Köszönöm a dicsérő szavakat, remélem tényleg szivből jönnek, őszintén, nem pedig a morgolódásomra Jutalmul itt egy új sztori, amit már régen megigértem, az az ominózus palacsintás délután... Jó szórakozást

Még fiatal csikók voltunk, talán középiskola legelején járhattunk, elhatároztuk, hogy a délutáni tanulást megalapozzuk egy kis palacsintázással. Alán konyhamüvészete messze földön hires volt, már ami a zsiroskenyeret, tojásrántottát és palacsintát illeti. Egyéb, magasabb szintü, igényes ficsúroknak való étkekkel ő nem foglalkozott, túlságosan sznobnak tartotta ezeket. Mi azonban már nemcsak hallomásból szerettük volna ismerni a hires Alán-féle palacsintát, hanem személyesen teszteltük volna.
Egy unalmas statika órán (melyen az elhangzott infókon csupán néhányezer élet múlhatott a későbbiekben ugye) tehát körlevél ment a pad alatt, melyben magunkat a 48as szabadságharc lázadóinak, Alánt pedig az osztrák monarchia makacs diktátorának tituláltuk, és különböző középkori inkviziciós kinzásokat helyeztünk kilátásba, ha délután nem bizonyit palacsinta ügyileg. A levelet néhányan rajzokkal egészitették ki, szemléltetve a fülcimpatépőt, a spanyolcsizmát, palacsintasütőbe-törést, illetve volt ott egy kalapács és sarló is, amit mindenki letagadott, és senki nem értette, hogy került oda. Sanyi egyenesen isteni bizonyitékot látott benne : ''Ugye megmondtam, hogy mindenütt ottvannak!!!'' - és gyanakvó szemekkel körbenézett az alvó osztályon. Valóban ott voltak, sőt, néhányan horkoltak.
Én Rejtőtől kölcsönöztem egy kissé, mikor azt firkantottam a levél bal alsó sarkába, miszerint : ''Itefittyej te. állnokk haszudoszó Te! Ojjan vaty, mint 1 szüszkissaszony! Hitegec! Ha ma pontban délután? nem! süc nekünk csintalan pi.. cóval palacsint át, akor. Jól fejbeverlek a palacsin süttővel, hogy arról. Kódulsz. Na. - Neduddki''
Bárhogy is próbáltam azonban elváltoztatni az irásomat, szerintem rájött, hogy ki irta. Csavaros esze volt ennek az Alánnak, ezt mindenki tudta. Mikor a papir körbeért, és az összes érintett beleirta - és/vagy rajzolta - a fenyegető ultimátumát, átpasszoltuk Alánnak. A levélbe egy radirt csomagoltuk, majd mikor tisztelt tanárunk a tábla felé fordult, hogy épp egy vasbeton födém hiányos alátámasztásából eredő anyagi és erkölcsi károkat szemléltesse függvénnyel, a papirgalacsin nagyot csattant Alán fején. Barátom felijedt a szundikálásból, felkiáltott: ''trigonfödém!'' - és riadtan nézett körbe. Tanárunk elismerően nyugtázta, hogy Alán még álmában is a szakmával foglalkozik. Barátunk sértődötten felvette a papirt a földről, szétcsomagolta, gondosan tanulmányozta egy percig, közben azthiszem teljesen felébredt. Csendesen megjegyezte, hogy ''hüjék'', majd összegyűrte a papirt, és megette.
Ezen ritussal tehát elfogadottnak tekintettük a délutáni meghivásunkat.

Négyen gyűltünk össze Alánék konyhájában, barátunk szertartás-szerűen készitette ki a hozzávalókat és a sütés nélkülözhetetlen eszközeit. A szülők még jócskán dolgoztak, keresték a pénzt a délután bekövetkező károk helyreállitására, egyedül Alán 2 éves kisöccse totyogott, csúszott-mászott körülöttünk, akit a suliból jövet hoztunk haza a gyerekmegőrzőből (bár Alán néha ezt keverte a talált tárgyak osztályával). Öcsi áhitattal figyelte, amint báttya tésztát kever, különböző mágikus dolgokat önt hozzá, aminek kilétét mi nemis firtattuk, igy legalább jót eszünk majd a végeredményből.
Alán, mint egy boszorkánymester, tudományos arccal kevergette a sürüsödő tésztát, orrára egy lornyont csiptetett, amit valahonnan a nagyapja fiókjából dúrt elő, 2 protézis és egy ''Kiváló Munkás'' kitüntetés mellől. Méltóságát némileg csorbitotta, hogy az egyik üveg hiányzott, és erősen meg volt rozsdásodva a keret, de ez őt nem akadályozta, hogy kinyilvánitsa fellengzősen: ''Hiveim, most pedig elkezdjük A Műveletet!'' - elegánsan megkocogtatta a csorba fakanalat a tál szélén, jelezve, hogy a tészta kész. Áhitattal néztük, és kissé hátrébb húzódtunk.
Óvatosságunkat egy korábbi, ugyancsak ezen ódon konyhában történt esemény alapozta meg. Néhány héttel korábban ugyanis Alán kitalálta, hogy mily kicsinyes és primitiv dolog is a kulcsban, vagy két apacsavar közé szoritott gyufaméreg robbantgatása. Nem vagyunk mi kispályások gyerekek - kezdte - ha robbantunk, hát csináljuk nagyban! Erre eltünt a konyhában, és kissé később megjelent egy karton gyufával, egész pontosan 6 dobozzal. Félrehúzódott, és gondosan kapargatni kezdte a mérget a gyufák hegyéről egy kis papircetlire, melyre nem mellesleg az aznapi jótéteményéért kapott intője volt irva. (Ki gondolta volna, hogy a suli előtti téren hajigált csavarok szétrobbannak, és az egyik pont a tanári ablakán repül be, szétzúzva 2 tábla dupla ablaküveget, a benti vitrines szekrény ajtaját, és a tavalyi iskolaverseny első helyezett diját, egy porcelán serleget??) Alán tehát kapart, mint a hentes kutyája, köztük legfeljebb annyi különbség volt, hogy barátunk nem morgott közben. Homlokán izzadtságcseppek ütöttek ki, amit előzékenyen papirzsebkendővel itattunk fel, nehogy megnedvesitsék az alapanyagot. Köszönöm barátom! - lehelte, és kapart.
A harmadik doboznál meguntuk, és hátravonultunk a kertbe, szegény szilvafát annyira húzták az érett gyümölcsök, kötelességünk volt enyhiteni kinjain. Alán sértődötten nézett utánunk, néhány sértést, és egy üres gyufásdobozt vágott a fejünkhöz. Később, mikor beszilvázva - ez Totyára különösen igaz volt, mert bal válla és csuklója még szinre is passzolt az emlitett gyümölcshöz, fáról leesés okából - visszatértünk, Alán épp végzett, és már egy alufóliába csomagolta a kaparás eredményét. Elismerően füttyentettünk a mennyiség láttán, összetömöritve egy komolyabb dióhoz hasonlitott a ''töltet''. Na ez durrani fog kispofáim! - emelte felénk a diót Alán, és egy kiskalapáccsal a kezében elindult a konyha felé. Utánnavonultunk, és lestük, mi sül ki belőle. Barátunk lekuporodott a konyha kövezett sarkába, a diót óvatosan elhelyezte, hogy nem mozduljon ki a kalapács alól, majd magasra emelte a szerszámot. Mi kimenekültünk az udvarra, és élvezettel vártuk a mennydörgést - ami nem érkezett, ugyanis Alán sértődött képpel hátrafordult, és azt reklamálta, hogy a fülét ki fogja majd be? Totya bekullogott, és befogta Alán fülét. Pár másodperccel később iszonyatos durranás rázta meg a konyhát, a poharak összekoccantak, Totya felorditott, és fülét fogva kirohant az udvarra - a detonáció még másodpercekig visszhangzott. Alán átszellemült mosollyal jött ki, egyik kezében egy kormos kalapáccsal, és csak akkor komolyodott el, mikor látta, hogy segédje a füben fetreng, fülét fogva. ''Mi van má?'' tudakolta óvatosan, bár ezt Totya már kb 1 perce hajtogatta, ''Nem hallok, basszátok meg nem hallok!'' szavak ismételgetésével. ''Hát vedd el a füledtől a kezed te tökfej'' - biztatta Alán, de sajnos ez barátunkon mit sem segitett, még másnap délelőtt is, matekórán arról érdeklődött, hogy hol harangoznak?

A palacsinta tehát sülni kezdett. Alán kicsirozta a lapos edényt, beleöntötte az első adagot, és a gáz fölé tartotta. Megnyugtatóan bólogatott, bizzuk csak rá, majd ő megmutatja. Kicsit később megforditotta, és való igaz, szép vékony, kellöen pirult palacsinta mosolygott ránk. Tányérra tette, és rácsapott a kezemre, mondván majd együtt a végén. Én sértődötten kinyitottam egy üveg sört. A palacsinták úgy gyűltek, ahogy az illatokra a legyek és a szomszédok. Elhesegettük őket, és vártuk, mikor készül már el az utolsó is. Végül Alán a maradék tésztát a palacsintasütőbe öntötte, és müvészi mozdulattal tartotta a láng fölé. Jelentőségteljesen ránk nézett, majd felhivta figyelmünket az elkövetkező produkcióra - Na most figyeljetek kisapáim! - felkiáltással.
Kecses mozdulattal megrázogatta a palacsintasütöt, majd hirtelen feldobta a levegőbe a félig sült tésztát. Mint lassitott felvétel, úgy láttuk, ahogyan a palacsinta fordul hármat a levegőben, az iv tetejére érve elindul lefele, ismét fordul egyet, majd Alán öccsének kopasz fején landol a forró, nyers felével! Öcsi üvöltve rohant ki az udvarra, feje füstölgött a palacsintától, füle mellett folyt le a tészta, mi futottunk utánna, a szomszédok szörnyülködve könyvelték el, hogy valami sátánista szeánszot folytattunk a kölök bevonásával. Szerencsére semmi komoly baj nem történt, Öcsit lenyugtattuk 5 lekváros palacsintával, és egyikünk még egy üveg koláért is elszaladt a boltba. 1 óra múlva telehassal sóhajtoztunk a palacsinta romjain, és még nem sejtettük, hogy a mai nap erősen befolyásolja majd Öcsi hajnövekedését pár évvel késöbb.

Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999