Ez megintcsak emberfüggő, ezért mást nem tudunk tenni, mint hogy mindenki leírja a sajátját.
Te pl. szerencsés vagy, hogy ennyivel el tudod intézni. Nálam ez úgy működik, hogy néha parasztnak kell lennem a hozzám közeliekkel, néha meg csak úgy az vagyok. Utálom magam érte, de akkor is ez van. Aztán rádöbbenek, hogy pont azok kapják meg a mérgemet, akik nem érdemlik meg, és rájövök, hogy ők számítanak igazán. Ez ciklikus. Ugyanolyan rapszodikusan oldom meg, mint bármi mást is.
"És ha helyzet van, akkor mindig lépni kell. Ha olyan a helyzet."
