Igaz, hogy még nagyon messze van az év vége, de már most ki merem jelenteni ország világ előtt, hogy minden idők egyik legjobb albuma:
Within Temptation - The Unforgiving (Rock, Metal)

Olyan fantasztikusra sikeredtek a dalok benn, hogy az ember késztetést érez arra, hogy mindnél énekeljen, akár Sharon énekét, akár a kíséretet. Az albumon több sláger szerű dal is akad. Aki szereti a rock és/vagy metál stílust, annak abszolút kötelező darab! Ritkán születik ilyen remekmű!

Gameplay csatornám: https://www.youtube.com/channel/UCG_2-vD7BIJf56R14CU4iuQ

Csekkolom

Erről jut eszembe! Ti nem szoktatok válogatásokat csinálni? Én csináltam már jó párat. Nagyon jó emléknek egy időszakról, ajándéknak pontpontpont
Két típusút csináltam idáig: Az egyik az egy előadóhoz köthető, amelyiknek sok albumát ismerem és szeretem. Egy válogatás a legjobbakból, persze szép ívvel szerkesztve. A másik meg ahogy írtam is, egy korszakról szól. Mindig van nálam egy stílus vagy hangzás ami hetekig, hónapokig kedvencnek mondható, ezekről érdemes egy összeállítást csinálni. Később visszahallgatva rengeteg jó előadó, album jut eszembe amiket jó újra elővenni, mást is megismerni tőlük.
Egy szabály állítottam fel: 45-50 percnél csak nagyon indokolt esetben legyen hosszabb.
Egyébként onnan indult ki eredetileg, hogy anno 64 megás memóriakártyáról voltam kénytelen voltam utazások során zenét hallgatni és erre valahogy rá kellett erőltetni ennyi zenét.
Szóval én kíváncsi lennék ha másnak is lenne valami hasonló. Lehet, hogy feltöltöm majd az egyik könnyebben emészthetőt ha érdekel valakit.

Na bocsánat a kései válaszért, le kellet darálni pár vizsgát.

Tehát, mint fentebb már utaltam rá, én nem különösebben szeretem a válogatásokat, tehát nem is szoktam ilyeneket összeállítani. Valahogy úgy vagyok vele, hogy egy album az egy egységes mű, amit direkt úgy állított össze a szerzője, úgy lesz teljes. Valószínűleg ezt a progresszív (rock és metál) stílusokra jellemző "concept" albumok miatt érzem így, ezeket szerintem kizárólag egyben lehet meghallgatni, de egyébként a legtöbb zenével így vagyok, nem szeretek számok közt ugrálni, inkább teljes albumokat hallgatok végig, szeretem ha felépülnek a dolgok. Ebben mondjuk benne van a maximalizmusom is, ugyanemiatt van egy nehezen legyőzhető kényszer bennem, hogy ha megismerek egy együttest, akkor már a teljes diszkográfiájukat halljam.

Szóval én válogatást mutatni biztos nem fogok, de ettől szerintem még nyugodtan beküldhetsz párat, ha úgy tartja kedved.

Válogatásokat igen ritkán hallgatok. Csak a sajátjaimat szinte, azokat is leginkább utazás során.
Az albumhallgatási szokásaiddal maximálisan egyetértek. De bizony vannak olyan előadók melyek albumán csak néhány kiemelkedő vagy említésre méltó szám van. Illetve olyan stílusok is vannak amikből pár szám is bőven elég egyszerre. Ezeket indulás előtt/után vagy amikor csak pár percem van zenét hallgatni, akkor szoktam berakni.
A kényszert én is érzem, de sokéves tapasztalat alapján már nagyjából sejtem melyik az az előadó akinek érdemes tényleg tovább kutatni a múltjában/jövőjében. Ettől függetlenül mindig úgy bővül és szűkül a bekéneszerezniésmegkénehallgatni.txt, hogy véletlenül se fogyjak ki.
Na ha lesz időm feltöltök egy kis finomkodós válogatást.

Nem vagyok képben elektronikus zene terén, nem tudom melyik műfaj mit takar, de tudnátok mondani olyan darkos, félelmetes atmoszférájú zenéket amik érdemesek meghallgatásra? Ultraform-ot ismerem ami ilyen, csak nekem ő már túl monoton.

[ Szerkesztve ]

XY

Dustin O'Halloran - Lumiere [22 February 2011] modern classical

Moesko kritika.
FatCat Records

Ez a darkpsy már közelít ahoz amit akartam, de nem teljesen, talán ebből jobban lejön: [link]

Nertpaelg:

Nem ambient lessz az, ezek ahoz túl lassúak, amikor darkosra gondoltam nem műfajt akartam meghatározni, hanem csak a hangulatot, nem direkt horror amit keresek, tehát nem "filmzene", inkább valami dermesztő mood-ra gondoltam futurisztikus hangzással, de nem kizárólag effekt meg hangulatzenére.

Ettől függetlenül a linkek között van egy-két érdekes.

XY

Swarms - Old Raves End (2011) electronic/ambient/idm

Az év eddig legjobb albuma nálam ebben a stílusban.

Belehallgatás

Szerintem teljesen jó a last.fm leírása, miszerint "Ultraforms music can be described as Dark Hard Trance, with alot psychadelic influenses." [link]

Kereshetsz itt a szerintük hasonló előadók között. Sötétet és psychedelikusat tudok mondani sokat. Ha érdekel jövőhéten megpróbálhatok ajánlani. Másik oldalról megközelítheted pl itt. Ránézésre aktívnak tűnik, de biztos vannak ilyen külföldi fórumok is.

Ami egyelőre eszembe jutott az talán az újabb Timecode kiadások. Itt van egy csomó. (az összes?) például: [link]

Ha már Timecode, akkor a vállalkozó szelleműek - akiknek tetszik a psytrance, de album közben megunják - egy próbát megérhet a Principles Of Flight - Night Time Lullabies

#210: bandcamp -en megvehető.

[ Szerkesztve ]

Ellenállhatatlan kényszert érzek, hogy ajánljam ezt az albumot:

The Dirtbombs - Party store (2011) / garage punk (elvileg, de azért ez nem ilyen egyszerű)

Ez egy húsz éves zenekar. Nem valami közismert és nem éppen hétköznapi a zenéjük se, de a vállalásuk ezzel az albummal még durvább. Detroithoz köthető techno és annak különböző válfajaiból válogatott számokat dolgoztak fel (Kevin Saunderson, Carl Craig). Az eredmény szvsz zseniális! A rockos és elég hangos (muszáj feltekerni a hangerőt) hangszereléssel nagyon elkapták a technos lüktetést, a legtöbb számról mégis eszembe jut a jazz, talán szabadsága és a ritmusok miatt. Elég változatos a lemez, jó számokat választottak feldolgozásnak, de nem hibátlan, egyben kicsit sok nekem egyszerre. Könnyen lehet az egyik több mint húsz perces, hangsúlyos szám miatt. Ami egyébként önmagában nagyon jól működik, egyáltalán nem unalmas, de kicsit kilóg a sorból, nem válik az album mint egység javára. Az együttes korábbi számaiba belehallgatva még érdekesebb az egész. Elképesztő hogy egy együttes húsz év után ilyennel álljon elő. Igazi művészet.
Quart kritika. De elképzelni leírás alapján nehéz lehet úgyhogy inkább jöjjenek a linkek: Cosmic cars; Good life

[ Szerkesztve ]

Ez tényleg jónak tűnik. Egyébként Clubroot is ennél a kiadónál van, szintén ajánlott.

Submotion Orchestra - Finest Hour (2011) - electronic, trip-hop, downtempo, nu-jazz, dubstep

Noha még meg sem hallgattam (flac híján), az EP alapján az album is jó lesz. Nem ragozom, csak:
[link]
[link]

Nini, egy zenés topic. Hát én ezt hogy nem vettem észre eddig?

Na, akkor első nekifutásra a mostani vizsgaidőszakom "tanulós" albuma:

John Beltran: Ambient Selections 1995 - 2011 [2011] ambient, chillout, lounge

Fogalmam se volt az emberrel három héttel ezelőttig, amikor egy ismerősöm megkapta digi promóba, és akkor belehallgattam én is. Ugyan nagyon nem "aktuális" zene a sok dubstep meg house mellett, ami mostanában megy, de szerintem stílusában simán K&D Sessions szint, ilyen előadókat kéne Balaton Soundra hívni a naplementébe lemezeket pakolni, nem Doggie bácsit.

Preview:

John Beltran - Morning By The Window @ YouTube
John Beltran @ last.fm

[ Szerkesztve ]

MARVEL AT HIS MIGHT!

Second shot:

Eric Lau - Quadrivium [2011]
instrumental hiphop / chillout / glitch / ...

Sanszos, hogy az év albuma lesz. Eleve a Krush-Nujabes-Kentaro-triumvirátus óta bele vagyok szerelmesedve az ilyen keleti instru hiphopokba, és bár Lau angol állampolgár, le se tagadhatná a kötődést. Gyönyörű borító, nagyon okosan felépített és hangulatában rendkívül változatos albumstruktúra, jó pár egészen kiemelkedő számmal. Stílusában több műfajt érint (ezért is a ...) a hiphop vezérfonala mellett, de szerintem igazán stílusfetisizmustól független, hogy tetszik-e ez a lemez valakinek, annyira könnyen hat.

Preview:

Eric Lau hivatalos
Eric Lau - Quadrivium preview video @ Youtube

[ Szerkesztve ]

MARVEL AT HIS MIGHT!

Ez tetszik: [link]
Ilyesmit tudtok, amiben van gitár, zongora etc., kevesbb effekt, rendes ének de mondjuk kevésbé Björk-ös hangal (sajna ez most nekem nem jön be)?

És mégeggy kérdés: tudtok olyat ami olyan Alison Kraus & U.S.-ös, de elctro-val?

És még egy : a Soundcoud-ban hol kell állítani a hangerőt?!

XY

Nem egészen értem, mire gondolsz.

(#219) sti10p:
Jól értem, akkor most akusztikust keresel, amiben az ének is más? Akkor miben lesz hasonló ahhoz?
Esetleg a kicsit feljebbi Submotion Orchestra? Vagy Angus & Julia Stone (szintén volt már).

SC: Jobb fent.

[ Szerkesztve ]

Kenmochi Hidefumi - Shakespeare (2010) - jazz, downtempo, electronic

Nagyon jó kis egyveleg akusztikus és elektronikus elemekkel. Vidám, mozgalmas, és most tök jól esett. Japán a srác (hallani is), és ez manapság egyre jobb jel nálam.

yt:
[link]
[link]
[link]

Radiohead - The King of Limbs (2011) - alternatív, rock

Csodálom, hogy nem volt még. Szokásosan nem egyszerű "megszokni" mondjuk.

yt:
[link]
[link]

Deaf Center - Owl Splinters (2011) - (dark) ambient, experimental

A stílusoktól nem kell megijedni, nem annyira elvetemült. Elég szép zene, sokat segít a zongora is.

yt:
[link]
[link]
[link]

Jó Dubstep-et tudtok mondani, amiben vannak azért fogós témák is?
És Hardstyle-os Dubstep-et?

XY

Na, végre két ismert:
A Radiohead pozitív, kicsit visszafogottabb, finomabb mint a korábbiak, de tetszetős.
A Deaf Center nagyon jó. Sejtelmes, kísérteties, szép.

Valami ilyesmire gondolsz, mint a Flux Pavilion? Szerintem ez elég "fogós".

MARVEL AT HIS MIGHT!

Ja és még egy, bár ezek nem tudom mennyire számítanak dubstep-nek:

Gil Scott-Heron and Jamie xx - 'NY Is Killing Me'
(RIP)

Inkább ilyesmire gondoltam: [link].

XY

Nos megint kellemes meglepetés ért, ugyanis a Limp Bizkit új albuma szerintem nagyon jól sikerült, egyszerűen érződik rajta, hogy semmi nyomás nem volt rajtuk, semmi izzadtságszag, csak a zene. Pontosan ezt éreztem az új Linkin Park lemezen is, de az még jobban bejött zeneileg mint a Limp Bizkit.

Limp Bizkit - Gold Cobra (2011) numetal / rapcore / rock

Belehallgatás vigyázat, nagyon rossz minőségű, érdemes letölteni inkább netről. Fred Durst amúgy is azt mondta, hogy nem érdekli ki tölti le és ki nem

Ha már írok akkor azt is szóvá teszem, hogy az In Flames sajnos csalódást okozott az új albumukkal, pedig a Pendulummal való együttműködés után hónapokig reménykedtem benne, hogy kicsit elmozdulnak megint valamerre, és csinálnak egy olyan albumot ami meglepi a közvéleményt. Sajnos nem így lett. Jórészt klisés és unalmas nekem ez az album. Björn kiváló iparosmunkát végzett, de semmi több. Azért van rajta 1-2 jó szám, de az In Flamestől többet vártam, mindig ők voltak azok akik új irányt mutattak ezen a színtéren, de már évek óta csak ülnek a babérjaikon, és ez nem tesz jót a metalnak. Egyszerűen egy helyben topog az egész stílus. Pedig a drum and bass irányába való nyitás szerintem egy jó ötlet lenne, akár még üzletileg is. Aki esetleg nem ismerné az In Flames + Pendulum koprodukciót: Self vs. Self

[ Szerkesztve ]

Remélem olvastad a Linkin Park rajongók reakcióit is.
Az emberek ezt várják: [link]

A Gold Cobra -hoz: Jót nevettem ezen. (de érdemes az egészet elolvasni, kicsit félrevezető az idézet magában)
Hasonló a véleményem erről is, mint a Chocolate Starfish and the Hot Dog Flavored Water -ről. Lendületes és visz magával, de néha véletlenül felfigyelek a szövegre és muszáj nevetnem. Aztán lehet ez a lényeg.

Nekem már a Self vs. Self se tetszett mondjuk, szóval nem vártam túl sokat az In Flames -től. Igazság szerint, ha legalább így szólna mint ez a Limp Bizkit már nem lenne vele különösebb problémám.

[ Szerkesztve ]

Nem igazán olvastam a LP rajongók reakciót, ha jól sejtem akkor nekik nem tetszik az új album. Őszintén szólva ez engem abszolút nem érdekel Sosem érdekelt az, hogy más mit gondol egy bizonyos zenéről, főleg ha nekem tetszik. Nekem a Metallica - St. Angerrel sem volt bajom. Ha a rajongókon múlna az, hogy hová fejlődik a zene, akkor még mindig a 70es évekbeli rock and rollnál tartanánk.

A szövegekről: sajnos (vagy hálistennek ) az angol nyelvű számoknál engem ritkán foglalkoztat a szöveg, például a limp bizkitet mikor meghallgattam egyáltalán nem érdekelt és nem is tudom miről szólnak a szövegek. Egyébként illúzióromboló tud lenni, amikor egy egyébként jó zenét elrontanak az óvodás szövegekkel. Ellenben van olyan ahol a zene nem is annyira extra, viszont a szövegek ütnek nagyot, ilyen pl a Corporate Avenger nevű zenekar (nem linkelek tőlük semmit, mert sokaknak szúrná szerintem a szemét, akit érdekel majd rákeres )

In Flames: nekem a self vs self nagyon bejött, ha ilyen irányba mentek volna el az új albummal akkor szerintem tetszene, ehelyett kaptunk egy kliséhalmazt, ami ráadásul szarul is szól. A Limp Bizkit egyébként nagyon "hatásvadász" módon van ám masterelve, a ritmusszekció az egekig van pumpálva, de tény hogy ez illik a zenéhez és vagányan szól.

[ Szerkesztve ]

Ha nem is topog egy helyben a [metál] stílus, meg kell hagyni, hogy lelassult a fejlődés, és a jó albumok jelentős részét is régi nevek hozzák ki, kérdés meddig tudják ezt tartani... Például kifejezetten jó lett a tavalyi Therion, de a két Burzum is, Tom Warrior (Celtic Frost, Hellhammer) új projektje, a Triptykon is hatalmas, olyasmi (nem véletlenül), mint a Celtic legutolsó albuma. A "félúj" 1349 (Satyricon Frost-jával) legutóbbi eresztése is jóra sikerült, szóval azért lehet csemegézni, csak keresni kell az áradatban.

Tulajdonképp ami új együttes és emészthető is, azt már elhitettem, ez a Ghost - Opus Eponymous, más most így hirtelen eszembe se jut.

2011 legjobb metál albuma amúgy eddig mindenképp a Blut aus Nord-tól a 777 - Sect(s) a szokásosan elborult atmoszferikusságával, csak ezzel nem hiszem, hogy sokat tudtok kezdeni, de ne legyen igazam.
Könnyebb.
Lecsóba csapós.

Egyáltalán nem az a bajom vele, hogy szimfonikusabb mint a legtöbb - ennek kifejezetten örültem. Igazából a legnagyobb bajom vele az, hogy tényleges fejlődést nem érzékeltem benne (bár gondolom ez azért van, mert főleg régebben írt számok ezek), pedig a korábbi albumaiknál egyértelműen látszik, hogy mindig új irányba mentek el.
A másik bajom vele pedig az énekesek választása volt. Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de se Snowy, se Vikström nem éri el (a nálam etalonnak számító) Mats Levén szintjét.
A Metal Archives meg tényleg elég érdekes hely, de szerintem a sznobság főleg pár stílusnál figyelhető meg (progmetálnál leginkább).

Ezzel egyetértek, én is utálom amikor ezzel védekezik valaki, de én itt máshogy gondoltam. Egyszerűen nem tudok elképzelni olyat amit még ne valósítottak volna meg, főleg a stílusok keveredésében.
Ezek tényleg jók, bár a nagyon emlegetett In Flames szám se annyira eredeti, DnB és metál keveredés régebben is volt már (sőt, az Ulvernek szerintem jobban is sikerült), de tényleg mutatja, hogy lehet errefelé is menni.
Neofolk - metál keveredésből rengeteg van. A népszerű Agalloch-on kívül, még ott van a Sig:Ar:Tyr, a Gallowbraid és a The Morningside is a jobbak között szerintem.
A többi példáról nem sokat tudok mondani, mert Doom nincs a kedvenc ágazataim között, akármivel is keveredik.

A javaslatokhoz akkor legyen mondjuk az egyik legérdekesebb együttes amit ismerek, az Unexpect. Idei albumuk, a Fables of the Sleepless Empire tökéletesítette a meglehetősen furcsa, keverék stílusukat (inkább nem is írom le, hogy miknek a keveréke, túl hosszú a lista, inkább wiki.

Orange Vigilantes
Mechanical Phoenix

[ Szerkesztve ]

Tegnap jött ki,úgy hogy szerintem az év legjobb zenei albuma az Limp Bizkit - Gold Cobra.Aki szereti a nu metal stílust annak tetszeni fog az album,főleg,hogy annyi ígérgetés után végre kiadta a zenekar a kezéből eme csodás albumot
9/10

[ Szerkesztve ]

best regards, egy fórumozó blogger

mutatta az inFlames próbálkozását, de látok fantáziát és kiaknázatlan lehetőségeket
Az In Flames sajnos egy évtizede nem adott ki egyetlen olyan lemezt sem, ami újító vagy egyáltalán érdekes lett volna.

Ilyen a kissé elfeledett, eredeti értelemben vett Death/Doom keverék, gondolok itt a legelső teljes Paradise Lost albumra (Lost Paradise), vagy a kevésbé szétborult ritmusú Brave Murder Day-re a Katatoniától.
Ezeket a stílusokat eléggé kifuttatták annak idején, de tény, érdekes lenne, ha újra visszatérnének. Bár most Európában a fő trend a folk metál (lehetőleg gyomorforgatóan ízléstelenül), Amerikában meg a tucat kiabálás-köcsögének-breakbeat-enyhén retró vonal, lásd mondjuk Trivium.

Stoner doomból is szerintem még lehetne újat csinálni, pl. úgy mint a Sunn O))) a hozzáadott drone-nal, csak mondjuk nem annyival.
A stoner az pont egy hagyományőrző vonal szerintem, bár ha tudsz ajánlani olyat, ami újító, azt örömmel veszem.

Aztán a Burzum - Filosofem nem-is-tudom-milyen metál stílusban gyakorlatilag készült az az egy album ami jó (vagy talán még a Hvis Lyset Tar Oss is ide sorolható), a többi meg kivétel nélkül sikertelen ripoff.
Black metálnak hívják és a 90-es években volt felkapott, kb. naponta jelentek meg a rosszabbnál rosszabb lemezek és persze egy csomó gyöngyszem is.
Egyrészt ugye a Burzum, ami eléggé egyedi, de a 90-es évek Mayhem lemezei is jók, a Satyricon is akkor élte virágkorát, Darkthrone-nak is volt 1-2 jó húzása, kísérletezősebb kedvűeknek meg ott a Dödheimsgard alapműve (666 International) vagy az Ulver blackmetál lemeze. (Ez utóbbi 2 alapműnek tekinthető szerintem)

...és hogy ne érje szó a ház elejét végre egy on-topik hozzászólás is.

Kauan - Kuu... (2011) post-rock akármiféleség

Nagyon vártam ezt az albumot a 2009-es "Aava tuulen maa" után. Anton Belov a mozgató erő a kétfős együttesben, ami könnyű, kicsit ambientes, de nem túl minimalista rockszerű zenét játszik. Nehéz leírnom a stílust, mert sok hasonlót nem ismerek. Nagyon kellemes, pihentető, vidám, merengő zene. Az új album jó lett, de az előző kicsit jobban tetszett. Anton hangja még karakteresebb lett, viszont úgy érzem nem használja eleget, pedig igazán tehetné. Minta. Erősen ajánlott az előző album is.