2. Fórumok
  3. Tudomány, oktatás
  4. Második világháborús fegyverek

Új hozzászólás Aktív témák

  • #419 #65675776 törölt tag koshmar #418
    Új Válasz #419
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

    #65675776

    törölt tag

    válasz koshmar #418 üzenetére

    A T-34 behatás kicsit túlzás, bár a közvetlen kiváltó ok nyilván az volt. A döntött páncélzatot gyakorlatilag a kezdetektől fogva használják, már a Schneider CA1 is ezzel épült. Ám akkoriban még csak azért mert, gyakorlati jelentőségét még nem ismerték fel akkor. Az egyik első olyan alkalmazás, ahol tudatosan a szükséges lemezvastagság csökkentése volt a cél a Christie M1928 volt (az építés idejét gondolom nem kell külön megemlíteni). Ezt az amerikaiak elvetették, viszont a licencet megvették a szovjetek. Ebből lett kifejlesztve a BT sorozat, és a BT sorozat továbbfejlesztésével jött létre a T-34 (kiszélesített teknő, erősebb futómű, nagyobb torony és ágyú...), majd később a T-44, -54/55, -62. Szóval az amerikaiak és úgy általában mindenki előtt ismert volt az egész megoldás lényege, azonban csak a szovjetek vették érdemben alkalmazásba. Mondjuk ami azt illeti, az amerikai hk-k esetén sem véletlenül volt döntött a frontpáncélzat. Akik hosszú ideig teljesen figyelmen kívül hagyták a dolgot, azok a tengelyhatalmak voltak (mind).

    A Panther-be KwK42 volt építve.

    T28 az, kötőjellel egy másik hk-t jelöl (szovjet típust). Az amerikaiak (pontosabban a US Army) a kísérleti harceszközeiket jelölték sokáig így (mármint T, és közvetlenül utána néhány szám). Az sem volt igazából hk, csak egy vadászpáncélos. (Harckocsi rendelkezik körbeforgatható toronnyal. Az 1930-as évektől ez volt a harckocsi elnevezés egyik fő kritériuma.) Igazából már a Maus fogadására készült, de végül nem volt rá szükség. Értelme mondjuk egyiknek sem volt. Az E-100 még szódával elment volna, csak a hidak nem nagyon tudtak volna mit kezdeni vele. Jó nagy dögök voltak, de gyakorlati hasznuk soha nem lett volna.

    A német motorok szinte jók voltak, csak benzint égettek. Ennek több hátránya is volt: egyrészt alacsony hatásfok, így nagy fogyasztás, következésképpen kis hatótávolság. Másrészt nem gyengén tűz- és robbanásveszélyes. Mondjuk megint csak a szovjetek voltak azok, akik felfogták, hogy ilyen helyre dízelmotor kell. Illetve a japánok használtak még nagy mennyiségben dízelmotorokat a hk-ikban. Mondjuk azok a kis micsodák nem voltak igazán komoly ellenfelek még egy Stuart-nak sem.

    A SZU-152 (illetve általában a SZU-k) és az ISZU-152 (általában ISZU-k) között a különbség a felhasznált teknő. ISZU-k esetén Sztálin teknőt használtak, SZU-k esetén változó volt. A SZU-122 és 152 KV-1S teknőt kapott, SZU-85/100 a T-34-ét használták. A kisebbek pedig T-60/70 teknőt. De hogy legyen valami különlegesség is: létezett a SZU-76i is, ami zsákmányolt PzIII teknőkre lett építve (~201db).

Új hozzászólás Aktív témák