Hirdetés
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- sziku69: Szólánc.
- Brogyi: CTEK akkumulátor töltő és másolatai
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- Lalikiraly: Mercis kalandok - Huszonnyolcadik rész - Az újrakezdés
- Lalikiraly: Macbook NEO 2
- Gurulunk, WAZE?!
- MasterDeeJay: Intel Optane M10: mire lehet használni?
- creation: Elég lett abból, hogy a nagy gépeim nem képesek behúzni a filamentet
-
LOGOUT
A kereshetőség érdekében a filmkritikát, ajánlót tartalmazó
hozzászólások #értékelés címkével vannak ellátva.
Bővebben erről és példa a keresésre.
A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
Új hozzászólás Aktív témák
-
The menu (2022)
Jó alapötlet, remek fényképezés, feszes dialógusok, néhány szuper színészi alakítás - minden összetevő megvan, nem? Ja, hogy a tartalom... hát, ott vannak gondok. A Menu egy olyan style-over-substance film, ami mindemellett szeretne intellektuálisnak is látszani, és így kicsit parasztgyerek a fingóversenyen hatása lett - mondott nagyokat, ezek egy részét intellektuálisan le lehetett követni (ie. meg tudtam magam győzni, hogy valami értelmesre gondolt az író), de zsigerileg szörnyen fals hatást keltett. Azt gondolom, a fő gond az, hogy a karakterei nagy részét kutyába sem veszi - odadob pár morzsát róluk, amivel megindokolja, miértmegérdemelt a büntetésük végén szépen mindenki felgyullad a séf ételei 
A színészi alakításokat említettem, de egy picit többet érdemelnek. Ralph Fiennes nem lep meg senkit, hogy remek, a supporting cast is nagyon jól muzsikált, viszont a pálmát Anya Taylor-Joy vitte el - jópár jelenetbe valami egészen döbbenetes intenzitást vitt. Kedveltem a Queen's gambitben is, de ez most valami új volt.
Szóval, a The menu megint egy olyan film, ami azon bukott el (félig), hogy az írásba nem tettek bele elég melót. Kár, mert amúgy ott volt a tehetség a stábban, hogy valami sokkal jobb legyen belőle - így nálam csak egy 6/10.#értékelés
-
Bugonia (2025)
Azé' "szar", amikor valaki olyan filmeket csinál, mint a Favourite vagy a Kinds of kindness, mert onnantól kezdve olyan vagy még jobb filmeket vár tőle a néző - aztán amikor az bármilyen okból nem jön össze, akkor az csalódás akkor is, ha az új film voltaképpen egészen jó, ha nem is minden téren. Ez a helyzet velem meg a Bugonia-val - tetszett benne egy csomó dolog, de összegészében nem vitte le a fejemet. Sokkal egyszerűbb és direktebb, mint Lanthimos kb. bármelyik filmje, amit eddig láttam, és ezt tupírozandó időnként bele vannak erőltetve olyan elemek, amitől kevésbé tűnik szokványosnak, de igazából sokat nem tesznek hozzá a filmhez (pl.a kövér rendőr, aki viccesen kínos volt, amíg egy utalástól aztán lefagyott az orcámról a vigyor #értékelés
-
#175736
gbors
nagyúr
bagyulajuve
#175732
válasz
bagyulajuve
#175732
üzenetére
Jók ezek
Nekem magasan a Hot fuzz a kedvencem közülük, de a többi is jó. -
Titane / Titán (2021)
Jó erős, sokat sejtető (vagy legalábbis összezavaró) felütés, remek fényképezés és tempó... aztán egyszer csak átmegyünk szociodrámába. Fájdalmas, nyüglődős, de azért egészen jó szociodrámába, aminek sajnos vajmi kevés köze van a kissé szürreális kezdéshez, ami csak a film vége felé tér vissza, és annak rendje és módja szerint orra is bukik. Asszem értem, mit akart mondani az írónő/rendezőnő, de az átütő erő valahogy hiányzott a brainfuck rétegből - lehet, jobb lett volna, ha szimplán csak az emberi sztorit meséli el.
Kapna egy 6-ost, de vizuálisan nagyon tetszett (nem vfx, hanem fényképezés és beállítások), úgyhogy 7/10.#értékelés
-
válasz
proci985
#175268
üzenetére
Lung foo fung wan / City on Fire (1987)
Megnéztem én is, némileg vegyesebb eredménnyel. Ez a film valami irdatlan nagy katyvasz, tele remek ötletekkel (megkockáztatom, hagyományteremtő újításokkal), amikből messze nem sikerült kihozni a maximumot. A fullba nyomott kreténkedés hol működik (pl. az első rablás-jelenet), hol kínos (párkapcsolati műdráma). Úgy általában, nekem pont a rendezéssel volt a legtöbb bajom, nem volt úgy kézben tartva az egész film folyása, mint pl. John Woo-nál megszoktuk. Az utolsó 30 perc viszont nagyszerű, kb. ezt a szintet vártam volna az egész filmtől.
2/10 és 10/10 között kb. a teljes spektrumot felvonultatja a film jelenettől függően, de nagyon gázos jelenetből kevés van, szóval relatíve nyugodt szívvel adok neki egy 7-est
#értékelés
-
#175467
gbors
nagyúr
Farkassacred
#175463
válasz
Farkassacred
#175463
üzenetére
Nem is azt írtam, hogy az összes
Amúgy a PotC-ból az első jó volt, a másodikra fogjuk rá, a harmadik kínlódás, a negyediket kb. 15 percig bírtam, ötödik meg nem tudom, van-e 
#175466 Atomgeszi: egy színész ritkán garancia bármire. Nekem amúgy tetszett a Flower Moon, de pont DiCaprio nem volt annyira fontos bele.
-
válasz
proci985
#175284
üzenetére
Hát erre nem tudok mást mondani, mint
Képi világban a kameravezetés, hangban a dinamika és a hangsúlyok, amik nagyon berántanak - előbbihez a minőségtől függetlenül jól jön a nagy screen, a hanghoz mondjuk nem hiszem, hogy annyira kell a kiváló minőség, inkább olyan szoba kell, hogy a szomszéd ne hívja rád a film végére a rendőrt
-
#175130
gbors
nagyúr
Peterhappy
#175127
válasz
Peterhappy
#175127
üzenetére
Ja, az is érdekes lehet, de az család nélküli program lesz, Jarmusch-ra meg el tudom csalni őket
-
#175124
gbors
nagyúr
sherlock82
#175120
válasz
sherlock82
#175120
üzenetére
Utolsó viking odab***ott, nálam 9 pont
#175121 Peterhappy: ez a Marty Supreme nekem nagy kérdőjel, a trailer alapján kicsit túlcsináltnak éreztem, de hát a trailer csak trailer...
A következő mozis program mindenképpen az új Jarmusch film lesz, aztán meglátjuk.#175122 genndy: NLK olyan kemény a film elején, hogy John Wicket reggelizik
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
-
#175119
gbors
nagyúr
sherlock82
#175117
válasz
sherlock82
#175117
üzenetére
Köszi. Volt valami rossz érzésem már a plakáttól is, úgyhogy más lett helyette a moziban - Az utolsó vikinggel valamelyest jobban jártunk
Viszont Balsai Mónira azt mondani, hogy aránylag elfogadható színész - kb. olyan, mintha a Mount Everestra azt mondanád, hogy annyira nem is alacsony
-
An cailín ciúin / The quiet girl / A csendes lány (2022)
1981, Írország. Cait egy vidéki ír családban éldegél a maga csöndességében - klasszikus seggfej apuka, a sok gyerekbe belefásult anyuka, Cait másmilyenségét minimálisan (sem) toleráló testvérek és iskolatársak - minden adott ahhoz, hogy az amúgy sem túl beszédes lány még jobban beforduljon. Nem is nagyon mondanak neki semmit, ő meg nem kérdez, szóval az események kicsit olyan szürreális módon követik egymást - aztán egyszer csak Cait egy másik családban találja magát...
Ritkán látni ennyire letisztult, egyszerűen és őszintén előadott történetet, mint a Csendes lány.Nem nagyon van benne semmi váratlan vagy meglepő, csak szimplán bemutatja, milyen hatással van egy pre-tinédzser gyermekre a családi közöny, majd ezután egy tragédiával éldegélő házaspár kissé suta, de nagyon igyekvő szeretete a befejezését ugyan nem szerettem, de nagyon (fájdalmasan) realista volt
Kap egy 8/10-et - de akiknek pl. a Perfect days vagy a Paterson nem tetszett, nekik ezt a filmet sem nagyon ajánlom.#értékelés
-
Bliss / Mámor (2021)
Hááááát... Valakinek volt pár jó ötlete, aztán ebből nem igazán sikerült filmet csinálni. Van pár jól sikerült izolált jelenet, de van mellé egy csomó facepalmos, és valahogy ezekből sem törteneti, sem karakterszinten nem áll össze semmi. Persze, van anagy reveal, amit már a trailerben sikerül elrontani
Ez a film simán az a kategória, hogy nem baj, hogy láttam, de ha lehetne, azért inkább kérném vissza a 100 percet. 5/10.#értékelés
-
válasz
proci985
#175006
üzenetére
... vagy mind a 4-et
+ Only lovers left alive + Paterson
A Dead man nagyon tömény zenei téren.A DDD mondjuk messze nem Jarmusch legjobb filmje, kicsit olyan érzésem volt tőle, hogy a vámpíros téma után úgy érezte, hogy a zombisban is dob valamit, csak nem igazán volt inspiráció.
-
válasz
proci985
#175003
üzenetére
Jarmusch nem csinál akciót, csak "akciót"
A Dead don't die és a Limits of control remek példák erre, különösen az utóbbiban van egy akkora fityisz a témában, hogy percekig röhögtem rajta.
Nekem ezek a gondok, amiket írtál, mind nem ütöttek be. Az utolsó szakasz talán kicsit tényleg túl lassú, de a egész film nekem tempó terén teljesen rendben volt. -
válasz
proci985
#174998
üzenetére
Ezen az sem segít, hogy a sztori próbálja magát (sokkal) többnek eladni, mint ami. A Bushido bölcsességeket Paul Coelhoként kezelve viszont a film önparódiaként nem működik.
Sztem abszolút nem próbál ilyet, Jarmusch egyetlen filmjében sem csinál ilyesmit. A komolyképű bölcseletek hősünk
kb. utolsó kapaszkodói, mert minden magabiztossága ellenére szegény teljesen nem tudja, hol is van ő ebben a világban -
어쩔수가없다 / No other choice / Nincs más választás (2025)
Kezdve a végén - Park Chan-wook újabb filmet szállított a "húb**meg" műfajban A központi problémát már a trailer is bemutatja - hősünk 25 évi szorgos munka után lapátra kerül, és mivel az elhelyezkedés az egyre zsugorodó és egyre inkább automatizált papíriparban nem éppen egyszerű, az állásinterjúk sorban sikertelenül zárulnak. A hosszú munkanélküli periódust a család is egyre jobban megszenvedi - aztán hősünk elhatározza, hogy drasztikus módszerrel javít az esélyein arra, hogy új állást találjon
Ez a felütés (és maga a trailer is) egy, a humor oldaláról megfogott szatírát sejtet - hát a film az nem ilyen. A "megoldás" ötlete már a film elején is felbukkan viccelődés keretein belül - de hősünk fejébe már akkor is szöget üt a dolog, és a film aprólékosan, húsbavágósan mutatja be, hogy hogyan jut el egy teljesen átlagos alsó középosztálybeli ember odáig, hogyegy új állás megszerzése érdekében más embereket gyilkoljon meg meghúzni a ravaszt akkor is, amikor a célpont egy alapvetően semmirevaló figura a második jelölt olyasvalaki, aki akár saját maga is lehetne valamilyen formában sikerül elérni az áhított célt örül a látszólagos eksztázis közepette
Többen kritizálták a filmet azért, mert vannak benne unalmas szakaszok - szerintem ez a film pont annyira (nem) unalmas, mint Tarr Béla eposzai, és pontosan ugyanazért. Nagyon alaposan, amúgy boncmesteresen mutatja be a nagyon is hétköznapi alapokból kipattanó események lélektani folyamatait, bőkezűen dobálja a releváció-szerű snitteket (pl. amikor a második áldozat feldarabolását hősünk halivúdiasan előkészíti a kibélelt üvegházban, beindítja a lncfűrészt - és lefagy
Szóval a Nincs más választás egy igencsak kemény túra - ha valaki értékeli az emberi lélek sötét mélységeit felkutató alkotásokat, annak nagyon tudom ajánlani, aki viszont nem, az lehet, hogy jobb, ha passzolja. Ha a trailerben bemutatott tréfás hangvételben ment volna a film, akkor tudnék neki egy 8-ast adni - így viszont 9/10-nél kevesebbet nem ér.#értékelés
-
Den sidste viking / Az utolsó viking (2025)
Egy félrement rablás után Ankernek csak annyi ideje marad, hogy az elrejtett szajrét személyiségzavaros bátyjára bízza (hogy az a dolgok lenyugvása után rejtse máshová). 15 évvel később kijön a sittről, és sietősen (némi külső nyomás által is motiválva) szeretné rátenni a kezét a mintegy 40 millió koronára - azonban csak a jó ég tudja, hogy testvére meglehetősen zavaros gondolatai között hová kallódott el a pénz rejtekhelye...
Anders Thomas Jensen és csapata sosem a finomkodásról volt híres - sosem riadtak vissza kemény emberi problémák egészen közeli, tiszteletlenül gunyoros és brutálisan őszinte megjelenítésétől. Szinte az összes filmjüknek az egyik különlegessége, hogy milyen ügyesen találják meg a működőképes arányokat a fenti aspektusok között - és nincs ez másképp Az utolsó vikingben sem. Amiben különleges a film, hogy a korábbiaknál jóval mélyebben megy bele a karakterekbe és a mozgatórugóikba, és bár a személyiségzavaros emberek világának ábrázolásába bele-belecsúszik némi botladozás, a fekete komédia aspektus még így is remekül működik, aztán a film második felében a dráma egyre inkább átveszi az "irányítást" és valami egészen komolyan odab***ós eredmény kerekedik ki belőle.
Nem annyira kerek és csiszolt a film, mint az Ádám almái, viszont ambíciózusabb, és azt én személy szerint mindig értékelem. A fényképezés, a zenei rendezés és a színészi játék természetesen vérprofi, és összességében nagyon erős és komoly hatású filmet alkottak ATJ-ék. Már megint. 9/10, de egy második megnézéssel még lehet ez több is.#értékelés
-
válasz
Dißnäëß
#174831
üzenetére
Nem sokat, mást. Sztem.
Hollywood nagyon nagy %-ban próbál biztosra menni, szóval ott bejön a langyos pisi effektus, de mondjuk PTA, Wes Anderson meg még pár ilyen arc pont az ellenpéldák erre. Downside, hogy nem fog tömegeknek tetszeni, amit csinálnak.
A sorozatoknak elég jelentős része elment a "több részre bontott hosszú film" irányba, és persze, nincs arra semmi szerkezeti ok, hogy by default szarnak kellene lenniük. Ha ugyanazok a filmkészítői értékek érvényesülnek, mint egy jó filmnél, akkor várhatóan a sorozat is jó lesz.
#174833 lezso6: az IMDB valóban jó arra, hogy 70-80% eséllyel megmondja, hogy a jó / szar választóvonalnak melyik oldalára fog esni a film - 6 alatt 80-90% eséllyel szar, 7 felett 60-70% eséllyel jó, 6 és a 7 pont között tök random.
Hogy aztán ezen belül mennyire lesz jó vagy szar, abban jó, ha 20-30% eséllyel korrelál azzal, amit én gondolok. Szóval ez nagyon ilyen első indikáció, amire építeni egyáltalán nem érdemes, csak figyelembe venni, hogy milyen irányba keressen az ember több infot.PDL - kb. ugyanarról beszélünk
-
válasz
Dißnäëß
#174829
üzenetére
Ebből annyi a tanulság, hogy nem kell túl sokat adni mások ízlésére
És hát ja, PTA filmjeiben mindig van kockázat, pusztán azért, mert nem a kockázat elkerülése a fő fókusza. Szerzői vagy szerzői jellegű filmeknél mindig is benne van, hogy mellényúlsz, ezen nem érdemes felháborodni, megpróbáltad, nem jött be, ez van. Ettől még a film nem lesz szar, csak nem kompatibilis az ízléseddel.
Ami ekézést kapott már a One battle after another, én szinte biztos vagyok benne, hogy nekem tetszeni fog
#174827 lezso6: PDL miért lep meg, hogy nehezen követhető? 7 domineering nővére volt a nyomorultnak, csoda, hogy egyáltalán képes volt koherensen beszélni
-
válasz
proci985
#174775
üzenetére
Sztem a PDL is elég egyszerűen fogyasztható volt, mondjuk nem volt nehezebb, mint a There will be blood.
A Boogie nights-t ne halogasd, sanszos, hogy debilre röhögöd magad rajta, az tényleg nem egy nehéz film...
... mondjuk első randira nem feltétlen ajánlom. Másodikra már mehet -
-
Diamanti / Drágakövek (2024)
Olaszországban járunk, ahol egy filmrendező ebédre hívja kb. 20 kedvenc színésznőjét, hogy egy filmtervéről beszéljen velük. A normál esetben kb. 20 másodperces expozéból jó ötperces jelenet születik, ahogy a lelkes donnák (vaginodrom, ahogy egyikük fogalmaz) szanaszét trollkodják a beszélgetést, és mire a rendező nagy nehezen kinyögi a mondandóját, addigra az arra fogékony néző úgy van vele, hogy legszívesebben felülne a repülőre, és beleugrana ebbe a botrányosan jókedélyű ebédbe, felvenni egy kis olasz napsütést és életszeretetet
Mivel a bevezető egy tréfás, nem túl szokványos 4. falas játék, a Diamanti nem a nyitójelenetet követi, hanem rendezőnk filmtervét, amely egy 70-es évekbeli jelmezkészítő cégecske mindennapjairól tudósít minket - természetesen majdnem kizárólag női alkalmazottakkal. A kiscéges világ szokásai szerint a cég vezetői túlvállalják a kollektívát munkával, mindenki túlórázik, nagy a feszültség a határidők miatt - igazából semmi különös vagy egyedi, csak a karakterek, a munkahelyi életük meg a magánéletük őszinte, kendőzetlen bemutatása. No meg az, hogy egy ilyen céghez hímnenű kifutóként menni csak saját felelősségre, mert azonnal célponttá válik a delikvens
A Diamanti többnyire beéri a kis drámák és élethelyzetek megfestésével (van egy kivétel), és ezt nem is csinálja annyira jól, mint Jarmusch a Patersonban vagy Wenders a Perfect Days-ben. A végére viszont kifejlődik egy-egy súlyosabb dráma is a szálakból, ill. az egész film sajátosan, összetéveszthetetlenül olasz légköre valahogy helyreránt számos olyan "hibát", amit más filmekben giccsesnek vagy közhelyesnek hatna - ezeknek a lelkes olasz nőszemélyeknek valahogy elhiszem, hogy tényleg így működtek a dolgok anno Itáliában. Ezért adok neki egy kissé elfogult 8/10-et.#értékelés
-
Witness for the prosecution / A vád tanúja (1957)
Bármekkora legenda is Billy Wilder, többedik próbálkozás után egyre inkább az az érzésem, hogy nem leszünk barátok a filmjeivel. Pedig a Witness for the prosecutionben elvileg adottak a fő komponensek egy remek filmélményhez - Agatha Christie egyik időtállóbb művére (ami kivételesen nem regény, hanem színdarab) épül, nagyon ügyesen szövi egybe a történet haladását a karakterek bemutatásával, a főszereplők rengeteg dícséretet kaptak a kritikától, és a nehéz, borús témát (anyagi előnyökért elkövetett gyilkosság gyanúja) savas szatírával (vagy könnyed hülyéskedéssel) igyekszik könnyedebbé, emészthetővé tenni. Minél többet agyalok a filmen, annál inkább arra lyukadok ki, hogy egy igen tiszta, koherens víziót visz a vászonra nagyon biztos kezű kormányzással - egy olyan víziót, ami alapjaiban kerek, viszont a szélesebb közönség megnyerése tartalmaz olyan elemeket, amik nekem személy szerint az idegeimre mennek.Az első ilyen elem a kiszámítható és telegrafált humor - figyelem, kedves közönség, mindjárt röhögni kell. Ezt nyilván kicsit unfair felhozni, mert közel 70 évvel ezelőtt nagyon más volt a humor - másfelől viszont én most néztem a filmet.
A második a színészvezetés. A legendás Charles Laughton láthatóan beleadott mindent a szerepbe, viszont egy-egy jelenetben olyan brutálisan játszotta túl a szarkasztikusan zseniális védőügyvédet, hogy olyat még Uwe Boll "remekeiben" is ritkán látni. Marlene Dietrich hasonlóképpen túltolta a dolgot a vádlott feleségének szerepében - bár ez a karakter sokkal jobban öregedett, még mai szemmel is cool. Aztán az összes többi női karakter a filmben féldimenziós idióta, egy idő után tikkelni kezdtem, ahogy megszólalnak. A bítósági tárgyalás szekcióban meg olyan kedélyesen csevegtek egymással a felek, mintha egy kávéházban ült volna mindenki. Érdekes módon Tyrone Power a vádlott szerepében egy sokkal visszafogottabb, ennél fogva jóval hihetőbb alakítást nyújt.
A harmadik spoileres.
A film végén két nagy fordulat is kiugrik, ezek önmagában nagyszerűek - narratív szükségszerűségek miatt nem voltak teljesen váratlanok, de még úgy is ütöttek. Viszont az, hogy az üres tárgyalóteremben kb. utánérzés jelleggel a feleség elbüszkélkedik azzal, hogyan vágott át mindenkit - ez valami döbbenetesen irreális volt, és elég alaposan el is vette az élét az első fordulatnak. a két fordulat "magjait" folyamatosan és nagyon ügyesen "vetette el" az író, szépen, mintegy mellékesen csöpögtette a vonatkozó információkat, hogy aztán a végére húb**meg jelleggel összeálljanak a dolgok. Szóval végső soron a Witness for the prosecution egy nagyon profi film, aminek nem én vagyok a célközönsége
Bizonyos aspektusait ennek ellenére élveztem, olyan 6.5 /10-re taksálom.#értékelés
-
The holiday (2006)
Még tavaly év végén pótoltuk be, és persze közben rájöttünk, hogy pár jelenetet már láttunk belőle, többször is, mert a TV-adók ezerszer leadják, de egyben még nem volt meg.
Hááááááááát... fura egy film ez. Kaotikus összevisszaságban váltogatják egymást a kedvesen bugyuta, helyenként bárgyúba hajló jelenetek a remekül megkomponált, valódi érzelmeket és kérdéseket feszegető beszélgetésekkel / konfliktusokkal. Az igen jó pedigrével rendelkező szereplőgárda hozza az elvártat, ami a film stílusából eredően többnyire harsány, elnagyolt és szórakoztató, de ritkán ás mélyebbre. Jude Law-nak vannak jobb pillanatai, Kate Winslet pedig váratlanul fantasztikus egy-egy jelenetben, de ebben rendszert nemigen sikerült találnom. És persze különdíjat érdemelnekGraham lányai
Végső soron némi szenvedés után csak összeállt egy kerek valami ebből a Holiday-ből. A Love, actually-val szerintem elég súlyos tévedés egy lapon említeni, de így téli szünetre teljesen vállalható és ajánlható film, esetleg egy kisebb lavórt érdemes a TV alá készíteni. 7/10.#értékelés
-
Mi amiga Eva / My friend Eva / Egybenyíló szobák (2025)
Eva éppen készül a tragikus évfordulóra (50 lesz hamarosan), amikor egy római üzleti úton kicsit sajátos körülmények között belefut Alexbe, és... nemnem, semmi ilyen romantikus baromság, hogy azonnal egymásba szeretnek és happily ever after, mindössze hősnőnk elgondolkodik azon, hogy a szerelmi élete terén esetleg nem kizárt, hogy elképzelhető, hogy lehetséges, hogy szükség lenne valamire, ami... hát, a fene tudja micsoda pontosan, mindenesetre már elég régóta nincs meg a házasságában. Le is sokkolja rendesen a családját és a környezetét, ahogy a maga körülményes, senkivel ellenkezni nem akaró módján elővezeti a dolgot - de úgy tűnik, hogy évtizedek komformizmusa után végre valamiben a sarkára áll, és beleveti magát (ahogy ő fogalmaz) a "szerelem játékába"...A film legnagyobb erőssége és egyben legnagyobb hibája, hogy egy filmekben sűrűn nem látott, a valóságban viszont korántsem ritka szemszögből mutatja be egy olyan nő boldogságkeresését, aki lelki alkat terén nem éppen a kalandozásra és a hedonista boldogságkeresésre termett. Eva egyszerre volt rettentően irritáló és együttérzően szerethető, amire csak ráerősítettek a film remek színészi alakításai (az utóbbi időben a spanyol filmek nem bírnak hibázni ezen a téren, úgy fest). A nézőpont önmagában érdekes volt, de 1.5 órán keresztül túl sok volt a karaktert "kukkolni", míg a háttérről és igazából a jelenbeli történésekről nagyon kevés információt csepegtetett a narratíva. Ráadásul a film során nagy nehezen összehozott
karakter-fejlődés morzsákat hősnőnk az utolsó jelenetben kb. le is nullázza lehetséges annyira balf***nak lenni, hogy az ember külső segítség nélkül a büdös életben nem találja meg a boldogságot Nem könnyű olyan témáról jó filmet csinálni, ahol ennyire hiányoznak az izgalmas, "feldobós" motívumok, de azért láttunk már jó vagy kiemelkedő filmeket ilyen keretek között, és ezt a Mi amiga Eva-nak nem sikerült megugrani. Nem volt rossz, voltak értékei, egyszer meg lehetett nézni - de összességében nem egy emlékezetes darab. 6.5/10.
#értékelés
-
#174335
gbors
nagyúr
AD4MINATOR
#174328
válasz
AD4MINATOR
#174328
üzenetére
Persze.
Glenn Close leginkább
a meghalós jelenetben remekelt, nagyon sziruposra volt írva, meglepett, hogy tudott neki mélységet adni Josh Brolin több jelenetet megmentett, ahol konfliktus volt közötte és az ifjonc között. Többnyire (nem mindenhol) elég lapos volt azokban az írás, kevésbé karizmatikus fellépéssel és annyira jól zsigerien átadott düh nélkül inkább viccesek lettek volna azok a jelenetek.
-
Wake up dead man - A Knives out mystery / Tőrbe ejtve - Ébredj fel, halott ember (2025)
Belecsapva a közepébe - ez egy nagyon fura kreáció lett. Sikerült megtartani az első két film többnyire könnyed, humoros stílusát, egészen jók lettek a karakterek, maga a bűnügy is jól össze lett rakva, szépen lett az egész nagyon fényképezve, és még egy pár szuperlatív színészi alakítást is sikerült bevonzani. Szóval a darabkák adottak voltak egy kiváló filmhez, ami akár még az első Knives out filmnél is jobb lehetett volna - de valahogy nem sikerült helyesen összerakni az egészet.
A film első fél óráját nagyon élveztem a világ- és karakterépítéssel, meg a brutális szarkazmussal, aztán színre lépett Benoit Blanc... és az egész film állóra fékezett. Volt pár elkapkodott találgatás, aztán több, mint egy órán keresztül ment a kínlódás a taposómalomban, ami persze egy gyilkossági nyomozásban simán reális, csak éppen alapból nem túl érdekes, és nem is sikerült jól tálalni. Az utolsó 30-40 percben meg úgy zuhogtak az események és az új információk, hogy győztem kapkodni a fejem. Ahogy a Glass onion esetében, itt is az volt az érzésem, hogy a filmkészítés egyes fázisai kissé össze lettek csapva, mind a forgatókönyvre, mind a dramaturgiára lehetett volna több időt fordítani, bár Josh Brolin és Glenn Close bemutatott néhány egészen megdöbbentő mentést (ie. elveszett-érzetű jeleneteket tettek érdekessé, átélhetővé). De a végére az volt az érzésem, hogy többet csiszolva és 20-30 perccel feszesebbre vágva ebből sokkal erősebb élmény lehetett volna. Tetszett így is, de nem több, mint 7/10.
Viszont azt gondolom, hogy mindenképpen megér még egy megnézést a dolog - gyanítom, hogy az események / titkok ismeretében lesznek extra szórakoztató elemek benne.#értékelés
-
válasz
Emunem
#174270
üzenetére
Nem azzal van a gond, hogy valakinek nem tetszik, és azt ki is nyilvánítja - az teljesen OK. Azzal van a gond, amikor valaki úgy nyilvánítja ki a nemtetszését, hogy azzal degradálja azokat, akiknek tetszik. Persze tudom, macsóbb azt írni, hogy "érthetetlen" ahelyett, hogy "totál homály vagyok a témában, és nem értettem"...
-
válasz
Emunem
#174211
üzenetére
Lófülét igaz nagyjából... Különösen nem egy film esetén, ahol azért általában komoly upfront investmentre van szükség.
Van akinek egy szép kő, egy értékes tárgy, de a többségnek meg csak egy kő.
Ez rendben is van, csak akkor akinek "csak egy kő", az ne azt mondja, hogy nem lehet látni benne a szépet.#174213 Miklós315: igen, ezekbe meg már bele sem akartam menni.
-
válasz
stellaz
#174207
üzenetére
Rendben. Könyveljük el, hogy a művészfilmeket csupa hülye nézi, aki azáltal akar okosnak látszani, hogy mindenfélét belemagyaráz, és felpontozza az IMDB-n... /sarcasm off
Nyilván van sokféle hülyeség a világban, de azért ne az legyen már az alap, hogy ha valaki olyat csinál, ami megfelelő háttér / érdeklődés / mentális- és lelki invesztíció nem befogadható, akkor az "értelmezhetetlen".
-
válasz
Kergeboci
#173869
üzenetére
King Arthur: Legend of the Sword (2017)
Hát, ez nekem teljesen kimaradt eddig - olyan szinten, hogy azt sem tudtam, hogy létezik Nagyon hasonló benyomásom volt nekem is, mint Kergebocinak - ennek az egész katyvasznak az égvilágon semmi joga nem lett volna működni, de valahogy mégis koherens lett az egész. Sztem amúgy annyi a nagy titok, hogy a különféle, látszólag összeférhetetlen elemek összemixelése során meghozott számtalan apró döntés többsége jó irányba vitte a dolgokat, így egy akcióban gazdag, de a tipikus guyritchies dumákat és karaktereket sem nélkülöző popcorn-filmet kaptunk, a szó jobbik értelmében.
Vitatható, de potenciálisan óriási hibája a filmnek, hogy az Excalibur-legendáriumot alig több, mint namedropping szinten használja - ha valaki emiatt utálja, azt teljesen megértem, nekem ez itt annyira nem fájt. 7/10.#értékelés
-
válasz
Bad Pritt
#174067
üzenetére
Hmmm, vszleg nem lesz egy elsőrandis film, de engem is nagyon érdekel. Nem hallottam még róla, köszi, hogy felhoztad
A Hail Mary kapcsán: alapvetően tetszik, ahogy megfogták a sztorit (vagy legalábbis amit a trailerben mutatnak belőle), bár remélem, a filmben magában kevésbé lesz tömény a pátosz. Viszont ezzel a megközelítéssel simán felvenne 5-6 órát a sztori, elképzelni nem tudom, hogyan fogják mozifilm-méretűre sűríteni...
-
#174024
gbors
nagyúr
Peterhappy
#174022
válasz
Peterhappy
#174022
üzenetére
+1
-
-
Magnolia (1999)
Az egyik utolsó film, amit a PTA-műfajból nem láttam - a rendező talán legsikeresebb filmje, úgyhogy némileg másra számítottam, mint a többi PTA-filmtől. Így utólag nem tudom, miért voltam ennyire naiv
A Magnolia egy rövid időszak történetét mutatja be a jelenkor Los Angeles-ében, néhány egymástól teljesen függetlennek tűnő történeten és karakteren keresztül. Olyan iszonyúan fajsúlyos összefüggéseknek lehetünk tanúi, mint hogy egy középkorú, lehasznált egykori gyerekvetélkedő-sztár nézi a kocsmában a ugyanazon gyerekvetélkedő aktuális kiadását aktuális szárral (aki az egy másik szál főszereplője, értelemszerűen), miközben a pultos után epekedik. Meg ilyenek - csupa értelmetlennek tűnő esemény és részlet, csupa lepukkant, de mégis nagyon emberi karakter, és az egészet szimplán jó nézni, mert olyan... Paulthomasandersonos. Remek fényképezés, hibátlan soundtrack, remek script, nagyszerű alakítások - szokás szerint az a fajta film, amiben kitűnően el lehet merülni, vagy hülyét lehet kapni tőle, ha a nézőnek nem fekszik. Ráadásul 3 órában.
Egyetlen dolog zavart benne - a dramatizáció íve nagyon fura volt. Két órán keresztül azzal foglalkozott a film, hogy minden szálon párhuzamosan növelte a feszültséget (lassan fényt derítve arra, mi is a közös hőseinkben), és csak növelte... növelte... már kezdtem azt hinni, hogy hülyének vagyunk nézve, aztán egyszer csak az összes szálon egyszerre elérkezett a drámai csúcspont (persze kivétel nélkül az összesben összeomlottak a dolgok békaesőben Claudia is elmosolyodott
Szóval ez megint egy ilyen elmezavarodott valami, a szokásos 8.5 pontot adnám rá, de ez a féloldalasság a dramatizációban nagyon megnehezítette a film befogadását, úgyhogy 8/10.A man for all seasons / Egy ember az örökkévalóságnak (1966)
Ezt a filmet már jó régen ajánlotta Miklós315 kolléga - ezúton is köszönet érte!
A 16. század Angliájában járunk, ahol VIII. Henrik éppen megalapozni készül a "nagy feleségfogyasztó" legendáját. Minden kezdet nehéz, ahogy mondják - az első ilyen húzáshoz még elég nagy erőket kell megmozgatnia, többek között az egyházat a király uralma alá kell vonnia, meg ilyen csekélységek. A társadalmi kísérlet sikerrel jár, ügyes hivatalnokok valahogy megtalálják a közös hangot a püspökökkel is meg nemességgel is meg a néppel is - de persze mindig van valaki, akinek el kell rontania az általános jókedvet. Jelen esetben ez Sir Thomas More, aki majdnem a végletekig lojális királyához, viszont a végletekig lojális Istenhez és az Ő földi képviseletéhez...
Henrikhez hasonlóan a film is hatalmas erőket mozgat meg - a maga korában igencsak jó pedigrének örvendő Fred Zinnemann rendezte és Robert Bolt írta a forgatókönyvet, a főszerepet játszó Paul Scofield akkoriban inkább még színházi körökben volt híres, és a színészgárdában több meglepetés is felbukkan. Zinnemann szerint a legkönnyebb film volt, amit valaha csinált, mert mindenki annyira profin végezte a dolgát
... és ez a profizmus bizony igencsak meglátszik a végeredményen. A film tucatjával dobálja az egyszerre szórakoztató, korfestő és karakterépítő jeleneteket és apróságokat, a forgatókönyv valami hihetetlen mértékben éles, a színészek pedig tökéletesen hozzák a helyenként majdnem vízenjáró karaktereket. Scofieldra nem tudok mást mondani, szimplán megdöbbentő, ahogy belebújik More bőrébe, a többiek pedig tökéletesen ellenpontoznak / alájátszanak. Az egyetlen hibája tulajdonképpen a filmnek, hogy néha annyira magasröptű és mesteri szócsaták vannak benne, hogy még a korszak vitathatlanul tehetséges szarkavaróiból sem feltétlen néznék ki ennyit.
Kamaradráma, szatíra és nagyon mélyre menő emberi dilemmák 2 órában, nagyon magas színvonalon előadva - ez a film majdnem tökéletes. 9.5/10.#értékelés
-
válasz
lezso6
#173767
üzenetére
Ezzel nem értek egyet, még "tiszta" művészet esetén is felmerül a kérdés, nemhogy az olyan félkommersz művészeti ágaknál, mint a film. A pénz része egyáltalán nem irreleváns, mert annak ad pozitív megerősítést, akinek a pénztárcájával a csalánt verték, és így legközelebb megint odaadja csalánt verni. A népszerűség meg - ha sok ember szereti, akkor persze, hogy érdemes volt megcsinálni, nem?
A minőséget ne keverjük ide, az teljesen más dimenzió, és sokkal szubjektívebb. A sok IMDB ponttól meg a sok bevételtől nem lesz jó egy film, de a létjogosultságát pont igazolja. -
-
-
válasz
stellaz
#173738
üzenetére
Jó, akkor mutass mondjuk 3 jelenetet, amiben a tudományos érdemet neki tulajdonítják.
A PD-nek általában az az érdeme, hogy kb. időre leszállítanak valamit, ami kb. olyan, mint amit szerettek volna, és mondjuk 2-3-szorosánál nem drágább az eredeti elképzelésnél. Ezt mutatta be a film is.A robbanáson nem vitatkozik senki, csak nem bírod elengedni a témát
-
válasz
stellaz
#173733
üzenetére
Ahogy a közvélemény túlbecsüli a projekt irányítójának /arcának a jelentőségét, a hsz-ed pont úgy alá. A film Oppenheimerről szólt elsősorban, és az ő szerepe volt a középpontban - de olyasmire nem emlékszem, hogy a tudományos érdemeket neki tulajdonítaná.
A robbanás meg... neked sokat elvett, értem, nekem meg nem sokat. Ebben nincs több.
-
válasz
stellaz
#173730
üzenetére
A film pontosan azt mutatja be, amit az első pontban leírtál - és hogy ennek hatására a világ őt tekinti az atombomba feltalálójának. Nincs ezzel semmi hiba, a valóságban is így történt.
A #2-es az jogos, nekem is fura volt maga a robbantás - viszont a felvezetés és az aftermath annyira jól volt összerakva, hogy el is felejtettem azonnal magát a fő "attrakciót".
-
Oppenheimer (2023)
A dolgok közepébe csapva: ez egy k***a jó film volt. A történelem egyik legnagyobb téttel bíró tudományos projektjéről, középpontban a projekt meglehetősen ellentmondásos igazgatójával, majd az ő meghurcolásával a vörös boszorkányüldözés idején - ezt a témát a Jóisten is Christopher Nolan dagályos, teátrális stílusához teremtette. Remek vizualitás, kitűnő színészi alakítások, már-már a hitelességet romboló mértékben feszes párbeszédek és egysorosok, nagyon precízen kigondolt és megvalósított drámai ívek - azt a sok-sok dolgot, amit Nolan az elmúlt 15 évben itt-ott elhibázott, ebben a filmben szinte tökéletesen lerakta. Nem maradhattak persze el az olyan tipikus Nolanizmusok sem, mint a helyenként túltolt pátosz, meg az epikusságra bármi áron való törekvés, ha nem is minden, de legalábbis túl sok jelenetben - de miután a film többi aspektusa nagyon rendben volt, túl nagy kárt ezek most nem okoztak. Meg hát a téma maga is epic, nem?A film egy 3 órás ámokfutás Oppenheimer életén keresztül - én kb. minden percét élveztem. Nem egy filmet próbáltam már azzal "felmenteni", hogy nem én vagyok a célközönsége - ennek viszont határozottan én voltam. 9/10.
#értékelés
-
The world's fastest Indian / A leggyorsabb Indián (2005)
Köszi az ajánlást, érdemes volt megnézni
A való életből merített hőseposzok mindig hálás filmtémák, és nehéz szerethetőbb karaktert elképzelni, mint a teljesen motorkocka Burtöt, aki élete utolsó nagy dobásaként szeretné megdönteni a szárazföldi zárt motoros sebességrekordot, történetesen 40 évesnél is idősebb Indian gépével.
A film kb. pont olyan szeleburdi, mint a főhőse - minden különösebb átgondoltság (látszata) nélkül ugrálunk előre a sztoriban, ahogy Burt minden nehézséget legyőzve elutazik Új Zélandról az USA-ba, majd további nehézségek árán eljut Boneville Salt Flats-re (híres rekorddöntögető hely), és végül minden korábbinál nagyobb nehézségek közepette rajthoz is áll...Egy ilyen sztorinak elengedhetetlen részét képezik azok a jelenetek, ahol az imádnivalóan félbolond nyugdíjaskorú óvodás naivan rámosolyog a világra, a világ pedig visszamosolyog - az egyetlen gondom a filmmel az volt, hogy ezt az aspektust nagyon túltolta az író, ebből a fajta jelenetből / üzenetből a harmada-negyede is elég lett volna. Helyenként úgy éreztem, hogy a film a katasztrófa szélén táncol, és elég lett volna egyetlen félresikerült arcrándulás a főszereplőtől, hogy összeomoljon - viszont a Burtöt alakító Sir Anthony Hopkins nem az a fajta, akinek félresikerülnek az arcrándulásai, úgyhogy megúsztuk a dolgot. Nagy megkönnyebbülés volt - a végére kb. már annyira szurkoltam a filmnek is, mint Burtnek, szóval ez metaszinten egészen nagy siker
Összességében a World's fastest Indian egy közepesen jó film, de akkora szíve van, hogy olyat ritkán látni. Ezért, meg a főszereplőért adok neki egy 7-est.
#értékelés
-
Kyuka: Before Summer's End / Kyuka: mielőtt véget ér a nyár (2024)
A Kyuka tökéletes tanulmány arról, hogy hogyan nem szabad filmet kezdeni. Kiváló fényképezés, idegesítő zene, történet nincs, a karakterek pedig seggfejek - de se nem érdekes, se nem vicces seggfejek, csak úgy kínlódnak a világba'. Valami lappangó titok persze biztos van a háttérben, ezt valamennyire érezteti a film, de ezt és a fényképezést leszámítva az első 40 perc majdnem nézhetetlen. Abba is hagytam, aztán két nap múlva minden rejtett mazochizmusomat összekaparva befejeztem - és végső soron ki is jött belőle egy életképes családi dráma, klasszikus kispolgáros, prosztó problémákkal. Amikből aztán azért lesztragédia, mert egyes emberek semmiből nem képesek tanulni disszonáns, de azért szerethető
Végső soron ha lenne rá lehetőség, nem kérném vissza a filmre fordított 100 percemet, szóval 6/10, de erős túlzás lenne azt állítani, hogy jó szívvel tudom ajánlani.#értékelés
-
válasz
bobalazs
#173635
üzenetére
Három részletben néztem végig, nem a türelem okán, hanem azért, mert limitált a befogadóképességem.
Az említett jeleneten sokan kiakadtak, egy rakás 1 pontos értékelés is lett belőle az IMDB-n (nem azért, mert a kisány meghalt, hanem azért, mert a macskát "kínozták" valami szörnyűség fog történni hogy ennek egy gyerek áldozatul esik -
válasz
Cs1csó
#173471
üzenetére
Szerintem kellene ezekből a filmekből egy "cut the crap" verziót kiadni. Legyen benne csak a látvány meg az akció, a sok ostoba nyüglődés meg menjen a kukába. Nem 3 óra lenne a film, hanem csak 1, viszont én a magam részéről még élvezni is tudnám, ahelyett, hogy a film felétől a menekülési reflex-szel küzdenék
#173472 radi8tor: a filmre költött pénz és a forgatókönyv minőségének távolságát tekintve mindenképpen rekorder...
-
Straume / Flow / Áradás (2024)
Egy árvíz története macskaszemmel. Meg kicsit néhány más állat szemével is, de elsősorban mégiscsak a macsek a főszereplő. Nagyon szépen megrajzolt és beállított animációs film, különlegessége, hogy a főbb szereplő állatokat igyekszik a saját karakterüknek megfelelően ábrázolni, nem pedig halálra antropomorfizálni, mint az állatos filmek többsége. Ezen igyekezetet nagyrészt siker koronázza, a film legerősebb jelenetei, ahogy az állatok a számukra ismeretlen / felfoghatatlan eseményeket lereagálják. Sajnos ennek a megközelítésnek az az árnyoldala, hogy az események percepciója a főszereplő állatok intelligenciájával áll arányban, úgyhogy én nagyon hamar elkezdtem unni - érdekes darabkákból állt össze, de az egész sokkal kevesebb lett a részek összegénél. Emellett gondolom a főbb eseményekben volt némi metafóra-szándék is, de nem bírtam annyira beleélni magam, hogy utánagondoljak.
Szép, jó az ötlet, de nagyon nehezen telt el a 85 perc. 6/10.#értékelés
-
Un divan a Tunis / Arab blues (2019)
Selma mindenki számára érthetetlen módon hazatér Párizsból Tuniszba, hogy pszichoanalízis-rendelőt nyisson. Azaz elhozza a modern élet egyik, az arab világban szinte elképzelhetetlen vívmányát szülőhazájába - teszi mindezt úgy, hogy közben telibesz**ja az ország írott és íratlan szabályait, meg úgy egyébként is mérhetetlen lenézéssel viseltetik mind a páciensei, mind a környezete iránt...
Maga a film is olyan káoszos, mint a fenti szinopszis. Alapvetően jó jelenetekből van összerakva - átjön az a hangulat, ahogy a turizmus miatt amúgy sem annyira szélsőségesen vaskalapos Tunéziában hogyan repedeznek egyre inkább az iszlám alaptézisei - nem tudom, mennyire hiteles a film, mindenesetre hihetőnek hihető. Egy kicsit belekaptunk ebbe, egy kicsit próbáltuk megismerni Selmát, egy kicsit szó volt arról, hogy miért is van szükség Tuniszban egy pszichoterapeutára (helyenként egészen borzalmas humorral "megerősítve") - hamar eltelt a 85 perces játékidő, és néhány érdekes benyomáson kívül sok minden nem maradt utána. Lehet, hogy nem is volt több a cél. 7/10.#értékelés
-
Spinal Tap II - The end continues
40 évvel később egy folytatás - dafuq?????? -
válasz
Elemental
#173380
üzenetére
Szerintem egyáltalán nem baromság, ha
egy filmben van misztikus elem a misztikus elemet jól csinálták meg, és ügyesen rejtegetik azáltal, hogy a szereplők, akinek a szemszögéből látjuk a dolgokat, súlyosan traumatizáltak, alkoholisták vagy narkósok, és így mindig kétes, hogy amit látnak / gondolnak, az mennyire valós vagy mennyire fantazmagória. Nekem pl. az is tetszett (ok, "tetszett"), ahogy az ex-alkoholista rendőr a berúgás és félrek***s után hogyan csúszik lefelé, és hogyan csinál egyre nagyobb marhaságokat - out-of-the-blue az nem életszerű, hogy a narkós csávóval elmegy stake-outolni, de azután, hogy kölcsönösen egymás torkán van a kezük a kábszer és az attrocitásról készült felvétel miatt, én simán el tudom hinni. Ez is a karakterfejlődésnek egy formája, ha nem is az a fanfáros, katartikus fajta
A komolyan vétel pedig nem bináris - a vége felé a készítők is bedobtak némi öniróniát, ahol úgy érződött, hogy nagyon elmegyünk marhaságba.
Nekem magasan a Hot fuzz a kedvencem közülük, de a többi is jó.
Még a Jarmusch-filmre sem jutottam el, pedig az megy vagy 1.5 hónapja...
Várós!
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Új hozzászólás Aktív témák
● A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
● A topikban tiltott a warez mindennemű formája!
● A kereshetőség érdekében lásd el #értékelés címkével a filmkritikát, ajánlást tartalmazó hozzászólásaidat!
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- Redmi Note 15 Pro 5G – a szokásosat?
- Nintendo Switch 2
- TV antenna és jelerősítés
- Olcsóbb lett a Game Pass Ultimate, de a Call of Dutyért cserébe várni kell
- PlayStation 5
- Crimson Desert
- Várhatóan ez a négy iPhone már nem telepítheti az iOS 27-et
- OLED monitor topic
- Vicces képek
- További aktív témák...
- Legújabb Thinkpad T14 gen6 - Bontatlan + magyar! - Core Ultra 7 255U - 16/32GB - 512GB - Gyártói gar
- 96GB DDR5 ECC RDIMM 5600MHz szerver RAM
- Eladó AMD Ryzen 7 9700X, RTX 3070, 32GB 6000MHz DDR5, 1TB M.2, 850W +80 Gold Gamer PC!
- Dell Latitude 5411,14",FHD,i7-10850H,16GB DDR4,512GB SSD,2GB VGA,WIN11
- Dell Precision 7720,17.3",FHD,i7-7820HQ,16GB DDR4,256GB SSD,P3000 6GB VGA,WIN11
- Apple iPhone 8 64GB Space Gray Használt, jó állapotban 94% akkumulátor
- Dell Latitude 5310 2-in-1,13.3",FHD,i5-10310U,16GB DDR4,256GB SSD,WIN11,LTE KÁRTYA,TOUCH
- GYÖNYÖRŰ iPhone 12 mini 64GB Purple -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3851
- Lenovo T14s G2 Core i7 1185G7 16Gb 1Tb NVMe Érintőkijelző Intel Iris Boltból Számlával Garanciával
- AKCIÓ! Intel Core Ultra 5 235 14 mag 14 szál processzor garanciával hibátlan működéssel
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest