Hirdetés

Aktív témák

  • WN31RD

    addikt

    válasz Yaye #208 üzenetére

    ''a valóságban egy átlagliberális nagyságrendekkel távolabb van a tökéletes toleranciától, mint a megvetett kirekesztőktől''
    Ez lenne a hegyibeszédeid lényege? A felvállalt intoleranciát akarod védeni, és a toleranciára való törekvést elbagatellizálni?

    Csakhogy ''a valóságban'' nem a tökéletes toleranciát vagy a toleranciának a tökéletes hiányát igénylő helyzetek vannak, hanem ennél sokkal hétköznapibbak. Általában nem az a kérdés, hogy egy kakapornót készítő nekrofil kannibálról mit gondolok, hanem sokkal inkább az, hogy hogyan viselkedek a meleg szomszédommal, vagy a cigány munkatársammal, vagy esetleg a hitgyülis sógorommal (és hogy mit mondok róluk a hátuk mögött). ''A valóságban'' a tolerancia mértékének az általad említett óriási spektrumából az esetek túlnyomó többségében csak egy egészen pici szelet kerül előtérbe. És ebben a pici szeletben bizony elég nagy különbségek lehetnek az emberek hozzáállása között még akkor is, ha az elvileg elképzelhető skálán ezek a különbségek eltörpülnének is. De ''a valóság'' nem elvekből áll, hanem gyakorlatból.

    Amellett, hogy ki hol áll a toleranciának az elméleti skáláján, nem elhanyagolható szempont (de te mégis elhanyagolod), hogy melyik irányba szeretne haladni, mit tart elérendő állapotnak. Akármi is az első reakciója (pl. ''Fújj, ezek betegek!'') valakinek pl. a kakapornóra, általában nem az első reakció számít, hanem az, hogy később, amikor volt lehetősége átgondolni a dolgot, hogyan dönt, milyen irányba halad a gondolkodása. Megadja-e a lehetőséget a kakapornót élvező embereknek arra, hogy bebizonyíthassák, hogy ők is épp olyan normális emberek (épp annyira jók és épp annyira rosszak), mint bárki más, vagy eleve elzárkózik tőlük. És ha rájön, hogy ők is épp olyanok, csak éppen egy furcsa hobbijuk van, akkor azt mondja-e, hogy oké, bár nekem hányingerem van az ilyesmitől, el kell ismernem, hogy nincs ebben semmi rossz.
    Két olyan ember hozzáállása, akik szerinted alig különböznek a toleranciájuk mértékében, gyökeresen ellentétes változázásokon mehet keresztül, amikor szembesül egy számára addig ismeretlen dologgal.

    A toleranciának nem az az értelme, hogy én elmondhatom magamról, hogy hű de nagyon toleráns vagyok, az elvileg elképzelhető legtoleránsabb, hanem az, hogy amikor más emberekkel találkozom, akkor nem agresszíven a saját képemre és hasonlatosságomra akarom formálni őket, hanem megpróbálok úgy hozzáállni a kérdéshez, hogy ők is ugyanolyan emberek mint én, akiknek épp annyira megvan a joguk a saját életük és értékrendjük alakításához, mint nekem.

    Más kérdés, hogy vannak sokan, akik verik a mellüket, hogy ők milyen nagyon toleránsak, valójában pedig nem is. De ez szinte bármilyen kategóriáról elmondható.

Aktív témák