Könnyeket csalt a szemembe a h.sz.-ek első fele. Kár, hogy nem vagyunk egyformák, és nem mindenkinek jut eszébe, mielött ír, hogy az élet néha mostohára fordulhat, és nem mindig rajtunk mulik ez. Ne haragudjatok, de az igazi rossz Xuchi-val történt. Nincs roszabb annál, mint elvesziteni valakit, akivel beszélnünk kell. Annyi mindent meg kell még beszélniük, át kell élniük. Nem végzödhet így, az ember csak örlödik utána, és sosem tudja elfelejteni, hogy hirtelen így lett vége. Nincs nap, hogy ne jutna eszébe, sosem tudja elengedni, és nagyon nehéz tovább menni, immár nélküle. Én nagyon szoritok az írás készitőjének, akinek csak jót kivánok, és igen, igaza van, Ormánságban még nehezebb lenne. És én is megkérdezném, hátha segíthetek, mit szeretett volna Kisfiad? Xuchi neked pedig azt kívánom, hogy felépüljön Édesanyád, akinek Te vagy a legnagyobb gyógyitó erő, ha csak megsimogatod a kezét, akkor is.
(ne haragudjatok rám, az össze-vissza h.sz.-ért, nekem ezt kellett leírnom, és máris jobb)
És jó, hogy van Logout, ahol nem csak vga zsuga teszt van.
[ Szerkesztve ]