furcsa dolog volt számomra a tánc, mert először nagyon nem akartam, aztán a végén abbahagyni nem akartam, és nem csak a(z akkor még jövendőbeli) Párom miatt, hanem... nem tudom miért. csak.

a táncpróbák alatt ismertük és szerettük meg egymást, pedig akkor már negyedik éve ugyanabba a középiskolába jártunk, évfolyamtársak voltunk, nap mint nap találkoztunk. magamban ezerszer köszönetet mondtam már osztályfőnökömnek aki rákényszerített, hogy táncoljak, mert egyáltalán nem akartam. hogy mit szalasztottam volna el...

(dióhéjban annyi a sztori, hogy én nem akartam szalagavatón táncolni, de kiderült, hogy kötelező, de nem volt párom, o.fő kijelölt egy lányt az osztályból, akinek szintén nem volt párja, de a csaj, legalább 30 cm-vel alacsonyabb volt, mint én, így nem tudtunk normálisan táncolni, ekkor jött a következő táncpartnerem, aki az első próbánk után eltörte a lábát, utána már nem sokan voltak, akinek nem lett volna partnere, Kedves Párom pont közéjük tartozott..., bocs a hosszú beleOFFolásért )

szerintem érdemes valamilyen társastáncot kipróbálni... ha megvan a megfelelő partner, nagyszerű élmény táncolni, még olyan falábbal is, mint nekem van

[ Szerkesztve ]

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data