UEFI boothoz nem is feltétlenül kell systemd boot. Elvileg a legegyszerűbb fajta UEFI boot az EFISTUB, ahhoz csak az EFI partíció kell, rajta az EFI fájlokkal meg az efibootmgr utilityvel az UEFI BIOS firmware-jébe a bootopciók közé bejegyezni az adott rendszert, hogy melyik kernelt és EFI fájlt indítsa, melyik partícióról. Ez elméletben szépen is hangzik, csak nekem ez a megoldás még egyik UEFI-s gépen sem bootolt, hiába követtem hűen az Arch Wiki-t ezen a ponton és hiába kísérleteztem vele.

Meg az efibootmgr-rel való játszadozást azért sem ajánlom, mert ha szétcseszed vele az UEFI-be bejegyzett bootolási lehetőségeket, bootképtelen lehet a gép!!! Velem ez majdnem előfordult, ki akartam üríteni pár próbálkozást az UEFI-ből, de az efibootmgr törölte az összes bejegyzést, nem lehetett mit választani a bootmenüben, nem bootolt a gép, még Legacy boottal sem, USB-ről sem, DVD-ről sem. Az UEFI BIOS default visszaállítása sem segített! Szerencsémre az adott gép UEFI-jében volt egy boot default menüpont, külön opcióként, így az visszaállított mindent. Ha nem lett volna ilyen lehetőség, nagy szarban lettem volna.

Illetve érdekességképp említem, hogy a systemd bootnak nincs köze a systemd-hez, téves az elnevezés.