Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • adamssss

    veterán

    válasz Coyot #84 üzenetére

    Sajnos meg kell, hogy cáfoljam a kollégát. Brutálisan nőnek az egyenlőtlenségek. Bemásolnék egy rövid írást erről:

    "A gazdaságtörténetet hosszú távon szemlélve a legfontosabb folyamat, aminek szemtanúi
    lehetünk az elmúlt két-három évszázadban végbement masszív divergencia a jólét terén. A 17.
    századig bezárólag a világ összes országa szegénynek számított. Fejlettségbeli különbségek
    természetesen ekkor is voltak, a mérték azonban közel sem volt olyan szélsőséges, mint
    korunkban.
    A 18-19. századtól eszkalálódó egyenlőtlenségek egy új jelenségnek, a gazdasági
    növekedés színrelépésének köszönhetőek. Az emberiség történelmének nagy részét a növekedés
    hiánya jellemezte, az egyes gazdaságok teljesítményének bővülése elenyésző volt, zérushoz
    közeli értékkel. A gazdasági növekedés tehát egy modernkori jelenség, amely a 19. századig
    bezárólag jórészt csak Nagy-Britanniában, az USA-ban és néhány nyugat-európai országban
    ütötte fel a fejét. Bár üteme mai léptékkel nézve még alacsony volt, de elegendő ahhoz, hogy –
    közel kétszáz év alatt – a 20. század elejére tetemes életszínvonalbeli különbségeket hozzon létre
    a világban. A jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése a 20. század első felében is folytatódott,
    azonban már kisebb lendülettel, köszönhetően a nagy gazdasági világválságnak, amely a fejlett
    országokat érintette a legsúlyosabban. Napjaink jólét szempontjából végletekig polarizált
    glóbusza tehát részben a régmúlt öröksége.
    A jövedelmi különbségek alakulását a 20. század második felében az 1. táblázat szemlélteti.
    A táblázat a nagy népességű országok vásárlóerő-paritáson mért GDP/foglalkoztatott mutatóját
    viszonyítja az USA hasonló mutatójához az időszak elején és végén.15 Jól látható, hogy már a 20.
    század közepére is számottevő jövedelmi diszparitás jellemezte a világot. Etiópiában például az
    egy főre eső reáljövedelem csupán 4 százaléka volt az USA-énak 1960-ban, azaz egy átlag polgár
    25-ször élt jobban az Egyesült Államokban ekkoriban. Az eloszlás másik széléről példának
    vehetnénk az Egyesült Királyságot, ahol az arány 70 százalékhoz közelített.
    Bár a relatív fejlettségi mutató átlagos és medián értékei alapján a végletes megosztottság az
    évezredfordulóig enyhén mérséklődni látszik, a valóságban tovább folytatódott a polarizáció. A
    relatív GDP/foglalkoztatott eloszlásának szórása ugyanis megnőtt, ami azt eredményezte, hogy a
    medián és az átlagos értékek a korábbinál is kevésbé reprezentálják a sokaságot. Az 1. ábrán jól
    látható a relatív fejlettségi szint eloszlásának ellaposodása: 1960-hoz képest a sűrűségfüggvény
    szélei megvastagodtak. Sőt, nem csak az eloszlás szórása lett nagyobb, de egy móduszúból kétmóduszúvá
    vált, ami annak köszönhető, hogy a sűrűségfüggvény középső értékei beszűkültek. A
    statisztikai nyelvezetet lefordítva, mindez azt jelenti, hogy a világ kettészakadt. Kialakulóban van
    a szegény és a gazdag országok klubja, a közepesen fejlettek csoportja pedig egyre inkább eltűnik.

    A GDP/foglalkozatott eloszlásában bekövetkezett változások a globális jövedelmi polarizáció
    alakulását reprezentálják. Az aggregát folyamatok mögött, az egyes országok szintjén azonban a
    relatív fejlettség dinamikájának széles spektrumával találkozhatunk az elmúlt 50 évben (1.
    táblázat). Egyes országok felzárkóztak (pl. Brazília), mások leszakadtak (pl. Nigéria), megint
    mások megőrizték pozíciójukat az USA-val szemben (pl. Egyesült Királyság). Ezek az
    elmozdulások viszont többségében alig haladták meg a 10 százalék pontot, ami negyven év alatt
    nem nevezhető érdemleges teljesítménynek."

Új hozzászólás Aktív témák