Aktív témák

• #149 guga Közösségépítő

  2006-03-03 21:17:56 #149

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Rozsdás
  
  Fiatal korom füstös kocsmáiban fogyasztottuk eme költségkímélő ám annál tudatrombolóbb hatással rendelkező italt, fél kevert és fél vegyes volt az összetétele, 16 éves korom előtt soha nem jutottam el a harmadik pohár végéig, utána meg nem mertem megkóstolni.
  
  Volt egy gyönyörű hely, ahol régebben laktam, a tanya. Volt külön szobám, külön szántóm, külön erdőm és különb volt minden életnél. Az erdő szélessége 1km volt a hossza talán kétszerese, ez volt a mienk. Akácerdő fácánnal, néha betévedt őzekkel, amelyek a fazékban vagy a fagyasztóban lelték nyugalmukat, őzlábgombák, s a méheknek méz, sóska az egyik sarkában, hóvirág tavasszal, rigófütty hajnalban, mókus az ágakon, langy szellő ha ébredezett a táj, és egész évben friss tej a közeli tehenészetből. A tanyánkkal szemben volt egy lepukkant lóistálló, mögötte üzemen kívüli járművek, amelyeket az eltelt hosszú évek betakartak liánnal, lapulevéllel és bürökkel, de néha odafértünk az aljnövényzettől a haverokkal és megcsodáltuk őket, volt varázsa, nem üzemeltek, de lehetett látni rajtuk, hogy kiszolgáltak, mára csak a rozsda lepi őket, nem mozdulnak.
  
  Ma este összetalálkoztam az egyik lakóval az utcán, fejét a két válla közé húzva ment a kocsijához, valamiért szomorú volt, ráköszöntem s gondoltam két vigyorral felvidítom, nem sikerült. Valahogy szóba jött a politika. Miért ne, az mindig szóba jön, aktuális, ha becsukom a szemem a fülemen jönnek be, ha a fülemet csukom be, akkor az agyamban látom a negatívját a plakátjaiknak. Kérdezem elmész? Mondja határozottan igen, udvariasságból nem kérdeztem kire, de aztán úgy gondoltam szarok az udvariasságra és nyíltan rákérdeztem. Elmondta és utána hozzátette, hogy tisztában vagyok vele, hogy semmi nem fog megváltozni, mert ez egy rozsdás gépezet, de ha már ennyi pénzt elköltöttek a kampányra, akkor ott a helyem.
  
  Anyám egyik este felhív, hogy meghalt a nagybátyám németországban, az öccse. Tudtam, hogy régóta beteg, hisz lesoványodott, de elröpült az a tíz év, amíg nem akartam/akartunk róla tudomást venni és nohát máris meghalt. A német feleségétől már évekkel ezelőtt elvált, dolgozni nem tudott, haza nem jöhetett, hát maradt neki a halál, így elsőre lesújtott, de aztán Anyám második mondata, hogy hogy vannak a gyerekek felébresztett. Hja hogy ma mán máma van mán (by süsü).
  Nem kell lehangolódni, végül is Anyámnak közelebbi rokona, mint nekem és ha Ő nem foglalkozik vele, akkor nehogy már nekem legyen lelkiismeret furdalásom, még leírni is rossz a szót. Szegény Misi most egy hűtőkamrában fekszik, várja a feloldozást, hogy részévé válhasson a földnek, amelyből valaha vétetett. Haza nem hozatják, mert drága, több, mint 600 ezer forint lenne, a temetésre meg nem megy ki senki, mert a konzul azt ajánlotta. A rokonok és hozzátartozók nem mernek jelentkezni a halottért, mert sok volt az adóssága. Így megy ez, a kapcsolatok és az érzelmek berozsdásodtak, nem működik a gépezet. Karácsonykor szerettünk volna a családommal hazamenni Gyulára, valamiért nem jött össze, hiányzott az ösztöke, na mondom magamban legalább a Nagymamát felhívom Szent estén, nem tettem, valamiért eltolódott. Most, hogy meghalt a fia, sem Ő nem hívott, sem én. Pedig gondolunk egymásra rozsdásan és mozdulatlanul, emlékezve a hajdan megélt szép időkre, amikor olajozottan működött a gépezet. Emlékszem Misi mellettem állt a Nagyapám (Apja) temetésén.
  Én most kiállok Misi mellett, de ahogy gépelek és Ő várja a sorsát, hogy döntsenek felőle a hűtőkamrában ez elég rozsdásnak tűnik. Elköszönni sem tudok tőle, sem szóban, sem lélekben, hideg van, a lelkekben is, mindenki berozsdásodott, a tudat hogy valakiért önzetlen áldozatot kell hoznunk romboló hatással van ránk.
  
  Apám járt itt a hétvégén. Panaszkodott, hogy a lakás, amely az övé de öcsém lakik benne annak a fejlesztési költségeit Ő fizeti, gázt vezetnek be éppen. Mondom neki, ez egyszerű, add neki, felejtsd el, és minden költség öcsémet fog terhelni, Apám kardoskodott, hogy a lakás az övé. Persze van neki hol laknia, mert van másik lakása, de az is az Övé. Annyira kardoskodott a tulajdonjoga mellett, hogy az már zavaró volt, mondom neki a fiadról beszélsz, nem egy idegenről. Jó jó, de ha neked van valamid, akkor te sem adod csak úgy oda és hosszan röhögött, némi éllel. Mondom neki, ha nekem van valamim az nem az enyém, a fiamé. Zavarban volt, felállt a rozsdás térdeivel és gondolataival, legalább a kort tisztelhetnéd, sziszegte a fogai közül.
  
  Hamarosan jönnek a választások és az emberek lázasan ikszelnek majd, remélve, hogy a sorsuk jobbra fordul, olyan kezekbe kerül, hogy nyerő szelvény lesz az x-ből. Én most vetettem számot a feleségemmel, 11 éve vagyunk együtt és dolgozunk. Nem léptünk előbbre egy lépést sem. Dolgoztunk mindketten, van két gyermek. Még egy normális bútort sem tudtunk megvásárolni, hogy örömmel nézzünk rá, nem várunk sokat a politikától. Nemrég a miniszterelnök bejelentette, hogy az egész évi fizetését felajánlotta karitatív célokra. Mondom a nejemnek, hogy ha a miniszterelnök, aki egyáltalán nem egy Bibliai alak megtette ezt a lépést, akkor mennyit harácsolt év közben?
  
  Okos és legjobb döntéseket hozva jutottam, jutottunk ebbe a helyzetbe, magamat nem tartom egy léhűtő és cselekedés képtelen embernek, s mégis úgy érzem gúzsba vagyok kötözve, persze a keserűség álarca minden esetben egy mosoly vagy egy vállon veregetés, mert mások sokkal rosszabb helyzetben vannak nálam és itt panaszolják el a műhelyben. Van, akit ez hidegen érint, ott van mindjárt a nagybátyám a hűtőkamrában, vagy a miniszterelnök a mikrofonok előtt.
  
  Mondom magamban olajat a tűzre, jöjjön a változás, de sajnos demokrácia van, nem lehet oly hirtelen, elébb vigyük a döntők elé, akik éppen szabadságon vannak vagy leterheltek és nincs idejük, Karib szigetek.
  
  Én meg itthon vagyok otthon s ha ítélőképességem nem csal, azaz nem vélek rosszabbul, mint négy éve, akkor maradok is itthon, de ha csal, akkor 39%-al vélek rosszabbul, mint négy éve. Ez mindenre kihat, vehetem úgy hogy berozsdásodtam. Idejét sem tudom, hogy mikor vittem a feleségem étterembe, moziba. Nem mindennapos dolog, nem minden éves, nem minden életes, ebben az életben nem kötelező vágyni, érezni és álmodni, maradj a seggeden, légy rozsdás, ne mozdulj mert fájni fog.
  
  Ugye nem haragszol meg rám ha már nem hiszek a zengzetes tv beszédeknek és a sokat mondó óriás plakátoknak? Ugye nem haragítlak magamra ha nekem nem ígéret kell, hanem bizonyíték? Ugye nem hiszed azt, hogy politikus vagyok, ugye nem azt hogy nagyravágyó? Ugye nem hiszed el rólam, amit a sajtó hoz, hogy elégedetlen és mindig követelődző? Ugye nem hiszel el semmit? Ugye nem kötelezted el magad? Ugye tudsz még mosolyogni? Nem? Akkor elkötelezett vagy, megkötözve, a vágyaid attól függnek, akitől várod, akinek elkötelezted magad, NO de ha hiszel neki s elmész, akkor miért e savanyú ábrázat?
  
  Kertészet, kert magazin és adatbázis
  A réz a rozsda kórokozói ellen nem hatásos, ezért rozsdabetegségek ellen nem érdemes vele permetezni. Sok más féle gomba kórokozót elpusztít, ...
  
  
  

Aktív témák