- XIAOMI Smart Air Purifier 4 Compact EU - légtisztító újabb okoseszköz a lakásban
- Clickbait szülinapi sorsolás II - még drágább a clickbaited
- Optikai szál nem kell félnetek jó lesz, avagy a damil alapú hálózat
- A PC-m több mint 1 évtizedes története - AMD FX OC, 64GB RAM, ipari SSD - 1.rész
- Agglegénykonyha 15 – Néhány tavaszias recept
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- GoodSpeed: XIAOMI Smart Air Purifier 4 Compact EU - légtisztító újabb okoseszköz a lakásban
- Sub-ZeRo: Euro Truck Simulator 2 & American Truck Simulator 1 (esetleg 2 majd, ha lesz) :)
- sziku69: Szólánc.
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- E.Kaufmann: Optikai szál nem kell félnetek jó lesz, avagy a damil alapú hálózat
- Magga: PLEX: multimédia az egész lakásban
- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- gerner1
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
-
Fórumok
LOGOUT - lépj ki, lépj be!
LOGOUT reakciók Monologoszféra FototrendGAMEPOD - játék fórumok
PC játékok Konzol játékok MobiljátékokPROHARDVER! - hardver fórumok
Notebookok TV & Audió Digitális fényképezés Alaplapok, chipsetek, memóriák Processzorok, tuning Hűtés, házak, tápok, modding Videokártyák Monitorok Adattárolás Multimédia, életmód, 3D nyomtatás Tabletek, E-bookok Nyomtatók, szkennerek PC, mini PC, barebone, szerver Beviteli eszközök Egyéb hardverek PROHARDVER! BlogokMobilarena - mobil fórumok
Okostelefonok Mobiltelefonok Okosórák Autó+mobil Üzlet és Szolgáltatások Mobilalkalmazások Tartozékok, egyebek Mobilarena blogokIT café - infotech fórumok
Infotech Hálózat, szolgáltatók OS, alkalmazások SzoftverfejlesztésFÁRADT GŐZ - közösségi tér szinte bármiről
Tudomány, oktatás Sport, életmód, utazás, egészség Kultúra, művészet, média Gazdaság, jog Technika, hobbi, otthon Társadalom, közélet Egyéb Lokál PROHARDVER! interaktív
Új hozzászólás Aktív témák
-
Vakegérke
félisten
Sziasztok!
Képzeljétek, visszaírt a hölgy...
Na de hogy mennyire nem volt benne köszönet...
Szabályosan kioktatott, hogy milyen okai lehetnek annak, hogy valaki miért nem válaszol, s felhívta figyelmemet egy fontos hiányosságomra, amit az udvariasság terén szenvedek el. Majd megemlített két-három emléket, amikből az jön le, hogy ha emlékszik is rám, nagyon nem jó szívvel.(Csupa olyan dolog, amelyekben, hogy is mondjam, nem a legkorrektebbül jártam el vele szemben... Na de akkor még csak 11 éves kis p*cs voltam, a franc gondolta volna, hogy így belegyalázok egy másik ember lelkébe...) Azt hiszem, tényleg jobb lett volna, ha nem válaszol...
Én még visszaírtam egy SZERINTEM udvarias választ, aztán kiléptem arról az oldalról, még a regisztrációt is töröltem, nincs kedvem belemenni egy értelmetlen vitába, hogy ki, mire, és miért úgy emlékszik, ahogy.
Be kell temetni ezt a kihantolt sírt.Jó, temesd be a kihantolt sírt.
Ám őrizd meg a szép emléket. Persze csak akkor, ha úgy látod jónak. -
barbikenje
aktív tag
Sziasztok!
Képzeljétek, visszaírt a hölgy...
Na de hogy mennyire nem volt benne köszönet...
Szabályosan kioktatott, hogy milyen okai lehetnek annak, hogy valaki miért nem válaszol, s felhívta figyelmemet egy fontos hiányosságomra, amit az udvariasság terén szenvedek el. Majd megemlített két-három emléket, amikből az jön le, hogy ha emlékszik is rám, nagyon nem jó szívvel.(Csupa olyan dolog, amelyekben, hogy is mondjam, nem a legkorrektebbül jártam el vele szemben... Na de akkor még csak 11 éves kis p*cs voltam, a franc gondolta volna, hogy így belegyalázok egy másik ember lelkébe...) Azt hiszem, tényleg jobb lett volna, ha nem válaszol...
Én még visszaírtam egy SZERINTEM udvarias választ, aztán kiléptem arról az oldalról, még a regisztrációt is töröltem, nincs kedvem belemenni egy értelmetlen vitába, hogy ki, mire, és miért úgy emlékszik, ahogy.
Be kell temetni ezt a kihantolt sírt. -
Vakegérke
félisten
-
Skynet258
veterán
-
barbikenje
aktív tag
Megkerestem iwiwen a gyógypedagógus nénit..
(megvan)Érdemes lenne ezt az egész cikket elküldeni Neki.
De persze én nem fogom, különben is megírta Neked,
h nem emlékszik semmire.
Rákerestem az általam megadott paraméterekkel szóbajövő ausztrál-magyar gyógypedagógusokra... akit kidob a rendszer, az nem ő...
-
barbikenje
aktív tag
Tudod én igazából úgy gondolom, hogy én szerelmes voltam, ő meg kedvelt, ergo elég egyoldalú volt a dolog. Csak annyit reméltem, hogy nem felejt. De nem mindenkinek egyforma a hosszútávú memóriája. Én kipottyantam az övéből. Az meg sem fordul a fejemben, hogy "szerelmet vallassak" vele, csak annyit szerettem volna elérni, hogy megkérdezhessem, hogy hogy van, mi történt vele, mesélje el az elmúlt éveket, mutassa meg a férjét/barátját/gyermekét egy-két fotón keresztül. Mindössze ennyi.
-
Vakegérke
félisten
Szíves engedelmetekkel közzé tenném én is a saját történetemet, ehelyütt, mert Vakegérke története nagyon megindító volt, hiába veterán harcos, egy tini élénk emlékezőtehetségével, de egy érett ember komolyságával mondta el a saját meséjét...
Én 11 éves voltam akkoriban, egy komolyabb betegség után lábadoztam, és nem játszhattam a többiekkel a napköziben, "nicht ugri-bugri, langsaam spaziren" alapon. Az új napközis tanítónéni odajött, látta hogy mennyire sóvárogva nézem a többieket, hát megpróbált felvidítani. Mint kiderült, nagyon fiatal volt, gyönyörű fekete hajkorona, tejfehér bőr, és szikrázó zöld szemek, nem töltötte be a 19-et sem, első munkahelyként idejött. Jót beszélgettünk, a betegség kapcsán kiderült, hogy nemrég ő is hasonló cipőben járt, neki kötőhártya-gyulladása volt. Észre sem vettem eltelt a délután. S mivel bicebóca voltam, míg a többiek játszottak, addig mi délutánról délutánra dumáltunk. Vagy 5 év telt el mire rájöttem, hogy én annak idején szép lassan beleszerettem a tanítónénibe (No de ez egy másik történet). Akkor csak annyit tudtam , hogy nagyon jó vele lenni, és várom a kora délutánt és a vele való találkozást, ugyanakkor utáltam a sötétedés kezdetét, mert az azt jelentette, hogy el kell válni tőle...
Egy alkalommal elkísértem a buszához, és mielőtt felszállt, megpuszilt és megengedte(?)/megkért (?) hogy tegezzem. Attól a naptól kezdve mindig kikísértem a buszhoz, és még akor is beszélgettünk amikor felszállt a buszra és elfoglalta a helyét. (a párás ablakra írta az üzeneteket, én meg alig bírtam elovasni, mivel a betűk fordítva jelentek meg az én oldalamon). Szóval nagyon elvoltunk. De nem kívételezett velem, sőt a szeretetéből mindenkinek jutott bőven. Azonban akadtak problémák és viták is. Valami olyasmi rémlik, hogy nem egyszer nem a legjobb hangulatban váltunk el. Olyankor másnap közölte velem, hogy nagyon megbántottam, és nagyon sokat sírt. Igazat mondhatott, mert emlékszem, hogy a beteg szeme kisebbre nyílt ki, ha megerőltette (pl:sírt). Fogalmam sincs, hogy mit reagáltam, (gondolom nem voltam képes kinyögni, hogy "Bocsánatot kérek!"). Aztán egy napon, még a félév vége előtt bejelentette, hogy munkahelyet vált, gyógypedagógiai iskolában folytatja a munkáját... Na kitört a parasztgyalázat, mivel a "személyes vitáink" nem egyszer a többiek előtt zajlottak le, hát kitalálták 11 éves fejjel a kis csoporttársaim, hogy miattam van az egész... és az igazság az, hogy nem tartom teljesen kizártnak, hogy igazat beszéltek, csak adódott volna alkalmam, hogy megkérdezzem. Hát adódott volna. Miután elment, meghívta a kis csoportot a névnapi bulijára, és mindenkit szeretettel várt. Én nem mentem el, nagyon megbántva éreztem magam, főleg a feltételezések miatt, és nem igazán tudtam volna magam jól érezni. Állítólag kérdezte a többieket, hogy mi van velem. Majd néhány hét múlva megjelent az iskola kapujában lekörözni (azóta tudom, mit jelent a szó), és még egyszer meg akart nézni bennőnket magának. A többiek körbeugrálták, én csak messziről köszöntem neki egy bátortalan "Csókolom"-ot.
És azóta eltelt 19 év. Az emlékét megőriztem, többször megpróbáltam megkeresni sikertelenül.
Aztán rákerestem az iwiw-en. Megtaláltam. De semmi öröm nem volt benne. Ausztráliában él, és még mindig gyógypedagógus. Amikor megírtam neki, hogy mire emlékszem azokból az időkből, a válasza bátortalan volt, és rögtön leesett, hogy a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy ki vagyok, és miért is zaklatom. Mire én bocsánatát kértem a zavarásért, és javasoltam, hogy ez esetben nagyon elszomorít, és inkább a későbbiekben sem fárasztanám a hülyeségeimmel. Egész éjszaka forgolódtam, másnap mégis írtam neki, mindent, amit emlékként megőriztem abból az időből.
Ennek egy hete.
De válasz nem érkezett.
Valószínűleg soha nem is fog...Köszönöm a történetet.
Csoda tudja, talán jobb is, ha nem válaszol. Mit írhatna? Hogy szerelmes volt egy 11 éves kissrácba? Nem hiszem, hogy megtenné.
Mindent egybevetve szép emlék.Buddhha és Viszlát: A filmet megrendeltem, kiemelt helyet kap a polcomon.
-
Thunderzolee
veterán
Szíves engedelmetekkel közzé tenném én is a saját történetemet, ehelyütt, mert Vakegérke története nagyon megindító volt, hiába veterán harcos, egy tini élénk emlékezőtehetségével, de egy érett ember komolyságával mondta el a saját meséjét...
Én 11 éves voltam akkoriban, egy komolyabb betegség után lábadoztam, és nem játszhattam a többiekkel a napköziben, "nicht ugri-bugri, langsaam spaziren" alapon. Az új napközis tanítónéni odajött, látta hogy mennyire sóvárogva nézem a többieket, hát megpróbált felvidítani. Mint kiderült, nagyon fiatal volt, gyönyörű fekete hajkorona, tejfehér bőr, és szikrázó zöld szemek, nem töltötte be a 19-et sem, első munkahelyként idejött. Jót beszélgettünk, a betegség kapcsán kiderült, hogy nemrég ő is hasonló cipőben járt, neki kötőhártya-gyulladása volt. Észre sem vettem eltelt a délután. S mivel bicebóca voltam, míg a többiek játszottak, addig mi délutánról délutánra dumáltunk. Vagy 5 év telt el mire rájöttem, hogy én annak idején szép lassan beleszerettem a tanítónénibe (No de ez egy másik történet). Akkor csak annyit tudtam , hogy nagyon jó vele lenni, és várom a kora délutánt és a vele való találkozást, ugyanakkor utáltam a sötétedés kezdetét, mert az azt jelentette, hogy el kell válni tőle...
Egy alkalommal elkísértem a buszához, és mielőtt felszállt, megpuszilt és megengedte(?)/megkért (?) hogy tegezzem. Attól a naptól kezdve mindig kikísértem a buszhoz, és még akor is beszélgettünk amikor felszállt a buszra és elfoglalta a helyét. (a párás ablakra írta az üzeneteket, én meg alig bírtam elovasni, mivel a betűk fordítva jelentek meg az én oldalamon). Szóval nagyon elvoltunk. De nem kívételezett velem, sőt a szeretetéből mindenkinek jutott bőven. Azonban akadtak problémák és viták is. Valami olyasmi rémlik, hogy nem egyszer nem a legjobb hangulatban váltunk el. Olyankor másnap közölte velem, hogy nagyon megbántottam, és nagyon sokat sírt. Igazat mondhatott, mert emlékszem, hogy a beteg szeme kisebbre nyílt ki, ha megerőltette (pl:sírt). Fogalmam sincs, hogy mit reagáltam, (gondolom nem voltam képes kinyögni, hogy "Bocsánatot kérek!"). Aztán egy napon, még a félév vége előtt bejelentette, hogy munkahelyet vált, gyógypedagógiai iskolában folytatja a munkáját... Na kitört a parasztgyalázat, mivel a "személyes vitáink" nem egyszer a többiek előtt zajlottak le, hát kitalálták 11 éves fejjel a kis csoporttársaim, hogy miattam van az egész... és az igazság az, hogy nem tartom teljesen kizártnak, hogy igazat beszéltek, csak adódott volna alkalmam, hogy megkérdezzem. Hát adódott volna. Miután elment, meghívta a kis csoportot a névnapi bulijára, és mindenkit szeretettel várt. Én nem mentem el, nagyon megbántva éreztem magam, főleg a feltételezések miatt, és nem igazán tudtam volna magam jól érezni. Állítólag kérdezte a többieket, hogy mi van velem. Majd néhány hét múlva megjelent az iskola kapujában lekörözni (azóta tudom, mit jelent a szó), és még egyszer meg akart nézni bennőnket magának. A többiek körbeugrálták, én csak messziről köszöntem neki egy bátortalan "Csókolom"-ot.
És azóta eltelt 19 év. Az emlékét megőriztem, többször megpróbáltam megkeresni sikertelenül.
Aztán rákerestem az iwiw-en. Megtaláltam. De semmi öröm nem volt benne. Ausztráliában él, és még mindig gyógypedagógus. Amikor megírtam neki, hogy mire emlékszem azokból az időkből, a válasza bátortalan volt, és rögtön leesett, hogy a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy ki vagyok, és miért is zaklatom. Mire én bocsánatát kértem a zavarásért, és javasoltam, hogy ez esetben nagyon elszomorít, és inkább a későbbiekben sem fárasztanám a hülyeségeimmel. Egész éjszaka forgolódtam, másnap mégis írtam neki, mindent, amit emlékként megőriztem abból az időből.
Ennek egy hete.
De válasz nem érkezett.
Valószínűleg soha nem is fog...Megkerestem iwiwen a gyógypedagógus nénit..
(megvan)Érdemes lenne ezt az egész cikket elküldeni Neki.
De persze én nem fogom, különben is megírta Neked,
h nem emlékszik semmire.
-
barbikenje
aktív tag
Szíves engedelmetekkel közzé tenném én is a saját történetemet, ehelyütt, mert Vakegérke története nagyon megindító volt, hiába veterán harcos, egy tini élénk emlékezőtehetségével, de egy érett ember komolyságával mondta el a saját meséjét...
Én 11 éves voltam akkoriban, egy komolyabb betegség után lábadoztam, és nem játszhattam a többiekkel a napköziben, "nicht ugri-bugri, langsaam spaziren" alapon. Az új napközis tanítónéni odajött, látta hogy mennyire sóvárogva nézem a többieket, hát megpróbált felvidítani. Mint kiderült, nagyon fiatal volt, gyönyörű fekete hajkorona, tejfehér bőr, és szikrázó zöld szemek, nem töltötte be a 19-et sem, első munkahelyként idejött. Jót beszélgettünk, a betegség kapcsán kiderült, hogy nemrég ő is hasonló cipőben járt, neki kötőhártya-gyulladása volt. Észre sem vettem eltelt a délután. S mivel bicebóca voltam, míg a többiek játszottak, addig mi délutánról délutánra dumáltunk. Vagy 5 év telt el mire rájöttem, hogy én annak idején szép lassan beleszerettem a tanítónénibe (No de ez egy másik történet). Akkor csak annyit tudtam , hogy nagyon jó vele lenni, és várom a kora délutánt és a vele való találkozást, ugyanakkor utáltam a sötétedés kezdetét, mert az azt jelentette, hogy el kell válni tőle...
Egy alkalommal elkísértem a buszához, és mielőtt felszállt, megpuszilt és megengedte(?)/megkért (?) hogy tegezzem. Attól a naptól kezdve mindig kikísértem a buszhoz, és még akor is beszélgettünk amikor felszállt a buszra és elfoglalta a helyét. (a párás ablakra írta az üzeneteket, én meg alig bírtam elovasni, mivel a betűk fordítva jelentek meg az én oldalamon). Szóval nagyon elvoltunk. De nem kívételezett velem, sőt a szeretetéből mindenkinek jutott bőven. Azonban akadtak problémák és viták is. Valami olyasmi rémlik, hogy nem egyszer nem a legjobb hangulatban váltunk el. Olyankor másnap közölte velem, hogy nagyon megbántottam, és nagyon sokat sírt. Igazat mondhatott, mert emlékszem, hogy a beteg szeme kisebbre nyílt ki, ha megerőltette (pl:sírt). Fogalmam sincs, hogy mit reagáltam, (gondolom nem voltam képes kinyögni, hogy "Bocsánatot kérek!"). Aztán egy napon, még a félév vége előtt bejelentette, hogy munkahelyet vált, gyógypedagógiai iskolában folytatja a munkáját... Na kitört a parasztgyalázat, mivel a "személyes vitáink" nem egyszer a többiek előtt zajlottak le, hát kitalálták 11 éves fejjel a kis csoporttársaim, hogy miattam van az egész... és az igazság az, hogy nem tartom teljesen kizártnak, hogy igazat beszéltek, csak adódott volna alkalmam, hogy megkérdezzem. Hát adódott volna. Miután elment, meghívta a kis csoportot a névnapi bulijára, és mindenkit szeretettel várt. Én nem mentem el, nagyon megbántva éreztem magam, főleg a feltételezések miatt, és nem igazán tudtam volna magam jól érezni. Állítólag kérdezte a többieket, hogy mi van velem. Majd néhány hét múlva megjelent az iskola kapujában lekörözni (azóta tudom, mit jelent a szó), és még egyszer meg akart nézni bennőnket magának. A többiek körbeugrálták, én csak messziről köszöntem neki egy bátortalan "Csókolom"-ot.
És azóta eltelt 19 év. Az emlékét megőriztem, többször megpróbáltam megkeresni sikertelenül.
Aztán rákerestem az iwiw-en. Megtaláltam. De semmi öröm nem volt benne. Ausztráliában él, és még mindig gyógypedagógus. Amikor megírtam neki, hogy mire emlékszem azokból az időkből, a válasza bátortalan volt, és rögtön leesett, hogy a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy ki vagyok, és miért is zaklatom. Mire én bocsánatát kértem a zavarásért, és javasoltam, hogy ez esetben nagyon elszomorít, és inkább a későbbiekben sem fárasztanám a hülyeségeimmel. Egész éjszaka forgolódtam, másnap mégis írtam neki, mindent, amit emlékként megőriztem abból az időből.
Ennek egy hete.
De válasz nem érkezett.
Valószínűleg soha nem is fog... -
Vakegérke
félisten
Egy kérdés:
Be lehet írni ide a hasonló kalandokat, tapasztalatokat? Nekem is van egy, ha nem is hasonlít sokban Vakegérkééhez... De annyira megindító volt az ő története, hogy eszembe juttatta a sajátomat...Írd csak bátran.

-
barbikenje
aktív tag
Egy kérdés:
Be lehet írni ide a hasonló kalandokat, tapasztalatokat? Nekem is van egy, ha nem is hasonlít sokban Vakegérkééhez... De annyira megindító volt az ő története, hogy eszembe juttatta a sajátomat... -
tildy
nagyúr
-
Viszlát
addikt
-
tildy
nagyúr
Buddha már említette, én meg írtam is róla, Én, Pán Péter a címe, ha lesz kedved olvasd el, vagy inkább nézd meg.
Egyik legkedvencebb momentumom, ahogy bemutatja az író és felesége életfelfogásának különbözőségét egy egyszerű, de nagyon ötletes jelenettel.
Ezt írtam és ez a jelenet pedig az, amikor a racionalista feleség és az álmodozó férj belép a saját-saját hálószobájába. Egy pillanatra mindkét szobába belátni, a nőé egy szürke, az akkori kornak megfelelő szoba, a férfiéban pedig egy rétet látni és madárcsicsergést hallani. Ezt tényleg látni kell, hihetetlenül ötletes jelenet.
Általánosban nem voltam túl népszerű, most lényegtelen miért. Két évig, ha jól rémlik 4-5.-ben velünk járt egy Georgina nevű, kicsit duci, de széparcú lányka. Oda meg vissza volt értem, állandóan körülöttem lebzselt, de én nem viszonoztam érzelmeit. Már nem is tudom min, de egyszer úgy felhúzott már az anyáskodásával, meg, hogy állandóan tapizott (10 éves mércével), hogy hangosan rászóltam, hogy mostmár igazán leszállhatna rólam. Persze az egész osztály röhögött rajta, nagyon megaláztam a többiek előtt, vagyis pont azt tettem, amit velem is rengetegszer. Évekkel később eszembe jutott ez az eset és hasonlóan Hozzád, én is elszégyelltem magam és akárhányszor beugrott az arca, társult hozzá egy nagyon kellemetlen érzés a gyomromban. Elkezdtem fonogatni magamban tovább a történetet, felnőtt fejjel rájöttem, hogy talán emiatt iratkozott át másik suliba, ki tudja.
Aztán pár évvel ezelőtt összefutottunk teljesen véletlenül és én felhoztam a témát, bocsánatkérési szándékkal. Felkacagott és azt mondta: hiszen taknyos gyerekek voltunk, én már nem is emlékeztem. Látszott rajta, hogy ez nem egy megjátszott, hagyjuk a múltat gesztus volt, hanem tényleg őszintén mulatott saját magán. Ott akkor leesett, hogy tulajdonképpen én lebecsültem őt. Hiszen én magam is mindenféle sérülés nélkül túléltem a gyerekkori sztorikat, miért is gondoltam, hogy Ő erre nem képes?
Az én esetemben nincs szükség idealizálásra, reméljük, a Tiédben sincs.
Talán azért , mert valakiben viszont mély nyomot hagynak az ilyen dolgok
Nem mindenki tud túllépni a múlton. Egyszerűem. -
Viszlát
addikt
Kedves ismeretlen barátaim!
Ahogy tildy mondja, tényleg kell az a pofon az élettől. Talán segít, hogy a többit kicsit könnyebben elviseljük. Sajnos tele van az élet pofonokkal, másfélékkel is, ahogy Rossi barátunk említette.
Nem öregszel, Viszlát barátom, csak két lábbal állsz a földön. Én hajlamosabb vagyok elmélázni, és ahogy mondtam más alkalommal, a mesék világában élek.
Szobám falai eltüntek, egy varázslatos erdőben ülök, valahonnan sejtelmes zene szól. Koboldok, manók vesznek körül, izgatottan lesik kopácsoló ujjaim, és noszogatnak, hogy írjak, csak írjak. Róluk is fogok mesélni egyszer, de térjünk vissza a történethez.
Nos, könnyen kitalálható, hogy az a srác én voltam. Közel 44 éven keresztül szégyelltem magam azért, mert képtelen voltam Ildikóval megfelelőképp bánni. Egyszerűen éretlen voltam, bár ez nem ment fel semmi alól. Kikövetkeztethető, hogy írásommal ennek az ártatlanka kamaszlánynak szeretnék némi elégtételt nyújtani. Ezért az idealizálás, megérdemli.Buddhha: Talán mégis leírhatnád. Nagy súlytól szabadulnál meg.
area_51: Köszönöm.
Buddha már említette, én meg írtam is róla, Én, Pán Péter a címe, ha lesz kedved olvasd el, vagy inkább nézd meg.
Egyik legkedvencebb momentumom, ahogy bemutatja az író és felesége életfelfogásának különbözőségét egy egyszerű, de nagyon ötletes jelenettel.
Ezt írtam és ez a jelenet pedig az, amikor a racionalista feleség és az álmodozó férj belép a saját-saját hálószobájába. Egy pillanatra mindkét szobába belátni, a nőé egy szürke, az akkori kornak megfelelő szoba, a férfiéban pedig egy rétet látni és madárcsicsergést hallani. Ezt tényleg látni kell, hihetetlenül ötletes jelenet.
Általánosban nem voltam túl népszerű, most lényegtelen miért. Két évig, ha jól rémlik 4-5.-ben velünk járt egy Georgina nevű, kicsit duci, de széparcú lányka. Oda meg vissza volt értem, állandóan körülöttem lebzselt, de én nem viszonoztam érzelmeit. Már nem is tudom min, de egyszer úgy felhúzott már az anyáskodásával, meg, hogy állandóan tapizott (10 éves mércével), hogy hangosan rászóltam, hogy mostmár igazán leszállhatna rólam. Persze az egész osztály röhögött rajta, nagyon megaláztam a többiek előtt, vagyis pont azt tettem, amit velem is rengetegszer. Évekkel később eszembe jutott ez az eset és hasonlóan Hozzád, én is elszégyelltem magam és akárhányszor beugrott az arca, társult hozzá egy nagyon kellemetlen érzés a gyomromban. Elkezdtem fonogatni magamban tovább a történetet, felnőtt fejjel rájöttem, hogy talán emiatt iratkozott át másik suliba, ki tudja.
Aztán pár évvel ezelőtt összefutottunk teljesen véletlenül és én felhoztam a témát, bocsánatkérési szándékkal. Felkacagott és azt mondta: hiszen taknyos gyerekek voltunk, én már nem is emlékeztem. Látszott rajta, hogy ez nem egy megjátszott, hagyjuk a múltat gesztus volt, hanem tényleg őszintén mulatott saját magán. Ott akkor leesett, hogy tulajdonképpen én lebecsültem őt. Hiszen én magam is mindenféle sérülés nélkül túléltem a gyerekkori sztorikat, miért is gondoltam, hogy Ő erre nem képes?
Az én esetemben nincs szükség idealizálásra, reméljük, a Tiédben sincs.
-
7
addikt
Libikókás szivatásban profi és nagyon veszélyes vagyok, a sérülés elkerülésében szintén jártasságot szereztem. Jó volt az általános iskolám, valahogy meg kellett védenem magam libikókán, ha már egyszer szerettem...

-
Buddhha
tag
Kedves ismeretlen barátaim!
Ahogy tildy mondja, tényleg kell az a pofon az élettől. Talán segít, hogy a többit kicsit könnyebben elviseljük. Sajnos tele van az élet pofonokkal, másfélékkel is, ahogy Rossi barátunk említette.
Nem öregszel, Viszlát barátom, csak két lábbal állsz a földön. Én hajlamosabb vagyok elmélázni, és ahogy mondtam más alkalommal, a mesék világában élek.
Szobám falai eltüntek, egy varázslatos erdőben ülök, valahonnan sejtelmes zene szól. Koboldok, manók vesznek körül, izgatottan lesik kopácsoló ujjaim, és noszogatnak, hogy írjak, csak írjak. Róluk is fogok mesélni egyszer, de térjünk vissza a történethez.
Nos, könnyen kitalálható, hogy az a srác én voltam. Közel 44 éven keresztül szégyelltem magam azért, mert képtelen voltam Ildikóval megfelelőképp bánni. Egyszerűen éretlen voltam, bár ez nem ment fel semmi alól. Kikövetkeztethető, hogy írásommal ennek az ártatlanka kamaszlánynak szeretnék némi elégtételt nyújtani. Ezért az idealizálás, megérdemli.Buddhha: Talán mégis leírhatnád. Nagy súlytól szabadulnál meg.
area_51: Köszönöm.
Neked nagyon szeretném figyelmedbe ajánlani az "Én, Pán Péter (Finding Neverland)" című filmet. Itt vannak hasonló jelenetek, mint amit te is leírsz...

Lehet, hogy összeszedem magam, és megtörténik majd...
-
Vakegérke
félisten
Kedves ismeretlen barátaim!
Ahogy tildy mondja, tényleg kell az a pofon az élettől. Talán segít, hogy a többit kicsit könnyebben elviseljük. Sajnos tele van az élet pofonokkal, másfélékkel is, ahogy Rossi barátunk említette.
Nem öregszel, Viszlát barátom, csak két lábbal állsz a földön. Én hajlamosabb vagyok elmélázni, és ahogy mondtam más alkalommal, a mesék világában élek.
Szobám falai eltüntek, egy varázslatos erdőben ülök, valahonnan sejtelmes zene szól. Koboldok, manók vesznek körül, izgatottan lesik kopácsoló ujjaim, és noszogatnak, hogy írjak, csak írjak. Róluk is fogok mesélni egyszer, de térjünk vissza a történethez.
Nos, könnyen kitalálható, hogy az a srác én voltam. Közel 44 éven keresztül szégyelltem magam azért, mert képtelen voltam Ildikóval megfelelőképp bánni. Egyszerűen éretlen voltam, bár ez nem ment fel semmi alól. Kikövetkeztethető, hogy írásommal ennek az ártatlanka kamaszlánynak szeretnék némi elégtételt nyújtani. Ezért az idealizálás, megérdemli.Buddhha: Talán mégis leírhatnád. Nagy súlytól szabadulnál meg.
area_51: Köszönöm.
-
Thunderzolee
veterán
-
k_laci
tag
Dehogy volt kár!
Ilyenkor eszembe jutnak az első barátnőim..
ehhehh.. milyen nagy dolog volt, mikor már legalább kézenfogva sétáltunk...
mások hogy néztek.. hajjjajjj!
(Én sose voltam ilyen gonosz)
szerk:
PALINCSnak is hívják a mérleghintát.
nálunk LIPITYÓKÁnak hívják

amugy ezt a játékot ( lipityókáról hirtelen felállás ) mi is használtuk "reflexvizsgálatra"
igaz, már jópár éve.. vagy 10
-
Buddhha
tag
Azt mondják, a múlt megszépíti az emlékeket. Én pedig "megszépítettem" Ildikót. Kárt nem okoztam vele.
Ahogy a gondolataim tolultak, úgy vetettem őket "papírra". Átolvastam párszor, éreztem azt, amit kritizálsz, mégsem volt szívem megváltoztatni a történetet.
Nézd, 44 év távlatából hadd legyen ideális kamaszlány Ildikó.Játékos: Nem fiatalodunk, az biztos. Mondjuk nekem még nem nőtt be a fejem lágya, de a sokadik x-et taposom.
area_51: Talán a sors keze. Mással is előfordult már, hogy pont olyan zenét hallgatott olvasás közben, amelynek hangulata megtámogatta írásomét.
Köszönöm!

Velem egyszer történt hasonló eset 30 évvel később ('94)...
nem írom le, mert azóta is szégyellem
Nem kívánom senkinek sem... -
Rossi
addikt
Pont ez a baj, hogy kell. Én nem régóta kapom az első "felnőttkori" pofonokat ("dolgozós élet"), de sajnos miattuk kezdek megváltozni, és olyanná válni, mint akiktől kapom. Sajnos az ember nem indulhat ki magából (értsd. jóindulat), mert olyankor szokott a legnagyobb bunkósággal szembesülni.
-
Rossi
addikt
-
Kareszovics
addikt
"Az élet első pofonja.. Kell."
Kelleni kell. Mondjuk az már egy másik történet, hogy az ilyen pofáraesések arányszáma hogyan alakul tovább életed során. Lehet tényleg szerencsés volt és ebből "tanult" egy életre szegény.
-
kai_sehmet
csendes tag
Jó kis történet... grat!
Eszembe juttatja mikor 6 ves fejjel (kicsit fiatalab voltam Ildikónál) "beleszerettem" az egyik osztálytársamba. Meglehetősen egyszerű, esti mesébe illő elképzeléseim voltak a szerelemről, így aztán fogtam magam és írtam egy szerelmes levelet miben elárultam az érzéseimet. A kudarc lehetősége meg sem fordult kis fejemben
Szünetben letettem a padjára. Mikor elolvasta galacsinná gyűrve adta vissza. Emlékeim szerint nagyon rémültnek látszott de akkor összetörte kicsit a szívemet a visszautasítás, de még jobban az, hogy utánna már ezzel is csúfoltak. De hát magamnak kerestem a bajt...
Még hetedikben is nekem szegezte a kérdést egy másik osztálytársam, hogy igaz lelkemre mondjam meg, hogy szerelmes vagyok-e abba a srácba. Atz hiszem fülig vörösödve mondtam hogy nem. Pedig tetszeni még akkor is tetszett....
-
Viszlát
addikt
Azt mondják, a múlt megszépíti az emlékeket. Én pedig "megszépítettem" Ildikót. Kárt nem okoztam vele.
Ahogy a gondolataim tolultak, úgy vetettem őket "papírra". Átolvastam párszor, éreztem azt, amit kritizálsz, mégsem volt szívem megváltoztatni a történetet.
Nézd, 44 év távlatából hadd legyen ideális kamaszlány Ildikó.Játékos: Nem fiatalodunk, az biztos. Mondjuk nekem még nem nőtt be a fejem lágya, de a sokadik x-et taposom.
area_51: Talán a sors keze. Mással is előfordult már, hogy pont olyan zenét hallgatott olvasás közben, amelynek hangulata megtámogatta írásomét.
Persze, abszolút megértem, ezért is írtam oda, hogy nem nagyon. Biztosan öregszem, azért ez a fene racionalizmus.

-
#43960832
törölt tag
Azt mondják, a múlt megszépíti az emlékeket. Én pedig "megszépítettem" Ildikót. Kárt nem okoztam vele.
Ahogy a gondolataim tolultak, úgy vetettem őket "papírra". Átolvastam párszor, éreztem azt, amit kritizálsz, mégsem volt szívem megváltoztatni a történetet.
Nézd, 44 év távlatából hadd legyen ideális kamaszlány Ildikó.Játékos: Nem fiatalodunk, az biztos. Mondjuk nekem még nem nőtt be a fejem lágya, de a sokadik x-et taposom.
area_51: Talán a sors keze. Mással is előfordult már, hogy pont olyan zenét hallgatott olvasás közben, amelynek hangulata megtámogatta írásomét.
Nem csak a hangulata: (I'm) Officially Yours ~ "Hivatalosan" a tiéd vagyok...

[/angolóra]

-
tildy
nagyúr
Pedig csak egy ártatlan , naív kamaszlány volt.
Az élet első pofonja.. Kell. -
Vakegérke
félisten
Szia Vakegérke!
Aranyos történet, sejtettem, hogy igaz történet, de aztán igazoltál is. Viszont most élnék egy kis kritikával a legnagyobb jószándék mellett. Úgy érzem, hogy kissé túl van idealizálva Ildikó szerepe, pedig valójában ez egy kis kamasz románc, a fiú gondatlansága és felelőtlensége ugyanarra, vagyis a korosztály érettségére fogható, mint Ildikó alaptalan szerelemre lobbanása. A mesékben ez teljesen jól van így, de mivel ez egy igaz történet, nekem sántít a dolog egy kicsit (nem nagyon).

Üdv, V
Azt mondják, a múlt megszépíti az emlékeket. Én pedig "megszépítettem" Ildikót. Kárt nem okoztam vele.
Ahogy a gondolataim tolultak, úgy vetettem őket "papírra". Átolvastam párszor, éreztem azt, amit kritizálsz, mégsem volt szívem megváltoztatni a történetet.
Nézd, 44 év távlatából hadd legyen ideális kamaszlány Ildikó.Játékos: Nem fiatalodunk, az biztos. Mondjuk nekem még nem nőtt be a fejem lágya, de a sokadik x-et taposom.
area_51: Talán a sors keze. Mással is előfordult már, hogy pont olyan zenét hallgatott olvasás közben, amelynek hangulata megtámogatta írásomét.
-
#43960832
törölt tag
-
Játékos
addikt
-
Viszlát
addikt
Szia Vakegérke!
Aranyos történet, sejtettem, hogy igaz történet, de aztán igazoltál is. Viszont most élnék egy kis kritikával a legnagyobb jószándék mellett. Úgy érzem, hogy kissé túl van idealizálva Ildikó szerepe, pedig valójában ez egy kis kamasz románc, a fiú gondatlansága és felelőtlensége ugyanarra, vagyis a korosztály érettségére fogható, mint Ildikó alaptalan szerelemre lobbanása. A mesékben ez teljesen jól van így, de mivel ez egy igaz történet, nekem sántít a dolog egy kicsit (nem nagyon).

Üdv, V
-
Vakegérke
félisten
-
Rossi
addikt
-
gino2105
csendes tag
nagyon jo ez az írás,eszembe jutatja az én fiatalságom amikor még semmire nem volt gondom.bárcsak visza mehetnék ismét abba az időbe.

-
Kareszovics
addikt
Üdv!
Nekem alaposan összeszorította a szívem az írás, megsajnáltam Ildikót nagyon

-
7
addikt
Én is a libikókát szoktam meg és használom, de sokszor csak néznek rám bambán, hogy mi az, gondoltam, most akkor legyen az elhíresültebb neve.

-
Jofi81
őstag
Dehogy volt kár!
Ilyenkor eszembe jutnak az első barátnőim..
ehhehh.. milyen nagy dolog volt, mikor már legalább kézenfogva sétáltunk...
mások hogy néztek.. hajjjajjj!
(Én sose voltam ilyen gonosz)
szerk:
PALINCSnak is hívják a mérleghintát.
Mifelénk is palincsnak hívják.
-
tildy
nagyúr
-
Ketutem
csendes tag
És ha nem is gyász, vagy élvetemetés?
Egyszerűen megemlékeztem valakiről.
Természetesen Ildikó a főszereplő.
Azóta sok víz folyt le a vén Dunán. Meglehet boldog házasságban él, unokák nyaggatják sütiért, és ő átszellemült arccal tesz eleget követelésüknek.Ha már sarokba, akkor a srácot térdeltetném kukoricára.
Komoly kérdés: kár volt megírnom?
Komoly kérdés: kár volt megírnom? NEM!!!
-
Bundás22
őstag
aranyos írás, én is éltem át hasonlót/láttam ilyet kamaszkoromban
később az emberek bölcsebbek lesznek talán egy picit és nem zúgnak bele csak úgy vkibe
-
Thunderzolee
veterán
És ha nem is gyász, vagy élvetemetés?
Egyszerűen megemlékeztem valakiről.
Természetesen Ildikó a főszereplő.
Azóta sok víz folyt le a vén Dunán. Meglehet boldog házasságban él, unokák nyaggatják sütiért, és ő átszellemült arccal tesz eleget követelésüknek.Ha már sarokba, akkor a srácot térdeltetném kukoricára.
Komoly kérdés: kár volt megírnom?
Dehogy volt kár!
Ilyenkor eszembe jutnak az első barátnőim..
ehhehh.. milyen nagy dolog volt, mikor már legalább kézenfogva sétáltunk...
mások hogy néztek.. hajjjajjj!
(Én sose voltam ilyen gonosz)
szerk:
PALINCSnak is hívják a mérleghintát.
-
bolondember
MODERÁTOR
És ha nem is gyász, vagy élvetemetés?
Egyszerűen megemlékeztem valakiről.
Természetesen Ildikó a főszereplő.
Azóta sok víz folyt le a vén Dunán. Meglehet boldog házasságban él, unokák nyaggatják sütiért, és ő átszellemült arccal tesz eleget követelésüknek.Ha már sarokba, akkor a srácot térdeltetném kukoricára.
Komoly kérdés: kár volt megírnom?
nem volt kár!
-
Lord Zero
addikt
És ha nem is gyász, vagy élvetemetés?
Egyszerűen megemlékeztem valakiről.
Természetesen Ildikó a főszereplő.
Azóta sok víz folyt le a vén Dunán. Meglehet boldog házasságban él, unokák nyaggatják sütiért, és ő átszellemült arccal tesz eleget követelésüknek.Ha már sarokba, akkor a srácot térdeltetném kukoricára.
Komoly kérdés: kár volt megírnom?
Komoly kérdés: kár volt megírnom? - dehogy, szó nincs erről
csak áttételeztem, ennyi - sokszor fogalmunk sincs mit teszünk, és erről annyi jutott eszembe, h mennyire lehetünk ezért sarokba állíthatóak (a kérdés életképes, kétlem, h nem fordult meg senkiben még)
értsd: továbbgondoltam
(pl innen látszik, h nem volt kár megírnod) -
Vakegérke
félisten
a kisfiú feltette magának a kérdést, h mit tettem?
a kislány feltette magának a kérdést, h vajon a kisfiú tudja-e, h mit tett?ne érts félre, tetszett az írás, csak.. hm, elelmélkedtem azon, kit állítanék sarokba.
ez a gyász nem "igazi" (persze, bár kamasz lennék, akkor annak érezném)
ez egy élvetemetésÉs ha nem is gyász, vagy élvetemetés?
Egyszerűen megemlékeztem valakiről.
Természetesen Ildikó a főszereplő.
Azóta sok víz folyt le a vén Dunán. Meglehet boldog házasságban él, unokák nyaggatják sütiért, és ő átszellemült arccal tesz eleget követelésüknek.Ha már sarokba, akkor a srácot térdeltetném kukoricára.
Komoly kérdés: kár volt megírnom?
-
Lord Zero
addikt
Ugyan semmi köze Ildikóhoz, mivel mástól származik a mondás, de napok óta itt zakatol a fejemben:
Úgy szeretnék szeretni, hogy az a másiknak jó legyen.Vagy mégis köze lenne Ildikóhoz? Ugyanis ennek a nagyon szép gondolatnak kapcsán jutott eszembe ez a szeretni való, szeplős kamaszlányka.
a kisfiú feltette magának a kérdést, h mit tettem?
a kislány feltette magának a kérdést, h vajon a kisfiú tudja-e, h mit tett?ne érts félre, tetszett az írás, csak.. hm, elelmélkedtem azon, kit állítanék sarokba.
ez a gyász nem "igazi" (persze, bár kamasz lennék, akkor annak érezném)
ez egy élvetemetés -
Vakegérke
félisten
-
Vamp
senior tag
Hány meg hány ilyet láttam már... Pedig csak 21 vagyok.
Érzelmi intelligenciahiányos emberek osztják az észt szerelemről meg törődésről, aztán akkor rúgnak a legnagyobbat a másikba, amikor az a legsebezhetőbb.
Nem vagyok a bosszúállás híve, de egy ilyen után a volt "párom" húzta a rövidebbet...
-
bolondember
MODERÁTOR

köszönöm, szép volt...

-
7
addikt
Pontosan

-
tildy
nagyúr
Az a libikóka lenne?
Mindig nagy növésű voltam, nem estem nagyot. Nem emlékszem hogy szerettem-e, valószínűleg nem, de kettő játékra határozottan emlékszem, az egyika futó, amin egy hengeren kellett futni, a másik pedig egy sergő , amibe kb 4-6 gyerek ülhetett, és forgott körbe.
-
philoxenia
MODERÁTOR
-
7
addikt
-
tildy
nagyúr
Igen? Mintha szólítottak volna

-
7
addikt
Ugyan semmi köze Ildikóhoz, mivel mástól származik a mondás, de napok óta itt zakatol a fejemben:
Úgy szeretnék szeretni, hogy az a másiknak jó legyen.Vagy mégis köze lenne Ildikóhoz? Ugyanis ennek a nagyon szép gondolatnak kapcsán jutott eszembe ez a szeretni való, szeplős kamaszlányka.
Bonyolult dolog a szeretet. Nem tudom, jársz-e egyáltalán mostanság emberek közé, de az egyik legszükségesebb dolog ezen kívánságod teljesüléséhez az, hogy legalább a szereteted tárgyát megtaláld és tartsd vele a kapcsolatot.

-
Vakegérke
félisten
Ugyan semmi köze Ildikóhoz, mivel mástól származik a mondás, de napok óta itt zakatol a fejemben:
Úgy szeretnék szeretni, hogy az a másiknak jó legyen.Vagy mégis köze lenne Ildikóhoz? Ugyanis ennek a nagyon szép gondolatnak kapcsán jutott eszembe ez a szeretni való, szeplős kamaszlányka.
-
philoxenia
MODERÁTOR
Elgondolkodtató írás. Grat.

-
7
addikt
Bizony, sokszor nem érti egyik fél, mit is adnak a kezébe -- egy törékeny, érző, élő szívet...
Új hozzászólás Aktív témák
-
Fórumok
LOGOUT - lépj ki, lépj be!
LOGOUT reakciók Monologoszféra FototrendGAMEPOD - játék fórumok
PC játékok Konzol játékok MobiljátékokPROHARDVER! - hardver fórumok
Notebookok TV & Audió Digitális fényképezés Alaplapok, chipsetek, memóriák Processzorok, tuning Hűtés, házak, tápok, modding Videokártyák Monitorok Adattárolás Multimédia, életmód, 3D nyomtatás Tabletek, E-bookok Nyomtatók, szkennerek PC, mini PC, barebone, szerver Beviteli eszközök Egyéb hardverek PROHARDVER! BlogokMobilarena - mobil fórumok
Okostelefonok Mobiltelefonok Okosórák Autó+mobil Üzlet és Szolgáltatások Mobilalkalmazások Tartozékok, egyebek Mobilarena blogokIT café - infotech fórumok
Infotech Hálózat, szolgáltatók OS, alkalmazások SzoftverfejlesztésFÁRADT GŐZ - közösségi tér szinte bármiről
Tudomány, oktatás Sport, életmód, utazás, egészség Kultúra, művészet, média Gazdaság, jog Technika, hobbi, otthon Társadalom, közélet Egyéb Lokál PROHARDVER! interaktív
- Villanyszerelés
- Egyéni arckép 2. lépés: ARCKÉPSZERKESZTŐ
- Visszatérés az aranykorba: Heroes of Might and Magic: Olden Era Early Access
- Feltalálta a Google a keresőmotort
- AMD vs. INTEL vs. NVIDIA
- A HMD majdnem minden komponense érzi a Vibe-ot
- Anglia - élmények, tapasztalatok
- PlayStation 5
- PayPal
- Robot fűnyírók
- További aktív témák...
- Apple iPhone Air 256GB, Kártyafüggetlen, 1 Év Garanciával
- Apple iPhone 13 Pro Max 128GB, Kártyafüggetlen, 1 Év Garanciával
- Macbook Pro 14" M1 Pro - 10/8 GPU, 16/14 CPU, 32/16 RAM, 1 TERA / 512GB - garancia (111)
- Vostro 3590 15.6" FHD i3-10110U 16GB DDR4 256GB NVMe SSD (PCIe 4.0) magyar bill gar
- Apple iPhone 14 Pro Max 128GB, Kártyafüggetlen, 1 Év Garanciával
- 27% - NiPoGi MINI PC AMD Ryzen 5800U / 16GB DDR4 / 512GB NVMe
- 27% - LG UltraFine 27UQ850V-W 4K IPS Monitor! 3840x2160 / 60Hz / FreeSync
- ÁRGARANCIA! Épített KomPhone Ultra 9 285K 32/64GB RAM RTX 5080 16GB GAMER PC termékbeszámítással
- Apple iPhone 13 128GB, Kártyafüggetlen, 1 Év Garanciával
- 2000GB NVMe SSD, 1 év gar
Állásajánlatok
Cég: aiMotive Kft.
Város: Budapest
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest





Nem mindenki tud túllépni a múlton. Egyszerűem.
igaz, már jópár éve.. vagy 10



