Új hozzászólás Aktív témák

• #606 KillHates nagyúr Anthony28 #605

  Új Válasz 2008-02-24 00:47:49 #606

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  KillHates

  nagyúr

  válasz Anthony28 #605 üzenetére

  Elmondom szívesen. Az életem intim részeit kivéve nincs mit titkolnom az emberek elött.

  1995-ben néhány haverral csináltunk egy BT-t amiben grafikai és nyomdai munkákat akartunk csinálni. A dolog akkor nagyon nagy divat volt, tehát volt konkurencia, de mi bíztunk a hozzáértésünkben és a nagy pofánkban. Az elején ment is a dolog, de aztán kezdődött kis hazánkban a mutyizós korszak, magyarán csak akkor találtunk munkát, ha visszaosztottunk a kis nyakkendős hiénáknak a cégeknél. Nekem az ilyen jellegű paraszolvencia nem kicsit nem volt az ínyemre, tehát a cégnél maradva a régi IT-s múltamra támaszkodva elkezdtem a Macropolisnak meg a Laptop.hu-nak (akkor még az is macropolis volt, csak márvány utcai macropolisnak hívták) meg a NotebookWolrd-ös emberkének (ő is macropolis-os volt) és az Attila úti (akkor még nem volt más) Notebook.hu-nak notebook-okat javítani. Aztán a bt szétszéledt elment mindenki dolgozni vagy maszekolni, csupán én maradtam és egy nagyon jó barátomat magamhoz vettem és éjszakába nyúlóan javítgattuk a notebook-okat. Aztán Kft-t alapítottunk, kibővítettük a céget, vettünk fel embereket, aztán kibéreltünk egy irodaházat, megint vettünk fel embereket, felújítottuk a bérelt irodát, céges kocsit vettünk, sok műszert, szerszámokat vettünk, szóval folyamatosan visszapörgettük a pénzt a cégbe, hiszen nekünk nem voltak anyagi ambícióink, inkább a jövőnk megalapozására hajtottunk. Aztán beütött a crah. Az árainkat nem emeltük olyan mértékben ahogy a költségek nőttek, továbbá elkezdett a sufni-konkurencia erősödni, a partner cégek felrúgva minden megállapodást (magyarország) elkezdték mindenféle házi barkácsolós emberkéhez vinni a gépeket, mert pár forinttal olcsóbbak voltak nálunk, a bevezették a dupla járulékfizetési rendszert ezért el kellett bocsájtani az alkalmazottaink felét, továbbá megnőttek az adminisztrációs terhek, a társam egész nap nem tudott érdemi munkát végezni, csupán a papírokat tologatta, ezért a kapacitásunk lecsökkent, elveszettünk további munkákat, pedig többször éjjente még dolgoztunk mindketten, az alkalmazottak munkáit befejezve. Aztán valami adminisztrációs hiba folytán kiróttak ránk 2.2 M Ft szerencsejáték adót, inkasszálták a bankszámlánkat és innét elindultunk a lejtőn. Az egykori legjobb notebook szerviz 1 év alatt teljesen csődbe ment. Most végrehajtattuk a meglévő készletünket, hogy leszálljanak rólunk. A társammal megegyeztem hogy az ügyfélkörünket (kb 1500 ügyfél) és a cég egyéb dolgait (műszerek, bútorok, megmaradt készletek) megtartja, cserébe vállalja a volt cégünk még jelentkező járulékait. Én kiszálltam, mert nem láttam értelmét annak, hogy havi 150 ezer forintért napi 4 órát üljek a kocsiban a dugóban, és költsek el havi 50 ezret üzemanyagra. Tehát ha az autóra egyebet nem kell költeni, akkor jó esetben egy kiló maradt és a feleségemet csak aludni láttam hétközben. Mivel gyerekeket akarunk, és így nem fog összejönni inkább azt mondtam, hogy nekem a család fontosabb és otthagytam az egészet a fenébe. Vidéken (pesthez közel) lakom feleségemmel, helyi apróbb munkákból vegetálgatok, amikor nincsen munka a család kutyamenhelyén dolgozom mint állatgondozó teljesen nonprofit. Amolyan falusias körülmények között. Úgy érzem sok pénzt buktam, de megtaláltam a belső békémet és nyugalmamat és az mindent megér!
  
  
  Szóval ennyi a sztori, röviden...

Új hozzászólás Aktív témák