Aktív témák

• #120 thesound addikt

  2024-01-05 22:27:07 #120

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thesound

  addikt

  Tiszta, téli, nem túl hideg idő volt. Hó nincs, az esti esőtől nedves még a járda, a nap alacsonyról, de erőlködve süt. Lassan sétálok és nemcsak nézek, hanem látok is. Figyelem az embereket és a hozzájuk tartozó környezetet. Vajon milyen az életük, vajon minden úgy alakult ahogy elképzelték?
  A panelek mellett egy öreg néni és bácsi mennek a boltba, lehajtott fejjel, lassan botorkálva. Vajon boldogok? Végiggürizték az életüket, hogy oda jussanak ahol most vannak? Vajon mit gondolnak, elégedettek, megérte vagy azt számolják, hogy mit tudnak megvenni a boltban a nyugdíjból? Kinyílik előttük az élelmiszer áruház automata ajtaja és bebotorkálnak.
  Az út két oldalán ellentétes a kép. Az egyik oldalon '80-as években épült panelrengeteg. A panelek aljában kisvállalkozások, kisboltok, megragadva az időben. A panelek mellett 1-2 multi élelmiszerlánc húzta fel az áruházát. Végignézek a panelek ablakain, a többség ablaka alatt légkondi van. Most nem mennek, nyugodtan ülnek a helyükön.
  Az út másik oldalán megépült a modern lakópark. Valójában ez is ugyanolyan modern paneldzsungel. Gyors fejszámolással arra jutottam, hogy 800 lakás lehet, tehát kb. 2500 ember. Csend van, alig van mozgás, mindenki munkában. A kertkapcsolatos alsó lakásoknál néhol kint vannak a gyerekjátékok. A tetőn egy kéménynek kikiáltott csőből a fűtés mellékterméke gőzölög.
  Tiszta a levegő, enyhe szél lengedezik. Egy anyuka indul a gyerekével a játszótérre. Még biztos nem dolgozik, a gondtalan napokat tölti a gyermekével. Hátizsák van rajta, a gyerek biciklivel megy. Mások is vannak a játszótéren, de viszonylag alacsony most a népsűrűség. Munkaidő van, dolgozank az emberek. Vajon várja, hogy a párja hazaérjen? Valóban boldogok vagy ledarálta őket az élet?
  A bolt tövében két csüves ül. Mellettük 1-1 fél literes Coca-Cola. Beszélgetnek, nem részegek. Vajon el tudták képzelni, hogy az életük ide jut? Volt időszak amikor még reménykedtek, hogy normális életük lehet?
  Az út másik oldalán egy fiatalabb apuka indult hazafelé a gyerekével. Kedélyesen beszélgettek. Úgy tünt önazonosak, még az is lehet, hogy összejött nekik az élet.
  Visszamentem az épületbe, ahol késő délután egyedül voltam. Felcsaptam a fülesem és néztem ki az ablakon. A zenében egy repülő húzott el, felpillantottam az égre és pontosan ebben a pillanatban húzott el egy repülőgép az ablak előtt. Nem húzott kondenz csíkot. Az alatta lévő parkolóban éppen egy taxis tolatott be a parkoló autók közé és felvillant a féklámpája. A panelek mellett egy idősebb férfi futott, melegítőben és bojtos sapkában. Vajon mit fog csinálni, ha végez a futással és hazaér? Melyik oldalon lakhat? A modern panel részen vagy a régin?
  Egy fiatal pár kézenfogva megy hazafelé. A lányon fekete, testhezálló nadrág, hosszú fekete kabát és fehér kötött sapka van, a fiú a pulóver felett egy kék mellényt visel a farmer mellé. A munka végeztével találkoztak és mennek az otthonukba. Egy elszigetelt, meleg, védelmező otthonba, amit maguknak teremtettek. Eltünnek a fák alatt a pénteki délutánban.
  A házak felett a napot kezdi bevonni egy vékony felhőréteg és homályosan süt. Beletörődést áraszt, de van benne valami, ami miatt mégis képkeretbe illő pillanat a panelekkel, fákkal, autókkal, emberekkel és a felhős, téli nappal. Hamarosan esteledik. Szemben egy madárraj repül át az égen.
  Mindeközben a zene kilőtt, de nem az űrbe, hanem az orrunk előtt lévő világba, aminek részei vagyunk.
  Vajon gondoltuk volna, mi emberek, hogy ide jutunk? Mi lesz a sorsunk? Elégedettek, igazán boldogok vagyunk vagy csak ahogy sokan teszik, eljátszuk? Ki hogyan értelmezi a világot, hogyan dolgozza fel a történéseit? A tapasztalat gyűlik, mindenkinek más, bölcsebbek leszünk és változunk. Mint az utcán megfigyelt életek. Mit tapasztaltak az úton, hol tartanak most, és mit gondolnak, megérte, boldogok vagy már csak árnyékként megszokásból élnek?
  Kimentem a mosdóba és az épület hangszóróiból éppen Chichane - Saltwater szólt. Tini korom végét, felnőtté válásom eljét juttatta azonnal eszembe. Egy olyan időszakét, amikor még az ember azt hitte minden rendben lesz. Minden a jó úton haladt még. Izgatott és reményteli volt.
  De ebben a péntek késő délutánban is volt valami. Egyszerre melankólikus nyugodtság és mellkast feszegető izgatottság, ahogy a fülessel ültem, egyedül, csendben és figyeltem. A múlton, a jelenen és a jövőn, az életen gondolkodva.

  Malibu - Recognise
  Oribtal - Are We Here?

Aktív témák