Az SCMS lényege az volt, hogy ne lehessen láncmásolatokat készíteni digitálisan. Valami jogvédelmi megfontolásból csak azok a készülékek kerülhettek piacra, amiben benne volt ez az SCMS. A '90-es évek második felében, amikor kitalálták a hifi CD-írókat, még nem voltak ennyire elterjedve a számítógépek és az ilyen hifi készülékek elterjedésében látták a kalózkodás lehetőségét, ezt próbálták lekorlátozni. Mai szemmel nézve már elég nevetséges az egész, de akkor a kiadók ezt komolyan gondolták.
Egytálcás írókkal csak úgy lehetett lemezt másolni, hogy egy CD lejátszó volt optikai kábellel rákötve az íróra. A másolatra rákerült az SCMS jel, és ha valaki ezt próbálta optikai kábelen keresztül újra lemásolni, az író kiírta azt, hogy Prohibited, azaz tiltott művelet. Az ilyen lemezről már csak analóg úton lehetett másolatot készíteni. Ott sem az író konvertált automatikusan oda-vissza, hanem a lejátszóban lévő D/A és az íróban lévő A/D végezte el ezt a munkát, ha köztük analóg szetereó RCA összeköttetés volt. Kéttálcás készüléknél ezek a belső összeköttetések lehetséges, hogy egyszerűbben kiválaszthatóak, de ez is típusfüggő lehet.
Ellenben ha a forrásanyag nem tartalmazza az SCMS jelet, akkor az optikai kábelen kereszül semmi akadálya a digitális felvételnek. Persze a paramétereket be kell tartani: 16 bit, 44 kHz és monó vagy sztereó LPCM jel kell hozzá. Mindenféle nagy felbontású, kódolt, tömörített vagy sokcsatornás digitális jellel nem működik a dolog.

[ Szerkesztve ]