• A megfelelő fényforrások és (táv)vezérlésük kiválasztása:

• Akinek 3rd party vaku használati utasítására van szüksége, az először nézze meg a Mikrosat alkalmazásában: Android / iOS.

• Folyamatos fénnyel nem lehet mozgást kimerevíteni (tehát videózáshoz használhatóbb: fotózáshoz csak akkor, ha kellően rövid záridőt lehet vele elérni, ahhoz viszont nagyságrendekkel több "kakaó" kell. Viszonyítási alapként: nettó 520W-nyi energiatakarékos fénycsővel, F8-on ISO1600 kell az 1/250 záridőhöz. Egy tagadhatatlan előnye viszont van, hogy valós időben láthatóak általa a vetett árnyékok (ezért is alkalmaznak a vakukban beállítófényt: megmutatja, hogy hova fog esni a villanásának a fénye). Egy ilyen, 90 cm-es softbox, benne egy (nettó) 150W-os fénycsővel (ami ~450W-nak felel meg) kisebb tárgyak fotózására és nem egész alakos portrézáshoz használható, többre nem igazán. A halogén izzókról most nem írok, mert azokat jobb elkerülni: nagyon rossz hatásfokkal működnek, mert az energia nagy részét elfűtik, így a disszipáció egy halogén izzós lámpa esetén (használható teljesítménnyel: 500 - 2000 W) olyan jelentős mennyiségű hőt termel, hogy nyáron használhatatlan hacsak nem szaunát üzemeltetünk, míg egy vaku vagy L.E.D.-es lámpa kis túlzással jégszekrény hozzá képest. Nagyon számít, hogy mekkora helységben van a stúdió: overkill egy 15 négyzetméteres szobába az említett halogén izzókból 2000W-nyit betenni, mert pillanatok alatt 50 Celsius körülre fűtik a szobát, ugyanígy az 1600 Ws-os "ultra-mega-giga" vakuk (aminek csak 1/32-ig szabályozható le a fénye): ilyen kis területen kezelhetetlenül nagy a teljesítményük, ráadásul mindenhonnan visszaverődik a fény.

• Az energiatakarékos izzók (amik gyakorlatilag CCFL - Cold Cathode Fluorscent Light - fénycsövek) 50 Hz-en villognak (szerencsénkre az emberi szem tehetetlensége miatt ez nem látszik): átlagosan rövid záridővel lefotózva zöld / lila szósszal leöntött képet kapunk attól függően, hogy éppen melyik fázisát kaptuk el. Ha elég hosszú záridőt használunk ahhoz, hogy mindkét ciklusából kerüljön bele - ráadásul egyenlő arányban - akkor jó lesz a kép (viszont úgy sok minden bemozdulhat). Azt érdemes figyelembe venni, hogy a neonok sávos színképét nem szereti egyik gyártó AF-je sem (az újabb vázakban vannak már egész működőképes megoldások amik stabilizálják a fehéregyensúlyt, de ettől függetlenül többen panaszkodtak arra, hogy neonnál nehezebben is talál be és többször is megy mellé a fókusz).

• A vakukban lévő Xenon villanócsöveknek teljes a színképe (CRI 100+), a villanásuk pedig nagyságrendekkel erősebb az itt felsorolt többi fényforrásénál. A Xenon csövek nem csak a látható tartományban sugároznak: a teljesítményük jelentős részét az ultraibolya és infravörös spektrumban adják le, ezzel jelentős hőmennyiséget továbbítva. A vakuknál általában elsőre mindig azt nézik, hogy "minél nagyobbat durranjon" (vagyis villanjon) - ezért az egyik fő jellemzőjük a kulcsszám (GN, vagyis Guide Number): ez azt mutatja meg, hogy a vaku fénye milyen távolságból mekkora rekesz alkalmazását teszi lehetővé. A kulcsszám tehát a távolság (a téma és a vaku távolsága méterben) és a rekeszszám szorzata, így amennyiben a kulcsszámot elosztjuk a távolsággal, akkor az alkalmazható rekeszértéket kapjuk meg. Vagy fordítva: a kulcsszámot elosztva a rekesz értékével kapjuk meg azt, hogy milyen távolságban lesz helyes az expozíció a vakunkkal. Amikor a vaku teljesítményét leszabályozzuk, természetesen lecsökken a kulcsszám is - ha a vaku teljesítményét megfelezzük, a kulcsszám 1.41-ed részére csökken, ha pedig a teljesítmény negyedét használjuk fel, a kulcsszám megfeleződik. A kulcsszám az érzékenységtől is függ: a vaku műszaki adatainál a kulcsszámot ISO 100 érzékenységre adják meg. Az érzékenység 1 Fe-el emelésekor (megduplázásakor) a kulcsszám 1.41-szeresére nő, az érzékenység megnégyszerezésekor pedig megduplázódik - tehát dupla hatótávolsághoz négyszeres érzékenységre kell váltanunk (ebből adódóan a vakufény erősségét azzal is változtathatjuk, ha vakut a témához közelebb, vagy távolabb helyezzük). A vakuk fényerejét az előtétek ill. fényformálók amellett, hogy szórják, csökkentik is. A mai vakuk fénykibocsájtási látószöge is változtatható, amikor a vaku nagyobb látószöget világít ki, akkor a fényereje illetve kulcsszáma kisebb lesz, ha pedig tele állásba állítjuk akkor a kulcsszám értéke is megnövekszik. A vakuk használatánál érdemes arra figyelni, hogy a vaku ne kisebb látószöget világítson ki, mint amekkora az optika által befogott látószög (modern fényképezőgépek a vaku látószögét zoomoláskor automatikusan hozzáigazítják az alkalmazott objektív zoomállásához, de ha a vaku zoomvezérlése manuálisra van állítva, vagy a vaku nem a fényképezőgépre van téve, akkor érdemes kézi vezérléssel beállítani, különben esetleg nem a kívánt eredményt fogja adni). Ennyit a kulcsszámról, ha azonban olyan stúdióvakut szeretnél ami sokáig kiszolgál, akkor érdemes több paramétert is figyelembe venni és ezek szerint az alapelvek szerint választani:

• fém házas,
• ventilátor hűti,
• jó, ha 1/64-ig leszabályozható,
• jó, ha legalább 150W-os beállítófénye van, ami arányosan együtt szabályozódik a vaku teljesítményével és emellett még ki és be is kapcsolható,
• IGBT vezérlésű (szerencsére a legtöbb már ilyen) ami azért előnyös mert teljesítmény leszabályozásakor nem kell elvillannia ahhoz, hogy töltést veszítsen (ez a cső élettartamát csökkenti), általánosan megmarad a kondenzátorában az energia így energiatakarékosabb a működése + gyorsabb az újratöltése is,
• opcionálisan saját rendszerű távvezérlővel tud TTL-t, csoportkezelést és a teljesítmény szintjeinek a vezérlését,
• opcionálisan saját akkupakkal rendelkezik, amivel kültérre is vihető.

A gyengébb minőségű vakuk hibalehetőségei:

• Ha munkáról van szó, mindig érdemes mérlegelni, hogy megéri-e a kockázatot ha valami (szó szerint) balul sül el (magyarán munkára csak olyan igénybevételre tervezett terméket érdemes használni): pl. a passzív (ventilátor nélküli) hűtésű vakukban csak csipogó van ami a túlmelegedésre figyelmeztet, de mi van akkor, ha elfelejt csipogni és leolvad a vaku? Mi van akkor ha eleve magas környezeti hőmérsékleten fotózol ahol nem tud visszahűlni a vaku és emiatt minden két expó közt várnod kell mondjuk 2-3 percet? A modelled jobb esetben csak el fog aludni, rosszabban körbeposztolja FB-on a barinőinek, hogy egy kétbalkezes fotós (esetleg név szerint meg is említ téged) mellett unatkozik, akinek gagyi a felszerelése. Kettő: a hő nem csak magát a vakut amortizálja (főleg, ha műanyag házas), de a rá tett fényformálót is, mivel jó eséllyel elöl, a csőnél lép ki a vaku testéből - így a softbox (stb.) is sérülhet. A gyengébb vakuk jellegzetessége még, hogy a fényerő változtatásával a WB-jük is elmászik, erre a rossz minőségű fényformálók még rátesznek egy lapáttal, mert általában azok is hidegítik / melegítik pár száz Kelvinnel a WB-t. Szóval lehet, hogy elsőre vonzóbb ajánlatnak tűnik, de amikor már beleugrottál rájössz, hogy a sok hülyesége ami elsőre apróknak tűnnek összeadódva inkább megutáltatja veled a munkát mint megszeretteti. A 3rd party vakukkal jó vigyázni: munkára csak gyáriakat érdemes használni.

A mobil vakuk kiválasztásához pár gondolat:

• A Canon EOS 1500D / 2000D / 3000D / 4000D vázaknál újfajta vakuvezérlési protokollt és vakupapucsot vezettek be (hiányzik a középérintkező, tehát csak Canon vakukat - 270EX II, 430 EX III RT és 600EX II RT - vezérel, és azokat sem teljeskörűen)! A kézikönyv (272. oldal) annyit ír, hogy minden EX szériás vaku működni fog (feltételezhetően csak ETTL módban), de korlátozottan. TTL-ben nem fognak elvillanni, MULTI (stroboszkóp) módban pedig csak egyszer. Arra vonatkozólag nincs infó, hogy manuálisan beállítva a teljesítményszintet elsüti-e a vakut, vagy, hogy pl. Ext. A / Ext. M módban működik-e az 580EX II és a 600EX[II]. Újabb "jó" hír, hogy tippre az összes rádiós vakuvezérlés is elfelejthető, amíg a Kínából nem érkezik megoldás valamilyen formában. Max. az infrás marad, vagy a 270 EX, ill. a 600EX II.

• Ha csak stúdiózol, ahol van időd molyolni kézileg a beállításokkal (közben pedig nem szalad / ugrik / mászik / alszik el a fotóalany), akkor jó a manuális vaku is, meg ha olyan statikus témát fotózol, ahol konstans a téma távolsága és nem kell variálni (pl. tárgyfotózás). Régen a fényképészek elvoltak olyan vakukkal is, amik csak 3-4 munkablendét tudtak, oszt' jó napot kérek...Ma már ez kevés. A modern, dinamikus fotózási stílusok megkövetelik a fotós gyors reagálását: ha olyan témákat fotózol ahol gyorsnak kell lenned, akkor szükséged van az összes automatikára, ami csak létezik egy vakuban - te tudod, hol állsz a skálán ezek közt.

• Amiket fontosnak tartok egy vakunál, az a gyors újratöltés, a relatíve nagy kulcsszám, az első + hátsó redőnyre való szinkron + HSS, és a dönthető + forgatható fej és a külső (gyorsító) akkupakk használata - és természetesen jó, ha nem csak ezeket tudja. A motoros zoom amiatt fontos, hogy egyrészt koncentrálni tudja a fényerejét amikor az objektívet tele állásba tekerjük, másrészt meg energiatakarékosabban működjön azáltal, hogy a szenzor méretéhez állítja a kivilágított terület méretét. A manuális állítás akkor jön jól, amikor rendszervakut ernyőbe villantod: értelemszerűen úgy érdemes beállítani, hogy az ernyő minél nagyobb felületét bevilágítsa, ezt pedig csak úgy lehet, ha manuálisan visszateszed nagylátó állásba (ha van, még a nagylátó feltétet is rá lehet hajtani). én jobbnak tartom, ha sima AA-s ceruzaakkukról működik egy vaku, mert ha lemerül akkor csak bemész a sarki trafikba és veszel egy-két garnitúra elemet amivel befejezed a fotózást. A saját akkus vakuk igaz, hogy amíg mennek nagyon bikák, viszont ha "game over" van akkor nincs mit tenni, mert egy nagy kapacitású akku feltöltése túl sok(k) óra. A mostani rendszervakuk már önmagukban is teljes funkcionalitásúak, nem feltétlenül kell hozzájuk kiegészítő. Na jó, ez nem igaz: szebb képekért komolyabb diffúzort és rádiós kioldót érdemes venni, hogy a vaku(ka)t a vázról levéve, távolról is el lehessen villantani.

• Gyorsaság: Ni-MH és Ni-MH akku között is óriási különbség lehet, csak a normál és az alacsony önkisülésű modellek különbségeit alapul véve az 580EX II-nek az újratöltési ideje:

Duracell 2500 mAh - 3.31 sec
Varta 2700 mAh - 3.73 sec
Powerex 2700 mAh - 6.06 sec
Eneloop 2000 mAh - 1.97 sec
CP-E4 (8 Eneloop 2000 mAh) + 4 Eneloop 2000 mAh a vakuban - 0.78 sec
Powergenix Ni-ZN (1.6V) - 1.28 sec - De ezt csak nagyon ésszel szabad használni, mert könnyen megfekteti a vakukat az eleve magasabb cellafeszültségnek köszönhetően.

Ha a sebesség számít: a 3rd party vakuk közül napjainkban (a 6xx szériájuk óta) a YN vakuk töltenek vissza a leggyorsabban (alapjáraton, külső gyorstöltő nélkül).

• Tegyünk említést a vakuk gyorstöltőiről: ezek nem szimpla akkupakkok, hanem ugyanolyan nagyfeszültségű transzverter van bennük mint a vaku fejében, így 300 volt körüli nagyfeszültséget küldenek fel direktben a kondenzátorhoz. Az 5xxEX [II]-őknél és a 6xxEX [RT]-knél C.Fn.-ből be lehet állítani, hogy csak a külső akkupakkot használja (olyankor a vakuban lévő akkuk csak a logikai áramköröket táplálják, tehát mindenképpen kell legyen akku a vakuban is) vagy mindkét forrásból egyszerre. Mivel az akkupakkban (legalábbis a normálisabbakban) 2 x 4 db akku van, így a vakuban lévővel együtt 3 x 4 = 12 db összesen. A töltés ezekben úgy működik, hogy felváltva tölt az első négy akkuról majd a második négyről: emiatt gyorsabb is, meg az akkukat sem készíti ki annyira (0.8 másodperc alatt tölt vissza 1:1-re a fehér Eneloopokkal és kb. ~450 képet tud teljes fényerőn - teljes napos esküvőn általában egyszer cserélem őket a vakukban). Az újabb, időjárás álló (5xxEX és 6xxEX) vakuk már csak a CP-E4-el vagy a Kínai klónjaival működnek, a régebbi megoldásokkal (Transistor Pack E, CP-E2, CP-E3) nem. Egy ideje a Kínai 3rd party vakuk egy része is támogatja a külső akkupakkokat, viszont a csatlakozása nem mindegyiknek gyártó kompatibilis: érdemes ellenőrizni.

• Mindhárom (első és második redőnyre + nagy sebességű) szinkronizálás témafüggő, ahogy a záridő is: első redőnynél a vaku által megvillantott téma előtt van a bemozdulási árnyéka, második redőnynél pedig mögötte. A záridő attól függ, milyen kompozíciót akarsz: ha a vaku a fő fény, akkor jó az 1/200 vagy 1/250 (de vannak olyan vázak is - mint pl. a 6D -, amiknél 1/180-ra van korlátozva). Ha viszont a környezeti fényeket is érvényesülni akarod hagyni, akkor magasabb ISO (1600+) szükséges, vaku pedig második redőnyre szinkronizálva, visszafogott vakukompenzációval picit villan: csak derítesz vele. Ilyenkor nem ritka az 1/30 körüli zársebesség sem. Ha pedig a vakunál erősebb környezeti fényed van (mondjuk nappal szemben derítesz és el akarod nyomni) vagy fényerős objektíved, ami miatt olyan záridőket kapsz, ami már túl van a normál vakuszinkron sebességén, akkor kerül képbe a nagy sebességű vakuszinkron: a HSS / FP / HS / SS - melyik gyártónál hogy hívják). Mára a technika fejlődésével megváltozott a fotózás stílusa is: a magas ISO-t tudó vázak korában nem kell mindent "erőből" telibe vakuzni. Magasabb ISO-val, kisebb vakuteljesítménnyel lehet dolgozni, ráadásul a környezeti fények is megmaradnak, hogy visszaadják az eredeti hangulatot. Lehet még fokozni, hogy mondjuk 2 vagy több vakut tandemben hajtva vagy vakunként fele teljesítménnyel lehet ugyanazt a fényerőt elérni (2x gyorsabb újratöltés), vagy mindkettőt 1:1-ben hajtva 2x akkora fényerőt kapunk. Ez főleg teljesítményigényes alkalmazásoknál (pl. nagysebességű vakuszinkron) hasznos, amikor a cső alapból teljes teljesítményen van hajtva és minden fotont igyekszünk kifacsarni belőle. A lényeg, hogy nem kell mindig csutkán hajtani a vakukat, mert jelentősen növeli az élettartamukat. A legöregebb 580EX II-őm 10 éves és még nem kellett benne csövet cserélnem.

"Van-e értelme/előnye a stúdióvakunak a rendszervakukkal szemben?"

Az aktuális fotózandó feladattól függ: egyszerű kis tárgyfotót simán letolsz 1 db rendszervakuval és rajta egy 40x40 cm-es softboxszal, viszont egy 20 fős csoportképhez kell 2 db stúdióvaku 180x60 cm-es softboxokkal.

• Rendszervaku vs stúdióvaku: a rendszervaku kicsi, könnyű, tud nagy sebességű vakuszinkront (már amelyik), TTL-ben távvezérelhető, külső akkupakkal gyorsítható és növelhető a villanások száma. Ja és bárhol kapsz bele elemet. Viszont körülményes rájuk fényformálókat tenni úgy, hogy meg is maradjanak rajtuk (néhány kivételtől eltekintve). A stúdióvaku nagy és nehéz, a tápellátása problémás (akkupakkokkal is csak 400-1000 1:1 villantást tudnak beállítófény használata nélkül, azt bekapcsolva drasztikusan csökken a villantások száma). Stúdióvakukra sokkal több fényformáló létezik, ugyanúgy lehet színmódosító / polár / ND / stb. fóliázni őket, csak a nagyobb méretek miatt ugye drágább minden. Meg ugye a stúdióvakut valamire tenni is kell: stabil állványok kellenek alájuk, főleg kültéren, hogy ne döntse fel a softbox nem kis felületébe belekapó szél (súlyzsákok is jól jönnek). Egy korrekt boom kar (amivel felülről lehet belógatni a vakut a modell feje fölé) annyiba kerül, mint egy vaku. Szóval a stúdióvakus fotózás sokkal több járulékos eszközt igényel, mint a rendszervakus. Vagy ha darabszámra nem is, de méretben és súlyban mindenképpen. Régebben stúdióvakukkal jártunk esküvőzni, manapság már csak rendszervakukat viszünk tandemben hajtva: sokkal jobban skálázódnak (ha az kell nagy teljesítményem van, ha pedig az kell, akkor gyors újratöltésem). E-TTL rádiós vezérléssel csoportokba rendezve csodákat lehet velük tenni - annyiban jobban kell rájuk figyelni, hogy mivel sokkal könnyebbek egy stúdióvakunál, így kültéri fotózáson mindenképpen le kell őket súlyozni, hogy a szél ne vigye el az egész cuccot mindenestül. Mindenesetre, amióta a studióvakuk tudásban (TTL és HS/SS) és akkumulátoros mobilitásban egyre inkább megközelítik a rendszervakukat, a rendszervakuk pedig a teljesítményüket tekintve átmennek kisebb stúdióvakuba (lásd: Godox AD) jó kis verseny van készülőben, amin mi felhasználók csak nyerhetünk. A technikai fejlődés megengedte, hogy már a rendszervakukkal is viszonylag nagyokat lehessen villantani, azonban egy rendszervakut mégsem lehet egy kalap alá venni egy stúdióvakuval, mert amíg az első effektíve pontszerű fényforrás (a legszűkebb zoom állásában tudja a legnagyobb fényáramot kipréselni magából, tehát nem feltétlenül tud kivilágítani egy nagyobb fényformálót), a második a rátett fényformáló teljes felületén adja le azt, viszont mivel a rendszervakuk a legtöbbször kisebbek és könnyebbek, sokkal flexibilisebb felük a munka. Egyébként a rendszervakukra is kaphatóak softboxok - csak az a kérdés, hogy ki tudják-e világítani. Annak ellenére, hogy a stúdióvakuk jóval hatékonyabbak, belőlük is érdemes kicsivel nagyobb teljesítményűt venni, hogy ne legyenek folyamatosan csúcsra járatva és ne süssék meg az elektronikájukat + a csövet (a korrekt stúdióvakuk ventilátor hűtésűek, de jobb nem kísérteni a szerencsét). Ha csak beltéren és kontrollált körülmények között fotózik az ember, akkor jóval kisebb teljesítmény is elég, bár teljes alakoshoz akkor is 200 Ws felett érdemes gondolkodni (nekem 4 db 300 Ws-os van és néha kevés - ilyenkor befogom a rendszervakukat is hajfénynek vagy díszítőfénynek, stb. - ilyen kisebb feladatokra). Ha viszont kültéren, akkor a sokszorosa kell: ott a minimum az 1200Ws, de inkább 1600, ha nappal szemben kell deríteni. Érdemesebb többfelé (több - esetleg kisebb - vakut véve) elosztani a teljesítményt, mert akkor jobban elosztható, rugalmasabban alakítható (kivéve kültérre: oda "lézerágyú" kell).

• A vakuk teljesítményét Ws (Wattszekundum: ez a villamos munka mértékegysége, azaz Joule)-ban mérik, ami direktben nem hasonlítható össze a L.E.D.-ek (és a többi folyamatos fényforrás) Lumenben megadott fényáramával. Úgy lehet összehasonlítani, hogy a kulcsszám alapján megnézzük, hogy hány méterig jó és azt hasonlítjuk a L.E.D.-ek munkatávolságához. Persze más a felállás, ha a L.E.D.-ek előtt (mint a vakucsövek előtt) szintén Fresnel lencse van, ami fókuszálja a fényüket, ezzel növelve a vele áthidalható távolságot. Stúdióvakut általában úgy vesznek a kezdők, hogy minél nagyobb szám legyen az oldalára írva (mert akkor biztos nagyobbat durran ), viszont azt már nem nézik (ami legalább annyira fontos paraméter), hogy mennyire szabályozható le a teljesítménye. A stúdióvakuk vásárlásának az az egyik titka, hogy adott helységhez és feladathoz kell választani őket: kis helységben 600 Ws "szolárium", de 300 Ws nagyjából mindenre jó egy átlagos modellfotózásban. Nagy helységben a 300 Ws kevés: oda több kellhet. Ugyanez a méretek variálásával: apró tárgyak fotózásához 1x 300 Ws leszabályozva is elég, viszont egy autó vagy bútorgarnitúra 4-5x 1600 Ws-t is megeszik adott esetben. Sokat segít, ha a vaku minél jobban leszabályozható: nekem pl. 4 db 300 Ws-os stúdióvakum van, amik 1/64-re (-6 Fé) szabályozhatók le maximum. Számolni kell még a fényerőben a vaku(ko)n lévő fényformáló(k) áteresztési veszteségével és fehéregyensúly módosító hatásukkal is: egy dupla diffúzoros box pl. már elég komolyan levesz a fényerőből.

• Vakut vezérelni kétféleképpen szoktak: a régebbi módszer, hogy egy (vagy több) kondenzátort csak annyira töltesz fel amennyire kell (ez több szempontból rossz megoldás: nincs benne tartalék, lassú az újratöltés és a WB is változik miatta akár expónként a más kisülési feszültség miatt) és egy FET-en át kisütve a cső addig világít, amíg elegendő feszültség van hozzá (a FET önmagától nem tud kioltani, csak ha küszöbszint alá esik a feszültség), vagy az újabb, hogy a kondi(ka)t konstans értékre töltöd és az IGBT lekapcsolásával állítod le a villanást amikor elérte a kívánt értéket. Az első módszernél csak a cső gyújtására kap jelet a vaku elektronikája, a másodikban a kioltására is, de mindegyik esetben logikai szintekkel ill. digitális jelekkel vannak vezérelve, tehát nem egy vakutalpra kötött szimpla ellenállás szintjén van a megoldás: a nagyfeszültségű részt kell átalakítani, ez pedig nem veszélytelen, ezért nem ajánlom!

• Leírom itt is, mert egy FB csoportban kiderült, hogy sokan hibásan tudják, hogy a csoportba fogott, egy pontba világító vakuknak hogyan alakul az összteljesítménye. Kicsit trükkös a fizikája: az össz kulcsszám 2 (egyforma teljesítményű, egy pontra irányított vaku) esetében az egyik kulcsszáma szorozva négyzetgyök 2-vel. Pl. az 58-as kulcsszámú 580EX II-ből 2 db-ot véve 82-es kulcsszámot kapunk: 1 plusz vaku hozzáadása esetén 1 Fé nyereséggel duplázódik a kraft, viszont a továbbiakban exponenciálisan kell vele számolni a teljesítményveszteség miatt: több vaku esetén az össz kulcsszámuk négyzetgyök (kulcsszám[1]^2+kulcsszám[2]^2+...+kulcsszám[n-1]^2+kulcsszám[n]^2). Tehát amennyiben 1 db vaku 1:1 teljesítményen = f5.6, akkor 2 db vaku 1:1 teljesítményen = f 8, 4 db vaku 1:1 teljesítményen = f11, 8 db vaku 1:1 teljesítményen = f16, 16 db vaku 1:1 teljesítményen = f22, stb.

"A vaku szinkronizálási idejének a határát tudtommal a zár szabja meg, esetleg a vakukioldó. Vagy van olyan stúdióvaku, amivel nem lehet pl. 200-adot szinkronizálni? Ha műteremben dolgozol velük, miért érdekes egyáltalán a záridő? Nincs besötétítve a műterem? Tudom: a stúdióvakuk fényerejét sokszor nem lehet annyira levenni, hogy nyitott rekesszel is fotózni lehessen velük, ilyenkor viszont lehet ND szűrőzni."

Kezdjük az elején: van mechanikus (redőny)zár és az elektromos (szenzorkiolvasásos) zár. Előbbinek valahol 1/180 (Canon 6D) és Canonnál 1/250, Nikonnál 1/320 (átlagos DSLR-ek) között van a max. sebessége, utóbbinak jellemzően 1/500 körül van a konzumer DSLR vázaknál.

Beleszól még a szinkronizációba az átvivő közeg, mint a PC-sync kábel vagy a rádiós kioldó. Az egyszerű kínai kioldók jellemzően nem tudják a specifikációjukban írtakat sem: sok az olyan, ami papíron 1/250-et tud, valójában meg 1/160 felett már kitakar a redőny (sötét csík a kép szélén). Amit most használok (YN622C) 1/8000-en is stabilan szinkronizál. Az újabb, E-TTL-t tudó kínai kioldók (Pixel King, és az említett YN622) pont ebben hoztak változást: a "SuperSync" és "HyperSync" nevű funkcióval a PC-sync aljzatukhoz csatlakoztatott vaku (ez lehet egyszerű manuális, vagy akár stúdióvaku is) elvillantható úgy, hogy nagy sebességű vakuszinkronnál is bevilágítja a képet.

"Mi kell ahhoz, hogy egy nagy sebességű szinkront is tudó vaku tényleg tudjon nagy sebességen működni a vázzal? Konkrétan: ha adott egy Fuji X-T1 és egy manuális Godox AD600BM, akkor vajon simán tudok 1/4000s záridővel vakuzni? A vaku elvileg tudja, de kell a váz részéről is valami extra tudás?"

A nagy sebességű vakuszinkron sok helyzetben jön jól, ha az erős környezeti fények igénylik (pl. a Nappal vagy más, nagy erejű fényforrással szemben derítve, vagy a Napot ill. más, nagy erejű fényforrást túlvilágítva a környezetet le akarjuk sötétíteni: ez az amerikai éjszaka néven ismert effekt). Mind a váznak, mind a közvetítő médiumnak (infravörös vagy rádiós kioldó) és a vakunak is ismernie kell a rendszer szintű, nagy sebességű vakuszinkront. Egyébként a normál vakuszinkron (X-Sync), a nagy sebességű vakuszinkron (Canonnál "HSS"- vagyis High Speed Sync, Nikonnál "FP" vagyis Focal Plane Sync, stb.) meg a speciális rádiós vezérlők és vakuk által támogatott "kamu" nagy sebességű szinkron (YongNuo-nál "Supersync", Pixelnél "Hypersync", stb.) három különböző dolog. A HSS / FP és a Hypersync / Supersync működése alapjaiban tér el egymástól: HSS / FP esetén (amit egyébként az Olympus szabadalmaztatott) a vaku *folyamatosan* (a zárak lefutásához szinkronizált 40 kHz közeli apró villanásokkal, amiket a szemünk a tehetetlensége folytán folyamatos fénynek érzékel) világít amíg mindkét zár lefut. A HSS/FP úgy viselkedik az expozíció alatt, mintha egy állandó fényű lámpát tennénk a vaku helyére: a záridő csökkentésével a vaku fényéből is kevesebb jut az érzékelőre. Hypersync / Supersync esetén az a trükk, hogy az egyetlen, nagy villanás már a zár nyitása előtt elindul (ezért kell az okosabb kioldók által kínált állítható eltolású időzítés, hogy a jóval fényesebb t.1 szakasz még a redőnyök által nyitva töltött időszak előtt lefusson és ne égjen be a kép): a Xenon cső villanási görbéjének egyenletesebb t.5 szakaszát kihasználva világítja be a két redőny lefutása közti nyitott szakaszt. A közös bennük, hogy minél nagyobb teljesítményű vaku kell, hogy legyen miből teljesítményt veszíteni (csak kevés fény jut valójában a szenzorra: a nagyobb része a redőnyökön vész el), viszont a HS / SS esetében a nagyságrendekkel nagyobb a veszteség, így eleve kompromisszumosan (csak 1:1 teljesítményen) használhatók azok a vakuk is, amelyek képesek a szükséges "kakaó" leadására, így erre jellemzően a relatíve nagyobb, 600Ws és afeletti teljesítményű, hosszabb t.5 idővel rendelkező vakuk alkalmasak. A Godox X1 kioldója ami rendszerspecifikus TTL + HSS-t tud csak Canon, Nikon és talán Sony rendszerekkel kompatibilis, így azt teheted meg, hogy utánanézel annak, hogy Supersync vagy Hypersync módban használható-e (de akkor meg YN622 vagy Pixel King kell hozzá).

Fontos még a vaku villanási ideje: a stúdióvakuk jellemzően 1/400 - 1/1700 sec között villannak teljesítmény és vezérlés függvényében. Az újabb, IGBT vezérlésű elektronikák energiatakarékosak: nem hagyják teljesen kisülni a csövet, levágják a villanás végét - így a kondenzátorban megmarad a felesleges energia, ezért a vaku gyorsabban tölt vissza a következő villanásra (ez igaz a rendszervakukra is). Csak a régebbi vakuk (amik nem szabályozzák le a villanás végét) jók a korábban említett "SuperSync" és "HyperSync" funkciós nagy sebességű vakuszinkronhoz, mert csak ők tudják végig világítani mind a két redőny lefutását.

• "A manuálban való működés azt jelenti, hogy nekem kell kitalálni adott záridőhőz az elvillanás "mikorját"? Bocsi a hülye megfogalmazásért. Az okos vezérlők pedig beállítják maguktól a géphez a megfelelő villantást?

Az elvillanás mikorját a váz magától tudja a használt váz és vaku tudásától (1. illetve 2. redőnyre vagy nagy sebességű vakuszinkron) függően, manuális fényképezés esetén a vaku villanásának erősségét kell beállítanod a kívánt képi hatás eléréséhez.

• A vakut fő fényként alkalmazó fotózási stílus bizonyos szempontból más alapokra építkezik záridőkben, mint a csak a rendelkezésre álló fényeket használó, vaku nélküli - jellemzően 3 alapeset van (lejjebb bővebben kifejtem majd):

1.: A környezeti fény jól használható, vakuval csak derítesz.
2.: A környezeti fény épphogy csak van vagy használhatatlan spektrumú: ilyenkor a vaku a főfény, környezeti fény csak "derít" (háttérként).
3.: A környezeti fény túl kevés: "sötét éjszaka" képek, a háttér egy "fekete luk".

Az 1. és 2. esetben lehet valamit okoskodni a vakus világítás ill. a környezeti fény által adott két expó összehangolására. A 3. esetben nem tudsz mit tenni. 2:1, 1:1 és 1:2-es világítási arányokkal általában tetszetős képet kapunk, érdemes ezekkel próbálkozni a helyzettől függően. A két expó összehangolása (az 1. és 2. esetben) alapvetően a záridővel való játékkal történik. A vaku expója szempontjából mindegy, hogy mekkora a záridő (persze csak a szinkronsebesség alatt, felette HSS-ben nagyon gyorsan elfogy a kraft), tehát a záridő módosításával a környezeti fény által adott expót lövöd be. A vaku fényét pedig a vakuteljesítménnyel (minő meglepetés ). Bele lehet venni még a képletbe az ISO-t és a rekeszt is: ezek egyformán hatnak mindkét expóra.

• Természetes fénynél történő fotózásnál ugye ott a záridő - blende - ISO "szentháromsága". A műteremben, ahol a fotós kontrollálja a fényeket csak két fontos dolog van. Az egyik a záridő, ha kifejezetten a mozgás elmosódottságát vagy éppen az ellenkezőjét: a kimerevedett mozdulatot akarod megfogni. A másik a blende, ha kis mélységélességgel akarod elválasztani a kép részeit egymástól. Az ISO nem lényeges, mert helyette szabályozható a vakuk teljesítménye. Vegyünk egy alap példát: 580EX II fél teljesítményen 40x40 boxban ~1 méterről ISO 100 1/160 F8 körül ad (mondjuk félalakos portrénál, 1 db 580EX II jobb felülről 45 fokról és 1 db derítőlap alulról: a klasszikus "kagyló" megvilágítás). Ha nem akarsz fülétől a farkáig mindent élesen mutatni, akkor tág blendét kell használnod - ahhoz viszont tekerned kell a záridőn is, hogy ne égjen szét a kép. De mi van akkor, ha eléred a vázad maximum vakuszinkron idejét, vagy azt a határt, ahol a rádiós kioldó késése miatt már belóg a redőny? Akkor jön a nagy sebességű vakuszinkron (HSS / FP / HS / SS), feltéve, hogy tudja a rendszered. Ha nem, akkor marad a vakuk leszabályzása...Ha úgy se elég jó az eredmény, akkor végső elkeseredettségedben ND szűrőzhetsz, vagy távolabb viheted a vakukat.

• A TTL olyan a vakuteljesítménynek, mint az Av mód a zársebességnek: egy önszabályozó rendszer, amiben a váz méri az expót és mondja meg a vakunak, hogy mekkorát villanjon. Gyorsabb és rugalmasabb a manuális módszernél, viszont kevésbé konzisztens eredményt ad mint az: ha gyorsan változó fényviszonyok között fotózol, akkor érdemes TTL-t használni, ha viszont van időd kísérletezni mert nem olyan lett mint szeretnéd, akkor lehet manuálisan játszani. Adott esetben a TTL ugyanúgy el tud vinni a málnásba mint bármi más - ugyanis az elektronika (még ) nem gondolatolvasó: nem tudja, hogy Te milyen képi hatást szeretnél kihozni a megvilágítással. Magyarán a TTL-t (vaku)korrekciózni kell az aktuális megvilágítás függvényében, ezért a fejszámológépes korrekciót nem tudod megspórolni. Az Av, Tv, P mód a hátteret igyekszik kiexponálni, ezt az expókorrekció befolyásolja, a vaku automata módban a főtémát próbálja helyesen megvilágítani, ennek mértékét meg a vakukkorrekció befolyásolja. Mindkettő középszürkének feltételezi a világot, ezért az ettől eltérő téma becsapja, ezért korrigálni kell. 1 - Állítsd megfelelő módba az E-TTL II fénymérést a menüben: "Evaluative" (kültérre: intelligens mátrix, főleg derítésre meg akkor, ha a vaku nem főfény). "Average" (beltérre indirektben: átlagoló, hátteret is próbálja kiexponálni). 2 - A fénymérés mindent középszürkének feltételez, ha tehát a kép nagy része (vagy legalábbis ott, ahova fényt mértél) világos, akkor a fénymérés megpróbálja lehúzni szürkére, így az egész kép sötét (alulexponált) lesz. Ha pedig a kép nagy része alapból sötét, akkor az automatika felhúzza szürkére, tehát világos (túlexponált) lesz. Ezeket a fotósnak kell korrigálnia: ilyenkor veszed elő a fejszámológéped, és a korábbi tapasztalataid alapján korrigálod a vakut. Ennek a bonyolított változata amikor plafonról vagy falról derítesz, mert ott a fal / plafon színe és távolsága is befolyásolja a korrekciót...Jó játék. Vakuzásnál először is azt kell eldöntened, hogy a vaku a fő fény, vagy a környezeti fényeket is hagyod érvényesülni. A "tartsd alacsonyan az érzékenységet" ökölszabály akkoriban született, amikor még a 400 ASA is "hűha" volt. A mai vázak korában (amiknek az ISO 3200-6400 sem nagy kihívás) bőven fel lehet húzni az érzékenységet: ilyenkor a környezeti fények is szépen megmaradnak, meg a vakunak sem kell nagy teljesítményen izzadnia, ebből következően gyorsabban tölt újra és tovább bírja az akkuja is. A sok előnye mellett egy hátránya van: hogy meg kell tanulni zajt szűrni LR-ban. Ha a vakunak valós indokkal kell x-sync alatt dolgoznia (ő a fő fény) akkor M módban legyél, mert ilyenkor nem a záridő határozza meg a kép világosságát, hanem a vaku és a rekesz. Ha deríteni akarsz, akkor el kell kapnod a környezeti fényeket: Av mód, majd az expókorrekciót mínuszba tekered (mondjuk -2Fé-re), aztán az ISO-t addig húzod fel, amíg megfelelő záridőt nem kapsz. A derítést meg elvégzi a vaku (a vaku normál expón van, a váz meg -2Fé-n). Ehhez két vaku üzemmódot használhatsz: a kiértékelőt és az átlagolót. Az átlagoló módban az egész képet ki akarja exponálni a vakuval, a kiértékelő esetén csak a fókuszban levő témát. Ilyenkor vakuszinkron alatti záridőkkel (nem HSS / FP módban), amikor a zár teljesen nyitva van akkor villan bele a vaku egy rövidet (max. teljesítményen is 1 ms-nél rövidebb ideig), akkor a vaku villanása az ISO-tól és a rekesztől függ (a zársebességtől nem, hiszen akkor villan amikor az első redőny már lefutott, a második meg még nem indult). A fő szabály: magas ISO + tág rekesz = kis villanás. Nagy sebességű szinkron módban (HSS / FP) a vaku *folyamatosan* (40 kHz közeli apró villanásokkal, amiket a szemünk a tehetetlensége folytán folyamatos fénynek érzékel) világít amíg mindkét zár lefut (ez kb. 4ms nagyságrendjében van, kicsit függ attól is, hogy mit tud a váz). Azaz a vaku visszavert fényének csak kis része jut az érzékelőre (a két redőny közti résen), nagyon sok (1/500s és alatta már a többség) fény a redőnyzáron vész el - bár tiszta energiapazarlás, de nagyon jól jön amikor a nyári napon kell deríteni.

• A L.E.D.-eknek (Light Emitting Diode) spektrálisan sávos és szűk színképe, ezért csak magas CRI értékűt (Color Rendering Index: minél nagyobb ez a szám, annál jobban közelít a fényük spektruma a napfény teljességéhez) szabad venni: CRI >95-nél már korrekt az emberi bőr, viszont az ára is "szisszenős". L.E.D.-ekből vannak a monolight-ok, amiben egyetlen, nagy teljesítményű fénykibocsájtó dióda adja a fényt és vannak az olyanok, amikben sok kicsi fénye adódik össze. A változtatható fehéregyensúlyú L.E.D.-ek vagy RGB diódákból állnak (ezekben 3 dióda van közös tokban: egy vörös, egy zöld és egy kék - ezek fényerejének egyensúlyával állítják be a kívánt színképet). Vagy pedig lehet kétféle diódából összeválogatott armatúra: ebben az esetben egy, a kettő közti fehér pontra lehet a hangolni őket (jellemzően 3200 és 5500 Kelvin közt). A L.E.D.-es lámpák evolúciója fordítva zajlik: alapvetően egyenáramú üzemre tervezték őket, így külső akkupakkal könnyebben csinálható belőlük mobil fényforrás, mint egy váltóáramú stúdióvakuból.

• Infra, vagy látható fénnyel történő [TTL] vakuvezérlés:

Mára már kihalófélben van: rendszerszintű protokoll, tehát a Canon slave vakut csak Canon Master vaku (vagy a kínai klónja) vagy az ST-E2 vezérlő (vagy a kínai klónja) tudja elsütni. A Canon rendszerű vakuk csak dedikáltan kódolt vezérlő jelére hajlandók elvillanni E-TTL(2)-ben: ez az ST-E2 vezérlő, vagy a master vakuk (550EX, 580EX, 580EX II, 600EX [RT]). A 7D-től kezdve egyes vázakban megjelent az ami Nikonokban, hogy "commander módba" téve a beépített vakut vezérli a többit (ekkor a vaku villanásába van belekódolva a vezérlő jel, tehát ha nem szeretnénk, hogy látszódjon a képen, akkor vagy egy előhívatlan darab filmet kell elé tennünk, vagy pedig pl. SG-31R IR Panel előtétet.

Kapható olyan vakupapucs, ami fototranzisztor segítségével érzékelve a fényt elvillantja a vakut, de arra figyelni kell, hogy az E-TTL elővillantása (mérővillantás) ne zavarjon be, mert ha már arra elsül a vezérelt vaku, akkor nem lesz ideje újratölteni a fővillantásra, így nem fog semmi látszani belőle a képen. Erre vannak az olyan vakupapucsok amiken állítható, hogy hány elővillantást hagyjanak figyelmen kívül. És persze ezek használata esetén az E-TTLx mód felejthető, csak manuális módban fog működni a vaku.

• Rádiós [TTL] vakuvezérlés:

• Megkülönböztetünk "buta" (csak középérintkezős) és x-TTL-t tudó (okosabb) kioldókat, ahogy vannak csak manuális (csak középérintkezővel rendelkező) és TTL-t tudó (több: Canonnál 5, Nikonnál, Panasonicnál és Olympusnál csak 4 érintkező van) vakukat. Bár ez sem minden esetben igaz, mert a kínaiak megbolondították a piacot az ún. "félhülye" vakuikkal, amik ugyan csak középérintkezősek, viszont optikai vagy rádiós slave-ként tudnak TTL rendszervakuként működni, sőt az elővillantást is számolják így sima optikai slave-ként is megállják a helyüket).

"...És van olyan vaku, ami mindkettőt tudja: a rádiós és az optikai vezérlést is?"

Vannak már ilyan hibrid vakuk, de kicsit véres a szájuk, meg kilóg a belük... Pl. egy YongNuo 565EX-et (Canon talpas verzió létére) Nikon D700 vázról vezéreltünk CLS-ben. Viszont a gyári Canon ST-E2 infra kioldó jelére se kép, se hang...

Manuális ("buta") rendszerben elvileg csak 1. és 2. redőnyre való szinkronizálás lehetséges, de némi trükközéssel a nagy sebességű vakuszinkron (HyperSync / SuperSync) is megoldható, ha ért hozzá az ember és támogatja a rádiós kioldója meg a vakuja is.

E / I-TTL protokollal kommunikáló, dedikált rendszerekben a nagy sebességű vakuszinkron (HSS / FP) már a dobozból kivéve működik, nem kell hozzá mókolni. Ezen kívül a távoli manuális vezérlés, a csoportarányok kezelése, stb...

Érdemes tudni még, hogy a legtöbb "buta" kioldó 433 MHz környékén üzemel, ami nem túl szerencsés: a régebbi vezeték nélküli telefonok, illetve elektromos kapunyitók is pontosan abban a tartományban sugároznak, így nagy a rádióinterferenciás zavarás lehetősége. Másrészt erre a frekvenciára egy normális méretű antenna 17,5 cm hosszú: láttatok már ekkora antennát kioldón gyárilag? Nem hiszem, viszont ebből következik, hogy mivel nincsen meg az elegendő leadott teljesítmény így eléggé üzembizonytalan a működésük. Én régen a buta kioldóimra építettem külső antennát, onnantól megszűntek az előtte elég sűrűn megjelenő fekete képkockák.

Az okosabb (TTL-t tudó) rendszerek már 2.4 GHz-en kommunikálnak (ott csak a WiFi zavarhatja, de az sokkal kezelhetőbb zavarszűrési szempontból a digitális kódolásnak köszönhetően). Az összes gyártó a TTL-es kioldóiban gyakorlatilag WiFi modulokat használ (csak saját kommunikációs protokollal), mert az összes 2.4 GHz-es FSK kommunikáció azokon a frekvenciákon működik amin a WiFi, így ezeknek a licenszelése a leggazdaságosabb (nem kellett külön frekvenciaigényt benyújtaniuk, plusz a P2P infrastruktúra adott, lásd: WiFi Direct). Ráadásul a jobbaknál már nincs külön adó és vevő, hanem minden egység adó és vevő is (transceiver) egyben, ami a redundancia szempontjából sokkal jobb (nem kell felesleges biztonsági tartalék adó és vevő sem).

Érdemes arra is figyelni, hogy a kioldó milyen elemet használ: a buták adójába jellemzően olyan fajta 12 voltos kell, ami az autóriasztók távirányítójába is, a vevőikbe viszont AAA méretű (mikroceruza) cellák. Ezek nehezen beszerezhetőek és drágák. Az okosabb kioldók AA méretet használnak (kivéve Pixel Knight: CR2 az adóban és CR2032 a vevőben ) az adóban és a vevőben egyaránt, így nem kell 2 fajtát tárolni mindenből. (B)A rádiós kioldókat érdemes akkuk helyett alkáli elemekkel használni(/B), mert a Nikkel alapú ceruzaakku cellafeszültsége (1.2V) nagyobb igénybevételnél nem elég az elem 1.5 voltjára tervezett elektronikáknak.

A leánykori nevén RF622 kioldó (közismertebben a YongNuo YN622: Canon és Nikon változatban is létezik) az egyik legjobb ár / tudás arányú termék a piacon, én is ilyeneket használok teljes megelégedettséggel. Van a régebbi, I-es és az újabb II-es verziója, meg a YN622 TX vezérlő, aminek saját kijelzője van (viszont ebből adódóan nem lehet rajta keresztül a vázra vakut tenni). Egy fokkal modernebb a YN-E3 RT, ami a Canon ST-E3 RT koppintása kicsit továbbfejlesztve: a Canon 600-as rendszerét másolták, így a YN-600EX RT és a YN-600EX II RT vakuk csak azzal a rendszerrel kompatibilisek. A rendszerhez tartozik még a YN-E3 RX vevő, amivel a régebbi TTL vakuinkat illeszthetjük be a rendszerbe jobb-rosszabb kompatibilitással (Más 3rd party gyártók vakuit nem 100%-ban támogatja a YN-E3 RT vevő: erre figyeljünk!). Érdemes odafigyelni a Godox fejlesztéseire: ők komplett rendszerben gondolkodnak és gyártanak "pucér csöves" (bare bulb) rendszervakukat is, amelyek jól használhatóak mobil stúdióvakuként is - viszont a Godoxnál sem minden fenékig tejfel.

Egy érv amellett, hogy miért jobb a vezeték nélküli vakuvezérlés: mert nem botlasz el a drótban.

[ Szerkesztve ]

Weboldalam: http://karpatisandor.hu