Ez az írás próbálja elkenni a lényeget.
Szerintem meg ez a komment mondja meg a tutit (kb. nekem is ez jutott eszembe a jelenség láttán):

Kiherélt – de úgy néz ki jól működő – módja ez a polgárpukkasztásnak. (...). Pontos véleményalkotáshoz ismerni kellene a fellépő indíttatását, volt-e valami célja, egyáltalán ő találta ki ezt az egészet, vagy valami kreatív stáb.
Azért ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy mi az, hogy egy dalverseny nem a dalokról szól. Miért kell egyáltalán részt venni egy ilyen bohóckodásban? Miért égetik magukat az országok ezzel az egésszel?
Egy lépéssel tovább gondolva ezt az egészet – nem hiszem, hogy a határok és korlátok feszegetése hosszú távon jól végződne. Írod, hogy mi alapján definiálhatnád, mi a deviancia. Tényleg, mi alapján? Ne legyen semmilyen erkölcsi vagy morális korlát? Szorítkozzunk csak pusztán fizikai tényekre, hogy bármi, ami testileg nem okoz roncsolást másban, azt lehet?

Persze ezekre a (vastagon kiemelt) kérdésekre sosincs válasz a "másik (rettenetesen liberális) oldalról"... Szerintem az a válasz, hogy ami a többségnél kiveri a biztosítékot, azt nem kellene reklámozni, pláne nem kellene piedesztálra emelni. Mert ha elfogadjuk azt a visszatérő érvet, hogy az önmegvalósításban nem ildomos korlátozni senkit, és a társadalom gondolkodását akarjuk liberalizálni, akkor a következő lépésben jöhetnek a zoo- és nekrofilok is, hogy maradjak szexuális vonalon - persze lehetne más irányba is tekinteni...

[ Szerkesztve ]

"Bonyolult kérdésre egyszerű választ keresni helyénvaló, de ritkán célravezető megoldás" (Wayne Chapman)