Hirdetés

Aktív témák

  • DrSoul

    őstag

    válasz Bikeman #3619 üzenetére

    Sajnos egyébként én is egyetértek. Én is megálltam annál a kettőnél :D
    Talán azért, mert már 29 éves vagyok.
    Számomra annak is van varázsa (és igen is nagy cél), hogy fel megyek arra a hegyre (itt mindenki csak lefelé akar menni, meg a gravitációt kihasználni... Túl könnyű :DD), mert jó a levegő, a kilátás, és látványosan látom az eredményét.

    Vagy az is szép, hogy megyek országúton, igyekszem tartani a 20-25Km/h-s átlagot (szerintem most nem menne :) ), esetleg társasággal menni, és mindig valami célhoz kötve: akár egy erdei túra, akár átmenni egy másik városba, akár lemenni a tengerparta (jó, ok, most itt Magyarországon ez egy kicsit nehéz).
    Ez a szép: elmenni a biciklivel bárhová.

    Biztos vannak élményei az ugrálásnak is, de ezek számomra el vannak rejtve :(
    Bár nagyon tisztelem azokat, akik tudnak akrobatikázni a biciklivel, de én sokkal jobban tisztelem azt, aki egy emelkedőn nem úgy teker, hogy lábai pörögnek és leszállnak a kerékről mert a legkönyebb fokozaton megy, hanem kitartóan halad előre. Volt már olyan, hogy mentem egy elég kemény emelkedőn, és egy legalább 60 éves férfi simán leelőzött (mehettem úgy 12-14Km/h-s sebességgel, ha jól emlékszem).
    Ezeket még jobban tisztelem

    De leszögezem: számomra a kerékpár nem egy cél, hanem egy eszköz.

Aktív témák

Hirdetés