Kicsit visszaolvastam megint.
Én az Uniós csatlakozás után nem sokkal mentem ki először Londonba, komoly angollal (ír-magyar vagyok). 22 éves voltam. 3 szemeszter a PTE-BTK-n, idegenforgalmi-és vendéglátós végzettség.
7 nap 6 éjszakára volt foglalásom a Palmer's Lodge nevű hotelben, ahol olyan 12-14-en laktunk egy dormban. A terv kb. úgy nézett ki, hogy nem volt terv. Vagy találok valamilyen gyorsan fizető (nyilván fekete) munkát kezdésnek, vagy nem. Ha elbaszom, elindulhatok a Nap irányába. Vagy mehetek a követségre márászkodni, hogy küldjenek haza.
Előtte összevesztem otthon mindenkivel akivel csak tudtam, ez adta meg a végső lökést. Gondoltam eltűnök egy jó időre. Kb. 300 font volt a zsebemben, amikor leszálltam a gépről.
Hát nem az volt életem legjobb döntése. Másnap elkezdtem szórni a CV-ket személyesen is, meg spamelni a Gumtree-n hirdető munkaadókat, stb.
2 hét alatt 6 interjút sikerült öszehozni. Közben egy take-away pizzériában kezdtem South Kensingtonban az első hét végén, naponta kifizettek.
Fekete meló, heti 3-4 alkalommal 6 óra, szar pénz.
Kb. arra volt elég, hogy meglegyen a szállás/kaja.
Utazás már nem fért bele, úgyhogy heteken keresztül napi kb. 3 órát gyalogoltam Swiss Cottage-ből South Kensingtonig meg vissza. Fasza volt.
Aztán felvettek egy nagyobb hotelbe housekeepernek a Hyde Park északkeleti részénél.
Lengyelek, csehek mindenhol. Szar meló, fárasztó, és csak part-time. Kevés volt a pénz. Néhány hónappal később hazajöttem, és megfogadtam, hogy csak úgy megyek vissza, ha itthonról le van fixálva full time-os állás, és legalább 1 hónapra van szállás foglalva.
Ez már nagyon régi sztori, lassan 10 éves. Azóta többször is voltam már kint, hosszabb ideig, sikeresen.

Igazából csak azt akartam mondani, hogy ilyen kevés pénzzel amennyit írtál csak akkor mernék újra nekivágni az angliai életnek, ha lenne 4-6 hétre szállásom, és fix, full-time melóm. Amúgy nem érdemes. Nagyon sokan ugranak, és buknak.

[ Szerkesztve ]