Éppen az az egyik téveszmém, hogy tehetséges emberként kötelességem jobbítani a világon. De ez úgy marhaság, ahogy van. Ez az egyik, amit ki kell gyomlálnom magamból. Tényleg pofátlanul, őszintén, boldogságtól kicsattanóan önző dög akarok lenni, aki öncélúan élvezi, hogy tehetséges. És persze alkotni, sok kis cuki-muki vagy érthetetlen művet létrehozni. Valahol másutt. Előhozni az angyal alól az ördögöt meglepően nehéz, ha egész életemben arra treníroztam magam, hogy szolgáljak és legyek jó. De már nem akarok jó lenni. Ez egy rothadt világ és szörnyeteg minden ember. Én is. És én szeretném ezt a szörnyet szabadon engedni.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
