Hirdetés
- Magga: PLEX: multimédia az egész lakásban
- gban: Mentett Pentium 1 alaplapok
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- sh4d0w: Árnyékos sarok
- Napkollektor - csak úgy
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- sziku69: Szólánc.
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- Lenry: Melléképületblog - 4. rész - Kocsibeálló
- gerner1
Aktív témák
-
művésznő4
senior tag
Óóóóhhh, de jó volt ez a film...
*.* Köszi Anyuu!!! 
A bátyám cipőjében
(Loving Leah)Leah (Lauren Ambrose), a 26 éves özvegy férje elvesztését gyászolja, majd találkozik egykori férje testvérével, a jóképű, 30 éves szívsebésszel, Jake-kel (Adam Kaufman). Amikor a pár rájön, hogy a zsidó szentírás szerint Jake-nek feleségül kell vennie testvére özvegyét, akkor a férfi és Leah bohém álházasságra lépnek. Csak egy a probléma: Jake már eljegyezte magát Carollal (Christy Pusz).
Ezért érdemes volt fent maradni.
Ajánlom Talmidának! 
-
művésznő4
senior tag
Rájöttem valamire.
Szeretnék:1. Barnás-vöröses hajat kipróbálni,
2. Egy ilyen gyűrűt,
3. Megtanulni gitározni,
4. Ilyen gyönyörű helyeken fotózni egy profi géppel,
5. Több régi filmet nézni,
6. Megtanulni úgy festeni, mint Matild,
7. Beszerezni egy régi írógépet,
8. Szerepelni egy kosztümös filmben/darabban,
9. Jane Austen könyveket olvasni,
10. Beleférni egy ilyen ruhába,
11. Megtanulni magassarkúban járni,
12. Visszamenni Velencébe...
Hirtelen ennyi... Csak elmélkedtem.
A házasulós-férjakarós-babátvárós részt most kihagyom a kívánságlistámról. Azt úgyis tudja mindenki...
Tegnap-mai szerzeményeim: Ezer köszönet, Beusomnak.
Michael Jackson Duet with Akon - Hold My Hand
Ron Pope White Lies
You and I - Tyler Brown Williams
I'm In Love - Stephen Jerzak
FOREVER by Amber Pacific
Light A Way - He Is We
i am a pirate, you are a princess - play radio play
Dear Juliet - If The Moon Fell Down Tonight
Never change- Dear juliet
Planes, Oceans, and Symphonies - WeatherStar
Stephen Jerzak - Together With The Sundown -
művésznő4
senior tag
Most ezt próbálom énekelni több-kevesebb sikerrel. Teljesen beleszerettem a dalszövegébe!!!! *.*
...És maga a dal sem "kutya"...Perfect Two (Acoustic Version) - Auburn
Tessék megnézni a videóklipet elejétől végéig, mert valami tüneméééényes!
(/IMG)[/L]](//cdn.rios.hu/dl/upc/2011-01/14/248267_hst2qkaao2suu36t_0perfectone.thumb.jpg/800 "[L:/dl/upc/2011-01/14/248267_hst2qkaao2suu36t_0perfectone.jpg](IMG:/dl/upc/2011-01/14/248267_hst2qkaao2suu36t_0perfectone.thumb.jpg)(/IMG)[/L]")
[Verse 1:]
You can be the peanut butter to my jelly
You can be the butterflies I feel in my belly
You can be the captain and I can be your first mate
You can be the chills that I feel on our first dateYou can be the hero and I can be your side kick
You can be the tear that I cry if we ever split
You can be the rain from the cloud when it's stormin'
Or you can be the sun when it shines in the mornin'[B-Sec:]
Don't know if I could ever be
Without you cause boy you complete me
And in time I know that we'll both see
That we're all we needCause you're the apple to my pie
You're the straw to my berry
You're the smoke to my high
And you're the one I wanna marry[Hook:]
Cause your the one for me for me (for me)
And I'm the one for you for you (for you)
You take the both of us of us (of us)
And we're the perfect twoWe're the perfect two
We're the perfect two
Baby me and you
We're the perfect two[Verse 2:]
You can be the prince and I can be your princess
You can be the sweet tooth I can be the dentist
You can be the shoes and I can be the laces
You can be the heart that I spill on the pagesYou can be the vodka and I can be the chaser
You can be the pencil and I can be the paper
You can be as cold as the winter weather
But I don't care as long as we're together[B-Sec:]
Don't know if I could ever be
Without you cause boy you complete meAnd in time I know that we'll both see
That we're all we needCause you're the apple to my pie
You're the straw to my berry
You're the smoke to my high
And you're the one I wanna marry[Hook:]
Cause your the one for me for me (for me)
And I'm the one for you for you (for you)
You take the both of us of us (of us)
And we're the perfect twoWe're the perfect two
We're the perfect two
Baby me and you
We're the perfect two[Bridge:]
You know that I'll never doubt ya
And you know that I think about ya
And you know I can't live without yaI love the way that you smile
And maybe in just a while
I can see me walk down the aisle[B-Sec 1/2:]
Cause you're the apple to my pie
You're the straw to my berry
You're the smoke to my high
And you're the one I wanna marry[Hook:]
Cause your the one for me for me (for me)
And I'm the one for you for you (for you)
You take the both of us of us (of us)
And we're the perfect twoWe're the perfect two
We're the perfect two
Baby me and you
We're the perfect two -
művésznő4
senior tag
Este negyed 9 van. Másfél órája csak ülök a székemben és üveges tekintettel meredek magam elé... Nem túlzok, más fél órája! Próbálok másra gondolni, de nem megy.
A szemem megtelik könnyel, majd gyorsan becsukom, hogy visszaszorítsam a nedvességet szemzugaimba. Nem akarom, hogy kitörjenek, különben akkor nincs visszaút, elindítom a lavinát... Helyette igyekszem felidézni a szép pillanatokat, hogy egy kicsit enyhítsem a fájdalmat. Tragédia történt az este. Örökké eltávozott közülünk egyik családtagunk, aki majd' 1 évig élt velünk. Nevezetesen Herceg, a mi egy szem kandúrunk. Voltak már fiú macskáink, de azok valahogy mindig elpusztultak, a lányok tovább bírják. Ő volt eddig a csúcstartó "túlélésileg". Lehet, hogy nem annyira látszott rajtam, de a betegsége előtt majdnem annyira szerettem, mint Veszpikét. Egy igazi egyéniség volt! Teljesen az anyjára ütött (Tigrisre...már szintén nincs köztünk), aki amilyen feltűnően gyönyörű, olyan okos és szelíd volt. Negroval szinte együtt nőttek fel. Jó, mondjuk kissé túlzás ezt állítani, mivel volt egy olyan furcsasága ennek a macskának, hogy "félúton" megállt a növésben. Nem tudjuk, hogy miért, de egyszerűen egy idő után nem nőtt tovább. Valószínűleg ivarérett sem volt még, mivel soha nem csavargott. [...]***
Hogy őszinte legyek, elég nehezen megy most az írás. Akadozva, minden mondatnál megállva, elgondolkodva... Nagyon le vagyok törve.
Teljesen hatalmába kerített a szomorúság. Az írásom is olyan nyers, rideg, tárgyilagos... valahogy nem érzem magaménak, nem én vagyok. Szerettem volna valami mélyen érintőt írni, amiben áttudom adni a mostani érzéseimet és fájdalmamat, de valahogy most még ehhez sincs erőm. Talán a betegség még jobban rásegít...
***
Igen, jól olvastad, negyed 9-kor kezdtem el azt egészet írni. Azóta is csak ennyit haladtam. Nagyon nem vagyok formában ma... Talán holnapra sikerül összeszednem magamat.
Addig is, míg nem írtam meg a végleges megemlékezésemet Hercikéről - egyelőre, zárásképp, szeretném megköszönni mindenkinek a rengeteg kedves, biztató üzenetet, sms-t, hívást, szavakat, akik azon igyekeztek, hogy kicsit jobb színben lássam a világot és akik kifejezték együtt érzésüket felém.
Legfőképpen:
- Wic-nek, aki félre tudta tenni büszkeségét, amiért is tegnap összekaptunk kicsit, vagy mi... (?!), ennek ellenére mégis rohant, hogy lelket öntsön belém. Érzem, hogy nagyon őszintén együtt érez velem és nem csak úgy mondja, baráti kötelességből, mert "KELL". Ezt jól megjegyzem magamnak.
<3 'Bajban ismerkszik meg a jóbarát'. Szeretlek!- Pistinek, akinek megnyugtatóbb volt hallani a hangját, mint talán bármikor máskor. Magam sem gondoltam volna, de képes volt megnevettetni még ebben a szomorú perceimben is és ígért valamit, amit hamarosan talán be is válthat.
A figyelmessége és törődése nagyon sok hibáját feledtetni tudja velem. Nagyon jól esik, hogy ennyire figyel rám és egy percig sem hagyja, hogy rosszul érezzem magamat. - És végül, de nem utolsó sorban Csizmásnak, aki elsők között felajánlott egyet a saját kiscicái közül. Tudom, hogy mennyire imádja a macskákat és biztos vagyok benne, hogy ő az egyik olyan ember, aki legeslegjobban áttudja érezni egy háziállat elvesztését. Nem semmi, hogy csak úgy oda ajándékozott volna nekem egyet a "kincseiből", mikor tudom, hogy mennyit jelentenek neki.
Sajnos nem fogadtam el. Nem csak azért, mert messze van, de nincs is szükségünk Hercike helyett senkire... Őt már nem lehet visszahozni, viszont így sem maradunk cica nélkül, mivel ott van még Veszpike. Ő majd úgyis szül egy rakás új kiscicát. De... - visszatérve Csizmásra - a szándék a fontos és nagyon értékelem ezt a nagyvonalú felajánlást. Emelett még köszönöm: mrgg, Babesz, Gamer, Thome, Klemens, Noémi, Essy, Kisherceg és a többieknek!
-
művésznő4
senior tag
Jaajjj, és a nap egyik fénypontját nem is mutatom!!!!
Kiderült, hogy szerepelek a Csillagok Háborúja egy külön kiadásában, mint Leila Hercegnő...
STAR WARS™: A New Hope With Művésznő
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
(Kicsit lassan tölt be, de érdemes kivárni...)Ma kaptam ajándékba Pistitől.
Vagy egy fél órát röhögtem rajta!
Idióták! x'D -
művésznő4
senior tag
Ezekhez csak annyit, hogy Áááááááááááááááááááhhhhhh!!!! *.*
Radical Face - Asleep on a Train
Tiszta Velence-feelingem lesz tőle! *.* De vissza mennék...
Trading Yesterday // Shattered (Piano Cover)
Nincs mit hozzáfűzni, gyönyörű és kész!
Így, ahogy van, tökéletes! 
-
művésznő4
senior tag
Az egyik legfontosabb dolgot majdnem kifelejtettem; A HÉT ZENÉIT!
Találtam 2 szuper dalt, amik az egész hetemre jó hatással voltak!Kicsit talán hasonlítanak is stílusban. Illetve...inkább csak annyiban, hogy nagyon "rékásak".
Ellie Goulding - Four Love Songs
Annyira gyönyörű ez az Ellie! Komolyan mondom, lehidalok!
Itt még több kép található róla. [link]
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4
#242
üzenetére
Semmi, semmi és azóta is semmi!
Kezdem azt hinni, hogy ez sem lesz máshogy, mint a többi... Csak az elején érdekes a dolog, ha meg már kiszórakozta magát, mehet minden és mindenki a levesbe. 
Jó, ez most nagyon rosszindulatúan hangzott és szinte biztos, hogy később megbánom, hogy ezt írtam, mert gyűlöli a hasonlítgatást, de mit csináljak, ha minden, amit tesz, mond, egyből de javu-t ébreszt bennem és eszembe juttatja a régi, rossz emlékeket??? 
Csakis magának köszönheti! 
Nem értem, egy ember viselkedése hogyan ingadozhat ennyire?
Egyik pillanatban eláraszt figyelmességgel, a másikban meg magasról tesz rám. Most akkor melyik az igazi énje? Akárhogy is van, ezzel csak a kétkedést és a bizalomhiányt éri el nálam. Megfogadtam, hogy most egy ideig nem keresem, egyáltalán, mivel elkövettem azt a szokásos hibát, hogy megint túlságosan megnyíltam, így simán nyeregben érezhette magát emiatt. A fiúknál pedig az sosem jó... Nem, mert "rossz célokra" használják fel magabiztosságukat.
Ami a legjobban zavar, hogy nem lehet igazán eldönteni, hogy mi zajlódik le benne, mert egyszer bármit megtenne a kedvemért, igyekszik mindent úgy csinálni, hogy nekem a lehető legjobb legyen és gyakran kedveskedik, de máskor meg csak valami sokad rangú dolognak érezem magam. Nyűgnek, vagy nem is tudom...aki ráakaszkodik. Azt mondja itt van, figyel rám, közben meg valami egészen máshol jár az esze, és miközben velem beszél, ezer más dolgot csinál és sosincs ott 100%-osan, mint beszélgetőpartner. Mindig csak a szokásos: "Mesélj, milyen napod volt, mi jót csináltál ma?" kérdés.
Miért én meséljek állandóan? Hogy neki ne kelljen? Mert nyilvánvaló, hogy az érdekelné, hogy mi van velem, de ő már lusta elmesélni, vagy csak épp nem tartja fontos dolognak, hogy velem is megossza. Ha mégis sikerül kihúznom belőle, akkor letudja pár szóban az egészet. Ez így egyáltalán nem fair velem szemben!Háromszor vagy négyszer is volt egy-egy nagyobb kiakadásom miatta, mind a megbízhatatlansága miatt történt, vagy mert nem tartotta be az ígéretét. A legutolsóknál már úgy voltam, hogy kész, elég volt, befejeztem, benyögöm neki az unalmast, de ebből végül soha nem lett semmi. Mindenre volt valami magyarázat, kibúvó, amik nem állítom, hogy nem jöhetnek közbe, de nekem akkor is egy csomó fejtörést és bosszúságot okoz ezzel. Utána persze, mindig jön egy bocsánatkérő telefon az imádni való búgó hangjával, meg a "Óó jól van már, bocsiii, ne haragudj már! Tényleg nagyon elnézést kérek!" stb.,stb-vel,
és az én szívem már megint egyből lágyabb, mint az olvasztott vaj... -.- Most érzem azt, hogy eljött az a pillanat, hogy megmutassam neki, hogy nem játszhatja ezt el velem minden egyes alkalommal, igenis szükségem van a megbízhatóságra, pontosságra (még ha ezzel én is hadilábon állok egyelőre ), ha egyszer valamit kezdeni akar ezzel az egésszel. Ha beszélgetni szeretne, akkor beszélgessen, és ne csak úgy félig-meddig legyen jelen, meg negyed óránként kapjak vissza 1 szavas válaszokat... Ha már csináljuk, csináljuk rendesen, vagy pedig sehogy!Elegem van abból, hogy ő az idősebb, felnőtt férfi, külön lakással, minden, de örökösen a "befolyásoló tényezőktől és emberektől" kell tartani. Már nem az óvodában vagyunk.
E-rel is nem értem, hogy miért nem rendezi végre ezt az egészet? Miért, ha már rég veszett ügy az egész és csak szenvedésből állnak ki?? Tortúra így minden egyes nap és semmi értelme sincs halogatni az elkerülhetetlent (jó, mondom ezt én, mikor pontosan ugyanezt csináltam még nem olyan rég..). Mondjuk a mi és az ők kapcsolata összehasonlíthatatlan...
A másik zavaró tényező, Z. Komolyan mondom, jobb volt, míg otthon pihent és nem ment vissza az albiba. Otthon is volt dolga és elfoglaltsága bőven, de legalább nem kellett állandóan "rettegnie" az idegesítő kisöccs miatt, aki mindent lát és hall, pont akkor, mikor nem kéne. -.-'Nekem nagyon nem kóser ez a dolog így.
Muszáj lesz változtatnia rengeteg dolgon, ha bármit is akar... Most így belegondolva, áldom az eszemet, hogy nem kapkodtam el a döntést, mikor felmerült a találkozó gondolata. Bőőőven ráér az még. Egyelőre megragadtam nála egy szinten, amin ha nem tudunk túl lendülni, felesleges bármit is erőltetnünk...A jelenlegi állás, hogy másfél napja nem beszéltünk. Se msn, se skype, se FB, se telefon, se sms, semmi! Egész héten tolódott a várva-várt kiadós beszélgetésünk, de mindig vagy neki, vagy nekem jött közbe valami. Megjegyzem, - ezúttal főleg miattam, - a vizsga és a sok tanulnivaló miatt.
Legvégül megállapodtunk a péntekbe, mivel akkor már úgysem kell készülnöm másnapra, otthon leszek nyugodtan, és így zavartalanul beszélgethetünk majd. Megígértem, hogy ahogy vége vannak az óráimnak, sietek haza és ő már várni fog rám. Nem várt, így a megbeszélt módon jeleztem neki, 2 csörgetéssel. Egyből fel is jött, de kb. 2 mondatig jutottunk, mire megjöttek Apáék, és segítenem kellett nekik becuccolnom. Miután végeztem, gyorsan visszarohantam, hogy folytassuk. Elég döcögős volt... Szokás szerint, ő kérdezgetett, én pedig hosszasan kifejtettem, közben pedig kiderült, hogy megint mással foglalkozik. Önéletrajzot küldözgetett, mivel munkát keres. Ez érthető és teljes vállszélességgel támogatom, meg drukkolok neki, hogy minél hamarabb találjon valami jó helyet, de könyörgöm, miért akkor kell ezt csinálni, mikor velem beszél, miéért??? Na mindegy...pár perc múlva már megint szólt lentről a rendreutasító hang, Apa személyében. Mondta, hogy mire Anya megérkezik Pestről, rendbe kell tennünk az egész alsó szintet. Repestem az örömtől... Nem szívesen hagytam ott, de megint elnézést kértem tőle és mondtam, hogy nagyon sietni fogok. Meglepetésemre, egész gyorsan végeztünk is. Csak úgy égett négyünk keze alatt a munka. Kb. 20 perc múlva, már mehettem is vissza a géphez. Épp kezdeném mondani, hogy mi, hogy...erre benyögi, hogy Z. most filmet akar nézni, úgyhogy inkább este folytassuk, mert így zavarnánk őt... Kolosszális, mondom! Eléggé elszontyolódva, de végül beleegyeztem a dologba. Pár óra még nem a világ...főleg, ha már egy hetet kibírtunk. Azt mondta, addig is irkálhatunk. Hát mondom, nem bánom... Ez abból állt, hogy én meséltem, ő pedig néha visszaírt. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy magamban beszélgetek! Ő meg...eltűnt. Na, ekkor olyan ideges lettem, hogy legszívesebben kitöröltem volna minden adatát, meg mindent, ahol csak kapcsolatba kerülhet velem! 
Ilyet...
Jó, tudom, hogy gyakran baj van a netjével, ezt aláírom, de könyörgöm, ilyenkor telefon is létezik a világon!!! Ha valaki eltűnik hirtelen egy beszélgetés közben, akkor nem illene értesíteni valahogy a másikat, hogy bocsi, csak ez, meg ez történt???!! Bezzeg, ha valami lényegtelen dologról kell írni, akkor mindig kapom az sms-eket. Pfff.... (Jaajj, ez már megint rosszindulatú és csak a düh beszél belőlem, pedig úúgy szeretem az sms-eit olvasgatni... )
Na mindegy...szóval nem kaptam se sms-t, se semmit. És ez még csak a kezdet...este sem jött fel, az ígérete ellenére, sőt éjszaka sem! Köddé vált... és még csak egy telefont sem bírt elereszteni, hogy valami. - AZÓTA SEM! Hát ezek után, nem tudok mit mondani erre. Egy biztos, én 1000 %, hogy nem fogom őt keresni, és majd fog nagyokat csodálkozni, hogy (I)de hát miért nem?(/I) Hát azért, MERT!
Kíváncsi vagyok, meddig bírja....Egyelőre ennyi, ha van előrehaladás a témával kapcsolatban, írok.
Elnézést az indulatból írt bejegyzés miatt. Már nagyon bennem volt, ki kellett adnom. -
művésznő4
senior tag
Háát...nem igazán erről akartam most írni, de valahogy megint az agyamban motoszkál a téma. Érdekes amúgy, hogy mindig csak akkor találok ide, mikor valami rossz történik, ha meg majd' kiugrok a bőrömből és be vagyok sózva, mint a szalonna, eszem ágában sincs leülni irkálni.
Hogy van ez?
De talán jobb is, hogy nem itt áradozok állandóan. Később talán megbánnám...
Félek, hogy ugyanabba a hibámba kezdek esni, mint nem is olyan rég. Tökéletesnek próbálok látni valakit, holott egyáltalán nem az, sőt... Elnézem sorra a hibáit, ráadásul magammal is elhitetem, hogy azok nincsenek is és csak én reagálok mindent túl. Eddig működött is ez a teória, de ez a hét valahogy megingatott. Különböző élethelyzetekben nagyon jól meglehet ismerni egy ember személyiségét. Egy ideig tud tartani egy bizonyos szintet, egy elhitet egy képet magáról (persze, ez nem róható fel neki, mert mindenki a legjobb arcát igyekszik mutatni, ha megismerkedik valakivel), de egy idő után úgyis megmutatkozik, hogy milyen ember is valójában, álarc nélkül.
Eddig talán nem tettem volna annak a bizonyos "lista" elejére pl. a szavahihetőséget, megbízhatóságot, ígéretbetartást, azt, hogy lehessen valakire számítani, de most jöttem csak rá igazán, hogy mennyire fontosak ezek a dolgok. Szinte a legfontosabbak, mert ha ezek hiányoznak, az biztos, hogy nem egy őszinte, szoros kapcsolat. (akár baráti, akár szerelmi vonatkozásban)Holnap talán visszatérek erre... :/
-
művésznő4
senior tag
-
művésznő4
senior tag
Ma vagyok 1 éves a PH!-n, avagy 365 napom a Logouton...
Találtam egy szupi blogot a neten és eszméletlen jó dolgokra bukkantam benne.
Eredetileg csak 1 kép tetszett meg belőle, aztán bele-bele olvasgattam és alig bírtam abba hagyni. Muszáj lesz az egészbe beletúrnom magamat, ha lesz egy kis időm. Ezeket pedig tegnap csináltuk...
---> Drakoo BlogjaKis ötlet lopó...
Szilveszteri főzőcske
Part II : Sport szelet!!!Most viszont suhanok művtörit tanulni, mert - mint ma kiderült (!!!!!!
) - holnap lesz a vizsga... Wáááááááá! Megtudnék verni valakit! -
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4
#238
üzenetére
Undoroid a segítségemre sietett az előbb.
A dal nem spanyol, hanem román nyelvű!
Hmm...rá nem jöttem volna...
Nem igazán hallottam még románokat beszélni.
A szakértő szerint, a muzsika címe: Csak ismersz engem.
Angolul mondjuk elég más, de hát ilyen ez a szabad fordítás...Köszönöm szépen a segítséget!
Ma egy újabb kedves ismerőssel gazdagodtam.Illetve 2-vel is...
-
művésznő4
senior tag
Megtaláltam a legeslegkedvencebb számom, egy másik nyelven!
Continental-Doar Tu ma cunosti
Natalie Grant-től a The Real Me!
Évek óta ez a csengőhangom is.
Teljesen véletlenül bukkantam rá erre a videóra. Az énekes nő szintén pünkösdi keresztény, mint én. De jóóó! Majdnem olyan gyönyörű, mint az eredeti... Úgy örülök neki! ^^Milyen nyelv ez vajon? Spanyol?
-
művésznő4
senior tag
Hmm....valahogy nem visz rá a lélek, hogy tanuljak, pedig elvileg ma az egész nap arra lett volna szánva.
Még annyi dolgom lenne és valahogy a tanuláshoz van a legkevésbé kedvem. Így legalább a többivel haladtam kicsit.
Holnap leszek 1 éves itt és terveztem valami összegzőfélét, de most még arra sincs energiám. Tegnap teljesen leszívódtam. Hajnali 2-kor hagytam abba a matekházi csinálást. Már annyira elegem volt belőle a végén. Azon gondolkodom, hogyha ma nem tudom teljesen befejezni, akkor holnap 2. órában a könyvtárban megírom a maradékot. :/4 és fél oldalt, valami 5 óra alatt csináltam meg...
[ - Réka, belőled még egyszer nagy ember lesz, én mondom! ] Jóó, mondjuk közben ügyködtem mást is, tettem-vettem, rohangáltam, de azért..."kicsit" soknak tartom... -.-' Annyira egy utálatos ez az egész. Egyszerűen nem képes befogadni az agyam ezt a töménytelen számot, szabályt, tételt, stb-t. Már a végén legszívesebben kihajítottam volna a hóba, tankönyvestül, számológépestül és spirálfüzetestül az egész hóbelebancot.
Mikor ránéztem az órára, majd' elájultam! Na jól van gyerekek, velem ne szórakozzatok, azért aludnom is kell! Így oldalra vágtam mindent, villany lekapcs, fülhallgató bedug és alvás. A tegnapi tanulás okozta trauma annyira megviselt, hogy ma alig bírtam kikelni az ágyból. Anyának vagy 3x kellett ébresztenie.Tegnap végig ezt hallgattam. Kicsit megnyugtatott.
Az ágyamban üldögéltem, ölemben a TK, rajta a füzetem, azon a lapom, amin dolgoztam, mellette meg a számológépet szorongattam a másik kezemben és igyekeztem, úgy egyensúlyozni, hogy ne borítsam ki az egészet. Egy élmény volt, komolyan! I will carry you - Michael W Smith
Jó ez a szám.
Egyre jobban tetszik. Olyan igazi gospeles. Az a női hang a közepe-vége felé, nagyon belepasszol. 
-
művésznő4
senior tag
Eddig ez volt az aláírásom, most cserélem.
Egyik Wic-kel való msn beszélgetésem részlete...- És velem hogy ismerkedtél meg?
- Veled? Hát, ettem valami sütit, aztán a Központi kórházban ébredtem, ahol az orvosok elmondása szerint 9x kellett kimosni a gyomrom és 2x élesztettek újra... Azóta szeretlek! by WicSzeretném feléleszteni ezt a topicot. Anno itt kezdődött minden......
SZÍNJÁTSZÓSOK IDE! --> http://logout.hu/tema/szinjatszosok_szineszpalantak_dramakorosok_topikja/hsz_1-50.html
-
művésznő4
senior tag
Úgy laza 30-35 üzenetre válaszoltam is. Nem is rossz, egyre jobb vagyok.
Viszont még mindig van miből jócskán lefaragni... Arra viszont már most nincs erőm.mrgg barátom, időközben megtalálta nekem Lori bejegyzését, amiről beszéltem.
Az utolsó képen, az én lennék....vagy mi.- LadyLorien: Kicsit másabb rajzok
! UP ! 09-12 !És ha már itt tartunk, az egyik legszebb karácsonyi ajándékomról még nem is beszéltem... Az egyik Művészetis barátnőm, Odi, szintén egy portréval lepett meg még a szünet előtt. Azt mondta, hogy tudja, hogy már milyen régóta vágytam egy igazi, szép potréra magamról és amiért annyira nagyon szeret engem, ezért éjszakáig dolgozott vele.
Mondanom sem kell, ugye, hogy teljesen elérzékenyültem ezen a váratlan meglepin... Olyan édes volt, ahogy felvezette.. Ááh, elmondani sem lehet! Mindezt úgy, hogy nagyon ritkán beszélünk és ráadásul ő egy évvel alattam jár, a termük pedig az iskola túlsó szegletében van. Egy tehetséges tündérvirágszál ez a nőszemély...
(Csak magamnak
Blog: Talmi sztorija, --> értelem és érzelem - Anya, Dantesz Tnő --> verseny után, családfáról kép, álom,Odi rajza -
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4
#233
üzenetére
Nnna!
Úgy 1 órája haza is jöttünk a szilveszteri romeltakarításból. Meglepődtem, mert egész sokan ott maradtak besegíteni. Engem szokás szerint be kellett indítani... Nagyon nem repestem az örömtől, mikor Anya bejelentette felkelés után, hogy lassan készüljünk, mert megyünk vissza takarítani. Igazából az utolsó 2 napot teljes mértékben a tanulásra akartam volna szánni, de ez már sehogy sem jön össze.. Fogalmam sincs, hogy fogok mindent befejezni, de egyszerűen úúúúúgy élveztem a pihenést! Áááááhhh! Még a legelső nap, mikor takarítottunk Mama szülinapi bulijára, megfogtam az egyik legnagyobb táskámat, belepakoltam az összes tankönyvemet, füzetemet, meg mindent, ami kicsit is az iskolára emlékeztet és jóóól eldugtam a szekrény mélyére (ráadásul a Húgoméba! ), hogy még véletlenül se találkozzam velük. Elég rossz volt most előkaparni mindent. :/ Ma már nem is nagyon leszek gépközelben szerintem, muszáj minél több mindent megcsinálni, különben holnap itt fogok kapkodni. De legalább már a takarítást letudtuk előre.
Hááála az Égnek!
Ebben az 1 és 1/4 napban még vár rám: 2-3 angol fogalmazás (a hosszabbik fajtákból -.-'), vagy 10 oldal matek házi, gyakorlás külön lapra (beadandó), művtörire, több oldalas Munkácsy házi dolgozat, töriből hétfőn felelek a jobb jegyért (||. József)...és ez most csak ami így hirtelen eszembe jutott...
Hát szünetnek merik nevezni azt, amire ennyi feladatot adnak??? Én inkább úgy mondanám, hogy elküldtek minket egy hétre magántanulónak... Az valahogy találóbb lenne.Na mindegy, nem panaszkodom. Így is hálás vagyok, hogy legalább ennyi szünetünk volt. Hihetetlen jó volt eddig is pihenni!
Már nagyon nagy szüksége volt rá mindnyájunknak.Most viszont megyek és válaszolok még néhány pü-re, mert meglepő módon, reeengeteg kedves üzenetet kaptam! Olyanoktól is, akiktől nem is vártam volna..
De tényleg, össze sem bírnám számolni így hirtelen!Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám és vette a fáradtságot, hogy boldog Új Évet kívánjon!
Igyekszem válaszolni minden levélre, csak türelem.
Találtam egy számot, ami nagyon megtetszett. Bettykétől csentem. Semmi szöveg, csak zene, de valahogy a hangulathoz illik. Olyan sürgölődős-forgolódós, amilyenek az emberek szoktak lenni általában karácsony és újév környékén.
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4
#232
üzenetére
Ééééés szép jó reggelt (napot
) kívánok, így 2011 küszöbén a most ébredőknek! Beléptünk a következő évbe.
Talmitól csentem.
<3Fura volt a tegnapi nap. Amennyire nem volt hangulatom elmenni, annyira jól éreztem magamat! ^^ Visszagondolva, ez volt életem egyik legjobb Szilveszterezése eddig.
Hatalmas hiba lett volna kihagyni... (de erről majd máskor..)Ami ennél is meglepőbb volt számomra, azok a köszöntők. Valahogy mindig meglepődök azon, hogy milyen rohamosan fejlődik a világ... Tavaly még teljesen elfogadott dolog volt az, hogy mindenki sms-t küld a másiknak és így kíván minden jót az elkövetkezendő évre. Emlékszem, 1-2 éve, a karácsony és szilveszter közötti napokban, rendszerint annyi sms gyűlt össze a telefonomban, hogy törölnöm kellett a régi üzeneteimet, hogy egyáltalán fogadni tudjam az újabb és újabb jókívánságokat, mert állandóan megtelt a memória. Most viszont... Mindenki letudja az egészet egy Facebook körüzenettel, vagy jobbik esetben küld egy szilveszteri versikét privátban. Nem valami személyes, de kétségkívül pénztárcakímélőbb. Félreértés ne essék, én egyik táborba sem tartozom. Régen nyomtam az sms-eket, nehogy sértődés legyen valamelyik barát részéről, ha nem válaszolok, de most már azt sem.
Spórolás van! A nyolcszázezredik személytelen körüzenetet pedig feleslegesnek tartom, szóval nem igazán küldök senkinek üzenetet.Visszatérve a mondandóm elejére, tegnap mégis értek még meglepetések...
A FB-on élő fiatalság ellenére, vannak még "hagyománytisztelő" emberek, akiket szintén nem vet fel a pénz, de úgy gondolják, hogy akik nagyon fontosak számukra, azoknak mégis kedveskednek ennyivel. Sokkal szívhez szólóbb tud lenni, mint egy idétlen versike, főleg, ha olyan személytől kapod, akitől nem is számítasz rá... Így volt. Pontosan 2 perccel éjfél előtt, rápillantottam a telefonomra, hogy megnézzem, mennyi idő van hátra a visszaszámlálásig, erre látom, hogy van egy nem fogadott hívásom és 2 sms-em. Furcsa érzés fogott el, a "2"-es szám láttán. Mintha megéreztem volna, hogy kiket takar, pedig nem... A feladó a Régi és az Új volt. (illetve az "Új"...) Le voltam nyűgözve! *.*
Hogyhogy? Miért? Pont nekem? Ráadásul mindketten egyszerre? Nincs jobb dolguk éjfélkor, mint rám gondolni??
Persze, ez csak vicc, de komolyan elgondolkodtam, hogy ekkora benyomást tettem volna rájuk? A Réginek ennyit számítok MÉG, az Újnak pedig ilyen sokat jelentek MÁR?
Nem semmi... Nem tagadom, nagyon jól estek a kedves sorok, ráadásul az Új még fel is akart hívni, csak nem hallottam a zenétől.
Hát fiúk, le a kalappal előttetek! Hatalmas meglepetést okoztatok nekem. A Réginek vissza is válaszoltam még hajnalban, lefekvés előtt (az Újnak viszont várnia kell még kicsit, mert vele más megbeszélnivalóm is van, komolyabb témáról...), mert az ő üzenete különösen meghatott, erre kaptam egy olyan kedves mondatot válaszul, hogy... Kár, hogy már késő... Miért nem tudott ilyet akkor, mikor még lett volna rá lehetősége?...
Na, annyit a témáról. Csak szerettem volna erről mindenképp nyomott hagyni a blogomban. (:Az egyik kedvenc számommal kívánok nagyon Boldog Új Évet!
Szerintem illik az ünnepi hangulathoz. -
művésznő4
senior tag
Legszívesebben, ha tehetném, nem is mennék sehova, csak ülnék a kis babérjaimon és elmerülnék a gondolataimban, összegezve ez elmúlt évet.
Igazából fel sem fogtam még, hogy ez 2010 legutolsó napja.... Már csak pár óra van hátra és ez az év bezárul....Örökre! Nagyon jó lenne megírni azt az összegzőt, de most nem lehet, rohannom kell. Mindjárt indulunk, de én még sehogy sem állok szokás szerint.
Muszáj lesz elhagyni ezeket a kis idegesítő "rékás" dolgaimat jövőre...B.U.É.K.! :/
Ui.: Ez az utolsó bejegyzésem '10-ben, úgyhogy Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánok Mindenkinek!
Jövőre találkozunk... -
művésznő4
senior tag
Géprombolótól kaptuk.
Egyemmeg. Füstjelek... -
művésznő4
senior tag
Wic
kényszerítésére, nyomására,--> tanácsára, azt hiszem, írni fogok egy éves összegzőt 2010-ről.Több dolog is eszembe jutott ezzel kapcsolatban, hogy hogyan is közelíthetném meg a dolgot? Mivel egy olyan tartalmas bejegyzés írása, mint az Övé, az nekem kb. 1 hétbe telne, ezért én kicsit más stílusban idézem vissza az elmúlt év jelesebb eseményeit.
Először is, itt van pár szívemnek nagyon kedves bejegyzés, amit mindenképp szeretnék megosztani az évi összegző első felvonásában.
Sok kedves embert megismertem ittlétem óta, akik hálájukat kifejezve felém, írásba öntötték köszönetüket. Hogy egy barátomtól idézzek: "Megihlettél minket Réka! Ahová csak mész, hatással vagy az emberekre és kedvességeddel, jóságoddal, mindenkit elvarázsolsz! "
Ezért mindnyájatoknak sokkal tartozom és igyekszem barátságommal meghálálni nektek a törődést és figyelmességet.- Csibe: Unokatesómnak !!! 18!!!
- Csibe: Otthoni dekor-tippek, ajándék ötletek2 avagy Művnő és Csibe alkotó kuckója (ezt csak úgy
)- Vilma: hogy művésznőtársam szívére hassak: (és egyúttal a magaméra is
)- Csibe: Két test egy lélekkel
- HengerPhanda: Mit hozott 2010, avagy Művnőnek ajánlom
- LadyLoriennek is volt egy rajzos bejegyzése, amiben készített rólam egy rajzot, de most azt nem találom..
(ha esetleg nem törölte még, utólag pótolom)- Puttputt (festmény, újságcikk és bejegyzés formájában is többször megemlékezett rólam - sajnos ezek nem publikusak)
Hirtelen ennyi jutott eszembe, de ha még valamit találok, berakom...
-
művésznő4
senior tag
Teendők:
- Mamát visszahívni telefonon
- Mamának elküldeni a szülinapi képeket- Befesteni Anya haját- Megvarrni a kabátom gombjait
- Utánajárni a fénykép előhívatásnak
- Fürdőszobát rendbe rakni- Csibét megkérdezni a szilveszterről- Anettet felhívni telefonon a holnapi nappal kapcsolatban
- Tanulni
- Válaszolni: Ivett, Geri, Talmi, Baluka, Phandi
- Blogolni: családfa, Matild, Andris, Avon, Csibe, Szenteste, Álom, V., Zenék, Cuni -
művésznő4
senior tag
Egyemmeg a kis pofáját...
Ejj, de hiányzik az a kis Herceg feje... Ha végre találkozunk, agyon fogom szeretgetni.
♥:
eredeti:
-
művésznő4
senior tag
Van ez a dolog, ami egyre inkább nem hagy nyugodni...
Úgy érzem, hogy egyre jobban vonz, viszont félek bármilyen komoly lépést előre tenni. Egyszer már megégettem így magam... Bár mérföldekkel jobb az előzőnél, de mégsem tökéletes... Azt érezném, ha az lenne! Vannak hibái, de... Áááhh, nem tudom, hogy megéri-e ez az egész cécó azt, amiben egyszer már megsérültem... Újra előröl kezdeni mindent, mikor épp hogy csak kikecmeregtem az előzőből? És utána hogy számolok el a lelkiismeretemmel, az Úrral, Anyával, a barátokkal?... Talán az is visszatartóerő, hogy ugyanúgy távolság, ugyanúgy korkülönbség, ugyanúgy világnézeti különbségek, ugyanúgy személyiségbeli különbségek... és még sorolhatnám. Nem tudom, hogy képes vagyok-e újra kezdeni ezt az egész játékot? Holott bennem van az is, hogy sokat veszthetek, ha most "meghátrálok"... A múltkori csalódás után rendesen van bennem "félsz" és fogalmam sincs, hogy mi lenne a helyes döntés. Hagyjam vagy vágjak bele? Anya véleményét sem merem kikérni. Az előző miatt is okoztam neki épp elégfejtörést és bajt... Nem szeretném ezt megint eljátszani vele.Nem tudom, mit csináljak. Komolyan nem...
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4
#220
üzenetére
Akkor hát, ahogy ígértem, íme itt van pár kép az ünnepekről
:Először is az Ajándékok:
Igaz, hogy ezt a 2 karkötőt nem én vettem, hanem a Húgom, de mivel mindent közösen hordunk, ezért úgy gondoltam, ide is beteszem, mint "új szerzeményt".
Mostanában többször is adódott úgy az elmúlt hónapokban, hogy váratlanul nagyobb értékű ajándékokhoz, pénzösszegekhez jutottam a jószívű családomnak köszönhetően. Nagyon hálás vagyok nekik ezért, mert mindig akkor leptek meg valamivel, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Így hát úgy alakult, hogy több alkalommal is megtudtam lepni magamat pár különlegességgel, amikre már nagyon vágytam. Persze sosem herdálom el felesleges kacatokra a pénzt, mindig hasznos dolgokat veszek belőlük....ellentétben a Húgommal, aki múltkor valami 20 csomag rágót vett a pénzéből... Idióta!... -.-' Pár hete pl. beszereztem magamnak egy csodálatosan szép hosszú szárú csizmát, amit egy fekete masni díszít hátulról, egy türkizkék rózsás hajpántot a gyűjteményembe, egy kordbársony szoknyát, egy csónaknyakú pulcsit és egy fekete kötött bolerot. Nagyon, nagyon örültem nekik, mert már igencsak felújításra szorultak a téli ruhadarabjaim. Akkor szépen el is költöttem így a pénzecskémet. Pár dolog és már repülnek is az ezresek... + Az egyéb kiadások, mivel a sulis Mikulás bulira is én vettem meg az ajándékot, stb...Most megint ugyanígy történt. Hédi "mamáék" (csak fogadott nagymamám, mivel kiskoromban valahogy ráragasztottam ezt a jelzőt és azóta is néha úgy hívom.
) lejöttek hozzánk ünnepelni Mama 70. szülinapját és mivel minden ilyen látogatásuknál így szokták - most is hoztak nekünk valami apróságot. Általában kis dísztárgyakat, illatszereket, játékot, élelmiszereket és egyéb hasznos dolgokat kaptunk tőlük, de most ezeken felül más is volt az ajándékcsomagokban... Egy-egy szép nagy összeget kapott mindenki, hogy költse el belátása szerint, karácsonyi ajándék gyanánt. Húúú, hát volt öröm, nem mondom! ^^ Nekem kifejezetten jól jött most a kis "rásegítés", mivel Apáéktól előre megkaptuk a karácsonyi pénzünket és 1-2 váratlan kiadás miatt, igencsak megcsappant a karácsonyi ajándékomra szánt összeg limitje... (erről majd máskor...)
Szóval, aminek a legjobban örültem, azok az illatszerek voltak, a vanília illatú potpourri <3 és a pénz. Alaposan be is vásároltam belőle mindenféle gyönyörűséget.
1. Anyától és Apától kaptam a Carissima parfümöt, amire már nagyon régóta fájt a fogam, mert eszméletlen jó illata van! ^^ Mostanában 3 drágább parfümöt is vettem magamnak, de egyiknél sem éreztem, hogy eeez igen, ez az én illatom, ez kell nekem!....de mivel sürgősen be kellett szereznem egyet, ezért mindig vettem egy újabbat és újabbat. Végül ennél állapodtam meg. Akkor találtam rá, mikor nem is számítottam rá és meg kell, hogy mondjam, ő áll a legközelebb a szívemhez a 3 illat közül. Kísértetiesen hasonlít a tavaly nyári munkaadóm, Detti (Cuni anyukája) Calvin Klein parfümjének illatára! *.* Persze, én annyi pénzt soha nem lennék képes kiadni egy üvegcse "illatfelhőért", de így, ahogy én vettem, nagyon is megérte!
2. 2011-es határidőnapló, az egyik legfontosabb kellék! Életem rendszabályozója és eszem helyett is eszem, aki sosem felejt el semmit és mindig tudja, hogy mi, melyik napra esik! Enélkül moccani sem tudnék!
Ő helyettem is észben tart mindent. <33. A Húgommal megbeszéltük, hogy kölcsönösen veszünk egymásnak 1-1 ékszert, olyan ~1500 Ft értékben. Nekem ezt a fülbevalót választottuk. Illik is ehhez a téli hangulathoz...olyan kis hópihe formája van. Nekem nagyon tetszik!
Végül a ruhák. Vettem magamnak egy flitteres sapit (ilyen svájci sapka utánzat...vagy mi
), egy fekete körsálat, amire már nagyon, nagyon vágytam <3 és végül, de nem utolsó sorban egy új táskát. Ez volt a legeslegutolsó darab és előtte Nyíregy lehető összes boltját végig jártam, de sehol nem volt egyetlen normális sem. De tényleg nem! Se kicsi, se nagy, se színes, se színtelen (), semmilyen! Tudom jól, hogy karácsony környékén kifosztják a népek a boltokat, de hogy ennyire... Szívem szerint nem pont lilát vettem volna, de úgy megörültem, hogy végre találtam egy normális táskát, amin nincs semmi giccs, csicsa, egyszerű, nagy, pakolós, nagyok a fülei (ez fontos szempont!) és elférnek benne kényelmesen a tankönyveim is. Sajnos az ilyen kis divattáskák semeddig sem tartanak, hiába nagyon drágák..és ELVILEG márkásak és jól bírják...valljuk be, nem súlyos tankönyvek cipelésére találták fel őket. Sajnos mindegyik tönkre ment, amiket mostanában vettem. Ez itt sérült meg, ez ott szakadt el....mindegyiknek van valami baja. No, mindegy. Lényeg, hogy végre ez is megvan és ahogy vége lesz a téli szünetnek, már az új táskámban fogok virítani! ^^Jaj tényleg, juteszembe! Papától kaptam még egy nagyon jópofa bögrét is, ami "hivatalosan" még nem az enyém, mivel nem találkoztunk vele az ünnepek alatt, még nem tudta személyesen odaadni, de ha megkapom, arról arról is készítek majd képet.
Elöljáróban csak annyit, hogy az elejére az van írva: "Szárnyaló Művészlélek" Huhúúú! -
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4
#221
üzenetére
Uhhh...laza 2 óra alatt megírtam azt az előző kis bejegyzést...
Lassulsz Réka, lassulsz így estére... Szóval a folytatás:
- Ma volt az első igazi lazítós napunk a szünetben, mert eddig mindennap volt valami kötelező program.
Anya már iszonyú kimerült volt és olyan aranyosan lelkendezett egész nap, hogy végre van egy kis szünete, mikor semmit nem KELL csinálnia, csak pihenhet. (persze, ez így nem teljesen igaz, mert az elhanyagolhatatlan dolgokat, mint pl. főzés, mosás, stb. ugyanúgy megcsinálta...de azért majdnem.)
Egész nap gyakorlatilag csináltuk a nagy semmit. Nem volt túl hasznos, de úúúúúúúgy élveztük! Olyan jó néha lustának lenni, de úgy igazán nagyon!
Nagyon furcsa érzés tudni, hogy karácsony 2. napja van, és mi otthon vagyunk. A 27-ét, amióta csak élek, kivétel nélkül mindig Pesten töltöttük. Ez a szokás. Szenteste otthon, 1. nap Mamánál, 2. nap Pesten (Mamánál), következő nap pedig Papánál vagyunk. Most viszont több okból is kifolyólag úgy alakult, hogy az idei utazás nem fog összejönni. Először nagyon felháborodtam, hogy mi az, hogy felrúgjuk a "hagyományt" és nem ott töltjük a karácsonyt, ahol szoktuk??? Aztán végül valahogy mégis beletörődtem, sőt, most már azt mondom, hogy sokkal jobb, hogy nem utaztunk el! Így legalább végre van egy nyugis szünetünk is. Örülök, hogy itthon maradtunk. - Van egy film, amit a Reszkessetek betörők (nem röhög!
) mellett minden évben megnézek, a Partymikulás. Lehet, hogy sok mindenkinek már uncsi, de én nagyon szeretem, főleg a színészek miatt. 
- És ha már mozizásnál tartunk (soha nem nézek tv-t, de az ünnepek miatt mégis volt értelme bekapcsolni 1-1 értékesebb műsor miatt), karácsony 1. napján megnéztem a tv-ben a Sabrinát, Audrey Hepburn alakításában. Hogy az a nő milyen gyönyörűűű! *.*
Oscar-díj jelölést kapott ezért a filmjéért. Meg is érdemelte! 
- És még egy utolsó. Találtam a YT-on egy nagyon jó videót. A Glee című sorozat egyik részéből lett kivágva. Nekem nagyon tetszik, igazi karácsonyi hangulatú.
GLEE - Merry Christmas, Darling
Sokat hallottam erről a sorozatról, rengetegen dicsérik. Nagyon fiatalos, tele szerelemmel, izgalmakkal, rivalizálásokkal, zenével, tánccal, tehetségekkel...egyszóval mindennel, ami egy sikeres amcsi musical-sorozathoz szükséges.
Én egyetlenegy részt láttam belőle, de az nagyon tetszett! ^^ Kár, hogy ilyen rossz időpontban adják a tv-ben. Ha nem ekkor lenne, akkor talán még nézném is rendszeresen, de így...- Ennyit a műsorokról. Amit még mindennap meg kell említenem, az Vilmám! Nagyon rossz hallani, hogy ennyire beteg vagy!
Tudom jól, hogy mennyire vágytál már Lentibe nagymamádhoz és nagyon sajnálom, hogy ismét várnod kell, hogy végre láthasd őt... De nézd a jó oldalát, ha most alaposan kikúrálod magadat, már biztos, hogy a mamikádat nem fertőzöd meg ezzel a nyavalyával!
Kívánom, hogy minél hamarabb épülj fel és küzd le a betegséget, hogy mire újra találkozunk, már csak a makk egészséges, életvidám Vilmát láthassam!Sok ölelés neked és kitartást!
<3Rengeteg mindenkitől hallom, hogy beteg. Mi van most, valami járvány??
Elég furcsa, hogy én eddig semmit sem kaptam el, pedig általában elég hamar rám ragadnak ezek a vírusok. Mondjuk biztos az is közrejátszik, hogy most nem járok közösségbe, ahol egymásra ragaszthatnánk a bacikat. De jóóó! - Tegnap elmeséltem Anyának, hogy G. küldött egy karácsonyi sms-t. Kicsit féltem neki megmondani, mert jól tudtam, hogy nem a szíve csücske, de végül mégis rászántam magamat. Nem bántam meg, jól tettem. Az első kérdése persze, rögtön ez volt: - És? Te ehhez mit szóltál? Megdobogtatta a kicsi szívedet?
Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy nem! Nagyon kedves gesztus volt tőle és őszintén jól esett, de ennyi. Többé nem engedem, hogy ennél több érzést kiváltson belőlem. Többé nem...
Udvariasan megköszöntem neki, de ennyi. Már csak barátilag tudok rá nézni, megtartva a "2 lépés távolságot." Mindenesetre nagyon jól esett, hogy nem feledkezett meg rólam sem...- A végére csak annyit, hogy V.-vel viszont nagyon rég nem beszéltem. Több napja... De talán nem is baj, jobb lesz ez így mindenkinek... Amúgy is így döntöttem volna, így legalább nem sérül meg senki...
- A Karácsony zárásaként végül itt egy gyönyörű szám a csodálatos Sarah McLachlan-től
:Silent Night - Sarah McLachlan
Jó éjt!
Szerk.: 222. bejegyzésem!
Sokszor ennyit még! ^^ -
művésznő4
senior tag
Nnnnna!
Végre ide tudok ülni kicsit normálisan.Visszaolvastam a tegnap írtakat és mint ne mondjak, elég kiábrándító...
Mármint a depis része... Elnézést kérek ezért. Ma már sokkal derűsebben látom a világot, jó kedvem van! Komolyan mondom, úgy ingadozik a hangulatom, mint egy terhes asszonynak. Percről percre változik a kedélyállapotom. Nincs ez így rendben, valamit tenni kéne ellene... :/ Az még csak a kisebbik gond, hogy teljesen megváltozom emiatt (rossz értelemben), de ami a legrosszabb, hogy ez látványos is és mindig azokon csapódik le, akik a legközelebb vannak hozzám. A napokban speciel a családon... Ennyit a bevezetőről, most lássuk a mai napot:
- Fogalmam nincs, mi volt ma a családdal, de olyan kimerült volt mindenki, hogy csuda! : O Én általában az utolsók között szoktam felébredni (persze, csak hétvégén engedhetem meg magamnak ezt a luxust, mivel minden hétköznap én kelek a legkorábban a családból...), de előtte már órákkal hamarabb hallom a többi szobában a motoszkálást, a tv-ből jövő rajzfilmek hangját, Anya tányérokkal való csörömpölését, a fürdőszobában a víz csobogást, érzem a reggeli illatát, Negro-t, ahogy a macskákat nyúzza odakint, meg ahogy Apa ki-be járkál a bejárati ajtón, majd lemegy a garázsba elvégezni szokásos reggeli teendőit... Ma reggel viszont? SEMMI!
Vagy ötször felkeltem, de még mindig semmi! Mindenki mélyen aludt. Mondom, ilyet... Viszont ha a többiek nincsenek még fent, akkor én sem kelek, mert egyedül nem tudok mit kezdeni magamban. Szóval visszafeküdtem és úgy fél óránként eljátszottam ugyanezt a menetet....míg végül teljesen be nem aludtam. Úgy negyed 13h körül kezdtem el nyitogatni a pilláimat, mikor is ránéztem az órára és megállapítottam magamban, hogy igencsak ideje van, hogy "kellegessünk felfellle" - ahogy Anya mondaná a drága, bölcs Julian király után a Madagaszkár c. meséből... Ránéztem a Húgomra, aki épp engem bámult és ekkor valószínűleg azt kívántuk, bár ne tettük volna... "Kora reggel" nem nyújtunk túl impozáns látványt. Orsolyánál kócos haj, szempillaspirál lepislogva, takaró lerugdosva, csak fél zokni van a lábán (???!!)...nálam szintén kócos haj, mp3 lejátszóm fülhallgatója körém csavarodva, telefonom a földön, plüss állatok szanaszét hajigálva... Szóval csak ilyen kis apróságok... Miután az ágyunkban fekve felmértük a dolgok súlyosságát, szemjelezve és mutogatással megbeszéltük, hogy most már ideje felkelni és lemenni a többiekhez, reggeli után pedig egy kis "rendességet" csinálni a "lányszobának" nevezett helységben, mert ez így már nem állapot.
- Kinéztem az ablakon és hatalmas meglepetésemre, mindent hó borított. Na véégree! Eléggé ki voltam borulva, hogy nem volt fehér a karácsonyunk, pedig előtte hetekig úgy esett, mint a nem is tudom, micsoda... Erre télen meg semmi... Ahogy elkezdődött a téli szünet, csak eső és eső megállás nélkül, míg végül teljesen el nem tűnt az összes hó. Szerencsére most már újra élvezhetjük a karácsonyi feelinget.
- A hangulathoz még az is hozzásegít, hogy Apa beszerzett valami fahéjas-almás elektromos illatosítót, aminek olyan jó illata van, hogy nagyon! A boltba is ilyet vett és minden vásárló elvan ájulva, hogy milyen jó kis "ünnepi érzése" lesz egyből az embernek, ha belép ide. Nagyon szívesen mennek hozzá ezért. Nálunk is az egész házat beteríti és akárhova csak megyek, mindenhova elkísér ez a tipikus karácsonyi illat. Ááááhh...megunhatatlan! *.* Most is érezni. Irtó fincsi! - Balukával tegnap annyira belemerültünk a karácsonyi élménybeszámolózásba, hogy a 140 üzenetünkből, szerintem vagy 100-at biztos tegnap lőttünk el..
Köszi mindent, nagyon jó volt! <3- Ma Anya, hosszú szünet után, végre újra elkezdte a vasárnapi pizza gyártását reggelire. Már jó rég nem csinált, pedig ez már több éve hagyomány nálunk!
Pár hozzávaló hiányzott a feltéthez, de nem volt kedvünk a hóban boltba rohangálni, ezért Anyának kellett megint bevetnie magát... Annyira bírom, hogy mindig akkor jönnek a legjobb ötletei, mikor csak az otthoni alapanyagokból dolgozhat és ennek ellenére, mindig fantasztikusan sikerülnek az ételei. Kis kreatív! <3 - Reggeli közben, nosztalgiázásból megnéztem újra az egyik kis kori kedvenc mesémet, az Aladdint.
Megdöbbentő, hogy régen mennyi csodálatosan szép mesét gyártott a Disney és felháborítónak tartom, hogy a gyerekeimnek majd ezeken a számítógépes sz*rokon kell majd felnőniük, amiket újabban csinálnak... Elhiszem én, hogy a kézzel megrajzolt mesék sokkal időigényesebbek és nem is olyan élethűek, mint ami digitálisan van megszerkesztve, de akkor is... Én biztos, hogy a gyerkőceimnek az összes régi, szép Disney mesét megveszem. Hadd lássák csak, hogy ilyen is volt még valaha...
Nagyon elérzékenyültem a mese közben, tiszta dejá vum volt végig. Óó, hányszor, de hányszor láttam én ezt azelőtt... Felcsendült benne egy régi kedvenc számom is, amit rengetegszer énekelgettem egy időben, az Egy új élmény. Kicsit rossz érzés volt hallgatni, mivel ez volt tavaly a vizsgadarabom is. Duettben énekeltem egy vadidegen csajjal, akivel akkor beszéltem 2 mondatnál többet életemben először, és...... Áhh, hagyjuk is azt a napot, mert szörnyű volt...
Mindegy. A mesének azért nagyon örültem, hogy felidézte bennem a gyerekkoromat.- folyt. köv. -
-
művésznő4
senior tag
Aaaaajjj, hogy mindig elszalad velem a ló.
Csak mondom, mondom és mondom. Tök poén, hogy ma még az ég egy adta világon mindenről blogoltam, csak arról nem, amiről akartam!... De hát ha egyszer megszáll az ihlet.... Ezt vártam már mióta. Napokig egy betűt sem tudtam írni, mert egyszerűen nem bírtam hozzákezdeni, most meg, mikor már majd' leragadnak a szemeim, csak úgy f*om a szót (bocsánat...de erre már nem tudok mit mondani..).Akkor hát lássuk a holnapi témákat:
27-től úgyis bele kell vetnem magamat a tanulásba, egészen Szilveszterig, különben sosem végzem a rengeteg mindennel..**Semmit nem fogtok érteni belőle, de azért leírom magamnak...
**Szóóóóval:
- hogy lettem ennyire magamnak való?
- Pest
- 1. hasznos napom - blogolás szempontjából
- marcipán szív papírja a füzetemben
- zenéket megmagyarázni
- karácsony után mindennap tanulás
- képek: családfa, (+ Matildos dolog) ajándékok, karácsonyfa, menüMost, hogy kiírtam magamból a feszültséget és kaptam egy nagyon kedves üzenetet Balukától (amit utána meg is könnyeztem rendesen...
), meg beszéltem egy jóbaráttal (Wickel), sokkal jobb kedvem lett. ^^
Köszönöm nektek, hogy felvidítottatok!
Viszont ez azt jelenti, hogy holnap jön a fekete leves, ami ma elmaradt... Nah jó.... ígérem, nem lesz olyan szörnyű, de fontos, úgyhogy muszáj leírnom. Most pedig jó éjszakát mindenkinek!
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4
#218
üzenetére
Az előző bejegyzésbe már nem akartam belerondítani, de eszembe jutott pár emlék még tavaly nyárról...
Cunit mindennap hordanom kellett kerekesszékkel a kórházba hidromasszázs- és gyógytornára. Rengeteg gyerkőc volt ott, köztük sok újszülött, csecsemő, pici baba...egészen a tizenévesig. Az egyik kisfiún már a legelső pillanattól megakadt a szemem, Mátékán. Azonnal beleszerettem hatalmas, gesztenye barna szemeibe és sötét, sűrű hajába. Egyszerűen úgy méregetett mindenkit, olyan átéléssel, olyan mélyen, mintha beléd látna a kisember. Nem lehetett róla levenni a szemet! Olyan gyönyörű volt!
Az ápoló/gondozónők babusgatták, játszottak vele, én meg nem bírtam ki....muszáj volt odamennem, hogy én is kicsit megszeretgessem, amíg Cunit tornáztatják. Gondoltam is magamban, hogy de jó meló lehet ez, egész nap babázni a picikkel, foglalkozni velük. Hmmm...ezt én is szívesen csinálnám. Elgondolkodtam, hogy a nővérek csak így elvihetik órákra az anyukájuktól a kicsiket? Aztán mikor láttam, hogy meg is etetik, elkönyveltem magamban, hogy biztos a mamájuknak nincs tejük vagy valami hasonló és ilyenkor a gondozónőkre bízzák a kicsik etetését.
Teltek-múltak a napok és egyre többször láttam Mátékát a gondozónőknél. Kezdett gyanús lenni a dolog... Már nemcsak etették, de tisztába tették és öltöztették is. Akkor mit csinál az anyuka?
A következő alkalomnál nem bírtam ki, rákérdeztem. Miért nem lehet szegény gyerek soha az anyukája mellett és miért idegen nők végzik a feladatait? Az ápolónők nem repestek, hogy így beleütöm az orromat a kórházi dolgokba, de végül is választ kaptam a kérdésemre. A kicsi fejében cisztákat találtak a születésénél és amikor ezt az anyja megtudta, lelépett a kórházból, a gyereket pedig ott hagyta. Hát ez......felért számomra egy gyomorszájba rúgással!!! És nem elég, hogy idegenek gondozzák a saját gyerekét, de ami a legszörnyűbb az az, hogy még azt a papírt sem képes aláírni, amiben lemond a kicsiről és aminek segítségével talán új, boldogabb életet kezdhetne egy másik családnál. Még csak esélyt sem ad az örökbefogadásra! Gondolom, a segély azért kell, még ha a gyerek nem is...vagy tudom is én.... Az is lehet, hogy a lelkiismerete nem engedi, hogy teljesen lemondjon a saját, tulajdon gyerekéről. Nem is baj! Aki egy betegség miatt képes elhagyni a gyerekét, az a minimum, hogy gyötörje a lelkiismeret.
És nemcsak Mátéka az egyedüli az ismertségi körömben, aki "így járt"... Ott van pl. Titi is. A kisfiú, akivel minden áldott reggel együtt utazok a buszon. Szinte másodanyukájaként néz rám és én is nagyon szeretem őt! Mehetnék a korábbi busszal is, mert akkor sokkal több mindenre lenne még időm a suliban az órák előtt, de Titiék miatt ezzel járok. Mindennap vár és számít rám. Hiányzom neki, ha valamelyik nap nem találkozunk és mikor ezt elmeséli, mindig szívmelengető élmény számomra. Bár erről elvileg nem tudhatnék, de mivel a bátyjával nagyon jóban vagyok, elárulta, hogy Titi örökbefogadott. Kicsit furcsálltam is, hogy van 2 egészséges bátyja és egy öccse is, akkor hogyhogy a 3. törpének született? Mindegy..én sosem egyből a rosszat feltételezem és ha ezt mástól hallottam volna, valószínűleg el sem hiszem. Titi egy nagyon, nagyon gazdag családba született bele, de mikor megtudták, hogy a gyerekük milyen, az anyja hallani sem akart róla. Szó szerint eldobták maguktól...ott hagyták valahol a kisfiút, nem számolva a következményekkel. Morbid, de így volt.. A mostani anyukája talált rá és mikor nagy nehezen kiderítették a szülők kilétét, ők végleg lemondtak a gyerekről, így az árva maradt. A néninek megesett a szíve a csöppségen, így "sok jó ember kis helyen is elfér" meg "ahol jut falat 5 embernek, ott 6 sem marad éhen" elven élve, befogadták a kis Tibort. Azóta is szépen, szeretetben élnek. Bár nagyon kevés pénzből, de hatalmas a családi összefogás köztük. Mindent próbálnak ügyesen beosztani, félre rakni. Sok ember tanulhatna tőlük... Azt nem tudom, hogy Titi kis lelke mennyire sérült az ügy miatt, de az biztos, hogy nagyon igyekeznek neki megadni azt a szeretet, amit a vér szerinti szüleitől nem kapott meg. Gyakran figyelem őt, hogy mire hogy reagál, észreveszi-e az emberek bámulását, hogyan kezeli a gúnyolódásokat, stb...de egész jól megállja a helyét. Talpra esett kis fickó.
Ami mondjuk nagyon zavaró és sokszor már engem idegesít, mikor a jóindulatú öregasszonyok csupa "gyerekek iránti szeretetből -.-" odajönnek jópofizni, meg gügyögni az ölemben ülő kis tökmagnak, hogy Jajj, de aranyos vagy! ^^ Melyik óvodába jársz? ^^ Én ilyenkor mindig igyekszem Titi figyelmét elterelni, az öreg nénit meg minél hamarabb lerázni valahogy, hogy ne legyen kellemetlen a szitu... Bár Titikét sem kell aztán félteni! Nagy hetykén felkapja a fejét, kikéri magának, hogy ő nem óvodába jár, hanem már iskolás, lenyom 2 puszit, kipattan az ölemből, felkapja a kis hátizsákját és egyenként véve a lépcsőfokokat, leugrál a buszról... Az öregasszonyok állkapcsa persze a busz padlóját verdesi... Ilyenkor persze mindig rám - mint tiszteletbeli >>Édesanyára<< - vár az a megtisztelő feladat, hogy elmagyarázzam nekik, hogy a 4 éves mérető kisfiam, ugyan miért ugrál egyedül a busz lépcsőfokáról és sétál el egyedül az iskolába, mikor oviban lenne a helye... Ekkor mindig felhomályosítom a kedves érdeklődőket, hogy "kisfiam" nagyon is jó helyre megy, mivel már 12 éves...és az csak egy dolog, hogy ilyen pici, de az esze nagyon is a helyén van! Mellesleg semmi közük hozzá, de ha már tényleg annyira tudni akarják, akkor egy születési rendellenességgel született és amiatt akkora, amekkora. Ezután általában ott hagyom őket... Néha olyan "vakok" az emberek, hogy szörnyű... Nem is értem...
Hát...furcsa egy dolog is ez. Gyakran elmélkedve nézem, ahogy a picike 6.-os Titit kézen fogva vezeti a nála 2 és félszer magasabb "kisöccse", Sanyi.... De elfogadták ezt a helyzetet, és mindezek ellenére szeretik egymást, ez a legfontosabb!Néha igazságtalan az élet, de aki a jóra törekszik, az a legszörnyűbb és kilátástalanabbnak tűnő helyzetekből is csak jót tud kihozni!
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4
#217
üzenetére
Ez már csak tényleg nagyon OFF, és nem fűzhetem teljesen az előző bejegyzéshez, de valahol mégis ide tartozik...
A levertségem másik oka, - ami már tényleg nagyon, nagyon személyes...de ha már itt tartunk, akkor leírom, - az a magány.
Nem pont abban az értelemben, amire most hirtelen mindenki gondol, hanem egy egészen másmilyen... Nem a szerelemre vágyom, jóó, persze arra is (a férjem személyében! (; ), hanem hogy legyen valakim, aki csakis az enyém és senki másé!
Ma Mamánál 4-esben beszélgettünk az ünnepi ebéd után; Csibe, Anya, Mama és én. Valahogy felhozódtak az árvaházak, a beteg gyerekek, az elhagyott, sérült csecsemők, stb... Talán Csibe tanulmányai kapcsán, nem tudom már pontosan.
...És megint rám jött az az érzés! Az, ami szinte mindennap előjön... Az anyaság hangja! Babára vágyom. Szívem minden erejével! Napról-napra, percről-percre egyre jobban! Egy apró kis csöppségre, akit etethetek, akiről gondoskodhatok, akit magamhoz ölelhetek, akit megvédhetek, akinek énekelhetek, akivel játszhatok, akit megvigasztalhatok, akit úgy szerethetek, mint senki mást, akiért dolgozhatok,....akiért élhetek! Ez az, amire a legjobban vágyom!
Tudom, hogy erről már írtam egyszer régebben, de mostanában újra feltöredezik bennem a hiányérzet. Hiába mondja Anya is mindig, hogy még mindig milyen gyerek vagyok és néha iszonyú éretlenül viselkedem....én tudom, hogy képes lennék már egy gyereket felnevelni! Persze, nincsenek ilyen terveim és nem áll szándékomban elszúrni az életemet sem, de úgy érzem, hogy egy babával lenne teljes az életem. Ha tehetném, szívem szerint saját kezemmel szabdalnám ki az életből, azt a maradék időt, amíg eljutok odáig, csakhogy közelebb juthassak az anyaság megtapasztalásáig... Kár, hogy nem ilyen egyszerűek a dolgok..
Bár ott tarthatnék már.... :'(Édes Drága Kincsem!
Ha egyszer lehetőséged lesz elolvasni ezt a blogot, szeretném, ha tudnád, hogy én már most is nagyon szeretlek és alig várom, hogy megismerhessem apró, törékeny kis személyiségedet! Szívem minden szeretetével azért imádkozom, hogy épen, egészségesen jöjj erre a világra és hogy mindent megadhassak Neked, ami csak a javadra válik!Nagyon várlak!
Ölel: Anyukád ♥
-
művésznő4
senior tag
Ez az eddigi egyik legrosszabb karácsonyom...de nem tudom megmondani igazából, hogy miért. Nem tudok semminek igazán örülni, nem vagyok boldog, úgy kell magamra erőltetnem egy-egy mosolyt.. Szomorú vagyok és rosszkedvű...nagyon. :'(
Anyával egyfolytában veszekszünk mindenen. Mindenbe beleköt és semmi sem jó neki, amit csinálok.
Jó, tudom, hogy én is hibás vagyok, mert türelmetlen, akaratos, hisztérikus, kioktató, főnökösködő és beszólogatós a stílusom (ami amúgy abszolút nem jellemző rám!), de csak azért, mert így jön ki rajtam a levertség. Ráadásul ezektől a szekálásoktól és súrlódásoktól csak még rosszabbul érzem magamat. Nem akarom sajnáltatni önmagamat ( Anya amúgy biztos, hogy annak hívná, amit most csinálok...), mert biztos, hogy rengeteg embernek milliószor nagyobb gondjaik vannak és mégsem siránkoznak miatta, én meg.... Itt rinyálok magamban egy kis rosszkedv miatt. Bár én ezt inkább már depinek mondanám...
Komolyan, ha most látna valamelyik barátom vagy osztálytársam, rám sem ismerne. Teljesen kifordultam önmagamból. Nem fogok ilyen hülye kifogásokat felhozni, hogy ááh, biztos csak a karácsonyi stressz az oka, meg hasonló... Ez butaság. Komolyabb oka van, valami mélyebb.
Már egy jó ideje úgy érzem, hogy nem találom a helyemet.... De úgy tényleg, sehol! Még senkinek nem beszéltem eddig erről, de nem azért, mert nem akarok, hanem mert NEM TUDOK! Képtelen vagyok rá... A saját problémáimat a lehető legmélyebben elfojtom magamban, hogy ne kelljen róluk beszélnem. Valahogy mindig úgy ügyeskedem a barátokkal, hogy másra terelődjön a reflektor. És ha mégis néha - mikor már végleg nem szabadna halogatnom a dolgot - rászánom magamat, hogy kiöntöm valakinek a szívemet és végre megkönnyebbülök a terhektől, pont mindig akkor van valaki lelki válságban és így megint magamat szorítom háttérbe... Ilyenkor nem is erőltetem tovább a dolgot, hamar megfutamodom. Diszkréten a háttérbe húzódok és megpróbálom még mélyebbre gyömöszölni magamban a gondokat, amik az előbb már majdnem kiszabadultak belülről... Ez van. Számát sem tudom már, hogy hányszor jártam így a különböző barátaimmal. Ők pedig még csak nem is sejtik, hogy én belülről szenvedek...mivel egy jó színésznőn sosem látszik, hogy mit érez igazából legbelül. Csak szépen mosolyog és játssza a szerepét.Visszaolvasva az eddig írtakat...rájöttem, hogy hazudtam. Nem csak nem tudok, de sokszor nem is akarok beszélni róluk. Mindenkinek van épp elég gondja, én pedig legtöbbször már erőt sem érzek ahhoz, hogy beszéljek róluk. Még ahhoz sem, hogy megemlítsem őket!!! Mert akkor félek, hogy őszintén ki kellene tárni a szívemet valakinek...
Áhh, mindegy. Hülye egy dolog ez... Én magam sem értem már, hogy mit akarok pontosan. Tépem a számat feleslegesen... Most úgyis csak a sötét esőfelhő beszél belőlem, ami itt lebeg a fejem felett. Pár óra, nap, hét....és elmúlik. Ahogy szokott. -
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4
#212
üzenetére
A dal önmagáért beszél....
Hadd ne keljen megmagyaráznom... 
The lake is frozen over
The trees are white with snow
and all around reminders of you
are everywhere i go
oo oo oo oo oo oo oo oo
It's late and morning's in no hurry
but sleep won't set me free
I lie awake and try to recall
how your body felt beside me
when silecne gets to hard to handle
and the night too long,
and this is how i see you
in the snow on Christmas morning
Love an happiness surround you
as you throw your arms up to the sky
i keep this moment by and by
oh how i miss you now
my love
merry christmas, merry christmas, merry christmas, my love.
Sense the joy fills the air
and i daydream and i stare
Up at the tree and i see
your star up there,
And this is how i see you
in the snow on christmas morning
love an happiness surround you
as you throw your arms up to the sky
I keep this moment by and by.Karácsony van, és én ilyeneket hallgatok...
Éljen a téli depiiiii ^^....:'(
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4
#213
üzenetére
Úgy látszik, mégiscsak jutott mára még egy meglepi.
A szívemnek egy nagyon kedves fórumozó, - vans? - elárulta egy levelében, hogy rendszeresen olvassa a blogomat. Nem is gondoltam volna... Igazán jól esik, mert szoros napirendje mellett nem igazán jut ideje ilyesmire, de azt mondta, hogy a Wic, a bim és az én blogomra mindig szorít egy kis időt. Nahát, micsoda elismerés! És ki tudja, hogy még hány fórumozó olvassa nap, mint nap a kis agymenéseimet "titokban", úgy, hogy én nem is tudok róla...Nem semmi...
Még egyszer köszönöm, vans? !
-
művésznő4
senior tag
Mostani nagy kedvenceim:
Bruno Mars - Just The Way You Are
Janicsák Veronika - Ha volna két életem (Piramis)
Secret "Twilight" Song! ("My Bella")
Mandisa & Michael W. Smith - Christmas Day
Christmas Makes me Cry Video and Track
Bővebben mesélek majd ezekről a számokról, ma már nincs erőm...
Jó éjszakát és Boldog Karácsonyt mindenkinek! -
művésznő4
senior tag
Úúúhhh...
Épp, hogy le"OK"-zom a bejegyzésemet, erre kapok egy sms-t.
G volt az!
Nem mondom, időzíteni azt tud... Mindenesetre megdöbbentett a figyelmessége... (<--- Wic rá a tanúm! ) Nem gondoltam volna, hogy foglalkozik ilyen jelentéktelen dologgal, mint hogy nekem üzenetet küldjön karácsonykor..
Le vagyok nyűgözve, én mondom!Nem tagadom, nagyon jól esik, ha egy olyan ember, aki régen nagyon, nagyon közel állt hozzád azt írja, hogy: "Nem felejtettelek ám el, Boldog Karácsonyt Kívánok Neked! Pusz: Gábor
".Mivel tudtok még meglepni ma?
-
művésznő4
senior tag
Gondolkodtam...
Volt egy személy, akit a mai napig nem tudtam elfelejteni. Mindegy, hogy milyen régóta nem beszéltünk egymással, nem láttuk a másikat...valahogy sosem bírom teljesen kiverni az agyamból. Mai napig gyakran álmodom vele és számtalanszor eszembe jut egy-egy dologról... Anya szerint ez nem biztos, hogy véletlen... (de ezt elég nehéz lenne elmagyarázni, hogy miért..)
Furcsa, hogy hányszor, de hányszor összehozott minket a "sors". Már gyerekkorunkban is... és mi mit sem sejtettünk az egészről. Vicces, így utólag belegondolva... Ráadásul még a lakóhelyünk sem ugyanaz. Messze vagyunk egymástól, mégis mindig összefutottak az útjaink.Lehet, hogy neki már nem szoktam az eszébe jutni és teljesen elfelejtett, de bennem mai napig van egy fura érzés, ami nyugtalanságot okoz a szívemben, ha Rá gondolok. Nem tudom megmagyarázni. Nem akarok semmit erőszakosan belemagyarázni a dolgokba, de mintha nem lenne még befejezve a mi "történetünk", hanem lenne folytatás... Valami olyan folytatás, amiről álmodni sem mertem eddig...
Az a rengeteg közös vonás, közös hobbi, hasonló tulajdonságok kívülről-belülről. Szinte már félelmetes volt.. Megkérdeztem magamtól, hogy ilyen tényleg van? Vagy csak álmodom? 2 ember, akik ennyire hasonlítanak...Csak azt tudom mondani, amit már akkor is megbeszéltünk; ha nem egymásnak szánt minket az Ég, akkor sem keseredünk el, mert akkor egy sokkal jobb Valaki vár ránk. Nehéz lenne mindezt túlszárnyalni, de nem tudhatjuk, hogy az egész, hatalmas, kerek világon ki az az egyetlen ember, akit egy életen át a társunknak szántak. Csakis Ő tudhatja, hogy mit tartogat még számunkra az életben. Lehet, hogy épp egymást!
Bölcs szavai teljesen a szívembe égtek.Akárhol is vagy, és akármit is csinálsz most, Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok Neked!
Legalább olyan boldogat, mint amikor még.... Sok fontos - és kevésbé fontos - pillanatot, élményt, emléket őrzünk meg életünkből, de azt a telet.... sosem fogom elfelejteni. Remélem, te sem!Ezt a számot küldöm Neked ajándékba!
Nem egy Botos Lajos, mert azt ugye, senki sem szárnyalhatja túl, de azért.... Mandisa & Michael W. Smith - Christmas Day
<3
-
művésznő4
senior tag
OFF: Most megláttam valami olyasmit, amit lehet, hogy nem kellett volna...
Eleinte bizonytalan voltam, de egyre inkább azt érzem, hogy ennek semmi értelme nincs. Felesleges idő, energia és támadási felület. Minél többet agyalok ezen, annál biztosabb vagyok benne... Nem érdemes jobban belemászni./OFF
Elnézést, ez nagyon nem ünnepi hangulatos, de egyszerűen....kijött.
-
művésznő4
senior tag
Wic-kel múltkor felhozódott valamilyen étel kapcsán, hogy mit szeretek, és mit nem. Gondoltam egyet és úgy döntöttem, hogy ide is lefirkantok párat. Hadd csodálkozza ki magát az a drága jóember...
Néhány olyan dolog, amit (éhezésen és egyéb katasztrófákon kívül) soha meg nem ennék/innék életemben!!!
:- marcipán
- majonéz
- tepertő
- kefir
- spárga
- kelbimbó
- paradicsomlé
- kamilla tea
- sütőtök
- sült gesztenyeCsak, ha nagyon muszáj, de amúgy soha! :
- tejföl (magában)
- gomba
-zsírban tocsogólángos
- Pick szalámi
- pille cukor
- mogyoróvaj
- gumicukor
- palacsinta
- zselés cukor
- spagetti (csak a a Csibéék-féle palát szeretem, anyáét nem..)
- dió
- mákHirtelen ennyi jutott eszembe, de ha beugrik még valami, akkor leírom.
Jah...és azt még hozzá kell tennem, hogy én mindezek ellenére azt vallom, magamról, hogy NEM VAGYOK VÁLOGATÓS!!!!Amúgy tényleg nem.
-
művésznő4
senior tag
Végre valahára befejeztem a családfát!
Illetve....még nem teljesen. Kisebb javítanivalók még vannak rajta, de most már se erőm, se türelmem nincs hozzá. Így is görcsben állnak az ujjaim és az egész jobb kezem.. Ha minden jól megy, akkor majd mutatok képet is a remekműről! Nekem nagyon tetszik! Állítólag, mások szerint sem csúnya...Köszi Vilmus a segítséget! Ha erőm és időm engedi, leírom ezt az egész mai napot, mert történtek igencsak érdekes dolgok a nap folyamán......
Izgulok a holnap miatt, remélem, hogy minden simán fog menni!
Kialudt, üde, friss Rékát mindenesetre már nem ígérhetek a vendégeknek..
Most pedig suhanok lefeküdni, mert már így is iszonyat késő van, holnap pedig nagyon korán kell kelnünk....Szép álmokat nektek!
-
művésznő4
senior tag
lány: Lassíts! Félek...
fiú: Nem... Ez vicces!
lány: Kérlek, lassíts!
fiú: Csak ha azt mondod, hogy szeretsz és megölelsz.
lány: Szeretlek, lassíts....és megölelte a fiút....
fiú: Levennéd a sisakot rólam és feltennéd a fejedre, kérlek? Zavar...Másnap a hírekben: Egy motor belement egy oszlopba. Félúton meghibásodott a fékberendezés. A fiú rájött és ezért kérte a lányt, hogy mondja, hogy szereti, ölelje át, és vegye fel a bukósisakját. Csak a lány élte túl....
* ♥♥♥ :'( *
-
művésznő4
senior tag
Miért hasogat ennyire a fejem?
Pedig soha nem szokott! Soha, max., ha beteg vagyok...még akkor se mindig. Most viszont nagyon fáj valamiért. Talán a fáradtság az oka... Már a szememen is alig látok ki. A szemhéjam egyszerűen leakar csukódni, de ezt a bejegyzést még akkor is kiszenvedem valahogy!!! --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nagyon szeretném, ha maradna valami emlék a mai napról.
Egy életre szóló élmény volt, még ha nem is mi lettünk az elsők. Kevésen múlott, de egyáltalán nem irigylem a nyertes csapattól a győzelmet. Mi ugyanannyit nyertünk, ha nem többet... Így legalább egy vidéki iskola is sikert arathatott. Ügyesek voltak, megérdemelték. Bár kicsit fáj még, hogy az oklevelünkön (amire MÁR MEGINT hosszú "U"-val írták a nevemet!!! ) nem római egyes szerepel, de nagyon szép helynek tartom a miénket is és csak az nyugtat, hogy az első 3 helyezésnek ugyanaz a díja; egy színházi előadás a fővárosi Nemzeti Színházban. Kocsival felvisznek minket, meg minden... Sőt, lesz egy meglepi is, amit egyelőre nem árultak el nekünk, de azt mondták, a színházon kívül is lesz egy kis kitérőnk. Nagyon várom már január 10-ét! Elnézést, ha kicsit összevissza írok, csak még nagyon friss az élmény és bennem van a kapkodás, az idegesség. Ilyen események után mindig olyan nehéz lenyugtatnom magamat. Pörgök, mint a búgócsiga.
A versennyel alapjában véve megvagyok elégedve, mert nem volt kivételezés, részrehajlás, csalás, igazságtalanság, miegymás. Kellemes csalódást okozott ezzel a Zrínyi. Jól volt lebonyolítva az egész, a szervezésben, helyben, emberekben, zsűriben sem találtam kivetnivalót. Érdekes feladatok voltak, bár rendesen megszívattak vele minket... Jól belekérdezgettek minden apró hülyeségbe.. Hiába tanultunk rá olyan rengeteget, nem tudhattuk, hogy milyen kérdésekre számítsunk, így nem volt elég minden lexikai tudásunk. Mindenesetre amit tudtunk, felhasznosítottunk.
A 2. feladat, egy színházi ajánlás megírása volt egy dramaturg által. Az ilyen feladatokat nagyon nem szeretem, mert összesen 10 (ahogy mondom, TÍÍÍZ!!!) percünk volt rá összesen. Ha egyedül kellett volna megírnom, kábé a megszólításig jutottam volna el... Ez édes kevés volt. Minimum 15, de inkább 20 percet kellett volna adniuk erre a feladatra - szerény véleményem szerint. Alig írtunk pár mondatot, és ráadásul be sem tudtuk fejezni, mert ránk szóltak, hogy tegyük le a tollat és adjuk alapunkat a segítőknek. Ránéztem a lapunkra és egy fél oldalacska volt rajta - az is széthúzva. Eddig jutottunk 10 perc alatt. Egyszerűen teljesen leblokkoltunk, semmi sem jutott az eszünkbe a művel kapcsolatban, pedig nagyon alaposan felkészültünk belőle. Agyilag le voltunk már fáradva, pedig szinte a verseny elején voltunk még ekkor. Egyik lány sem akarta elvállalni, hogy kimegy és felolvassa az ajánlásunkat, így a "többség dönt, egység...khm.." elvén, engem küldtek ki. Én meg, mint akit a kivégzésére visznek, remegő lábakkal, gombóccal a torkomban elindultam a terem közepére, a mikrofon felé. Ilyenkor mindig nagyon beparázok. Nem értem, miért... egyszerűen félek a közönségtől. Dobog a szívem, a homlokom gyöngyözik, forog velem a világ, remegek, nem jön ki semmi hang a torkomon, meg egyéb ilyen kis apróságok... Ez csak azért fájó pont számomra, mert nagyon elszoktam a szerepléstől az évek során, pedig régen annyit, de annyit léptem fel, hogy nem igaz. Én vagyok a "naaagy" művésznő, akinek a kisujjából kéne, hogy jöjjenek ezek, erre meg ha arra kerül a sor, hogy kiálljak pár ember elé, szinte magam alá csinálok félelmemben.. Már bocsánat.. Na mindegy... Végül is megoldottam nagy nehezen...akadozva, sokat improvizálva, többször újrakezdve, bocsánatot kérve, félre olvasva a szöveget...stb. Tudom, hogy nem jó, de kicsit úgy voltam vele, hogy csak tudjam már le, a fenébe is! Nagyon nem szerettem volna kimenni, de muszáj volt valakinek ezt a feladatot is megoldania. Sajnos nagyon az elején voltunk, így akik utánunk jöttek, egyre jobban belerázódtak és a lámpalázuk is elmúlt, mire ők következtek a sorban. Kicsit azért irigykedtem, 1-2 emberre, hogy milyen könnyedén és felszabadultan képesek előadni a mondanivalójukat - minden tapasztalat nélkül. Bezzeg én... Áááhh, hagyjuk is... csak jobban haragudni fogok magamra. Ami viszont meglepett, hogy annak ellenére, hogy szörnyen adtam elő (legalábbis szerintem), egész jó pontokat kaptunk rá. A plakát-tervezős feladatnál ugyanígy jártunk. A legtöbb csapat agyon díszítette a munkáját, mindenféle színessel kiszínezve, stb...ezzel szemben a miénk egy nagyon letisztult, lényegre törő, csak a legfontosabb információkat tartalmazó munka lett. Bevallom, itt kis előnnyel indultunk, mivel - "szakmánkból" kifolyólag - jól tudtok, hogy hogy kell kinéznie egy plakátnak. Kevés karakteres, csak a lényeges szimbólumokat kiragadva, tömör, egyszerű vonalvezetésű, de figyelemfelkeltő és ütős legyen. A miénk pont ilyen lett, bár a kivitelezés hagyott egy kis kívánnivalót maga után... Mindegy, erre is jó pontokat kaptunk, ez a lényeg. Amit még muszáj megemlíteni, az a Vilma feladata. Rendező asszisztenst kellett játszania - legalábbis ő így értelmezte és lettek belőle nagy kavarodások... Hajajj, szegény azt sem tudta, hogy mi van, de a vezetők és mi azért jót nevettünk rajta. Aranyos volt. Kis bambusznád, amilyen én is szoktam lenni... Viszont abban tényleg nagyon igaza volt, hogy a feladat nem volt egyértelmű. Jobban el kellett volna magyarázniuk. Kicsit belesültünk, de mit számít? A lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat és még Matild is teljesen feldobódott, ami mostanában elég nagy szó nála...
Csak azt sajnálom, hogy képeket nem csináltunk, pedig pénteken, a színházlátogatáskor és most is vittem fényképezőt. Óóóhogyaza, miért nem volt eszemben??? Utólag már nagyon bánom, lehettem volna figyelmesebb is... Csak a nagy izgalmak, meg a verseny heve...teljesen kiment abból a buta fejemből. (vagyis OKOS fejemből - ahogy Anya most kijavítana...)---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ááááhhh, a fejem!!! Bocsánat, de tényleg nagyon fáj. Azt hiszem, ledőlök...
Holnap befejezem a sztori végét is, de ma már nem bírom.Jó éjszakát!
-
művésznő4
senior tag
Ahogy nézem, a Gugli szerint ma van Jane Austen születésének 235. évfordulója.
Az én szempontomból ez csak azért fontos, mert az ő egyik művének nevét viseli az én szerény kis blogom; az Értelem és Érzelmet. Ezúton is szeretném megköszönni neki! Ha nem írta volna meg, valószínűleg ez a cím sem létezne most... Köszönöm, Hölgyem! 
-
művésznő4
senior tag
Csak tudjam le ezt a hetet és ígérem, hogy hétvégén:
- blogolok, (van miről!...)
- válaszolok mindenki levelére (vagy majdnem mindenkiére),
- családfát készítek, (hétvégén muszáj befejeznem, mert szerdán jön az egész rokonyság!!!!!)
- fa- vagy diópácot szerzek valahonnan + Vilmától fekete tust a családfához!
- nagytakarítok
- Anyával megvesszük a családtagok ajándékait karira
- összegyűjtöm, hogy kinek kellenek a Velencés képek, (--> Roliéknak leadni!)
- pendrivera rárakom mindenkinek, ami kell, (Mikulásos, szalagavatós képek, videók)
- "színházjegyezek",
- jótékonykodom egy gyerekeknek rendezett karácsonyi ünnepségen, (Cunit, Balázst megkérdezni!)
- megírom az elmaradt angol fogalmazásokat
- Csibéhez eljuttatom az elveszett AVON pénzt(amit a saját pénzemből kellett végül kifizetnem--> erről majd bővebben...)
- Apával megveszem titokban Anya hőn áhított táskáját karácsonyra
- eldöntöm, hogy mi legyen a jövőheti 2 nappal... :/
- tanulokAhogy nézem, ismét egy "uncsi" kis hétvége elé nézünk...
Holnap:
- Ebédbef.!!!!!!!!
- Rolinak a pénzt az átmásolt DVD-kért!
- Noinak visszaadnia pendrivot.
- Csibe?
- .... -
művésznő4
senior tag
Annyi minden történt ma is, hogy alig bírnám elmesélni!
Sajnos időm sincs most erre, pedig már panaszkodtak páran, hogy megint elhanyagolom a blogomat... Tegnap nagyon sokáig dolgoztam. Rengeteget! Gyakorlatilag egész nap a gép előtt ültem. Reggelfél 8-kor felkeltem és pontosan este nyolcóranullanullakor küldtem el Tanárnőnek a Színházi jegyzetet, amit meg kell írnom. Nem kis meló volt. Estére már klaviatúrában láttam mindent és a fejem is nagyon fájt. Az egész napos üléstől meg úgy elzsibbadt a testem, hogy nagyon. Már a gépre sem bírtam nézni...
Tisztára "újságírós" feelingje volt a dolognak, mikor hatalmas a stressz, időre be kell fejezned egy cikkedet és a főnök megmondja, hogy "Reggel 8-ra legyen az asztalomon, különben...! " Érdekes élmény volt. xD Teljesen átérzem, drága nagymamám mit élhetett át majd' 40 éven keresztül az emtéiben.
No mindegy. Vilma utasítására, tegnap még nem publikálhattam, de mivel ma este van a leadási határidő, ezért megosztom ismét ország-világ előtt a munkámat.Remélem, tetszeni fog.
(elnézést, lesz még benne 1-2 kusza rész, mivel ez még csak egy vázlat, nem pedig a végleges változata.)2010. December 10., Péntek
Meglepő, hogy egy átlagos, hétköznapi ember számára, mennyire egyszerűnek tűnik a színház világa. Azt gondoljuk, hogy a színész csak megtanulja a szövegét, bemegy a színházba, elmondja és kimegy. Mivel mi csak ennyit látunk a dologból, nem is sejtjük, hogy mennyi minden van mögötte...
A Zrínyi Ilona Gimnáziumnak köszönhetően , mi mégis azok közé a szerencsések közé tartozhatunk, akik bepillantást nyerhettek a Móricz Zsigmond Színház egy elemző próbájának keretein belül, a színészmesterségtől kezdve, a háttérmunkákig mindenbe, vagyis az igazi, leplezetlen színházi életbe.
Bár az idő elég kedvezőtlen volt a várakozáshoz ezen a fagyos, pénteki reggelen, mindannyian hatalmas izgatottsággal vártuk a színházbejárást. Nagy nehezen megérkezett mindenki és fagyott testrészeinket már alig érezve, szinte bemenekültünk az épületbe, hogy mindenki kiolvadjon. Bent meglepő dolog fogadott minket. Nemcsak az épület melege adott jó érzést, de az ott dolgozók színház iránti szeretete is nagy hatással volt ránk. Vezetőink; a nagyon szimpatikus Pintér Zoltán, a színház műszaki vezetője, és a különleges, kissé talán kimért Apjok Rodica volt, aki súgóként tevékenykedik itt. [Nagyon meglepődtünk, miután ismertették velünk a „szabályokat” az épületre nézve és arra, amit képvisel.] (?) Nem is gondoltuk volna, hogy egy ilyen - kortárs darabjairól híres - színház, aki felrúgja a szabályokat, erkölcsöt megbotránkoztat (pl. Fotel), annak ennyire fontos a hagyománytisztelet, a tradíció, melyet nemcsak a színészek és a háttérmunkások tartanak be, de elvárják a Szentélybe lépőktől is.
Kezdetnek ízelítőt kaphattunk a színház keletkezéséről, melyben kiderült, hogy 1894-ben, Alpár Ignác tervei alapján, Balzó Mihály valósított meg, amit azóta is folyamatosan modernizálnak, korszerűsítenek. A rengeteg átalakítás és biztonsági szabályzat miatt, a befogadóképessége mára már csak 365 főre redukálódott.
Legelső állomásunk a nézőtér volt, melyről rengeteg érdekes információt tudhattunk meg. Elárulták, hogy milyen sok tár szükséges ahhoz, hogy a színház gördülékenyen működjön és hogy minden feladatot ügyesen összehangolt munkamegosztással végeznek. Kalauzainktól megtudhattuk, a fent lévő nagy pult, - melyben a hangosítók foglalnak helyet - és a hátsó üveges rész jelentőségét, ahol a világosítók mindent számítógép irányításával/segítségével (?) oldanak meg. Ez az egyik legkülönlegesebb eleme a nézőtérnek. A budapesti Lágymányosi híd is ezzel a technikával van megvilágítva. A terem tele van apró spotlámpákkal, melyek fényét kis tükrök segítségével szórják szét a helységben. Pintér Zoltán nagyon lelkesen mesélt nekünk a színházban alkalmazott Bartenbach-féle világításról, ami rendkívül elnyerte a tetszésünket. Ahogy tovább haladtunk a színház kacskaringós átjáróin, csapatunkat fura dejavu érzés fogta el... Szeretett iskolánk labirintusszerű elrendezése jutott eszünkbe. Össze is súgtunk egymás között: - „Mintha csak a Művészetiben lennénk!”
Ezen jót mosolyogtunk. Míg másokat zavart a szűk átjárókon való folytonos le-fel járkálás, mi annál otthonosabban éreztük tőle magunkat.
Sorra jártuk az érdekesebbnél érdekesebb tárakat, miközben egyre csak bővült a szókincsünk a színházi világ szakkifejezéseivel. Számunkra az egyik legérdekesebb a tréger, vagyis a villanymotorral mozgatott díszlethúzók és a sínrendszerben futó fekete falak voltak, melyek 5-6 méter magasak és mindig egy adott színházképet mutatnak. Hihetetlen volt számunkra, hogy mennyi apró kulcsfontosságú részlet kapcsolódik a darabokhoz, amiből a nagyérdemű szinte semmit sem érzékel a nézőtérről. Ezután Rodica lépésről-lépésre elmagyarázta nekünk egy-egy darab 6 hétig tartó próbafolyamatát, az olvasópróbától egészen a premierig.
Ami még megfogott minket, hogy látszott, mennyire szereti és alázatos a munkája felé. Kérdésünkre azt is büszkén elárulta, hogy három éves pályafutása alatt, egyetlenegyszer súgott az egyik előadáson egy kérdőmondatot. Színészeink annyira lelkiismeretesen nyúlnak minden egyes darabhoz, hogy felkészültségüknek köszönhetően, felettébb megkönnyítik ezzel a súgók munkáját.A precizitás nemcsak a színészek, de a háttérmunkások munkájára is jellemző. Mindenkinek megvan a saját feladata, amit a lehető legtökéletesebben igyekszik elvégezni a darab érdekében. A 6 hetes próbafolyamat lépéseit nagyon szigorúan betartják, így senki sem hibázhat, különben belecsúsznának a határidőbe. Mindenki a másik keze alá dolgozik, egymással és egymásért, a kollégájukat segítve. Ahogy a színház helyiségeit körbejártuk, a ruha-, a fodrász-, de még a kellékestár is mind arról árulkodtak, amit a szabók csak még inkább megerősítettek bennünk érdekes beszámolójukban; minden háttérmunkás azon dolgozik, hogy a színészek jól érezzék magukat a színpadon. Nem is gondolnánk, hogy mennyi idő, energia és munka van ebbe fektetve, pedig ez a fő, központi feladata a színház dolgozóinak. Minden ruha, smink, frizura és kellék személy szerint, egyénileg a művészekhez van igazítva, hogy ne legyenek akadályoztatva semmiben és minél praktikusabb és kényelmesebb legyen a színpadon való játszás. Ez nem egyszerű feladat, de színházunk szerencsére nagyon profi és összeszokott szakemberekből álló csapattal dolgozik, így a legtöbb dolog szinte rutinból megy. (Pl. a színészek méretei, stb..) Csapatunk egyik kedvenc állomása a ruha- és a fodrásztár volt, ami – még ha kissé filmszerűen is hangzik, - de a „pletyka melegágya”. A jelmezek teljesen magukkal ragadtak minket! Kissé meggondolatlanságnak éreztük ennyi lányt beszabadítani egy ilyen „kincsekkel” teli „aranybányába”, de vezetőink csak mosolyogva nézték, ahogy elkápráztat minket a több száznyi színes maskara és magunkról megfeledkezve, társunkat bökdösve, néha fel-fel szisszenünk egy-egy gyönyörű darab láttán. Szívesen hazavittünk volna belőle néhányat...
Még a forgószínpad alá is beengedtek minket, ahol ismét rengeteg kulisszatitkot osztottak meg velünk, sőt, a Kamara termet bejárva, az előző esti „Hát akkor itt fogunk élni” című darab díszletei között bámészkodva, kicsit mi is átvehettük ezáltal a tegnap este hangulatát.
A látogatás egyik részén túl voltuk és alig vártuk, hogy végre magát, a próbát is láthassuk. Mivel még várnunk kellett, megpihentünk a színészek éttermében. Egy kellemesen eltöltött reggeli után már szólított is minket az „Égi hang”. A színház mechanizmusa minket is bekebelezett és volt, akit ez a WC-n ért utol... A nézőtér és a folyosók kivételével, az egész színház hangszórókkal van ellátva sőt, még a mosdók is! Így ha az ügyelő szólítja valamelyik színészt, akárhol is tartózkodik éppen, annak kötelessége pár percen belül a színen megjelenni, mert az azt jelenti, hogy hamarosan ő következik. Az ügyelőnek nagyon fontos szerepe van.
- „Az igazgató után, ő az „isten” a színházban.” - tréfálkoztak Rodicáék.
Ha az ügyelő mond valamit, akkor az úgy is van, mindenkinek el kell fogadnia. Minden szavának és döntésének súlya van, kulcsfontosságú ember a színház életében.A próba már folyt, mikor mi bementünk a terembe. Halkan helyet foglaltunk a hátsó sorokban és fürkészni kezdtük az embereket, hogy ki-ki lehet. Legelöl középen ült Keszég László, mellette a rendező segéd és a súgó, a színpad oldalán pedig egy ember kamerázott. Hatalmas meglepetésünkre, egy elegáns, ősz hajú öregúrt is felfedeztünk pár sorral hátrébb, aki az író maga, Szakonyi Károly volt személyesen. Nagyon megtisztelve éreztük magunkat emiatt a kivételes alkalom miatt. Ritka eset, mikor az író is részt vesz a színházi próbákon, de mi most ennek is szem és fültanúi lehettünk. Az instrukciókat főleg a rendező adta, de volt, hogy a Szakonyi úr segítségét is igénybe vették egy-egy kérdéses jelenetnél. Sajnos nem tudta végig nézni az egész próbát, mert el kellett mennie, de nagyon jó volt látni, ahogy az író és a rendező együtt dolgoznak.
Magával a próbával vegyes érzelmeink voltak. Nagyon, nagyon élveztük, viszont kissé feszültek voltunk, mivel zavarónak éreztük magunkat a színészek szemében. Annyira szokatlan szituáció volt számunkra, hogy nem tudtuk, hogy nevethetünk-e, jelezve ezzel, hogy tetszik és élvezzük, amit csinálnak, vagy úgy segítjük jobban a munkájukat, ha csöndben maradunk?... A színészek valószínűleg éreztünk rajtunk a megilletődöttséget, ezért tréfásan néha minket is bevontak a próba folyamatába. Ezzel oldódott a feszültség és egyre jobb lett a hangulat.
A rendező, aki mindig „láthatatlan” számunkra az előadásokon, most ott, a szemünk láttára dolgozott. Hatalmas élmény volt, hogy ott lehettünk valaminek a megszületésénél! Itt derült ki számunkra, hogy milyen fontos is és nagy jelentőséggel bír minden egyes hangsúly, gesztus, mimika, de még az is, hogy a színész milyen pályán megy a színpadon. Még a nézőtérre is figyelnek, hogy mind a 365 ember megfelelő módon élvezhesse az egész darabot. Lépésről lépésre minden pici részletet kidolgoznak. Ami még nagyon tetszett, az a rendező és a színészek viszonya, akik hihetetlenül jó csapatmunkában dolgoznak. Keszég László munkáján látszott a sok éves tapasztalat, mindenhez nagyon profin nyúlt hozzá. A színészekkel való kommunikációjától megint dejavu érzésünk támadt. A „jó pedagógus” jutott eszünkbe, aki tudja, hogy hogy kell viszonyulni az öregebb és a fiatalabb „diákjaihoz” is egyaránt, úgy, hogy közben rávezeti őket a megoldásra.
Ezután egy kis szünet következett, hogy mindenki szusszanhasson egyet és elvégezze szükségleteit. Negyed óra múlva ismét mindenki elfoglalta a helyét. A szünet után, olyan érzésünk volt, mintha az előttünk történő több órás próba kissé feszültté tette volna őket, főleg a rendezőt. Úgy tűnt, Keszég ezúttal még jobban megdolgoztatja színészeit. Rávilágított a hibáikra és maximalista módon, a legapróbb bakit is tökéletesre akarta javítani. Pedagógus stílusát megint elővéve, előbb mindig megdicsérte munkatársait, ezután kifejtette a korrigálásra szoruló részeket. Ez mindnyájunknak tetszett. A fiatal színészekkel kissé meggyűlt a baja. Imrus és Vanda karakterén látszódott még a tapasztalatlanság, így őket jobban kellett instruálni. A rendező nagyon kihangsúlyozta a bejövetel fontosságát és egyéb fontos részletet, amire – az idősebb színészekkel ellentétben, akiknek már minden rutinból megy, - még ügyelniük kell. Pregitzer Fruzsina és Gáspár Tibor, akik már régóta a színház tagjai, félszavakból is értették a rendező utasításait és sokat segítettek fiatal társaiknak a színpadon. Keszég az elejétől fogva hatalmas összhangban volt a súgóval, Kovács Katalinnal, aki szinte végig segítette az akadozó színészeket. Meglepődtünk, hogy a súgó végszavak helyett előszavazott, hogy eszébe juttassa a szövegrészek kezdetét. Az előttünk lejátszódó jelenet láttán, egy osztályra emlékeztetett minket a csapat. Mikor a rendező elfordult, a színészek sunyiban próbáltak segítséget kérni a súgó hölgytől. Vicces volt látni, hogy még a tapasztalt művészekből is előbújik néha a „rossz gyerek”. Amin viszont a legnagyobbat mulattunk, az az érdekes párhuzam, hogy Gáspár Tibor szövegtudása mennyire felidézte bennünk az Othello Gyulaházán című előadásból Barnoki László karakterét...
Felkeltette érdeklődésünket ez a téma, így utánakérdezősködtünk Rodicáéktól, hogy a színészek hogyan is tanulják meg a szövegeiket, de csalódottságunkra konkrét választ nem kaptunk, minden színésznél máshogy megy végbe ez a folyamat.
Összességében nagyon élveztük az egész próbát. Ha tehetnénk, ezentúl mindennap beülnénk pár órácskára. Úgy vettük észre, hogy a színészeknek is érdekes élmény volt így szerepelni, hogy még nem igazán állt össze a darab és sok a baki. Akárhogy is van, úgy gondoljuk, mindannyian hálásak lehettünk, hogy részt vehettünk ebben az egészben, mert életre szóló élménnyel gazdagodtunk.14 órakor szinte földöntúli, eufórikus állapotban jöttünk ki a teátrumból. Mintha a csodálatos, varázzsal és titkokkal teli világból, a rideg, fagyos valóságba csöppentünk volna. Szinte taszított a szürke, komor, illúzióromboló kinti világ. Testestül-lelkestül magába szippantott minket a színház fantasztikus örvénye, de mi ezt egy cseppet sem bántuk, sőt, többre szomjaztunk! Most, hogy belekóstolhattunk a színház valóságos rejtelmeibe, kicsit ez is lényünk részévé vált, mely egyre csak többet és többet követelne ebből a forgatagból. Fájó hiányérzettel szívünkben, visszavágyva a varázslatos Thália Szentélybe, hagytuk el az épületet, remélve, hogy hamarosan visszatérhetünk, hogy ismét részesei lehessünk/részeseivé válhassunk majd/részeseivé válhatunk majd (?) a csodának.
A blogolás többi részét majd később!
-
művésznő4
senior tag
És én ezt miért nem hallottam még soha azelőtt????
Aaaaahhh.... <3Hazy-Rosi Golan feat. William Fitzsimmons
Ezzel a Fitzsimmons-sal van egy nagyon kellemes emlékem. Egy fórumozó zenés topicjában találtam rá erre a számára még régebben. Azonnal beleszerettem, pedig nem igazán az én stílusom. Akkortájt hallgattam sokat, mikor Herceggel összejöttem. Vagyis....Gáborral. Megfogadtam, hogy többé nem fogom Hercegnek hívni a blogomban...meg sehol sem. Eddig is csak azért írtam így, hogy megkülönböztessem Kishercegtől. Szóval a Gáboros korszak elején szerettem meg ezt a dalt.
William Fitzsimmons & Priscilla Ahn - I don't feel it anymore
Elárulok egy titkot is. És ez igazából Wic-nek szól! A kedvenc piros-felsős képed is ennek a számnak a hallgatása közben készült.
Aznap este találtam rá logouton, mikor megszületett az a bizonyos fotó... Jó, mi? A blogodhoz: Ne beszélj butaságokat! Miért haragudnék rád?
PONT Rád! Egyáltalán nem kerüllek vagy valami... Ha így lenne, hidd el, hogy észrevennéd. Nem vagyok az a megsértődős típus, tudod jól...
Úgy vagyok a múltkori dologgal, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Sosem esik jól az embernek ilyet hallani, de teljesen igazad van. Elfogadom és egyetértek vele. Tudom, hogy szeretetből mondtad, amit mondtál és hogy csak nekem akarsz jót. Attól félek, hogy radikális változás sosem fog történni, úgyhogy tanuljatok meg így elfogadni. Én már megtanultam...Megint nagyon sokáig maradtam fent. Anyának segítenem kellett egy beadandó dolgozatában, mert még kissé döcögősen megy neki a Word és az internet kezelése.
Hozzáteszem, a legalapabb dolgoktól kezdte és magához képest, nagyon ügyes! Szépen fejlődik. Az előbb azzal viccelődtünk, hogy mire kijárja a sulit, már gyorsabban fog gépelni, mint én, akkora kilométeres dolgozatokat kell írniuk... Jó éjszakát mindenkinek! (;
-
művésznő4
senior tag
válasz
művésznő4
#201
üzenetére
Szóval, itt a pénteki nap folytatása:
- Andris kikönyörögte, hogy mellé üljek. Egy ideje mindig ezt csinálja...
Hiányzott Balázs, meg Matild sem jött suliba, így beleegyeztem. Amióta szakítottak, - a megmaradt barátság ellenére - már nem padtársak. Nagyon nem szeretem ezt az állapotot. Furcsa őket így látni... Valahogy képtelen vagyok hozzászokni, hogy már nincsenek együtt. Öröm az ürömben, hogy mi meg mostanában nagyon jóban vagyunk. Azt mondta, hogy nagyon jól esett volna neki, hogyha valaki idejön hozzá hátra kicsit beszélgetni, mikor annyira ki volt Matild miatt. Nagyon egyedül érezte magát és kicsit kezd visszaesni a régi kemény depressziójába... (mint amilyen még M. előtt volt..) Ezen leesett az állam és tiltakozva neki álltam, hogy ilyet ne mondjon, mert én többször is próbáltam odamenni hozzá, de mivel mindig hideg és elutasító volt velem, és értésemre adta, hogy most inkább hagyjam, mert szeretne egyedül lenni, nyilván nem fogok alkalmatlankodni. Jól tudom, hogy nincs annál rosszabb, mikor egyszerre negyvenen rágják a füledet, hogy : "Óóóó, de mijjjaabaajj?? Mondmáreeellécccííí!!!" , mikor semmi másra nem vágysz jobban, csak egy kis magányra....
Na mindegy, szóval ezt sikerült tisztáznunk és beismerte, hogy igazam van. Bár nem mindig a legmegfelelőbb pillanatokban kaptam el egy kis lelkizésre, de akkor sem kellett volna elküldenie... Ez igaz, de kicsit sem haragudtam rá emiatt. Nem is tudnék. Szóval vele töltöttem a napot. Kiöntötte nekem a szívét és örültem, mert láttam rajta, hogy megkönnyebbült. Megdöbbentő dolgokat árult el a kapcsolatukról! Olyanokat, amiket csak úgy nem mond el az ember a másiknak. Tehát extra bizalmas dolgokat... Annyira meglepődtem azon, amikbe beavatott, hogy Andrisnak kellett bezárnia a tátva maradt számat. Nem tudom, miért, de nagyon megbízik bennem. Nem értem, hogy élhetnek így, de ők tudják... Mindegy, nem is az én dolgom, ezek felett bíráskodni. Lényeg, hogy úgy éreztem, megint közelebb kerültünk egymáshoz. Csak nagyon kivételes esetekben nyílik meg másnak. Szerencsés vagyok, hogy köztük lehetek. Mindig jó érzés fontosnak lenni egy másik ember életében. De most jön a lényeg! Egész nap panaszkodott nekem, hogy nem nagyon érzi jól magát. Fájt a...hmm...nem is emlékszem már pontosan, hogy mije fájt, de nagyon szenvedett már szegény és kérdezte, hogy nincs-e valami fájdalomcsillapítóm, mert már nagyon kivan? Sajnos én nem hordok magamnál gyógyszert, úgyhogy elkezdtem utána kérdezősködni a többieknél. Ügyességemnek köszönhetően, pár perc múlva már meg is volt az orvosság. Nem pont olyan fájdalomra lett kitalálva, amilyen neki volt, de legalább erős és hatásos. Majd' leesett az álla, mikor sutyiban odacsúsztattam a kezébe a csillapítót. Kérdezte, hogy hogy szereztem, meg kitől van??? Meg hogy ugye nem árultam el, hogy neki kell??
Mondtam, hogy nem, ne aggódjon. Azt lódítottam, hogy nekem van rá szükségem.
/Azt tudni kell Andrásról, hogy nincs olyan dolog, amit jobban utálna a szánalomtól. Egyszerűen nem bírja elviselni, ha valaki sajnálja! Képtelen rá! Taszítja, ha az emberek ezt teszik. Pont az ellenkezőjét váltja ki belőle. Minél inkább sajnálják valamiért, ő annál keményebb és elutasítóbb lesz másokkal. Rosszul hangzik, de így van. Ritkán fogad el segítséget. /
Arcán a megkönnyebbülés jeleit fedeztem fel. Felsóhajtott és hatalmas karjait hálásan "kiterjesztette". Hosszú, kis nyúlánk alakja szeretetteljesen szorított magához. Hatalmas karjai szinte teljesen eltakartak. Végül kicsit "lazított" az ölelésen, le nézett rám és azt mondta: - Tudod, Réka, te olyasfajta ember vagy, amilyennel ritkán találkozik az ember. Életünkben talán csak egyszer, - azt is, csak ha szerencsénk van. És ha egyszer pedig megismert, soha nem akar többé elengedni. Minden szeleburdiságod, szétszórtságod, aranyos kis bambáskodásod ellenére is.Húúú, hogy én akkor mit éreztem.
Leírhatatlan! Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek? Csak mosolyogtam rá könnybe lábadt szemmel. Néha úgy megtudnak lepni az emberek, de tényleg... Akitől a legkevésbé sem várnád, néha pont azoktól kapod a legtöbb szeretetet. Fura egy élmény volt. Sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot..Ez a szünetben történt, lépjünk tovább. Kezdődött a 6. óra, ami szintén irodalom volt. Ilyenkor dupla magyarunk van. Általában összevonjuk, de most nem tettük.
Épp Csehov: Sirály-át vesszük. Tanárnő próbálja mindig játékosra venni a figurár, így mindig kitalál valami jó kis feladatot, hogy péntek utolsó órában sem lankadjon a figyelmünk. A mostani feladatunk csoportos volt. Egy búcsúlevelet kellett közösen írnunk Trepljov személyében, valamelyik családtagjához. A mi csapatunk elég kis csonka volt, mivel Vilma hazament, csak 3 tagból állt, míg a többiek 4-5 főből álló csoportba verődtek. Én Andrissal és Nonóval voltam. Mindenkin nagyon látszódott már a péntek hatása... Nem igazán volt erőnk/kedvünk gondolkodni. Végül Andris mentett meg minket és az ő sajátos stílusában firkált egy mondatot a füzetébe. Valami groteszk irónia....vagy hogy is hívta az alkotását. Hát groteszknek, tényleg elég groteszk volt, meg kell hagyni. Végül is Tanárnő is rábólintott. A legtöbben a szerelmét, Nyinát választották és elviccelték, hülyéskedték, komolytalankodták a dolgot....de én nem, mindig komolyan veszem az ilyesmit. Valahogy nem voltam megelégelve a csapatom munkájával, olyan semminek éreztem, ezért elkezdtem törni az agyamat. Visszaemlékeztem a könyvben olvasottakra és mintegy isteni szikra, egyszer csak megszállt az ihlet. Közben füleltem, hogy a többiek miket írogattak, de mindegyik elég gyengécske volt. Nem értem, hogy lehet valamihez így neki fogni.. Miközben az osztály körben felolvasta a munkákat, én csak írtam és írtam! Nem voltam depis hangulatban, sőt...de valahogy annyira átvettem a feelinget és úgy beleéltem magamat a helyzetbe, hogy alig bírtam lerakni a tollamat. Már mindenki befejezte az olvasást és Tanárnő is épp tovább lépett volna, mikor Andris felkiáltott mellőlem, hogy: - Ne, Tanárnő, Réka kimaradt! Ő is írt külön egy levelet! Szeretném meghallgatni!
Épp ekkor fejeztem be az utolsó mondatot. Tettetett szemöldökráncolással néztem a padtársamra, mintha elárult és kifecsegte volna az "ellenségnek" egy titkos ügyemet, de végül szívesen felolvastam, amivel annyit dolgoztam. Kicsit zavart, hogy annyian beszélgetnek, meg nevetgélnek, mikor én itt előszeretnék adni valamit, így csavartam a hangerőn és igazi beleéléssel elkezdtem olvasni a búcsúlevelemet.
Mikor befejeztem és felnéztem a füzetemből, nagyon meglepődtem. Döbbent csönd, mindenki engem figyel. Hirtelen senki sem tudott megszólalni a meglepettségtől. Éreztem, hogy jól sikerült, de hogy ennyire... Magamévá tettem teljes mértékig a közönséget. Végül Tanárnő törte meg a csendet, miután felocsúdott és nagyon megdicsért.
- Látja az osztály; Ez pedig az ŐSZINTE volt. (Mindenkiéhez fűzött valami megjegyzést, miután felolvasta a levelét.) Köszönjük Réka, nagyon jó volt!
Hálásan visszamosolyogtam rá. Oldalra fordulok és Andrisnál az a nyitott száj és döbbent tekintet. Valami félelmetes volt...
- B***** Réka, kajak libabőrös lettem! Ezt meg hogy csináltad?? : O
- Ez a színészet, Andrisom, ez a színészet!Jól estek ezek a reakciók. Mindig örül az ember, ha sikerélménye van valamiben.
Most ezzel a sztorival zárom a múlt pénteki napot!
(Haladok a napokkal. Lassan, de biztosan!) -
művésznő4
senior tag
Észre sem vettem, hogy az előző volt a 200. blogbejegyzésem.
Geri figyelmeztetett az előbb, úgyhogy köszönöm neki! Szörnyen elvagyok maradva a blogommal.
Kb. 2 hete nem vezetem normálisan, csak ímmel-ámmal. Ez így tarthatatlan! Szeretnék valami rendszert vinni bele, de ez nálam sosem könnyű feladat... Most megpróbálom nagyjából bepótolni az elmaradásokat.Nov. 29., Hétfő:
Aznap volt az eredményhirdetés a Zrínyiben. Ezt már elmeséltem, úgyhogy most csak egyetlen mondatot írnék magamnak emlékeztetőül... (máskor el is mesélem!)
- Ki ez a részeg szatír, aki éjszaka a buszpályaudvaron hátulról ölelget???!! o.ONem kell megijedni, csak elsőre tűnik félelmetesnek ez a mondat...
Ha lesz időm, mindenképp elmesélem részletesen!Dec. 3., Péntek:
- Vilmó ma hazament a suliból, mert nem érezte jól magát. Már nagyon szenvedett szegény. Nem is értem, miért jött be a suliba... Remélem, otthon sikerül kicsit "kikúrálnia" magát.
Vilmusom, gyógyuljá' megfele!!! - Beszéltem ma Sackóval ebéd közben. Nagyon tisztelem a Művészetis DÖK-ben, hogy a sz*r-ből is képesek aranyat varázsolni, de tényleg! Drágalátos "kismadarunk", Veréb Józsi egyszerűen semmit nem enged meg a diákoknak... SEMMIT!
Lefújták az - eddig minden évben megtartott - Diáknapunkat, ami a legeslegjobb az egész évben! ^^ Egyáltalán, hogy mer ilyet tenni?? Az a nap a MIÉNK és nem veheti el tőlünk! Illetve nem vehetNÉ el... Megtette, így a DÖK gondolt egyet, összedugták a fejüket és most valami sokkal nagyobb bulira készülnek. Még nem szabad róla semmit sem elárulnom, de vááááá,úgy tűnik, hogy a farsangunk olyan jó lesz, hogy nagyon! ^^ Még semmi sem biztos, de ha összejön, akkor az álmaim ne továbbja lenne ez az idei! <3- Hétvégén gondolkodtam és egyik nap arra ébredtem, hogy összekéne gyűjteni azokat a számokat, amire anno felléptünk Csibével Rácz Erikánál. Hihetetlen jó dalokat válogatott mindig össze és mostanában egyre többet nosztalgiázok azokról az évekről. Na, jövőhéten úgyis mennem kell majd hozzá, akkor kifaggatom, hogy mire emlékszik belőlük. Nekem sajnos túl lyukas az ilyesmihez az agyam... :S
- Ez csak egy nagyon OFF-os téma, de mostanában sokszor gondolok arra, h mi lennem, ha Wic az osztálytársam lenne?... Micsoda jó világunk lenne már.
Meg minden...
(na majd ezt is kifejtem egyszer, ha....... úgyis tudjátok, hogy mikor.)- Válaszolni nekik: Baluka, Puttputt, Carlo, Csemike, Krisztián, Vivien, Ivett stb...
- puttputt kérésére elkértem a magyartanártól a versenymunkáinkat. Még a hétvégén elküldi emailben, ha minden igaz és akkor megmutatom ország-világnak, hogy mit alkottam.
- Muszáj még elmesélnem, hogy hatalmas sikereket érek el mostanában az irodalom területén.
Szerdán az emelt magyaros tanár és ma Danteszné, az irodalom tanárom is megdicsért. Nem is akárhogyan... Egész órán csak én jelentkeztem és mindenki csak lesett, hogy mindenre tudtam a választ. Még a 9.-es anyagból is! Balázs oda is fordult hozzám és megkérdezte, hogy: "Réka, te meg honnan tudsz ilyeneket??" Tanárnő is gyanakodott és rákérdezett, hogy: Magyar fakton ilyen részletesen végig ismételték a dolgokat? Én erre csak nevettem szégyellősen és mondtam, hogy: Nem, dehogyis! Emelt magyaron nem is ilyeneket veszünk... Meglepődött, de láttam rajta, hogy nagyon büszke rám. Mosolyogva csak annyit mondott:
- Hát akkor le a kalappal, Réka! Maga nagyon ügyes! Érik az 5-öse...
Nagyon jól estek a szavai. Régen már csalódást okoztam neki egyszer, többször nem fogom engedni, hogy ez megtörténjen....
Rég éreztem ennyi szeretet egy tantárgy iránt. Szinte szárnyalok! Minden másodpercet élvezek, amit az irodalommal tölthetek. Sosem unom!- A matek is nagyon megy most, ebből kéne jó jegyet szerezni.
- Folyt. köv. -
Ajánlom Talmidának! 
Szeretnék:
(/IMG)[/L]](http://cdn.rios.hu/dl/upc/2011-01/14/248267_hst2qkaao2suu36t_0perfectone.jpg "[L:/dl/upc/2011-01/14/248267_hst2qkaao2suu36t_0perfectone.jpg](IMG:/dl/upc/2011-01/14/248267_hst2qkaao2suu36t_0perfectone.thumb.jpg)(/IMG)[/L]")
A szemem megtelik könnyel, majd gyorsan becsukom, hogy visszaszorítsam a nedvességet szemzugaimba. Nem akarom, hogy kitörjenek, különben akkor nincs visszaút, elindítom a lavinát... Helyette igyekszem felidézni a szép pillanatokat, hogy egy kicsit enyhítsem a fájdalmat. Tragédia történt az este. Örökké eltávozott közülünk egyik családtagunk, aki majd' 1 évig élt velünk. Nevezetesen Herceg, a mi egy szem kandúrunk. Voltak már fiú macskáink, de azok valahogy mindig elpusztultak, a lányok tovább bírják. Ő volt eddig a csúcstartó "túlélésileg". Lehet, hogy nem annyira látszott rajtam, de a betegsége előtt majdnem annyira szerettem, mint Veszpikét. Egy igazi egyéniség volt! Teljesen az anyjára ütött (Tigrisre...már szintén nincs köztünk), aki amilyen feltűnően gyönyörű, olyan okos és szelíd volt. Negroval szinte együtt nőttek fel. Jó, mondjuk kissé túlzás ezt állítani, mivel volt egy olyan furcsasága ennek a macskának, hogy "félúton" megállt a növésben. Nem tudjuk, hogy miért, de egyszerűen egy idő után nem nőtt tovább. Valószínűleg ivarérett sem volt még, mivel soha nem csavargott. [...]
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Idióták! 
Jó, ez most nagyon rosszindulatúan hangzott és szinte biztos, hogy később megbánom, hogy ezt írtam, mert gyűlöli a hasonlítgatást, de mit csináljak, ha minden, amit tesz, mond, egyből de javu-t ébreszt bennem és eszembe juttatja a régi, rossz emlékeket??? 
Csakis magának köszönheti! 
Ilyet...
---> 
Nem igazán hallottam még románokat beszélni.
Aktív témák
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Star Trek Online -=MMORPG=-
- Gumi és felni topik
- Apple iPhone 16 Pro - rutinvizsga
- OLED TV topic
- Hobby elektronika
- Xiaomi 15 Ultra - kamera, telefon
- AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning
- Magga: PLEX: multimédia az egész lakásban
- TCL LCD és LED TV-k
- További aktív témák...
- iKing.Hu - Apple iPhone 14 Pro Max - Gold - Használt, karcmentes, 100% akku
- Dell 3420 14" /i5 11gen / 8GB RAM/256GB SSD/ Szép állapotban / 12 hónap jótállással
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone Ryzen 7 5800X 32/64GB RAM RX 7800 XT 16GB GAMER PC termékbeszámítással
- TELJES KÖRŰ IT BESZERZÉS
- ÁRGARANCIA! Épített KomPhone i5 12400F 16/32/64GB RAM RTX 3060 12GB GAMER PC termékbeszámítással
Állásajánlatok
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest