Hirdetés

Aktív témák

  • Blackie

    csendes tag

    :W Miért alakulnak mindig hülyén a dolgok? Miért csinálok mindig hülyét magamból? :W
    Képzeljétek el a következő szitut! Tegyük fel, van egy hobbid, amit naggyon szeretsz csinálni, már-már az életeddé válik! Van egy párod, akinek mindig mesélsz róla, hogy milyen jó dolog, de ezt ő egy idő után nem tudja értékelni, és elveszti az érdeklődését iránta, sőt egészen ellenségessé válik az adott dologgal szemben. Az ellenszenv okait ismered, valamilyen szinten meg is érted, viszont nem tudsz rajta segíteni, mert többtényezős a dolog (pölö. neked az jó, amit ő rossznak lát; nem akarsz embereket megbántani; nem akarod a barátnődet megbántani vagy netalántalán ennek következtében elveszíteni).
    Időközben vége a kapcsolatotoknak, úgy döntöttetek (döntött), hogy külön utakon jártok, persze az érzelmek a te részedről nem múltak el! Majd kis idő múlva egy találkozás alkalmával azt hallod, hogy van egy új párja, és hogy mennyire fasza hobbija van. Elkezd róla áradozni, olyan dolgokat tart tök jónak, amiket azelőtt gáznak tartott.
    Ezután te elmondasz egy egészen aprócska dolgot a hobbidról, amit ő egy ''hülye vagy bazmeg, ez kva gáz'' nézéssel reagál le. Amire te felkapod a vízet, és elengedsz egy ''csakazértis találok valamit, amivel visszavághatok'' beszólást. Na ez nem veszi ki túl jól magát, így egy kisebb veszekedésbe fullad a dolog.
    Na ezután mit érez az ember? Én speciel nagyon megalázónak tartottam a dolgot, hiszen kvázi, amit én csinálok az szerinte gáz, és nem tudja megbecsülni. És mégis kitől várjon megbecsülést az ember, ha nem attól, akit a legkedvesebbnek tart az életben? Úgyhogy az önbizalmam ismét a nulla alá kúszott, eddig is akörül volt...

Aktív témák