Ezexerint nem csak udvariasságból dicséritek a sztorijaimat, hamár az előző oldalról is elöszedtétek Ennek örülök, és cserébe elmesélek egy újabbat.
Történt egy nap, hogy hogynem, Alán spontán megnyilvánulása eredményeképpen a vezérkari épület elötti kis kertet kapálgatta. Koratavasz volt, a virágok még épp csak készülödtek bimbót hozni, igy hozzánemértő szemnek valóban problémát jelentett megkülönböztetni a burjánzó gaz között megbúvó kis kedves növényeket. Alánt mindennek nevezhettük - virág témában -, csak hozzártönek nem. Ennek aztán egyenes megnyilvánulása volt, hogy amerre még nemjárt, szép zöld - bár gazos - virágoskert volt látható, ahol viszont már kifejtette áldásos tevékenységét, ott maximum egy két nagyobb göröny. Minden, ami zöld volt, szépen ki volt gereblyézve oldalra. Szerintem teljesen meg volt elégedve magával, úgy gondolta, most megmutatja, tud ő komoly, megbizható katona is lenni, akire rá lehet bizni egy ilyen feladatot. Ezen gondolatai kiültek arcára, és mig szája szélén az elmaradhatatlan életvidám mosoly, homlokán kövér verejtékcseppek ültek a koncentrálástól - és talán a szokatlanul erősen tüzö márciusi naptól.
Kertészeti ambicióit a váratlanul megjelenő százados törte ketté, majdhogynem Alánnal együtt. Orditása nem emberi hang volt, talán egy élve nyúzott oroszlánéra hajazott, de az biztos, hogy Alán 5 évet öregedett, mikor a hátamögött felhangzott a bömbölés. Falfehéren megfordult, kezéből kiejtette a kapát, és értetlenkedve nézett a virághagymák és növénypalánták tetemén toporzékoló parancsnokára.
Jutalmul 2 hét elzárást kapott. Társunk ideiglenes elvesztése igencsak megviselt minket, én konkrétan majdnem bele is haltam. Történt ugyanis, hogy aznap este, Alán siratására rendezett kocsmai mulatt... szomorkodón annyira melankóliába süllyedtünk, hogy észre sem vettem, valaki orvul szürkebarátot öntött a szódámba. Késöbb az sem tünt fel, hogy a málnaszörp helyett rumot iszok, dehát énis tévedhetek egyszer. Ennek kapcsán, bár kb a tizedét fogyasztottam mint a többiek, meglehetősen emelkedett hangulatban hagytuk el a kaszárnya melletti borharapót (Vakegér koccintó, melynek transzparensén eredetileg egy fekete szemüvegben és fehér bottal szteppelő rágcsáló volt festve, ám valaki - ki tudja milyen megfontolásból - kalóz szemfedőt firkált rá, igy kissé abszurd hatást keltve a szemlélőben). 8an indultunk a körletünkbe, és ismét bebizonyosodott az ókori görög filozófus, vagy fizikus, vagy valami ilyesmi jóslata, miszerint két kocsma között legrövidebb út a cikkcakk. Ehhez próbáltuk tartani magunkat, több kevesebb sikerrel. Mikor a kaszárnya kapujához értünk, az őrmagaslaton posztoló társunk részvétét nyilvánitotta felénk. Cserébe megpróbáltuk rávenni, szálljon le közénk, miként azt nemrég Lucifer is tette, és osztozzon bánatunkban, illetve fogyasszon a borosüvegből, amely valahol itt van velünk, bár mindenki tagadta. Putyor azonban valami szolgálati szabályzatra vagy egyéb baromságra hivatkozva megtagadta parancsunkat, melyből heves szóváltás kerekedett. Főbelövés terhével fenyegettem, ha nem mászik le azonnal, de ő csak bölcsen - ám mélységes sajnálattal a képén - bámult le ránk, mint Zeusz nevü társa a tróját rohamozó görögökre. Végsö érvként kettőt rugtam a torony fa talapzatába, majd mivel ez nem bizonyult elég hatásosnak, meg is ráztam azt.
Ezt azonban nem kellett volna. Putyor ugyanis felcsempészte magával az őrtoronyba az előző este otthonról kapott sütiket. Ez önmagában nembaj, amig észre nem veszik. A baj az volt, hogy emlitett édesipari házitermék fémdobozban volt, kiszáradás elkerülése okából. Ezen fémdoboz az őrhely peremén pihent, kiszolgálva Putyor meg-megújuló éhségét. Ahogy azonban megpróbáltam barátunkat jobb belátásra tériteni, rázás ügyileg, a doboz meggondolta magát, és lecsúszott a peremről, majd 4 méter magasból a fejemen landolt.
Másnap a gyengélkedőn ébredtem, lazán átkötött fejjel. Kérdésemre, hogy én magam is miért vagyok át- és ágyhoz kötve, felvilágositottak, hogy éjszaka hevesen követeltem barátom szabadonengedését, és az egész vezérkar kiirtásával fenyegetőztem, ennek nyomatékaként minden ami a kezembe akadt, a segitségemre sietö orvosokhoz vagdostam. Ez azonban aljas rágalom, biztos vagyok benne, hogy én soha nem tettem ilyet, aki ismer, szerény és szelid embernek ismer.
Épp ezért el is varrom ezt a szálat, és folytatnám - mindezen események ideje alatt - a fogdában sinylödö barátunkkal. Miután a gyengélkedőről kiszabadultam, összehivtam a bandát, és kupaktanácsot tartottunk. Biztosak voltunk benne, hogy Alánra éh- és szomjhalál vár az elkövetkező 2 hét alatt. Ezért minden étkezéskor félretettünk neki valami apróságot. Volt aki sütit, volt aki zsiroskenyeret, volt aki az otthonról kapott bonbon néhány darabját. Ezt aztán naponta elszállitottuk neki, és a rácsos ablakon beadtuk. Alán rendkivül hálás volt, bár egy alkalommal sértödötten vette tudomásul, hogy a rántotthúshoz nincs tartármártás. Duzzogását még az sem enyhitette, hogy kilátásba helyeztem 2 nagy pofont kiszabadulása pillanatára. Néhány nap elteltével újabb kéréssel fordult hozzánk.
- Barátom, nagyon kellemes itt lent, igazán hüvös van, és naphosszat heverészhetek, amig ti kint 35 km-t futtok gázálarcban, és az a múltkori szilvásgombóc, amit anyád küldött, hát barátom, mennyei volt. Ám bevallom neked öszintén, nagyon unatkozok!
Itt egy pillanatra megfordult a fejemben néhány, rácson keresztül is kivitelezhető kivégzési módszer, ám barátom szomorú leszegett pillantása meglágyitotta a szivem. Tájékoztattam, hogy az általam ismert legsoványabb hölgy sem fér át azon a rácson, amin a kaját beadjuk, és sajnos TV sem. Kérdésére, hogy egy flippert vajon szét lehet-e szedni 20*20 centis darabokra, csak legyintettem. Ám megigértem neki, hogy kitalálunk valamit.
Este a srácokkal órákig törtük a fejünket, és kitaláltuk, hogy ha már igy alakult, némi kultúrára kényszeritjük unatkozó barátunkat. Könyveket viszünk neki!!! Ez annak, aki nem ismerte Alánt, talán nem tünik furcsának, ám mi ismertük, és bizonyosan tudtuk, hogy barátunk néhány vékonyabb Rejtő regényen, és Jack London : Az éneklő kutyáján kivül könyvet legfeljebb addig fogott a kezében, amig azt a TV lába alá tette hogy az ne billegjen. Összeszedtünk hát a fiókjainkból, és Sanyi falubéli barátnöjétől néhány világirodalmi remekművet, majd az éj leple alatt eljuttattuk bebörtönzött barátunknak.
Alán enyhén durcásan vette tudomásul, hogy még csak meg sem próbáltuk a biliárdasztalt szétszedni, de azért átvette a könyveket, majd ágya alá rugdosta öket. Az elkövetkező napokban azonban azt vettem észre, hogy a menetrendszerinti kajaszállitmány alkalmával könyvvel a kezében tünik fel, és módfelett gondterhelt, illetve szórakozott tekintettel vette át az aznapi ebédkiegészitöjét. Aztán sietve visszafeküdt priccsére, és a könyveibe mélyedt. Felvetettem a társaimnak, hogy elcserélték Barátunkat, talán nem is ö van már a cellában, hanem valaki, aki rendkivül hasonlit rá, külsöleg.
Letelt a két hét, Alánnak 18 könyvet szállitottunk le, Az öreg halásztól kezdve Freud müvein át a Marxista politika és vallásfilozófiáig. Ez utóbbit Tünye húga küldte, aki jogásznak készült, és kijelentettem, hogy nem adom át Alánnak, mert ahhoz túl nehéz, hogy a fejemhez vágja. De kiderült, mohón rántotta be ezt is a rácsokon, és rögvest fellapozta. Kezdtem hinni az ufókban.
Szóval letelt a két hét, a fogda ajtó feltárulását elfojtott lélegzet, és várakozás előzte meg. Az esemény nagyságát jelképezendő kifényesitettük gomjainkat, bakancsainkat, Sanyi megborotválkozott, én egy üveg pezsgöt szorongattam a kezemben, mely bár kicsit meleg volt, de annál nagyobb szeretettel dugdostuk eddig a napig.
Az ajtó feltárult, Alán lépett ki rajta egy tiszt kiséretében. Barátunk szemében földöntúli boldogság csillogott, arcán átszellemült mosoly, mint Buddháén, a megvilágosodás pillanatában. Karját ölelélsre széttárta, ahogy közeledett felénk, és ájtatos hangon megszólalt :
- Barátom, kinyilt előttem a világ!
Osztoztunk örömében és pezsgöjében, örültünk, hogy hozzájárulhattunk barátunk olvasás általi megvilágosodásához, de nem tudtuk nem észrevenni, hogy Alán a sanyarú börtönnapok alatt kb. 12 kilót hizott.
Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999