Új hozzászólás Aktív témák

• #14 CptMisi őstag 30z.Samu #13

  Új Válasz 2009-09-19 08:59:36 #14

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  CptMisi

  őstag

  válasz 30z.Samu #13 üzenetére

  részvétem

• #12 CptMisi őstag angyalpc2 #7

  Új Válasz 2009-09-19 08:13:13 #12

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  CptMisi

  őstag

  válasz angyalpc2 #7 üzenetére

  azt még hozzáteszem, hogy se magad, se senki mást ne okolj...én nagyanyám februárban hunyt el, és sajnos azt kell hogy mondjam, megváltás volt neki, és az egész családnak, mert szörnyű volt látni, ahogy széthullik -testileg és szellemileg egyaránt- egy olyan erős ember, mint amilyen ő volt

• #6 CptMisi őstag

  Új Válasz 2009-09-18 22:14:13 #6

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  CptMisi

  őstag

  Szomorú történet Egy-két központozási és szórendi hibát találtam csak, de ezek lényegtelenek, nem köthet bele senki... Tudom, milyen az, mikor az ember megpróbál valaki olyanról írni, akit szívesebben ölelne meg, beszélgetne vele, és ha még egyszer láthatná, soha el nem engedné... Sajnálom, hogy ilyen szomorú történetet kellett leírnod, de méltó módon emlékeztél meg Nagymamádról nekem is elég érdekes családfám van: sok rokont kitelepítettek Németországba, anyai nagy szüleimet nem is ismerhettem, de volt pót nagyapám. Nem tudtam elhinni, hogy meghalt, bár nehéz élete volt: sokáig szovjet fogságban volt, beteg is volt már, de nagyapámként szeretett és szerettem, de sokszor csináltam valami értelmetlen dolgot, ahelyett, hogy vele lettem volna. Most már tudom, mennyi időt pazaroltam el az életemből...Egy normális mondatot nem tudok elmondani róla azóta sem, de ha mégis, akkor is könnyekkel kell küzdenem

Új hozzászólás Aktív témák