Megint hoztuk a szokásos formánkat! Nagyon elegünk lett, hogy 40 m2-en nyomorogjunk, így döntöttünk, feladjuk a kicsi albérletet, próbálunk nagyobbat keresni elfogadható áron.
Tettük ezt azért is, mert a nagymama nyári balesete kicsit mozgósította a családot, így lakhelyünktől 60 km-re jártunk be a kórházba Mamihoz. Papát otthontól 120 km-re látogattuk és próbáltuk könnyebbé tenni Mami nélküli napjait.
Ennek következménye lett, hogy Mami rájött,/legalábbis gondoltuk/ hogy nehéz az élet, megöregedtek és megkértek, hogy próbáljunk körülnézni a lakáspiacon, hogy valamiféle nagy lakást vegyünk közösen, /az Ő részük a ház, a miénk a hitel/ ezzel biztosítva lenne az öregkoruk, meg a mi nehéz lakáskörülményünk is. Két legyet egy csapásra, mint a közmondásban...
Aztán mire elterveztük közös életünket, lemondásokkal, nehézségekkel stb, de átverekedtük magunkat a nehézségek gondolatain is, mire mindez leforrt bennünk, nagyiék meggondolták magukat, öreg fát kivágni, stb....
Mi meg már elképzeltük magunkat a tágasabb otthonban, aztán úgy gondoltuk kész vége, nagyobb lakást bérelünk.
Sikerült is találni egy 2,5 szobásat, de ugye a költözés sok lóvé, így már időben el kezdtük intézni a hitelt is, mert aki nehezen él, annak nincs félretett pénze 4 gyerek mellett.
Miért albérletben élünk, az meg esetleg előző írásaimból kiderül, vagyis vannak célzások rá.

Szóval költözés, november végén, aztán a régi bútor, ami annyit költözött már, hogy majdnem szétesett, gondoltuk nem cipeljük fel a 4. emeletre /ez praktikus gondolkodás, mármint, hogy 4. emeletre mentünk, mert a földszint hideg volt, itt meg a fűtés nem több, mint a kicsi földszintiben/ majd veszünk valami olcsó bútort, gardrób, komód, stb.
A hitelből elrendezzük a dolgokat, a kauciót, meg az elmaradt befizetnivalókat, mert közben a költözés gyorsan zajlott, a hitel meg lelassult.
Végülis december 23.-án véletlenül tudtuk meg, hogy a hitelt elutasították, minek örömére a mikrónk is felmondta a szolgálatot.
Viszont jó szolgálatot tett, letakart karácsonyi terítő és mindjárt megvolt a helye a fenyőnek. Erre került a fa, persze a szobában. Még jó, hogy az időközben megrendelt gardrób nem érkezett meg, persze nemcsak a lóvé hiánya miatt, hanem így egyből tágasabb lett a szoba, annak ellenére, hogy a fenyő is a helyére került.
Persze hazudnék, ha ilyen vidáman vettük volna tudomásul az egészet, de a síráson már túl vagyunk, már csak szembe kell nézni a nehézségekkel, ami főleg reggeli ébredéskor, a gondolatokkal jön elő, hogy hogyan tovább..
Leküzdöttük a karácsonyt, régi kedves ismerősöktől kapott csomagból 1-2 könyv, házassági évfordulónkra vett könyvek, a két kisebb lánynak 1-1 spray-t vettem, a fiamnak pedig egy világatlaszt, három rotring ceruzával.
Aztán a maradék pénzből még futotta egy kis kajára, és végülis mit is kívánhatna még az ember?
A szeretet megvolt, a gyerekek vígasztaltak bennünket, hogy majd lesz valahogy, nem az ajándék a lényeg. Mi már nem azért sírtunk, hanem, hogy a kötelezettségeinknek nem tudunk eleget tenni, mert nem jellemző ránk, hogy nem tartjuk a szavunkat.
Ez ami a legnagyobb fájdalmat jelenti számunkra.
Arról nem is beszélve, hogy szentestére készülve, már majdnem készen felhívom kedves régi falubeli ismerősöket, hogy boldog karácsonyt kívánjak, amikor szól a mobilom is, és mivel a hordozható teló bedöglött, a nagylányom küldöm a telefonomért, aki aztán kitartóan beszél azon, mig én ezen, aztán kiderül, hogy a férjnél lévő lányom éppen a műtőben fekszik, vakbéllel műtik és a vőm hívott, hogy tudassa a hírt.
Ennyi, hát mit számít bármi, ha még ilyen dolgok is érik az embert Szentestén.
Aztán mindjárt mozgósítás, hogy a vőm jöjjön fel a kisunokámmal, mert náluk még fa sem volt kész, semmi, mert egész nap a kórházban voltak.
Hát ilyen karácsonyunk volt, de szerencsére a lányom jól van, a kisfiam megmagyarázta, hogy a Jézuska /még hívő/ biztos azért nem azt hozta, amit szeretett volna, mert ebből a könyvből sokat lehet tanulni és tudta a vágyát, hogy rotringot szeretne, és ez drága rotring, ezres darabja legalább, majd irigykednek a fiúk a suliban.../hozzáteszem, a 3 db 300 Ft volt, és plusz hegy is volt hozzá/.
Lényeg, hogy másnapra már fújta a világatlaszból, hogy melyik országban a legnagyobb a csecsemőhalandóság, hol a legalacsonyabb az átlagéletkor, stb.
Na ilyen viszontagságokkal teli napok után mindenkinek szebb és jobb karácsonyt kívánok!
Végül a lényeg, a szeretet megvolt, ennél meg mi kell több, majd ünnepek után ráérünk szembesülni a tényekkel.