások fognak érni ezzel a hozzáállással.

" tinédzser kapcsolatok nagyon ritkán szólnak örök életre, és ezzel nincs baj sem. "

Sőt szerintem ez teljesen normális és szükségszerű. Ezekben az élethelyzetekben arról sincs a legtöbb esetben elképzelés, hogy az életben merre kéne elindulni, nem hogy mit várunk el a másiktól és nekünk mire van szükségünk egy párkapcsolattól.

Arról nem beszélve, hogy a baráti társaságban a fiatal kori szerelmek amik sok sok évig mentek, azok mind pont azért mentek tönkre, mert az egyik vagy mindkét fél rádöbbent, hogy a végcél amit el akar érni az életben abban nem ilyen ember kell mellé.

Honnan tudtam volna 17 évesen amikor először dobbant akkorát a szívem hogy kiesett a helyéről, hogy nekem egy határozott, önmegvalósító nő kell aki mer beleállni dolgokba, aki intézi a napi gyerekkel kapcsolatos dolgokat, manageli a családot, és minden olyan "backoffice" dolgot el tud intézni, ami a felnőtt világban a családdal kapcsolatban felmerül, mert nekem erre nem lesz már kapacitásom? 6 év után lett egy vonal húzva akkor, istentelenül fájt, és elkezdtem a dolgokat másképp csinálni. Mindegyik kapcsolatból tanultam, és mindegyik vége fájt jellemzően még ha én tettem fel a pontot akkor is.

Az a baj, hogy valamiért a fiatalabb generációknál látom, hogy az út az annyira nem érdekes, a cél kell de azonnal, és aztán bután nézés megy ha kiderül hogy ez nem így megy. Gimiből érettségi előtt is 400 k meg fölötte fizetési igény, és társai életszerűtlen elképzelések papíron jól hangzanak, de mindenért meg kell dolgozni, a kapcsolatárt is, és nem csak a másikat kell megismerni, hanem saját magát is. Csak ott meg szembesül az ember a saját baromságaival, és az még szarabb

Szerintem egyébként amit itt sokan írnak, hogy ebből a generációból hiányzik a tisztelet meg a gerinc sem igaz. 33 vagyok nálunk is megvoltak azok a srácok akik bármit beadtak csak hogy bugyiba kerüljenek és másnap koccoltak, és csajok is akik lehúztak mint atom, smúzoltattak, aztán sekép sehang a végén. Pont sokkal is találkoztam akkor is. Annyi változott, hogy a tempó gyorsabb, most nem a diszkóban kelletik magukat ezek a lányok hanem tinderen és társain. És biztos, hogy most is megvan a normális réteg, csak mivel nem toják az arcokba magunkat, nem ők sikítoznak melltartóban a fesztiválon, ezért nem őket látjuk többet.

[ Szerkesztve ]

Egyetértek, és amit írsz szerintem abból is következik, hogy sokan az önmegvalósítás hiánya miatt keresik a (hiányzó) "másik felüket" a társuk helyett. Úgy vélem ez okoz irreális elvárásokat egy kapcsolatban.

„Minden egyes tapasztalat közelebb visz a megértéshez.”

Imádom ezt a szót...önmegvalósítás.

Szerintem ez a fenenagy önmegvalósítás tesz tönkre nagyon sok kapcsolatot, mert mindig csak "én én én"

Az önmegvalósítással nincs baj. A Föld ezen felén ez a lényeges.
Mástól várni a saját önmegvalósításunkat a problémás. Szvsz.

„Minden egyes tapasztalat közelebb visz a megértéshez.”

Az önmegvalósítás nem minden esetben kell csak magadról szóljon. Az egoizmus az egy teljesen más téma, és jah, vannak ilyen vetületei és irányai is, ha valaki a minimális kompromisszumok nélkül csak a saját céljait tűzi ki a zászlóra... Ha valaki az önmegvalósítást a szociális munkában látja, akkor az is önző meg minden vagy mi?

Ettől még az önmegvalósítás pl nálunk úgy nézett ki, hogy a feleségemnek amikor megismerkedtünk volt egy elképzelése hogy ő hova akar eljutni melóban, magánéletben, etc. Ezért dolgozott, ezért fejlesztette magát, és ezek nem mind önző célok voltak, hanem a jövőről alkotott elképzelései. Nem arra várt, hogy jön a bimmeres csávó és eltartja, meg majd ha nyer a lottón, hanem saját maga tett dolgokért. Nekem ez nagyon fontos volt, mert nem olyan csajt akartam, aki leteszem a sarokba és életképtelen ha nem mondom meg mit csináljon.

[ Szerkesztve ]

Ebben a formájában az önmegvalósítás egy nagyon jó dolog. És bárcsak mindenki olyan lenne és úgy gondolkodna ahogyan leírod. Ez sajnos egy ideális állapot.

Manapság az önmegvalósítás(mint tevékenység) a fiatalok körében összemosódott az életútkeresés, meggazdagodás, egoizmus, és sok más dologgal.

Néha már jómagam se tudom megkülönböztetni melyik micsoda.

De az biztos, hogy régen nem minden második fiatal célja volt az, hogy külföldi utakon vegyen részt nulla pénzből, hogy 400k nettót kérjen nulla tudásra, hogy a karrierépítése mindennél előbb legyen, etcetc.

Én megmondom őszintén, haragszom az ilyen ,vagy hasonló életmódot folytatókra, mert ezek rövidtávú célok és csak az örömöket kergetik. Egy ideig.

Aztán hirtelen kiesnek ebből, lelkileg össze lesznek zuttyanva, "valami hiányzik" mondják ők és boldogtalanok lesznek hosszútávon.

Én a médiát és a közösségi oldalakat látom fő oknak, ami ezt kiváltja mindenkiből. Eléggé elszomorító jövőképet fest le.

"De az biztos, hogy régen nem minden második fiatal célja volt az, hogy külföldi utakon vegyen részt nulla pénzből, hogy 400k nettót kérjen nulla tudásra, hogy a karrierépítése mindennél előbb legyen, etcetc."

Igazából mindig minden pályakezdő pénzt akar keresni, csak igen hamar pofára esik a nagy felnőtt rögvalóságban. Ez nem csak most van így. Karriert építeni is kell, hiszen jobb fizut akarsz, egy családot fent kell előbb utóbb tartanod, házat, kocsit kéne venni, valakinek hamarabb valakinek később esik ez le. Ettől még a saját útját ő egyengeti, és mindenki megkapja a pofonokat előbb vagy utóbb. Van aki keményebbet kap és van akit csak paskolgatnak mert a család meg tudja támogatni ideig óráig.

"Én megmondom őszintén, haragszom az ilyen ,vagy hasonló életmódot folytatókra, mert ezek rövidtávú célok és csak az örömöket kergetik. Egy ideig."

Szerintem nem helyes ha ezekre haragszol. Nem igazán tehet róla. Mikor volt régen ennyi fesztivál? Ennyire elérhető repjegy? Hostel és társai? Soha. Persze hogy ha már lehet akkor él ezekkel. Megint személyes példa, de asszony se volt éppen érintetlen amikor találkoztunk... Cserébe én nem szívom be mint két haver is, hogy gyerek után jött elő az asszonyból az addig ki nem pipált fantáziák és vágyak tömege, aztán lehet árulni a házat meg a kocsit. Ezek tök normális dolgok, nekem is volt, én is úgy voltam vele hogy miért ne, kipipáltam, de amikor jött asszony tudtuk mindketten hogy itt vége is. Húztunk egy vonalat, két hét után összeköltöztünk, egy év se telt el eljegyeztem, aztán már a második gyereket tervezzük és 3 éve se vagyunk együtt.

"Aztán hirtelen kiesnek ebből, lelkileg össze lesznek zuttyanva, "valami hiányzik" mondják ők és boldogtalanok lesznek hosszútávon."

Mert keresik csak nem találják a boldogságot. Majd meglesz, vagy kiégnek és nem jön össze. Ezt az a baj hogy egyetemesen nem lehet meghúzni mint határ, hogy kit mi tesz boldoggá, és azt hogy kell elérni.

"Én a médiát és a közösségi oldalakat látom fő oknak, ami ezt kiváltja mindenkiből. Eléggé elszomorító jövőképet fest le."

Szerintem igazából a fiatalok erre nagyon fogékonyak most valóban. Ha azt látja hogy mindenhonnan a drink party drink repeate megy, és erről szól az élet, akkor ezt életforma szerűen akarják ők is művelni... De ez is olyan mint az emós lét volt, hogy egy darabig népszerű volt egy életkorban, aztán mindenki rájött, hogy leginkább felejtős. Pár évig tombolnak az ifjak, nem mindenki, csak egy hangos tömeg, aztán mindenki lenyugszik a pcsába, és teszi a dolgát, mert bulizásból, ivásból, szívásból nem fog megélni. Biztos van sok aki azt hiszi hogy de. Olyan is akad mert ismerek aki a holnapot is leszarja. Gyerekek. Majd felnőnek, ki pofon nélkül, ki kisebb pofonok árán, és van akit csúnyán megruház az élet. Van ez így, de a végén az esetek túlnyomó részében igazságos a mérleg nyelve.

Szerintem

sztem vonulj kolostorba férfi apácaként, korszakalkotó is lehetsz ( :
az élet ilyen kis huncut, adunk-kapunk, elvesztünk valakit kapunk helyette mást, néha rosszabbat néha jobbat, az élet nem kiszámítható, alakítani lehet egy bizonyos határig, de bármikor közbe jöhet bármi, sok ember csak azért van együtt valakivel h ne legyen egyedül, esetleg próbál megfelelni másoknak, társadalmi normáknak, úgy mint gyerek pl, az olyan kapcsolatoknak valóban semmi értelme nincs

_tejesen'® joálapotpan'™_-_Hamarosan a hiányból is hiány lesz...by Samus

Örülök ,hog valamiben egyetértünk, valamiben nem ,mert ezek szerint eléggé széles a példatár.

"Mert keresik csak nem találják a boldogságot. Majd meglesz, vagy kiégnek és nem jön össze. Ezt az a baj hogy egyetemesen nem lehet meghúzni mint határ, hogy kit mi tesz boldoggá, és azt hogy kell elérni."

A kiégés jellemzőbb....én úgy látom, (ha most csak a nőket nézzük) ,akkor ha 25 év felett képtelen palimadarat fogni magának ,akkor utána pánikba esik (biológiai óra ketyegése ugyebár...) és szanaszét éli az önmegvalósítását. És nem érti mégis mi a baj, mit ronthatott el (sőt ő semmit sem rontott el, mert a férfiak ígymegúgy…)

"….mert bulizásból, ivásból, szívásból nem fog megélni.Biztos van sok aki azt hiszi hogy de. Olyan is akad mert ismerek aki a holnapot is leszarja. Gyerekek. Majd felnőnek, ki pofon nélkül, ki kisebb pofonok árán, és van akit csúnyán megruház az élet."

Van...nagyon sok van. Dívik manapság a mamahotel, ingyenélés, tarhálás minden mennyiségben. Tipikus életképtelen hozzáállás, célok nélkül a mának élve(végtelen klisé)..

Én az elmúlt két évemben több száz (mondhatom) nőt ismertem meg 17-28 éves kor között. Minden másodiknál megvan a bulizós séma, amit te is leírtál, és meglepően elszomorító.

Nem értik ,miért nem tudnak működő kapcsolatot fenntartani fiúkkal-férfiakkal hosszabbtávon, és nyilván nem magukban keresik a hibát és gondolkodnak el a dolgokon, hanem egyből a másik nemre mutogatnak. Nagyon sok ilyen sírásrívást végighallgattam már, nem csoda hogy már jómagam is csak általánosítok meg kliséket használok....

Ez a mentalitás amúgy a belvárosi férfi-női 18-30 éves korosztálynál megfigyelhető.
Nagyon remélem ,hogy vidéken ,vagy külföldön felnőtt fiatalok más értékrendek szerint élnek. Akkor tán lenne nekem is esélyem legalább egy jót beszélgetni valakivel /csajozás/ címszó alatt.

(#44) Chaser

"...sok ember csak azért van együtt valakivel h ne legyen egyedül, esetleg próbál megfelelni másoknak, társadalmi normáknak, úgy mint gyerek pl, az olyan kapcsolatoknak valóban semmi értelme nincs"

Tipikus. A kapcsolatok sztem nagyobb hányada ezért van...de lehet már megint a negativitásom mondatja ezt.

[ Szerkesztve ]

Szerelemre, pénzre és szépségre nem lehet kapcsolatot építeni. Ezek elmúltával valamelyik félben komoly űr támadhat.

Az egyik szilárd alap a közös érdeklődési kör, illetve az ebből adódó; közösen eltöltött minőségi idő lehet. Az egészséges kapcsolatot az különbözteti meg a viszonytól, hogy a kapcsolatban újra és újra kisebb vagy nagyobb, közösen elérhető célok lesznek kitűzve. Amelyek eléréséért mindkét fél dolgozik, egész emberként odateszi magát.

Azt kell idejében felismernünk, hogy a másik iránt vágyat vagy vonzalmat érzünk. A vágy lazább játékot enged. A vonzalomnál jó, ha a másik belső tulajdonságait, érzéseit is figyelembe vesszük. Itt szerencsés, ha előbb-utóbb megjelennek a közös célok, melyek komoly, minőségi kapcsolattá kovácsolhatják az érzéseket.

Olvasd el a soraimat tíz év múlva!

...addig ismerkedj, flörtölj, ha úgy adódik; hibázz, bocsájts meg magadnak és másoknak. Közben figyeld, és ismerd fel a belső érzéseid! ...és - ha őszinte vagy - mások, neked átadott érzéseit! Azt gondolom, hogy a szerelmen mindenkinek át kell esnie, nem nagyon lehet elkerülni. Viszont tudd, hogy a vágy nem szerelem, a viszony és a szerelem pedig még nem kapcsolat. Ja, és nem kell belehalni! Több nő él a Földön, mint férfi.

Szerk:

A szerelem arra jó, hogy "körbeszaglásszuk" egymást. Erre mondják a csajok azt, hogy "kell a kémia!". Sikeres ember törekszik minél előbb - a fenti értelemben - kapcsolattá alakítani a fellobbanó érzéseket.

[ Szerkesztve ]

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

nincs benne negativitás, sok embert ismertem/ismerek, az egyedülléttől való félelem miatt van kb a kapcsolatok 50%-a legalább, 30-40 pedig megszokásból, a fennmaradó kevéske valóban azért, mert a két fél együtt akar lenni
persze nem statisztika, csak ezt tapasztalom, de mindenki maga tudja hogy csinálja

_tejesen'® joálapotpan'™_-_Hamarosan a hiányból is hiány lesz...by Samus

Maximálisan adom. Sok ismerős van volt, akik fostak attól, hogy nincs épp aktuális. Hiába pofáztam, hogy engedjék el, hogy egy kis időt legyenek már egyedül, és nem meleg váltásban tartani a szituációt, üljön le, vegyen egy nagy levegőt, találja ki mit akar, mi volt az előzővel a gond, hol hibázott, etc. Foglalkozzon egy kicsit magával, legyen hobbija, és úgy általában tanuljon meg nem mástól függni.

Azóta is keresik az "igazit"...

Kiki18

Ez is megvolt az én korosztályomban is. Anyáméknál kevésbé mert akkor nem volt ekkora jólét, és lehetőség, de ott is befigyelt minden is. A mamihotel és a társai meg... Nem ennek a generációnak a hibája, hanem azé, azé aki lehetővé teszi már bocsi. Valóban probléma, nyugatabbra a mégnagyobb jólétben nem egy iromány született évekkel ezelőtt pl a britt fiatalok szülői bankkártyás kiruccanásairól és életvitelszerű dorbézolásáról. Ha megfinanszírozzák, hagyják, sőt fizetik...

Meg eleve én nem láttam ezeket a csajokat nagyon, nem az én érdeklődési körömben mozogtak, én nem ott buliztam ahol ők, meg rájuk nem is "vadásztam"... Innentől nekem rohadtul nem fájt hogy kiégnek, vagy bármi. Akinek a nagymellű kerek seggű plázacica tucatmaca szoliszökevény kell, az meg ne lepődjön meg, hogy a lepedőből kicsavarva nem az atomos anyag felépítését feszegető legújabb felfedezések kerülnek terítékre.

Régen is a pénz mozgatta a világot csak egy másfajta gazdasági és politikai rendszerben éltünk. A nagy nyugaton már akkor is az zajlott ami itt most, legalábbis az embereket tekintve.

Thanos was right.

Hát, úgy leginkább ez is zavart bennem. Öröm volt a hsz-t olvasni!
Ami miatt a legjobban hátrányos vagyok az-az, hogy nem tudok, nem vagyok képes lánnyal komolyabbra lépni. Ha lenne is párkapcsolatom, honnan tudjam, hogy mit csináljak? Mihez kezdjek? Meghát számomra efelé a kör felé igazán nem volt érdeklődési köröm.
Ne nevessetek ki, de mostmár az anime az, ami számomra fontosabb. Onnan sok jót tanultam. Sok érzelmes dolgokról. Nem vagyok buzi, úgy gondolom hetero vagyok.
Pedig régen utáltam az animéket, de az adott nekem sok boldogságot. Megnevettetett, boldogságot adott.
Azért is hoztam ezt fel, mert amikor a lánynak elmondtam az érzéseimet, gondoltam majd boldogít. Nem is tudom, hogy mit éreztem iránta. Vagy, hogy mi tetszett benne nekem. De barom voltam, szánalmas ember...
Nincsen semmi tapasztalatom lányokkal szemben. Nagyon tudom takarni az érzéseimet, de filmeknél, olyan aninéknél meg teljesen nyitott vagyok!
Kollégáim is próbálnak a munkahelyen valamilyen férfiasságot belém nevelni, de olyan feleslegesnek tartom...
Mi az a lefetyelés, síelés, csónakozás, ollózás...
Tényleg nem is tudtam, mik ezek! Mert nem foglalkoztatott, nem érdekelt, ahogyan most sem... De a srácok azt mondják, hogy ezt tudnom kell...

- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó! - Milyen kóddal? - Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb .

Azt szoktam mondani, hogy sorozatok és filmek nélkül sz.rt sem ér az élet. Ha meg még van egy kutyád és/vagy macskád akkor teljesen jól el lehet éldegélni.

Thanos was right.

Nem vagy egyszerű eset, ez tuti.

Én nem értek az animékhez, de tudom hogy millió csoport meg közösség épült fel rá már itt mo-n is, akik összejárogatnak ,beszélgetnek ,nézegetik ezeket meg isten tudja.
Én ott próbálkoznék. Így legalább ki lenne pipálva az "azonos érdeklődési kör"

Jah így már minden világos. Azért elég éles a kontraszt a mindenki mást hibáztató írásod és a coming out között, miszerint igazából és leginkább egy elképzelt virtuális komfortzónádban vagy boldog, és a való világ fájdalmai, a csalódás lehetősége, és a megfelelő ismeretek hiánya rémiszt meg.

Nem ott kezdődik a férfiasság amit bele akarnak nevelni. Köze sincs hozzá. Kezdj el valamit csinálni ami nem a gépeden van. Pl barátkozz emberekkel, beszélgess emberekkel, meg ilyenek. Otthon nem fog kilépni Sakura a tv-ből és örök szerelmet fogadni. Ez is egy skill amit tanulni kell. Vissza fognak utasítani meg minden. Többször. Fájhat is meg minden.

Most azt hiszed hogy ez boldoggá tesz, és nincs szükséged másra. A tény hogy írtál erről egy bejegyzést mutatja, hogy de, csak nem tudod hogy kezdj hozzá. Ha valóban úgy érzed hogy semmi más sem köt le, semmi más se érdekel -ami alapvetően ha igaz, akkor az elég nagy para magában a jövődre nézve- akkor keress anime klubbokat, vagy bármit ami ezzel kapcsolatos. Ott legalább "hazai pályán" vagy.

[ Szerkesztve ]

Nyilván azért zavarja mert mint írta a munkahelyén is cseszegetik ezzel. A társadalom, kiváltképp a magyar még nem tudja elfogadni ha valakinek nincs párkapcsolata, pedig egyre inkább lehetséges a technológiának és a változó világnak hála egyedül leélni az életünket. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell szocializálódni, jó az ha vannak barátok de ennyi.

Igazából az egyetlen jó tanács ilyenkor az az, hogy hallgasson a szívére, legyen az ami akar. Ha nem akar párkapcsolatot akkor nem kell erőltetni.

Thanos was right.

A legegyszerűbb, amit tehetek az, hogy kerülöm a témát. Ami nem megy, nem megy.
Vannak barátaim, igaz kevés, de nekem Ők bőven elegek számomra.
Nem vagyok virtuális komfortzónában, mert tudom, hogy hol a határ, nem vagyok megszállotja az ilyen dolgoknak.
Az egy dolog, hogy informatikusnak készülök, így szakmai szempontból kötött leszek a géphez.
Nem egy introvertált személyiség vagyok, nekem nehezebb beilleszkedni...
Az anime nézés számomra kikapcsolódást jelent, semminél többet. Ha szomorú vagyok, sokat segít.
Teljesen igazad van azzal kapcsolatban, hogy semmi sem köt le, semmi sem érdekel.
Vannak céljaim ugyan, de az életben a színvonalat nem látom jónak.
Az emberekhez nem állok rosszul, mert a munkahelyemen is elismernek, szeretnek, mert szép rendezett a raktár.
Ha valaki ott feldühít, azzal nem foglalkozok, mert nem tőle fog függni a teljesítményem!

[ Szerkesztve ]

- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó! - Milyen kóddal? - Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb .

A téma indító írását olvasd át még egyszer

Te hány olyan dologgal szemben fogalmazol meg nem első kézből származó információk alapján masszív véleményt, ami nem érdekel? Az egész írás arról szól olvasatomban, hogy valóban megéri e ez az egész amit lát, hiszen ő is "sérült" egy esetben, és nem látja a szépségét az egésznek.

Olvasatomban túl sok az érzelmi töltés, a képként és részletesen ábrázolt élethelyzet ahhoz, hogy egy bő leszarom kategóriába soroljam a dolgot. Nem is igazán hangsúlyos a munkahelyi "szivatása" benne. Én se meg te se írunk blogposztot a Kuala Lumpurban tapasztalható tradicionális maláj disznóvágási szokások visszásságáról, mert így nem igazán mozgat minket a téma

Aki publikban kezd el ilyen "kirohanást" az sokkal inkább utal nálam arra hogy kéne de hogy kezdje, ahogy írja is, mint az, hogy külső nyomás.

magmakocka

Kaptál egy pofont, és erre valóban az a jó reakció, hogy feladod kész ennyi, nem megy, nem erőltetem. Így nem a csajozás lesz a nehéz, hanem az élet maga

ren'py dating simulator
animéhez

az élet pont erről szól, hogy szépen megtanuljon az ember minden helyzetet megoldani, a csalódásokon túllépni és a félelmeit legyőzni... "face your fears, live your dreams..." (hajlamos vagyok néha én is elfelejteni) ...a legjobb az, ha az ember eléri, hogy a kihívások motiválják... folyamatosan rutinszerűen megcsinálni dolgokat nem kihívás, de ha úgy áll az ember a nehézség elé, hogy "márpedig akkor is képes lesz rá", akkor ha nem sikerül, abból erő/tapasztalatot lehet meríteni, ha pedig sikerül, akkor jót tesz az önbecsülésnek az motivál még engem nagyon, ha "lenéznek", hogy bizonyos dolgokra úgysem leszek képes

ui: csajozós témára... anno 14-15éves fejjel gimi elsőben tetszett egy csaj egy másik évfolyamból... rengeteget gondolkoztam rajta, hogy közelíthetném meg, míg el nem jött a tanév utolsó előtti napja... akkor elhatároztam, hogy suli után megvárom (ha pofára esek, akkor ott lesz a nyári szünet és közben hátha elfelejt... ha pedig pozitívan alakul, akkor másnap is találkozhatok vele) ...vártam a suli mellett, kitaláltam hogy meghívom valahova (cukrászdába enni egy fagyit ) odajöttek közben az osztályból, ilyen "menőarcok" és kérdezték, hogy kire várok: hirtelen beavattam őket, mert tudtam hogy ezzel felégetek magam mögött mindent és nem lesz visszaút... nem futamodhatok meg: akármi lesz, oda fogok menni a csajhoz, mert ha nem, tuti hallgathatom még 3 évig a csesztetésüket jött a csaj barátnőjével, mentem is hozzá és legnagyobb meglepődésemre igent mondott, barátnője ment vissza egyedül a koliba, ő pedig jött velem a közeli cukrászdába... mindketten zöldalmás fagyit ettünk (meg is lepődött, mert kevés ismerőse szereti és az a kedvence) ...ott beszélgettünk órákig, rengeteg közös téma volt... másnap nem találkoztam vele, mert az osztályoknak saját programjaik voltak egész nap, nyáron pedig elköltöztek máshova és ősztől másik suliba kezdett járni... annyira nem bánkódtam, mert ezzel az akciómmal lett a "menőarcok" közt is respectem és az önbecsülésemnek is jót tett

"Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

A normális nők nem szeretik ha nyámnyila vagy. A másik részüket meg csak a pénztárcád vastagsága érdekli. Döntsd el, hogy Te hova akarsz tartozni. Ha siránkozol, csak csalódás fog érni az életben.

Hello, csak ugyan azt tudom mondani amit nekem is mondtak

Mindennek a lényege azon múlik, hogy honnan nézed.
Amit Te most kudarcnak gondolsz, a legjobb döntéseid köze fog tartozni, ahogy Eastman írta, olvasd el 10 ev múlva

Addig nem fog egyről a kettőre jutni, míg meg nem érted magadat, és nem tudod "magad szeretni".

Ezek a kifejezések, igen elcsépeltek és furcsán hangzanak, de sajnos a szavak mögötti jelentés mar rég eltűnt abban a formában amit szeretnénk.

Ehhez kell a tapasztalat, bele kell vágni, mert nincs mit veszíteni, csak nyerni.
De hogy megnyugtassalak, meg nálad is nyenyerebb voltam 17 Évesen ebből a szempontból, 20 voltam amikor az első barátnőmmel összejöttem(hazudok a második, az első a jobb kezem )

Es itt vagyok, 30 éves koromra értem azt el, hogy gyakorlatilag leszbikus lányokról is lebeszéltem a bugyit

De ez a legnagyobb különbség köztem és a legtöbb ember között, én nem éltem vissza meg így sem a helyzetemmel, amikor mar nyerésben voltam, abbahagytam, mert maga a procedúra volt a lényeg, bebizonyítottam magamnak, hogy igen is képes vagyok rá. Akkor láttam meg azt amit addig sosem, gyakorlatilag az egész világ a lábaim előtt hevert, mindvégig, csak nem láttam

Mi lett a jutalma? Egy olyan leány akivel majd 1 hónapig csak beszélgettünk, mert meg akartuk egymást ismerni, és eddigi legjobb kapcsolatom lett és úgy tervezem, Érzem, hogy az utolsó

Kellemes csalódásokat és rengeteg tapasztalatot,

Egy nyeke-nyoka elvtárs

Tetszik a témaindítás és maga a téma. Véleményem szerint az emberek eléggé más időpontban érnek be, van aki soha, mert egyszerűen olyan típus. Én olyan ~24-28 éves korra tenném, amikor már az embernek egyre többet vannak komoly gondolatai és jobban elgondolkodik az életről vagy, hogy egyáltalán mit is szeretne az élettől. Én nem fogadom el azt, hogy a szerelem egyszer véget ér és átalakul szeretetté, tudom szinte minden ember ezt mondja. A feleségemmel 19 éve vagyunk együtt és még mindig szerelmes vagyok belé. Aki volt igazán szerelmes az tudja mi a szerelem érzése. Tisztában vagyok vele mi a különbség a szeretet és a szerelem között. Idén töltöm a negyvenet, gyerekünk sajnos már nem lesz. A gyermektelenség miatt abszolút nem könnyebb a helyzetünk, mint a gyerekeseké. Mivel nincs gyerek, ezért sokkal több időnk van figyelni a másikra és így könnyebben meglátjuk a másik hibáit, mert nem köt le a gyerek, nem vonja el a figyelmet egymásról. Voltak nehéz időszakaink, mint bárkinek, de meg tudtuk beszélni a problémákat, ez nagyon fontos, ha valami bántja a másikat, azt meg kell beszélni. Oda kell figyelni a másikra, meg kell hallgatni. A nő és a férfi közti kapcsolatot úgy jellemezném mint egy kert, a nő és a férfi is műveli. Mindkettőnek kell foglalkozni vele, gondozni kell, ha csak az egyik fél teszi ezt, akkor az előbb-utóbb ki fog égni és boldogtalan lesz. A kert akkor virágzik, ha mindkét fél műveli, beleteszi a munkát, amit kell. Nagyon fontos még az egó kérdése. Minden ember önimádó bizonyos mértékig, ez így van jól. Fontos, hogy szeress adni és kapni. Nagyon nehéz, de meg kell találni az egyensúlyt az önzőség és az önzetlenség között. A párodat, ha igazán szereted, akkor az is örömöt okoz, ha ő örül valaminek, teszel valamit és azzal örömöt okozol neki. Persze ennek a másik oldalon is meg kell lennie, mert ha folyamatosan csak adsz és semmit nem kapsz, akkor kiégsz. Jellemző még a társadalomra, hogy az emberek elmenekülnek a problémáktól, mert menekülni könnyebb, mint megoldani. A szerelmet nem nehéz megtalálni, viszont nehéz megtalálni azt a személyt, akivel boldogan le tudjuk élni az életünket. Valaki soha nem találja meg az igazit, de keresni kell, mert létezik.

" Könnyű döntések-->Nehéz élet ; Nehéz döntések-->Könnyű élet " - Válassz!

A nő és a férfi közti kapcsolatot úgy jellemezném mint egy kert, a nő és a férfi is műveli. Mindkettőnek kell foglalkozni vele, gondozni kell...

Arany igazság! Nem tudok mit hozzátenni.

(Amennyiben egy jól termő kert még érték lehet 2018-ban. Tekintve, hogy sokan folyamatosan cserélgetik a javaikat.)

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

Nekem a legnagyobb érték.

Örülök, hogy vannak, akik még úgy gondolkodnak, mint én!

" Könnyű döntések-->Nehéz élet ; Nehéz döntések-->Könnyű élet " - Válassz!

Egyetértek a kertes hasonlattal.

Nekem egy bajom van vele, hogy előfordulhat ,hogy az egyik fél nem is tudja, hogy nem is műveli.

A hasonlat határain belül maradva...van az a típus, aki leszarja a kertet, ezt tiszta sor, ilyennel jövőt építeni nem lehet.
És van, aki műveli, de nem ismeri minden részét a kertnek. Vannak rejtett zugok, amik az egyik fél számára jól ismertek, míg a másik fél számára nem is tudatosul ,hogy létezik, sőt foglalkozni kellene vele.
Na ilyenkor cs*szheted a kertet.

Sajnos jártam már így, és nyilván az ember utólag okosabb, de he le lett volna kommunikálva akkor -tán- nem lett volna baj.

Nekem ezért volt az első valódi csattanós ordas pofon után randiszabályzatom

Az elsőt mindig én szervezem, fizetem. A másodikat a csaj szervezi, és ő is fizeti. Utána értelem szerűen tovább felváltva. Így nem volt soha gond az anyagi oldallal, mert mindenki a saját lehetőségeihez képest szervezte és fizette az adott programot. És persze ott volt a másik nagy nyereség, hogy neki is pont annyit kellett dolgoznia a randiért mint nekem... Nálam spec rohadt jól bevált, a pénzéhesebb réteg nem is jött második randira mert mi az hogy ő fizessen, a normálisabbak meg nagyon megörültek neki, mert ők azt nem szerették ha egy pasi fizet mindent is mindig.

Nem a randira értettem amit írtam, de tetszik hogy felhoztad a témát.

Értem a módszeredet, de nekem nem tetszik. Én régivágású vagyok, nálam ez nem jön be. A randiidőszakban mindent én állok és szervezek, nyilván a másik fél véleményére építve (tehát nem fogunk elmenni go-kartozni vagy lőni, csak azért én azt szeretem... az ő véleményével meg nem foglalkozom)

Az, ha golddigger szerintem ebből is hamar leszűrhető.

Ha már kapcsolatról beszélünk, és hosszútávon működik, akkor nyilván beáll az ,amit te is leírtál. Egy egészséges kapcsolatba kell a közös teherviselés.

előtted szólóval értek egyet, amikor még nem vezettem ezt be, nekem is kínos volt, h egyáltalán szóba kell hozni, úgy gondolom evidens h fele-fele minden, amennyiben a hölgyemény is teljes fél - eztjólmegmontam' - akar lenni abban a kapcsolatban, nekem is ugyanannyiért adnak valamit a boltban mint neki, egyértelmű h nem mindig én veszem elő a pénztárcát
az megint másik dolog, ha az egyik úgy dönt grátiszba meglepi valamivel a másikat
szerencsére pénzéhes ribikkel nem volt dolgom, messziről kiszúrom őket, ellenben olyan leány volt aki nem állt túl fényesen anyagilag és úgy gondolta az felmenti az alól h a közös dolgainkba neki nem kell beszállni, ha nekem 100 millióm is van az pont az én dolgom, én dolgoztam meg érte, ha a másik félnek van az meg az ő dolga

_tejesen'® joálapotpan'™_-_Hamarosan a hiányból is hiány lesz...by Samus

Nyilván én csinálom rosszul, a fenenagy egyenjogúság amiért a nők küzdenek a mai világban, meg kell nekik is adni az esélyt hogy teperjenek.

Szerintem nem mondtam hogy rosszul csináltad, továbbra is tartom hogy ha neked feküdt, akkor hajrá, nincs univerzális megoldása a képletnek, mert akkor azt már tudnánk

"a fenenagy egyenjogúság amiért a nők küzdenek"

A femináci és egyéb, túltolt vonulaton kívül mi a gond az egyenjogúsággal?

Pont az hogy túltolt.

Már rég sokan átestek a ló túloldalára, minden második lány "strong independent woman", de csak akkor ha keresetről, utazásról meg elismerésről van szó. A negatívabb dolgokban való egyenjogúságból nem kérnek (legegyszerűbb példa, megvette a bútort de azt fel is kéne cipelni az emeletre+ összerakni. Na azt már nem, azt a rabszolgamunkát inkább vmi bakkal végeztetik el)

És ismerek kivételt is, aki maga cipeli haza a 12l-es festékesvödröt, magának, és maga festi ki a saját lakását. Respekt a csajnak, és ő pont olyan alkat aki magának intéz mindent. Btw nincs is barátja( senkinek se hiányzik hogy otthon is a nadrágon kelljen civakodni. )

"(legegyszerűbb példa, megvette a bútort de azt fel is kéne cipelni az emeletre+ összerakni. Na azt már nem, azt a rabszolgamunkát inkább vmi bakkal végeztetik el)"

Azért ez nem a legegyszerűbb hanem a legszarabb példa... A fizikai erő, az izomzat és egy pár hasonló paraméter by default eltér átlag férfi és átlag nő között. Ez visszafele valahogy úgy hangzana:

legegyszerűbb példa, megvette a gyereket de azt ki is kéne hordani, és meg is kéne szülni. Na azt már nem, azt a rabszolgamunkát inkább vmi csajjal végeztetik el.

Én a "pár" barátnőm közül egyet se tudok mondani, aki radikálisan túltolta volna a témát, a feleségemmel a lakást amikor festettünk mondjuk vicces volt. Végig együtt toltuk, de nekem le kellett lépni továbbképzésre egy hétre és a folyosó nem lett kész. Amire hazaértem megcsinálta azt is, mert körbehengerezni az egészet nem egy atomfizika. Ezt én úgy hívom hogy rohadt normális hozzáállás.

Ismerek olyan csajt is, aki összeszereli a bútort, felfúrja a falra meg amit akarsz, a férje ezekben nem akkora penge. Az is működik náluk pl. Minden vannak radikális kilengések, de én nem érzem azt, hogy a többséggel gond lenne. Persze én nem is érzem azt, hogy a nőnek otthon van a helye hogy csak a háztartást és a gyereket nevelje 24/7.

[ Szerkesztve ]