Aktív témák

• #121 guga Közösségépítő

  2005-11-22 23:20:24 #121

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Oldozzál fel önkívület (IV. rész.)
  
  Diszkós
  
  Volt egy cigány származású hadnagy a laktanyában, aki a fejébe vette, hogy létrehoz egy művészeti csoportot valami napsugár band néven, volt két cigány srác, akik remekül tudtak énekelni, volt prímás és gitáros, de nem volt dobosuk. Mivel én a gyermekéveimet népes cigány családok szomszédságában éltem le, így szert tettem némi kanalazásra és kantázásra. Kiválóan letudtam kísérni a zenéket kanállal és kantával. Egy hónapig gyakoroltuk a számokat s előadás előtt egy héttel vendégeket is hívott a zenekarba, amolyan külsősöket, profi cigányokat. Na az egyik csákó az dzsanázta a kantát és megmutatta, hogyan kell veretesen. Ump-ümp-ump-ümp- szaporázta én meg alákanalaztam a pergőt. Hamar összehaverkodtunk és vártuk a fellépést. Volt valami ki mit tud a laktanyák között és ezért Bőrönd-re kellett utazni, ha jól emlékszem helikopteres laktanya volt valahol Székesfehérvár mellett. Szentestől jó messzire és főleg lassan, mert félúton elromlott a busz, amivel vittek bennünket és 30-al mentünk végig.
  Aztán egyszer csak odaértünk, abban sem volt öröm, szánalmasan gyengék voltunk, igazi amatőrök. A többi laktanya készült, mi meg egy hónapon keresztül idétlenkedtünk. Nem kaptunk semmilyen helyezést, de még csak egy fecnit sem, hogy ott jártunk.
  A következő alakítása diszkós hadnagynak a laktanyák közti úszó világbajnokság volt. Felkészülni nem volt hol és nem is volt rá idő. Víz egyedül a zuhanyzóban volt, de ha későn mentem az is már csak hideg. Mivel kantásnak nagyon aktív ám de eredménytelennek bizonyultam, nem adta fel, az aktivitásomban még látott némi reményt és nekilátott buzdítani 3 másik sorstársammal együtt. A Balaton környékére vittek bennünket a versenyre, szó szerint a start kövön nyomtam el a cigimet és belevetettem magam a hullámokba. 100 méteres gyorsúszás volt a feladat, kevésen múlott hogy bele nem fulladtam. Valami 10 perc volt mire leúsztam a távot és kikászálódtam a vízből nagy taps kíséretében. Láttam a neten egy ilyen filmet egy afrikai úszóról, én voltam az egyetlen, aki nem nevetett rajta.
  Miután kimásztam a vízből megkérték a csapatunkat, hogy vagy olyat nevezzenek, aki tud úszni, vagy inkább ne terheljük tovább a verseny résztvevőit.
  Nem terheltük, diszkós hazafelé a vállunkat veregette és nem adta fel. Mire megérkeztünk a laktanyába megvolt a következő terve.
  Hja, hogy miért hívták diszkósnak?
  Minden reggel 6 órakor volt az ébresztő a laktanyában, Ő ha ügyeletes tiszt volt, akkor 5-kor tartott ébresztőt a saját századának és kiküldte az embereit szenet lapátolni a laktanya udvarárról az egyik pincébe s közben üvöltött a Boneym oceans of fantazi lemeze a laktanya nagy beag hangszóróiból. Ez ugyan nem sokszor fordult elő, de hamar belopta magát a köztudatba. Hiába volt hatkor ébresztő, fél hat felé már mindenki, az egész laktanya énekelt.
  Erőszakos ember volt, ezt onnan tudom, hogy egy hét leforgása alatt cigánylányt faragott belőlem. A tudásom legjavát adtam és Ő bekent barna cipőboksszal, a fejemre kendőt, derekamra fodros szoknyát és pördülhettem a színpadon. Kihasználva a mutáló hangomat dalt is írt nekem, hogy aszongya zöld alma a hónom alatt hajjjjj, piros kendő a fejemen jajjjjj.
  A szövegnek nem volt értelme és nélkülözte az identitás, az eredetiség, a tartalmiság minden velejáróját. Hiába mondtam neki, hogy van az az erdő szélen sátoroznak az oláh és hozzá roptam a táncot kegyetlenül.
  Rendületlenül meg volt róla győződve, hogy az alakításom, a hangom, a szöveg az verhetetlen.
  Zsámbékra készültünk az alakításunkkal, szintén valami laktanyák közti versengés keretén belül. A zsűri a budapesti József Attila színház igazgatója és a tagsága volt. Előadás előtt két nappal diszkós kitalálta, hogy modern formát vegyítünk az előadásba és rap elemekkel bővítjük a repertoárt. Szörnyű volt, valahonnan szerzett egy dobfelszerelést, de nem tudtam dobolni. Akkor jött egy civil profi zenész, aki megtanította, a rap ütemeit, vagyis egyet, de az is nehezen ment, folyton átváltottam valami rockos négynegyedbe. Aztán a függöny mögül előrontott valaki, aki egy nagy sövény nyíró ollóval nekilátott lenyírni a parókámat, erre nekem fel kellett pattanni és keservesre fogni az éneklést. Cigány prímás és gitáros kísért, én meg rázendítettem a zöld alma a hónom alatt hajjjjj-ra. A mai napig nem értem, de kaptam egy külön díjat a zsűritől. A végén ők lepődtek meg, nem akarták elhinni, hogy férfi vagyok.
  A diszkóssal azért szerettem dolgozni, mert lógásra adott lehetőséget a laktanyából. Az eredménytelenségünket kárpótolta a laktanya kapuján kívülre kerülés és az értelmetlen kötelezettségek alól való kibúvás a próbák során.
  Ha szedték össze az embereket az egyik tiszt házának az építésére, akkor simán tovább sétáltam, hogy bocsánat de Balogh hadnagyhoz kell mennem felkészülni az előadásra. Hülyének néztek, én meg remekül szórakoztam a tehetetlenségükön. Ilyen a hadsereg, amikor megindultam az ebédlő előadótermébe, ahonnan makkos ruhába öltözött elöljárók hintették az igét, büszkén felléptem és rázendítettem a zöld alma a hónom alatt hajjjjjj-ra. A mai napig nem értem mit kereshet egy cigány lánynak zöld alma a hóna alatt, talán ott érik be a melegtől? A nejem nemrég kapott zöld paradicsomokat a nagymamájától és mondtam neki én ezt nem eszem meg. Aszongya nem is kell, mert hamarosan magától beérik és tényleg lőn, három napja ott van egy műanyag lábasban a sok zöld paradicsom, ami már lassan sárga és piros.
  
  A diszkós hadnagy rendkívül kedves ember volt, voltak céljai, törekvései és ábrándjai. Főleg az utóbbiaknak próbált érvényt szerezni. Soha nem felejtkezett meg az erőfeszítéseinkről, előadások után a hazafelé vezető úton rendszerint meghívott valami útszéli étterembe vacsorázni és sörözni bennünket. Ugyan nem győzött figyelmeztetni bennünket, hogy az alkohollal vigyázzunk, de Ő volt az első, aki kidőlt a sorból. Kaphatott valami készpénzt az ilyen akcióira a laktanyában, biztos valami művészeti keret vagy jutalom a hírnévért, amit a szentesi Dobó István laktanyának szereztem az úszással, cigány lány szereppel, rap dobosként, vagy a helység kalapácsaként. Öregbítettük a laktanyánk hírét, főleg ahogy a buszról kászálódtunk le diszkóssal együtt faltól falig. Piszkos mód betudtunk rúgni vele, abban nem volt hiány, maradéktalanul helyt álltunk.
  
  A budapesti Weöresmarty klubban történt fellépésünk tette fel az i-re a pontot.
  Az egyik zenekar dobosa kiszúrta, hogy félre püfölök a bőrökön, nem a rap ének ütemét adom, hanem valami ac/dc szám négynegyedesét. Zavarban is voltam, amikor feljött a színpadra, kikapta a kezemből az ütőket és egy „így kell”-el leült a dobok mögé és adta a cigány alá a ritmust. Én meg teljesen lemerevedve vártam a pillanatot, amikor rázendíthettem volna a zöld alma a hónom alatt hajjjjjj-ra. De az a pillanat nem jött el, kifütyültek bennünket, hiába a piros kendő a fejemen jajjjjj-nak. Hiába a cipő boksz, hiába a sok átpróbált óra, minden hiába. Egyedül diszkós hadnagy érezte úgy, hogy itt az ideje tovább lépni s már a folyósón ecsetelte a következő kolosszális tervét, amivel megválthattuk volna a világot. Természetesen ennek az estének is az lett a vége, hogy matt részegen és egy fél disznó elfogyasztása után végig üvöltöztük a laktanyát holmi zöld almáról.
  Több előadásra, felkészülésre, utazásra, támogatásra nem került sor, valószínűleg ráébredtek a felettesei, hogy az önképző géniusz mögött egy lerobbant emberi lélek rejtezik, akinek nincs már családja és minden sikertelenségét és személyes kudarcát ebben a formában akarja kiélni.
  
  Pont.
  
  [link]
  
  [Szerkesztve]

Aktív témák