Sajnos meg kell, hogy cáfoljam a kollégát. Brutálisan nőnek az egyenlőtlenségek. Bemásolnék egy rövid írást erről:

"A gazdaságtörténetet hosszú távon szemlélve a legfontosabb folyamat, aminek szemtanúi
lehetünk az elmúlt két-három évszázadban végbement masszív divergencia a jólét terén. A 17.
századig bezárólag a világ összes országa szegénynek számított. Fejlettségbeli különbségek
természetesen ekkor is voltak, a mérték azonban közel sem volt olyan szélsőséges, mint
korunkban. A 18-19. századtól eszkalálódó egyenlőtlenségek egy új jelenségnek, a gazdasági
növekedés színrelépésének köszönhetőek. Az emberiség történelmének nagy részét a növekedés
hiánya jellemezte, az egyes gazdaságok teljesítményének bővülése elenyésző volt, zérushoz
közeli értékkel. A gazdasági növekedés tehát egy modernkori jelenség, amely a 19. századig
bezárólag jórészt csak Nagy-Britanniában, az USA-ban és néhány nyugat-európai országban
ütötte fel a fejét. Bár üteme mai léptékkel nézve még alacsony volt, de elegendő ahhoz, hogy –
közel kétszáz év alatt – a 20. század elejére tetemes életszínvonalbeli különbségeket hozzon létre
a világban. A jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése a 20. század első felében is folytatódott,
azonban már kisebb lendülettel, köszönhetően a nagy gazdasági világválságnak, amely a fejlett
országokat érintette a legsúlyosabban. Napjaink jólét szempontjából végletekig polarizált
glóbusza tehát részben a régmúlt öröksége.
A jövedelmi különbségek alakulását a 20. század második felében az 1. táblázat szemlélteti.
A táblázat a nagy népességű országok vásárlóerő-paritáson mért GDP/foglalkoztatott mutatóját
viszonyítja az USA hasonló mutatójához az időszak elején és végén.15 Jól látható, hogy már a 20.
század közepére is számottevő jövedelmi diszparitás jellemezte a világot. Etiópiában például az
egy főre eső reáljövedelem csupán 4 százaléka volt az USA-énak 1960-ban, azaz egy átlag polgár
25-ször élt jobban az Egyesült Államokban ekkoriban. Az eloszlás másik széléről példának
vehetnénk az Egyesült Királyságot, ahol az arány 70 százalékhoz közelített.
Bár a relatív fejlettségi mutató átlagos és medián értékei alapján a végletes megosztottság az
évezredfordulóig enyhén mérséklődni látszik, a valóságban tovább folytatódott a polarizáció. A
relatív GDP/foglalkoztatott eloszlásának szórása ugyanis megnőtt, ami azt eredményezte, hogy a
medián és az átlagos értékek a korábbinál is kevésbé reprezentálják a sokaságot. Az 1. ábrán jól
látható a relatív fejlettségi szint eloszlásának ellaposodása: 1960-hoz képest a sűrűségfüggvény
szélei megvastagodtak. Sőt, nem csak az eloszlás szórása lett nagyobb, de egy móduszúból kétmóduszúvá
vált, ami annak köszönhető, hogy a sűrűségfüggvény középső értékei beszűkültek. A
statisztikai nyelvezetet lefordítva, mindez azt jelenti, hogy a világ kettészakadt. Kialakulóban van
a szegény és a gazdag országok klubja, a közepesen fejlettek csoportja pedig egyre inkább eltűnik.
A GDP/foglalkozatott eloszlásában bekövetkezett változások a globális jövedelmi polarizáció
alakulását reprezentálják. Az aggregát folyamatok mögött, az egyes országok szintjén azonban a
relatív fejlettség dinamikájának széles spektrumával találkozhatunk az elmúlt 50 évben (1.
táblázat). Egyes országok felzárkóztak (pl. Brazília), mások leszakadtak (pl. Nigéria), megint
mások megőrizték pozíciójukat az USA-val szemben (pl. Egyesült Királyság). Ezek az
elmozdulások viszont többségében alig haladták meg a 10 százalék pontot, ami negyven év alatt
nem nevezhető érdemleges teljesítménynek."

[ Szerkesztve ]

Addig gyorsítottuk a világot míg mi magunk maradtunk le...