Eső továbbra is szakadatlanul szakad, kissé unom. Nyálas fényt kapott, napok óta cirkuszol, hogy azonnal menjünk már sétálni, sajnos ahhoz nincs elegendő agya hogy megértse: szarrá áznánk.
Így marad a cirkusz, időnként elbillen az agyam, oszt' kirakom hűsölni kicsit. Ettől általában lenyugszik. Egy időre. Szedem a nyomorult augmentint, alig akar lemenni, persze az aki már szedett hasonló jót az tudja mi következik az antibiotikum szedésének mellékhatásaként.: Igen, a hasmenés... ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Az élet szép, így szedem az augmentint, iszom a lándzsás utifű tinktúrát, nyelem a probiutikumot, és kapkodom be a széntablettát mellé, mint egy szórakoztató horror kellékeit. Nem? 
Csak nekem nincs kedvem időnként röhögni, bár úgy sejtem nyomorom a döglött, lőtéri kutyát sem izgatja, (persze maximális tisztelet az üdítő kivételnek 
) így pötyögök magamban.
Mama kotyvasztott finomat, akit érdekel:
"decretum... Ugros eliminandos esse / rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak."
