Miről is fog szólni ez a téma pontosabban?

Pontosabban arról fog szólni ez a bejegyzés, hogy Én 17 éves fejemmel, hogyan is látom ezt a kapcsolati témát férfi és nő avagy fiú és lány között itt, Magyarországon!

Jöhet a sok rizsa, csak figyelmesen, de előtte...!

Képzeljétek el, hogy sosem jártam senkivel sem, sosem csókolóztam és sosem tudtam komolyabban lenni egy lány jelenlétében. Egyszer megpróbáltam, de nem lett belőle semmi, és kész... Akkor hogyan fogok nektek ide írni egy nagy kérdést, egy ilyem nagy témát, ha semmi tapasztalatom sincsen efelől? Nyílván hülye kérdés, mert mások személyes életeiből szereztem tapasztalatot és elég sok volt már ahhoz, hogy tényleg feltegyem ezt a kérdést, ide.

Előbb vázolnám a hibák tömkelegét, majd utána pedig annak következményeit, kimeneteleit fogom leírni. Neveket nem fogok megemlíteni, a problémák elkerülése végett... (Max kitaláltat)

Az iskolában nagyon felbosszant ez a románcos dolog. Hogy Ő így szereti Őt és ezt így fordítva. Ezzel még nincsen is gond, de az ami ebben a fiatal korosztályban hiányzik, az a komolyság! Nem személyeskedésből, meg tudom nem rám tartozik, de van-e annak értelme, ha a két fél megunja egymás közt a kapcsolatot, ami van egymás közt? Ha van, aki 2 évet járt valakivel és utána a szemébe mondja, a sok negatív dolgot, amivel teljesen elutasítja az Ő vele eltöltött 2 évet, akkor ennek volt értelme? Szerelem? A fiatalok egyáltalán nem ismerik az igazi szerelmet, ez már a felnőtt korosztályban is így van. Az igaz szerelem, ha a két fiatal fél nem bízik egymásban? Semmi másról nem szól ez, csak arról hogy az egyik fél a másik félt szurkálja.

Megéri párkapcsolatot építeni? Ha a két fél unja egymás közt a kapcsolatot, nem lehet, hogy az egyik nem jártas a témában, nem tudja mit hogyan kell? Nem tudja megérteni a dolgoknak a menetét? Akkor a másik fél biztosan jobb ebben a témában, ha nem, akkor amiatt lett a 2 fél szerelmes egymásba mert talált egy rövid fonalat, ami mindkét félnek jó? Sok ilyen van, tipikus.
A felnőttek sorában is ez van... Házasság után pár évre rá elválás, megcsalás, alkoholizálás stb...

És nagyon sokszor hallom, olvasom, látom azt, hogy itt Magyarországon annak esélye, hogy valakinek igaz szerelme, vagy olyan párkapcsolata legyen az nagyon csekély.

2 családban láttam, hogy mi lett azután a sorsa a gyerekeknek. Az apa elment, alkoholista lett a gyerekek meg mentek el az anyjukkal. Az apukámnak a mamája halt meg emiatt.

Most egy másik családban is ilyesmi a helyzet, de ott eg, nő csalja meg a férjet, pedig a férfi sokat dolgozik a gyerekért a nő is, de leszúrja ilyen-olyan dolgokért az apát, hogy a TV helyett miért nem a gyerekkel foglalkozik... Elválás lesz belőle. És a gyereknek a mamája nagyon sír, fáj a szíve, nem eszik és alszik, ahogyan az apa sem, mindig. Múltkor szorosan ölelte meg a fiát...

Kérdezem azt tőletek fiúk és lányok! Miért kell ilyesmit csinálnotok? Hová tűnt az igaz szerelem?

Én sokat gondolkodtam azon, hogy ilyesmibe menjek, de szerintem, hogy ne tegyem tönkre az életemet, inkább nem keresek magamnak párt. Se nem tudnám elviselni a szakítást, se nem tudnám elviselni az olyan pillanatokat, mint amik a fenti eseményekben történtek. Ti nektek erről mi a véleményetek?

Nincsen hátsó szándékom ezzel a bloggal!!!