Aktív témák

• #108 Csemike aktív tag

  2009-06-16 21:45:59 #108

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Csemike

  aktív tag

  Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog rázni az elutazása. Kedvesemtől ma este búcsúztam el, holnap reggel indul Amerikába, egy másik országba, egy másik kontinensre. Tudtam, hogy sírni fogok, de nem gondoltam, hogy ilyen hullámokban fog rám törni a sírás, és hogy ennyire nehezen viselem majd a távollétét.
  Messzire megy. Most 70 napig nem tudom nap mint nap felhívni, hogy elmondjam neki, hogy szeretem és hiányzik, nem tudom megsimogatni a fejét, megmasszírozni a lábát. Nem fogunk reggelenként „molyolni” az ágyban, nem fogunk megsértődni minden kis apróságon, nem fogunk csak úgy üldögélni/feküdni egymás mellett, s élvezni a csöndet, és egymás lényét. Persze vannak lehetőségek a kapcsolattartásra. Nemrég regisztráltam a Skype-on, vettem egy mikrofonos fejhallgatót. Már ki is próbáltunk, működik. Remélem ha nem is minden nap, de hetente több alkalommal beszélhetünk.
  Kevésnek tűnhet a 70 nap, én is azt gondoltam, hogy semmiség, elröppen, s utána ismét átnyalábolhatom a drága testét, hogy magamhoz szorítsam, s el ne engedjem soha többé.

  Megmondtam neki, hogy ez volt az utolsó, többet két hétnél több időt nem vagyok hajlandó nélküle tölteni. Viccelődött is vele, hogy majd boltba se fogom elengedni soha többé egyedül. A kapcsolatunk (szerintem) egész különleges, karmikus kapcsolat. Jó, persze minden szerelmespár ezt gondolja magáról, de már 4,5 éve, hogy együttvagyunk, és még mindig szeretgetjük, becézgetjük egymást, mint a friss szerelmesek. Tényleg olyan, mintha a Jóisten kifejezetten nekem teremtette volna (én vagyok az idősebb, 1 évvel és 11 nappal). Úgy érzem, hogy nagyon erős szálak kötnek össze minket. Lehet, hogy most a frissen szalmaözvegységbe borult „gyászoló” lelkem beszél belőlem. De szerintem ez akkor is így van. (Ugye Mazsoláskalácska?! )
  Most kb. ilyen a hangulatom.

  Ha minden jól megy, akkor augusztus 25-én találkozunk. Utána megyek New Yorkba, hogy még együtt legyünk ott kb. 12 napot, megnézzünk néhány várost, barangoljunk. De addig 70 napot kell kibírni nélküle. Nehéz, nagyon nehéz…

  Kicsi Pókocskám! Mindig gondolj arra, hogy nagyon szeretlek, és nincs nálad fontosabb nekem a világon. Bármilyen legyél, bármit csinálj, Te az én egyszem „nyolclábú, nyolcszemű” Pókocskám maradsz!

  És most hadd sírjak.

Aktív témák