Új hozzászólás Aktív témák

• #12 Algieba őstag Hieronymus #11

  Új Válasz 2020-12-12 16:30:00 #12

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Algieba

  őstag

  válasz Hieronymus #11 üzenetére

  Valószínűleg belefulladok a langyos fosba, vagyis "kieszi a rák a belemet" vagy valamelyik másik gyakori népbetegség öl meg. Igazad van, totálisan érdektelen. Vágom a centit a halálomig. Unalmas várakozás, kósza vágyak tépnek-cibálnak. Értelmetlen az egész.

• #9 Algieba őstag nevemfel #8

  Új Válasz 2020-12-12 13:19:23 #9

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Algieba

  őstag

  válasz nevemfel #8 üzenetére

  Éppen az az egyik téveszmém, hogy tehetséges emberként kötelességem jobbítani a világon. De ez úgy marhaság, ahogy van. Ez az egyik, amit ki kell gyomlálnom magamból. Tényleg pofátlanul, őszintén, boldogságtól kicsattanóan önző dög akarok lenni, aki öncélúan élvezi, hogy tehetséges. És persze alkotni, sok kis cuki-muki vagy érthetetlen művet létrehozni. Valahol másutt. Előhozni az angyal alól az ördögöt meglepően nehéz, ha egész életemben arra treníroztam magam, hogy szolgáljak és legyek jó. De már nem akarok jó lenni. Ez egy rothadt világ és szörnyeteg minden ember. Én is. És én szeretném ezt a szörnyet szabadon engedni.

• #6 Algieba őstag Hieronymus #1

  Új Válasz 2020-12-12 12:49:46 #6

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Algieba

  őstag

  válasz Hieronymus #1 üzenetére

  Az első sor egy jajongó sóhaj és megállapítás. A második egységben a szomorú tények vannak, hogy ennyivel beérjük. A síró szem még a bánaté, de az utolsó sorban az élet izzása a másik szemben és a keresés az aktív cselekvést jelzi.
  Hűha, mégse olyan jó a vers, ha nekem kell értelmeznem...

  Kiegészítés: Próbáltam én mindenféle szűrővel nézni a belföldi helyzetet, igyekeztem megérteni a nemzeti "urakat", valami irányt találni az össznépi káoszban, de rájöttem, hogy "nem én vagyok görbe, hanem az ország." Most arról próbálom meggyőzni magam, hogy teljesen felejtsem el a gyerekkori beidegződéseket, a "légy jó mindhalálig" hazug parancsát. Negyven éves korom után szeretnék igazi önző dög lenni és primadonnaként az élet színpadán ragyogni.

Új hozzászólás Aktív témák