Aktív témák

• #155 guga Közösségépítő

  2006-05-15 06:54:19 #155

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  A lelkészünk szokta mondogatni, hogy ha megkínáljuk egy tányér étellel, hogy Ő bizony ennyire finom ételt még nem evett. Nem udvariasságból mondja, otthon is ezt mondja a feleségének, ugyanis ekkora hála van a szívében Isten felé, hogy élhet, ehet és megköszönheti. Számomra is furcsa, néha hasonlít egy színdarabhoz, de neki ez teljesen természetes. Egyszer meghívott magával szórólapokat terjeszteni egy kertesházakkal övezett területre. Térdig lejártuk a lábunkat, elfáradtunk. Mikor végeztünk a Bosnyák téren, meghívott ebédelni a henteshez. Egyszerű sült kolbászt és hurkát kértünk mustárral és friss kenyérrel.
  Én korgó gyomorral nekiláttam az evésnek, Ő sem volt kevésbé éhes, de ott az állópultnál, mielőtt beleharapott volna az első falatba lehajtotta a fejét és félhangosan, de hallhatóan hálát adott Istennek, hogy ehet és jóllakhat, valóban kegyelemként élte meg.
  
  A bent lévő emberek mind felénk fordultak és megvetően bámultak, furcsa kettős helyzetben éreztem magam, én is lehajtottam volna a fejem, de lélekben még nem voltam abban az állapotban. Általában súlyos tragédiák után felejti el az ember a száját elhúzni, hogy ez nekem nem kell, nem szeretem. A lelkészünk alapból ilyen állapotban van, számára minden étel, amit kap az az utolsó és egyben a legfinomabb, ha pedig Isten életben hagyja a következőig, akkor azért is nagyon hálás. Egyszerűen nyoma sincs benne a büszkeségnek. Magas fokú empátia van a sértett önérzete helyett. Egyszer durván kivoltam és bosszúból rajta vezettem le, hol van ilyenkor Isten? Kiabáltam vele és megráztam a vállát, nem szólt vissza semmit, megvárta, amíg lehiggadok és utána mondott valamit. Két évet kellett rá várnom, hogy beteljesedjen. Utólag nagyon szégyellem magam az ilyen kirohanásaim miatt, de azt is tudom, hogy nem tudnám Őt értékelni ha nem így történt volna és nem lenne hozzá bizalmam sem.
  
  Én meg mostanában vagyok vele úgy, hogy nem panaszkodom, nem elégedetlenkedem, örülök hogy élek és épségben van a családom minden tagja, egészségesek. Örülök ha a gyerekemmel együtt rajzolhatok akár csak egy órát is, sokszor vagyok türelmetlen, de tanulom értékelni ezeket a pillanatokat és szándékosan helyezek nagyobb hangsúlyt arra ha együtt lehet a család. Évekkel ezelőtt én voltam az az ember, aki hajnaltól késő estig dolgozott és napokig nem beszélgettem egyikkel sem, csak bementem lefeküdni és mire ébredtek már dolgoztam, azzal a címszóval, hogy kell a pénz. Sosem volt többünk annál, mint amennyi mostanában van, hogy rendre bezárom az ajtót és leteszem a munkám ha tehetem.
  Tegnap láttam egy dokumentum filmet. Néhány ember pár napig kirekesztett lett a külvilágtól. Sötétben étlen s szomjan. Miután kiszabadultak mindegyik nagyon nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy elmondja a hozzátartozójának mennyire szereti és hogy ezentúl minden másképp lesz, sokat lesznek együtt. Minden bizonnyal őszintén így gondolták és így is tettek, amíg meg nem haltak. Azt szoktam gondolni magamban, hogy mindenkinek szüksége van az életében ilyesmire, hogy lejjebb adjon a büszkeségéből és egyszerűsítsen az értékrendjén, örüljön és hálás legyen ha valaki megkínálja étellel vagy érezze az örömöt a lelkében, hogy járhat a saját lábán és hall, lát, tapinthat, látja nyílni a virágokat, látja ezt a körforgást és rendszert körülöttünk, ami mind azért lett teremtve, hogy bennünket szolgáljon.
  Esik ma az eső, ahogy megláttam reggel az ablakból arra gondoltam, hogy nagyon szép látvány, enyhén süt a nap, kicsit vizes a kő és hűvös szellő, rezgő falevelek, tényleg szép látvány, tényleg szép nap, tényleg örülök neki, hogy ezen a mai napon is élhetek, láthatom ahogy ébred a gyermekem és azonnal örül nekem és mosolyog, széttárja a karját és jön.
  Valahogy én is ilyen viszonyban szeretnék lenni Istennel, tanulnom kell, mert az emberek szerint ez helytelen lelkiállapot.
  
  Szép napot

Aktív témák