Aktív témák

• #207 művésznő4 senior tag

  2010-12-17 22:10:09 #207

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  művésznő4

  senior tag

  Miért hasogat ennyire a fejem? Pedig soha nem szokott! Soha, max., ha beteg vagyok...még akkor se mindig. Most viszont nagyon fáj valamiért. Talán a fáradtság az oka... Már a szememen is alig látok ki. A szemhéjam egyszerűen leakar csukódni, de ezt a bejegyzést még akkor is kiszenvedem valahogy!!!

  --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

  Nagyon szeretném, ha maradna valami emlék a mai napról. Egy életre szóló élmény volt, még ha nem is mi lettünk az elsők. Kevésen múlott, de egyáltalán nem irigylem a nyertes csapattól a győzelmet. Mi ugyanannyit nyertünk, ha nem többet... Így legalább egy vidéki iskola is sikert arathatott. Ügyesek voltak, megérdemelték. Bár kicsit fáj még, hogy az oklevelünkön (amire MÁR MEGINT hosszú "U"-val írták a nevemet!!! ) nem római egyes szerepel, de nagyon szép helynek tartom a miénket is és csak az nyugtat, hogy az első 3 helyezésnek ugyanaz a díja; egy színházi előadás a fővárosi Nemzeti Színházban. Kocsival felvisznek minket, meg minden... Sőt, lesz egy meglepi is, amit egyelőre nem árultak el nekünk, de azt mondták, a színházon kívül is lesz egy kis kitérőnk. Nagyon várom már január 10-ét! Elnézést, ha kicsit összevissza írok, csak még nagyon friss az élmény és bennem van a kapkodás, az idegesség. Ilyen események után mindig olyan nehéz lenyugtatnom magamat. Pörgök, mint a búgócsiga.
  A versennyel alapjában véve megvagyok elégedve, mert nem volt kivételezés, részrehajlás, csalás, igazságtalanság, miegymás. Kellemes csalódást okozott ezzel a Zrínyi. Jól volt lebonyolítva az egész, a szervezésben, helyben, emberekben, zsűriben sem találtam kivetnivalót. Érdekes feladatok voltak, bár rendesen megszívattak vele minket... Jól belekérdezgettek minden apró hülyeségbe.. Hiába tanultunk rá olyan rengeteget, nem tudhattuk, hogy milyen kérdésekre számítsunk, így nem volt elég minden lexikai tudásunk. Mindenesetre amit tudtunk, felhasznosítottunk.
  A 2. feladat, egy színházi ajánlás megírása volt egy dramaturg által. Az ilyen feladatokat nagyon nem szeretem, mert összesen 10 (ahogy mondom, TÍÍÍZ!!!) percünk volt rá összesen. Ha egyedül kellett volna megírnom, kábé a megszólításig jutottam volna el... Ez édes kevés volt. Minimum 15, de inkább 20 percet kellett volna adniuk erre a feladatra - szerény véleményem szerint. Alig írtunk pár mondatot, és ráadásul be sem tudtuk fejezni, mert ránk szóltak, hogy tegyük le a tollat és adjuk alapunkat a segítőknek. Ránéztem a lapunkra és egy fél oldalacska volt rajta - az is széthúzva. Eddig jutottunk 10 perc alatt. Egyszerűen teljesen leblokkoltunk, semmi sem jutott az eszünkbe a művel kapcsolatban, pedig nagyon alaposan felkészültünk belőle. Agyilag le voltunk már fáradva, pedig szinte a verseny elején voltunk még ekkor. Egyik lány sem akarta elvállalni, hogy kimegy és felolvassa az ajánlásunkat, így a "többség dönt, egység...khm.." elvén, engem küldtek ki. Én meg, mint akit a kivégzésére visznek, remegő lábakkal, gombóccal a torkomban elindultam a terem közepére, a mikrofon felé. Ilyenkor mindig nagyon beparázok. Nem értem, miért... egyszerűen félek a közönségtől. Dobog a szívem, a homlokom gyöngyözik, forog velem a világ, remegek, nem jön ki semmi hang a torkomon, meg egyéb ilyen kis apróságok... Ez csak azért fájó pont számomra, mert nagyon elszoktam a szerepléstől az évek során, pedig régen annyit, de annyit léptem fel, hogy nem igaz. Én vagyok a "naaagy" művésznő, akinek a kisujjából kéne, hogy jöjjenek ezek, erre meg ha arra kerül a sor, hogy kiálljak pár ember elé, szinte magam alá csinálok félelmemben.. Már bocsánat.. Na mindegy... Végül is megoldottam nagy nehezen...akadozva, sokat improvizálva, többször újrakezdve, bocsánatot kérve, félre olvasva a szöveget...stb. Tudom, hogy nem jó, de kicsit úgy voltam vele, hogy csak tudjam már le, a fenébe is! Nagyon nem szerettem volna kimenni, de muszáj volt valakinek ezt a feladatot is megoldania. Sajnos nagyon az elején voltunk, így akik utánunk jöttek, egyre jobban belerázódtak és a lámpalázuk is elmúlt, mire ők következtek a sorban. Kicsit azért irigykedtem, 1-2 emberre, hogy milyen könnyedén és felszabadultan képesek előadni a mondanivalójukat - minden tapasztalat nélkül. Bezzeg én... Áááhh, hagyjuk is... csak jobban haragudni fogok magamra. Ami viszont meglepett, hogy annak ellenére, hogy szörnyen adtam elő (legalábbis szerintem), egész jó pontokat kaptunk rá. A plakát-tervezős feladatnál ugyanígy jártunk. A legtöbb csapat agyon díszítette a munkáját, mindenféle színessel kiszínezve, stb...ezzel szemben a miénk egy nagyon letisztult, lényegre törő, csak a legfontosabb információkat tartalmazó munka lett. Bevallom, itt kis előnnyel indultunk, mivel - "szakmánkból" kifolyólag - jól tudtok, hogy hogy kell kinéznie egy plakátnak. Kevés karakteres, csak a lényeges szimbólumokat kiragadva, tömör, egyszerű vonalvezetésű, de figyelemfelkeltő és ütős legyen. A miénk pont ilyen lett, bár a kivitelezés hagyott egy kis kívánnivalót maga után... Mindegy, erre is jó pontokat kaptunk, ez a lényeg. Amit még muszáj megemlíteni, az a Vilma feladata. Rendező asszisztenst kellett játszania - legalábbis ő így értelmezte és lettek belőle nagy kavarodások... Hajajj, szegény azt sem tudta, hogy mi van, de a vezetők és mi azért jót nevettünk rajta. Aranyos volt. Kis bambusznád, amilyen én is szoktam lenni... Viszont abban tényleg nagyon igaza volt, hogy a feladat nem volt egyértelmű. Jobban el kellett volna magyarázniuk. Kicsit belesültünk, de mit számít? A lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat és még Matild is teljesen feldobódott, ami mostanában elég nagy szó nála...
  Csak azt sajnálom, hogy képeket nem csináltunk, pedig pénteken, a színházlátogatáskor és most is vittem fényképezőt. Óóóhogyaza, miért nem volt eszemben??? Utólag már nagyon bánom, lehettem volna figyelmesebb is... Csak a nagy izgalmak, meg a verseny heve...teljesen kiment abból a buta fejemből. (vagyis OKOS fejemből - ahogy Anya most kijavítana...)

  ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
  Ááááhhh, a fejem!!! Bocsánat, de tényleg nagyon fáj. Azt hiszem, ledőlök...
  Holnap befejezem a sztori végét is, de ma már nem bírom.

  Jó éjszakát!

Aktív témák