Mit akarsz a dramaturgiától? A spoileres eseményt meg az eleve elcseszett érkezést leszámítva nagy dráma eddig nem volt, most indult a játék. Utóbbival azért próbálnak "megküzdeni" a szereplők, nekem megvolt az az érzés, hogy igazából senki sem tudja még hogy mi van most és hogyan lesz tovább, megvan a bizonytalanság érzése. A párbeszédekkel nekem leginkább addig volt bajom, amíg nem volt lehetőségem a Nexus-ra menni vagy nem kezdtem el az Eos-on küldetéseket. Ott már kevesebb az idióta ovis bájcsevej, meg Liam-ot is el lehet kerülni...

"Hol van ez az ME2-féle kezdéstől? "

SZERENCSÉRE jó messze! Én igazából még ettől is lassúbb, komótosabb prológust csináltam volna a játéknak, ha tudtam volna. Eleve onnan indítottam volna, hogy az Ark-on kezdünk még az indulás előtt, látjuk az összes Ark-ot elindulni meg minden, a sok remény, bizakodás, izgatottság satöbbi, utána megérkezés, az alapkonfliktus. A bolygóra is kicsit később szálltam volna le, hagytam volna több időt a kezdeti sokk-nak kiforrni.

A ME2 kezdése amilyen vagány meg király, annyira nagy baromság az egész. Durr bele bimm-bumm, 5 perc után már éppen az első küldetést csinálod. Elsőre nagyon hatásos az tény, meg a nosztalgia feeling mindig bevillan amikor játszottam, de igazából nem szeretem egyáltalán a ME2 kezdését. Pont mert baromság az egész, izzadságszagú és erőltetett.

[ Szerkesztve ]

I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando