mutatta az inFlames próbálkozását, de látok fantáziát és kiaknázatlan lehetőségeket
Az In Flames sajnos egy évtizede nem adott ki egyetlen olyan lemezt sem, ami újító vagy egyáltalán érdekes lett volna.

Ilyen a kissé elfeledett, eredeti értelemben vett Death/Doom keverék, gondolok itt a legelső teljes Paradise Lost albumra (Lost Paradise), vagy a kevésbé szétborult ritmusú Brave Murder Day-re a Katatoniától.
Ezeket a stílusokat eléggé kifuttatták annak idején, de tény, érdekes lenne, ha újra visszatérnének. Bár most Európában a fő trend a folk metál (lehetőleg gyomorforgatóan ízléstelenül), Amerikában meg a tucat kiabálás-köcsögének-breakbeat-enyhén retró vonal, lásd mondjuk Trivium.

Stoner doomból is szerintem még lehetne újat csinálni, pl. úgy mint a Sunn O))) a hozzáadott drone-nal, csak mondjuk nem annyival.
A stoner az pont egy hagyományőrző vonal szerintem, bár ha tudsz ajánlani olyat, ami újító, azt örömmel veszem.

Aztán a Burzum - Filosofem nem-is-tudom-milyen metál stílusban gyakorlatilag készült az az egy album ami jó (vagy talán még a Hvis Lyset Tar Oss is ide sorolható), a többi meg kivétel nélkül sikertelen ripoff.
Black metálnak hívják és a 90-es években volt felkapott, kb. naponta jelentek meg a rosszabbnál rosszabb lemezek és persze egy csomó gyöngyszem is.
Egyrészt ugye a Burzum, ami eléggé egyedi, de a 90-es évek Mayhem lemezei is jók, a Satyricon is akkor élte virágkorát, Darkthrone-nak is volt 1-2 jó húzása, kísérletezősebb kedvűeknek meg ott a Dödheimsgard alapműve (666 International) vagy az Ulver blackmetál lemeze. (Ez utóbbi 2 alapműnek tekinthető szerintem)