Hát igen az a dumálgatás azért sokat segített nekem is, de amint ismét kuss van, rámtörnek a hasonló dolgok...
Én is eléggé meg vagyok torpanva, hogy mi lesz velem az elkövetkezendő időkben.
Ha viszont belegondolok, hogy van barátom, akivel jókat tudunk dumálni és ez eléggé feldobja a kedvem és tudod, jó érzés tudni, hogy van még olyan ember akit érdekel, hogy mivan velem...
Szóval csak annyit tudok mondani, hogy kitartás, mert ha úgynézzük félig meddig hasonló cipőben járunk...

hát jha, az élet apró örömei öregem... mind1, lesz ez még így se...
viszont a dumálgatásokat még párszor megejtjük a héten az is tuti

Az is lehet hogy minden kincsem csak egy másodperc töredéke...

Így van, az nagyon kell...ha már ilyen "érdekesen" alakulnak a dolgok akkor legalább tartsuk egymásba a lelket

Döntsd el, mi a célod az életben, mi a fontos, és tudatosan haladj afelé. Ajánlom elolvasásra a "A szerzetes, aki eladta a Ferrariját" c. könyvet.

Regisztráció dátuma: 2002-08-07 22:00

valami olyasmit érzek, h a kedvtelenség egyik kiváltó oka valami leányzó lehet... Lehet?

''...trend a lelke mindennek...''

Alapvető baj, hogy álmosan kezded, kedvetlenül folytatod a napodat. A fiam is ezt csinálja általában, mire hazajön a suliból elalszik szinte,/soxor nem is szinte/
Több odafigyeléssel, a leghétköznapibb dolgok is más arcukat mutatják, meg aztán minden napra tervezhetsz valami apróságot, ami feldobja a napodat.
Sok lány jár az utcán, arra figyelj, aki a szeme sarkából néz Téged, az jelenthet valamit.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Kérdeznék valamit, Sh4rKy. Ha megvannak a lábaid, miért nem sétálsz néha? Nem kell cél, csak úgy bele a vakvilágba. Nézz, és meglátsz olyan részleteket, amelyeket a "Kék vadállat"-ból nem. Utána frissebb, lágyabb, jobb lesz minden.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

nos akkor sorjában:

vally
jelenleg egy fontos dolog van az életemben, az pedig egy "nőstény"...
nyáron úgy votlam vele, hogy jó, itt a negyedik, utolsó év a középsuliba, meg kell húzni alaposan, hogy bejussak oda ahova akarok... most ez megváltozott, és csak egyre jobban összezavarodok...

evR
előzőekben a válasz =)

philoxenia
minden nap van valami apróság, mindig találkozok valakivel akivel elhülyülgetünk, de általában ez abban a percben véget is ér amikor beteszem a lábamat az ajtón, hisz olyan nap nincs, hogy anyám ne szúrná el a kedvemet ha csak egey picit is jobb az átlagnál...
mai nap megcsináltam 2 angol érettségit, tanulás címszóval, és még ezek után is csak b*szogatni tudott...

Vakegérke
szerencsére megvannak a lábaim, és sétálgatni is szoktam, leginkább a balaton partra leugrok sétálgatni, nézelődni, vagy pedig hasonló nyugisabb helyeken imádok járkálni, de ezzel is az a gond, hogy annyira sok a stressz néha, hogy könnyedén elfoszlanak azok a szép pillanatok is...

Az is lehet hogy minden kincsem csak egy másodperc töredéke...

Elolvasva a cikket vhogy magamra ismertem, köszi Az utcsó bekezdés nálam annyiban más talán, hogy még sehol nem találtam senkit, és lehet épp ez zavar De a többi szinte tökugyanez

mint láthatod nem vagy egyedül, szerintem elég sokan vagyunk még így... sokszor mondják, hogy az idő mindent megold, meg hogy a remény hal meg utoljára, de lehet hogy én a reményt is túl fogom élni, ha ez így megy tovább... (fő a pozitív hozzáállás )

Az is lehet hogy minden kincsem csak egy másodperc töredéke...

Hát sajna igen..

Vicces, mert régebben annyira nem zavart, hogy nincs senkim.. Aztán régesrégen (ejjha, lassan 4 éve.. úristen...) volt egy olyan barátnőm, akit nagyon szerettem, és ő is engem.. Na azóta értékelődtek át bennem a dolgok.. Pedig nem voltunk sokat együtt, meg igazából nem is volt az a hűdekomoly kapcsolat, ergo nem is tarott sokáig, de azok az alkalmak, amikor vele lehettem, mindig eszembe jutnak.. Azóta se találtam (meg engem se talált meg ) olyan kaliberű leányzót.. Jó, nemazt mondom, volt 1-2, de olyanok mint ő, soha.. Máig néha fáj, ha rá gondolok.. Pedig azóta boldog kapcsolatban él, sztem azóta is, ahol jó neki..

Mindegy tesó, arra gondolj, hogy nekünk is jó lesz, olyan nincs, hogy nem.. (csak merni kéne megtenni azt a k.rva első lépést.. )

én nekem úgy néz ki az életem, hogy másfél évente van egy olyan, akibe beleszeretek, de nagyon durván, aztán koppantanak... a helyzet az, hogy az összes komolyabb barátnőm megcsalt.. volt aki az egyik legjobb haverommal, volt aki a 38 éves expasijával, volt aki azt se tudta kivel...
a helyzetedet nagyon is megtudom érteni, és tuti, hogy egyszer jó lesz nekünk is, de kérdés, hogy mikor, hisz mint írtam, én sem szeretnék az örökké valóságig várni... olyan pedig nem leszek mint a mai fiatalok nagyrésze (holott én is csak 18 vagyok), hogy valakivel azért járok, mert jól néz ki, vagy mert népszerű vagy bármi... azért meg főleg nem, hogy ágybavigyem... annál úgymondom jólneveltebb vagy értelmesebb embernek tartom magamat...

Az is lehet hogy minden kincsem csak egy másodperc töredéke...

Ezzel lényegében énis így vagyok. Monjduk nálam a bevett szituáció az az volt, hogy vagy visszament a volt pasijához (2 alkalom) vagy egy másik pasi volt jobb neki (gondolom ofkorsz párhuzamosan) Csak mindig én koppantam, már úgy vagyok vele, hogy majd valami úgyis lesz, mert miért ne lenne. Várni énis utálok rendesen, de mást nemtudok tenni, akárhogy sietettem, akárhogy próbáltam saját tudásom / kereteimen belül, nem jött össze (mondjuk most röhögök magamon, mert amit általában akarok, soha nem úgy jön össze, ahogy szeretném, szal én lassan betudom annak, h szerencsétlen vagyok ) bár zavar a dolog, de alapvetően megszoktam, h nem, ésha mégis úgy néz ki, hogy na itt talán valami mégis összejön, a következő pillanatokban kiderül, h k.rvára nem Mégha szinte 100%-osan is úgy áll az eset, hogy naigen, namost, akkorsem

Hát ez vagyok én, nehéz eset De kitartás, akkoris mi nyerünk

Sziasztok!

Pont az ilyen írásokat szeretem a legjobban! Köszönöm!

Írj még le néhány napot