Chapter 3:
Hagrid megsemmisülten huppant le a székre, mire az ülőgarnitúra fájdalmasan reccsent fel, de azért még tartotta magát meg Hagridet is. Dumbledore, a sokat emlegetett nagytudású varázsló, akiről még Rita Vitriol sem mert rosszat írni, tanácstalan arcot vágott. Bár ez a hatalmas szakállrengeteg jótékonyan eltakarta, azért a tanulók első soraiból jól lehetett látni, s ugye az ilyen információ nem marad meg az emberben, pláne ha több mint egy ''sima'' mugli.. így jutott el Percytől a Griffendéles sorok között futótűz-sebességgel terjedve a hír, egészen Harry-ig és még tovább.
Az ifjú Potter kezdte magát nagyon kényelmetlenül érezni, mintha a ruhája megvastagodott volna, vagy talán a terem hőmérséklete emelkedett meg, mindenesetre kezdett melege lenni, miután negyedszer hallja meghatározhatatlan irányból azt hogy - Harry Potter nem tud segíteni? illetve ennek változatait.
Harry odahajolt Hermione-hoz, hogy tőle kérdezze meg, esetleg neki nincs e valami ötlete, de hermione épp olyanokat motyogott maga elé csillogó tekintettel mint - ... sárkánygárdista... - vagy - ...chiméra... - néha - ...valahol Európa keleti részén... - s Harry meg volt győződve hogy nem azért ismételgeti a - herceg- titulust újra meg újra, mert nem bírja értelmezni.
- No jó, -gondolta Harry- akkor gondolkozzunk.... s különböző állatképek és egyéb varázslatos lények kavarogtak elméjében, aztán azzal kezdett el játszani hogy láncba állította őket és egy lény után gondolatban írta mellé a legfőbb ellenfelét is, de többször is a baziliszkusznál kötött ki <óó, vajon miért>, márpedig ez a herceg azt mondta hogy kígyók nem műkö..- jéé, nem is tudjuk a nevét - többent rá az ifjú Potter. Meg mégis, milyen szolgálatot tett Dumbledornak tavaly? hisz Dumbledore alig hagyta el az iskolát, csak néha a Tűzserleg mérkőzés miatt, .. lehet hogy a tűzserlegnél segített valamit a herceg? hm..
Az igazgató hosszas várakozás után szólalt meg, s hangján lehetett érezni hogy nehzére esik minden egyes mondatrészt kimondani:
- Azt hiszem, ..., ezt joggal tekinthetjük kriminális helyzetnek, ..,, de amit én tudok javasolni,..., az annak ellenére hogy nem halálos, attól még borzalmas... ezért előbb megkérdezném iskolánk tanulóit -itt felemelte a hangját, hogy jól hallható legyen- ... hogy akinek van olyan ötlete, ami segíthetne, az most szóljon...
Az igazgató szavait síri csönd követte, hallani lehetett ahogy a hiányos nagyajtó felől a külső hangok felerősödnek, mintegy semmibe véve a kínos csendet...
Dumbledore ismét megszólalt:
-Jutalompontot kap az a ház, amelyik lértékelhető megoldást tud mondani!
_ _ _ _ _ _ _ _ _
Szavait kisebb ruhasusogás és suttogás lágy hangjai követték, mert a tanulok azonnal meg akarták vitatni ötletüket hogy érdemes e jelentkezni, mert a múltokori kviddics meccsen sportszerűtlenség miatt a Mardekártól levontak 50 pontot, s így mindössze 10 ponttal tartják első helyezésüket, miközben, alig 80 pont választja el a második helyezett griffendélt a holtversenyben álló hugrabug és hollóhát házaktól, s érthetetlen okból mostanában nem osztogattak a tanárok plusszpontokat...
míg végül egy lány állt fel a második sorból,...
...középről...
.. a hollóhátból.
Gabrielle Austin volt, aki bár nem volt kimondottan jó tanuló, osztálytársai gyakran mentek hozzá segítségért. Gabrielle felált és kissé nyökögve a hatalmas teher miatt belekezdett:
- P p p prfesszor úr, ne ne nekem volna egy ö ötletem-mondta.
Ideges volt és ha még ez nem lett volna elég, a feléje forduló közel 900 szempár megtette a hatását és úgy elpirult mint a cékla, furcsa kontrasztot teremtve ezzel lenszőke hosszú hajával...
- Hallgatjuk, missAustin, mondja bátran- Bátorította az igazgató, s míg a többiek maximum fejfordítással vagy nyaknyújtogatással szemlélték a ''bátor'' varázslótanoncot, addig a herceg teljes testével felé fordult és tett néhány lépést a lány felé... Gabrielle becsukta a szemét, vett egy mély lélegzetet, s csak ő maga a megmondhatója hogy mire gondolt mikor hangosan és érthetően -kissé hadarva- belekezdett a mondókájába:
- Professzor úr! a nagy varázslatok alapja mindig valamilyen csekélységben rejlik, így szerintem egy nagy hadsereggel jobban fel lehet venni a versenyt, ha az kicsi, mármint a ''Baziteo'' varázslat ellentétekként kicsivé varázsoljuk és talán a varázslón nem fog akkor a sok kicsi ellenség között felbukkan a varázsló..- végül a monológja lihegésbe fulladt, mert nem mert megállni még lélegzetvételre sem.
Dumbledore és a herceg összenéztek, majd vissza a lányra.
Szegény Gabrielle érezni vélte hogy megnyílik alatta a föld, és itt és most nyeli el
-Nem rossz ötlet, missAustin, de valószínűleg kevés lesz.- majd várt egy kicsit Dumbledore, s foyltatta- Mindenesetre a Hollóhát kap 60 pontot jutalmul az egyébként.. jó.... ötletért....... Dumbledore utolsó szavait az eddigi jég feloldásaként hatalmas ováció folytotta belé, ami példátlan volt, de a kiélezett versenyhelyzet a házak között ez most megmagyarázhatta ezt.
Az örömünnepnek a herceg vetett véget, mert eddig dallamos hangja szinte szárazon karistolva hagyta el a torkát ahogy felkiáltott dühösen, egyes szavakat gúnyosan megnyújtva, amik ennek ellenére nem voltak sértők csak sürgetők:
- Ez nagyon szééép, de semmmmivel sem juttatott előbbre!
Iiiggazgató úr, kkképes valamilyen hhhathatós segítséget nyújtani számunkra, vagy .. máskülönben azonnal visszatérek hogy hasznomat vehessék még otthon!
na, csak sikerült befejeznem a mai nap
[Szerkesztve]
Te is fiam, Bluetooth ?!