A diáknak az a dolga, hogy tanuljon. Ha van ideje mellette dolgozni, akkor vagy nem tanul rendesen és a tőle elvárható szint alatt teljesít, vagy ez neki túl könnyű, tehát nem a képességeinek megfelelő oktatásban vesz részt. Így elfoglal egy helyet az iskolában, elvéve egy olyan ember elől a helyet, akinek ott lenne a helye és elvesz egy helyet egy olyan ember elől a munkahelyen, aki nem tanul, csak dolgozni szeretne.
Így tulajdonképpen 3 ember is rosszul jár vele, mert egyik sem azt csinálja, amit szeretne. De az ember sokszor rá van kényszerítve ilyen rossz megoldásokra. Szerintem az ösztöndíjnak kellene motiválni a diákokat a jobb tanulási eredmény elérésére a diákmunka helyett (nálunk a minimálbér kb. 10%-a volt a maximális ösztöndíj, ami nem igazán motivált senkit, akinek pénzre volt szüksége ahhoz, hogy kifizethesse az albérletet) és csak a szakjuknak megfelelő munkát lenne szabad adni nekik, amikből gyarapíthatják tudásukat. Ezzel szemben sok egyetemsita pl. szórólapot hordott diákmunkaként. Ráadásul a munkaadók nem vették figyelembe az előadások, gyakorlatok időpontját. Aki nem ment akkor, amikor jött a szórólap, az nem kapott többet ott munkát, vagy jobb esetben mosolyogtak egyet és kedvesen a legrosszabb helyeket adták oda, amiket 1-2 alkalommnál többet senki sem vállalt, mert többet vontak le a rosszindulatu betelefonálók miatt, mint amit fizettek az egész munkáért. Így sok egyetemista inkább ellógott fontosabb előadásokról is. Tapasztalatom az, hogy a diákmunkavezetők nem veszik rugalmasan figyelembe az előadások, gyakorlatok időpontját.
Szerintem diákmunka helyett inkább menjen ki az ember külföldre mosogatni. Ott javít a nyelvtudásán, meg gyűjtöget, aztán jöjjön vissza tanulni és csak a tanulással foglalkozzon. De akit ismertem és tartósan diákmunkát végzett az egyetem mellett, az csak leséssel, vagy puskázássál, vagy könyörgéssel vagy bugdácsolva ment át, vagy sehogy. Tudása az nem lett meg.
I have an RNA joke, but it might get lost in translation.
