Nem tudom szerkeszteni az előzőt: szóval re:szerk: basszus, én is be akartam írni, hogy 7 évre visszamenőleg megvan az összes rezsiköltség (és banki bizonylat) excelben és számlán-csekken is, de úgy gondoltam, csak én vagyok ennyire beteg...

A hőszigetelés "mértékét" adja meg ez a bűvös "K" érték. Az 1,1-es K érték már igen jónak számít, 1,1 és 1,5 K között korszerű. Bővebben:link

Részemről a válasz természetesen: nem. Akkor is ketten alkotunk egy egészet, az egy más helyzet, más megoldással, nyilván akkor átcsoportosítanánk a dolgokat. Most ez a helyzet van, ezzel a (bizonyítottan működő) megoldással.

Hát, nem olcsó egy jó hőszigetelő ablak, de azért nem párszázezer/tábla

Belső szigetelésnél rendszerint a szigetelés alatt penészedik tudtommal, tehát csak akkor látod, ha már ledobja a szigetelést. AFAIK

És mi van a belső szigetelés és a hideg fal találkozásánál a hőmérséklet-különbség miatt kicsapódó párával?

"Ha rendesen van megcsinálva és van kellő szellőzés"

A szigetelesnek ugye az a feladata, hogy ne legyen szellozes

DRM is theft

Nem feltétlenül. Vannak "lélegző" megoldások. Ha nincs szellőzés, akkor a belső páradús levegő megáll és sokkal gyorsabban kicsapódik, mint amúgy. Sajnos ezt tapasztalom nap mint nap.
A mi lakásunkban az új "modern" műanyag nyílászáróknak nulla a szellőzése. Ezért is van felszerelve direkt szellőző az egyik ablak fölé. De gyakorlatilag semmi haszna, túl kevés.
Fa nyílászáróknál illetve a régi panelos nyílászáróknál ilyen gond nincs (mondjuk ott más miatt nincs).
Nálunk speciel egy ideig megoldás volt a gyakori szellőztetés, plusz éjszakára résnyire nyitva hagyott ablak.
Most ebben a hidegben meg az eleve párás levegőben ez sem segített. Így vennünk kellett egy párátlanítót.

De abban biztos vagyok, hogy létezik megoldás. Mégpedig a szerkezet kérdése az egész. Sajnos már régen tanultam. De az nem megoldás, hogy vagy van rendes szigetelés és fűtés de akkor pára van, vagy nincs szigetelés és akkor nincs pára.

@DeFranco:

Megfelelő szellőzéssel a páratartalom drasztikusan csökkenthető. Hogy miképp hogyan van ennek a fizikája, azt kiszámítható. Harmatpont kérdése az egész.
A harmatpont mutatja meg, hogy adott belső illetve külső hőmérséklet mellett mekkora páratartalom esetén jelentkezik páralecsapódás.

[ Szerkesztve ]

A rendes megoldas az, ha kivulrol van szigetelve a fal es nincsenek hohidak, passzivhazaknal ezt csinaljak.

DRM is theft

Nemcsak személytelen, de szerintem teljesen egészségtelen. Milyen kapcsolat az, ahol ilyen szinten méregetni kell, hogy ki mire mennyit, ezt én fizetem, ezt te? Ott valami nincs rendben, bizalomhiány minimum. Ha veszek egy kocsit, akkor kvázi beszállásnál vagy kiszállásnál a páromnak oda kell adnia a pénzt a benzinért? Nyilván sarkított példa, de ilyen érzést kelt. Én baromi hülyén érezném magam. Tökéletesen egyetértek azzal, amit jer1cho ír. Mondjuk az egy más kérdés, hogy nagyobb jövedelem mellett könnyebb nem gondolni rá, de ettől még.. kicsit olyan, mintha már előre azt tervezgetnéd, hogy amikor szakítotok/elváltok, akkor kinek mennyi marad (lásd.: tildy által említett kocsi jogtulajdonosa).

[ Szerkesztve ]

Teljesen reális, sőt talán még kicsit költekező is.
Az enyém:

Villany: 3800 / hó
tv+net: 5800
víz: 5000
közös: 3800
Ez eddig: 18400. Erre vagyunk ketten, Debrecenben 1,5 szobában.
Igaz még itt a gázszámla: janurában: 15000, most az extrém hideg miatt lesz olyan: 30000. De pl májusban 2-3000.

[ Szerkesztve ]

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Nem erről van szó, már nem tudom, hogy hogy fogalmazzak, próbáljuk meg így:

Mindent közösen állunk, csak én történetesen pontosan tudom, hogy mire mennyit költünk. Hol van itt a bizalomhiány? Hol van itt a társas vállalkozás?

Csak Tildy úgy mesélte, hogy náluk van külön-külön "zsebpénz" mindenkinek. És ők abból vásárolhatnak úgymond saját célra. Lásd diabló 3 vagy a hozzá való gép.

tildy indoka tényleg "fura" (nem minősítem, efogadom, csak van benne egy erős szubjektív töltet, amivel nem tudok azonosulni), de az, hogy nem totális ősközösség van, hanem a háztartási kiadások mellett mindenkinek van úgymond zsebpénze, amit arra költ, amire szeretné, szerintem teljesen elfogadható.

Ennek is van egy pszichológiája. Attól, hogy két ember párkapcsolatban, házasságban él, fontos, hogy mindkét félnek legyen egy - úgymond - privát szférája. Ez így egészséges, ennek a hiánya - sok párkapcsolattal foglalkozó okos ember véleménye alapján (is) - később megbosszulhatja magát. Ez a zsebpénzed, ez a te privát szférád, te döntöd el, hogy videokártyára költöd, vagy elsörözöd, esetleg adakozol belőle a vöröskeresztnek. Ez addig tart, amíg ezt közösen kijelölitek, minden más a Ti kettőtök élete.

A feleségemnek jó, mert nem szólok bele, hogy milyen körmöt csináltat magának (ha csináltat), ő nem szól bele, hogy én mennyit verek el a steamen (ha teljesen közös kassza lenne, egy fillért nem költenék ott), jut is, marad is, és senkinek nincs keserű szájíze. Nem úgy működik ez, hogy lemérjük dekára a felvágottat, hogy ki mennyit evett meg belőle. Egy szó nem éri azt a tényt, ha ő megveszi a danonaktíviát, pedig én nem szeretem, vagy én veszek hat sört, amiből ő nem iszik. Ez természetes, és normális arányérzékkel belátható. A közös kocsiból fizetős taxit csinálás meg azért lássuk be, erős torzítás.

[ Szerkesztve ]

Amíg a családi költségvetést nem veszélyezteti, nem érdekel, hogy mennyit költ...nálunk mondjuk én vagyok a "költős", én vagyok, aki azt mondom, hogy "nem érdekel, vegyük meg", ő inkább a visszafogottabb. De nem érdekel, hogy mennyit költ a körmére, őt meg az, hogy mennyit verek el STEAM-en, amíg ez két épeszű, és normális ember együttléte. Persze, ha valakinek elgurul a gyógyszere, az más tészta, de feltételezem, hogy ha "szabad lenne a kassza", akkor sem költenéd a rezsipénz játékokra...

Mellesleg a közös kassza nagy előnye: ha kell egy VGA, akkor elmegyek, megveszem, mert közösen van rá pénz. Jövő hónapban meg neki veszünk valamit. De van, hogy hónapokig semmi, aztán kitalálom, hogy szeretnék egy új telefont...ennyi. Eze "fél fizetésből" összespórolgatni egyénileg sokkal nehezebb. Ha már ketten vagyunk, használjuk ki az előnyeit...

[ Szerkesztve ]

Disney Infinity adok-veszek-csere: https://goo.gl/2CPMqH

Ja, hát ha te vagy a költősebb fél, persze, hogy nem érdekel, ki mennyit költ

Ha kell egy VGA akkor én is elmegyek, és megveszem, mert van rá pénz, szerencsére még nem hónapról hónapra élünk. Mondtam, közgazdász vagyok, súlyosbítva egy mérlegképes könyvelői végzettséggel, "tele" van a költségvetésem céltartalékkal, tőketartalékkal, lekötött tartalékkal, és időbeli elhatárolással. (mármint a helye van tele, a bankszámlám, na az elég "száraz")

[ Szerkesztve ]

"nem minősítem, efogadom, csak van benne egy erős szubjektív töltet, amivel nem tudok azonosulni"

Én is így vagyok vele.

"a háztartási kiadások mellett mindenkinek van úgymond zsebpénze, amit arra költ, amire szeretné, szerintem teljesen elfogadható."

Elfogadható, ahogy fentebb is írtam. De attól még nálam ez olyan furcsán veszi ki magát. Olyan, mintha ő már arra készülne, hogy majd akkor szétmennek és akkor könnyű lesz osztozkodni. Plusz egyfajta bizalom hiányára utal. Ami persze nem feltétlenül hiányzik, csak számomra arra utal.
Amit te lentebb írtál, az nálunk mind megvan a valóságban. Asszony olyan hajat / körmöt / akármit csináltat magának amilyet csak szeretne. És én is azt veszek magamnak amit akarok. Mindezt közös pénzből. Nincs szükség külön zsebpénzre.
Szól hogy elmegy fodrászhoz és meg mondom, hogy okés. Ennyi. Tudom, hogy van rá igénye és néha szüksége is, ezért nem látom okát ellenezni.

Mondom, ehhez kell egy olyan fajta "összeszokottság" egy húron pendülés vagy hogy fogalmazzam, hogy tudjuk egymásról, hogy baromságokat nem vennénk. Ezért nincs szükségünk keretre, korlátokra.
Tavaly pl vettem apámnak egy iphone-t 40k-ért. Megbeszéltem a párommal, hogy figyelj, apám mocskosul sokat segített a lakásban (az összes bútort ő csinálta ingyen), és mondom szülinapjára szeretnék egy tartalmasabb ajándékot neki. Egy szót nem szólt, benne volt ő is.
Szóval ha van valami ilyesmi, hát megbeszéljük. Legrosszabb esetben érvelünk, ellenérvelünk egy kicsit és kész. Ha a másiknak jó oka van valamit ellenezni akkor azt elfogadjuk. Ennyi.

"A közös kocsiból fizetős taxit csinálás meg azért lássuk be, erős torzítás."

Az, de ha úgy működik a dolog, ahogy Tildy írta hogy náluk hogy működik, akkor nem az.
Hiszen a srác saját pénzéből vette a kocsit. Saját maga gyűjtött rá stb... Ezért az autó az övé. Ha Tildy ezt az autót mindenféle kölcsönzési díj nélkül (nem csak benzin fizetés) használja, akkor az az autó már úgymond közös használatú tárgy. Tehát már nem csak magának vette a srác, hanem közösbe. Így meg már nem állja meg a helyét az, hogy a srác a saját "zseb"pénzét kuporgatta össze a kocsira, hiszen más is használja, tehát közös, tehát mehetett volna, sőt igazságosabb lett volna közös pénzből azt is.

@#143) jer1cho:

100%-ig plusz 1.
Amúgy nálam is én vagyok a költősebb

[ Szerkesztve ]

Kiről beszélünk? tildyről, vagy rólam?

A viccet félretéve igen, én vagyok a költősebb, de nem csak magamra...kéne egy csizma majd jövő hónapban...erre szoktam mindig mondani, hogy mitől lesz másabb a jövő hónap? Menj el, és vedd meg...inkább azt mondanám én vagyok a könnyelműbb. Illetve rohadt türelmetlen vagyok, ez mondjuk nagy bajom...ezért jó, hogy néha van, aki visszafog.

Disney Infinity adok-veszek-csere: https://goo.gl/2CPMqH

Jókérdés
Szerintem Jhonny amolyan vegyesen gondolta. Kettőtökre értve. Hiszen ez most abból indult ki.

Én próbálok megtakarítani ahol lehet, és érdemes. (Még egyszer hogy világos legyen mindenkinek mindent ismétlem mindent megveszünk, ami szükséges, és ezek általában jó minőségű dolgok, nem a legolcsóbbak) A jövőre tervezek, mert tartalékolni kell arra az időszakra, ha a feleségem gyes-re megy, esetleg bármi más miatt egyikünk keresete kiesik, vagy egyszerűen álmodunk egy nagyot valamikor.

Ez a dolog lényege, a kontroll. Nem a másik felé bizalmatlanság, amikor egyedül voltam, pont így csináltam a dolgokat, és azt tapasztaltam, ha nem engedsz az életszínvonalból, egyszerűen csak kontroll alatt tartod a költségeidet, folyamatosan szembesülsz velük, azzal már rengeteget meg lehet takarítani, amiből később jut szebbre, jobbra. Ez a lényege, a folyamatos visszacsatolás. És ez borzasztó eredményes.

Megtanultam közben nagyon sok mindent. Megtanultam, hogyan lehet elkerülni az impulzusvásárlásokat, megtanultam, hogyan döntsem el, x dologra tényleg szükségem van-e, megtanultam az önmérsékletet (és még mindig nem engedtünk az életszínvonalból), és nem mellesleg, így sokkal boldogabb vagyok egy új cipővel, új játékkal, vagy ha éppen évente egyszer veszek egy adag kaviárt, mert azt akarok enni vajas kiflivel.

Világ életemben nálam gazdagabb barátaim voltak, nekem mégis jutott mindenre, és nem kevésszer irigyeltek, hogy ezt vagy azt megengedhetek magamnak, utálnak is ezért sokan. Fúúú, mert Olaszországban nyaraltok, fúúú mert quicksilver táskád van (naja, 5k volt leárazva, és 5 évig bírja, mert erős), fúúú mert josef siebel meg rieker cipőre futja (naja, 3-5 éve hordom ugyan azt, olyan mint az új, mert jó minőségű, és vigyázok is rá), fúúú mert megint szalámi van a szendvicsben (naja, mert a kosárba nem került chips, aminek a fele levegő, a másik fele kifejezetten egészségtelen vacak), fúúú mert nincs jelzálog a lakásodon (naja, csak nálunk már 10 éve gondolva volt rá, hogy valamikor lakást kellene venni, és mellé tudtam tenni még egyszer annyit, amit a 100%-ban bejelentett, és leadózott közalkalmazotti fizetésemből takarítottam meg). Hogy rohadnák meg... tényleg.

[ Szerkesztve ]