Első nekifutásra csupán kíváncsiságból számolgattam, osztottam-szoroztam, de aztán az ünnepek örömére ledöntött a lábamról két bajság is, így volt időm bőven, nekiugrottam kivesézni az elmúlt két évet. Lehetőségeim korlátozottak voltak, de az ésszerűség határain belül megtettem minden tőlem telhetőt (például kigyűjthettem volna a hozzászólások számát és a lekérdezéseket is, de ennyire én sem vagyok azért őrült), hogy a lehető legtöbb információt kigyűjtsem. Szívesen készítettem volna user-statisztikákat is, de sajnos a rendelkezésemre álló eszközökkel ez kivitelezhetetlen feladat volt.

Kizárólag a címlapos írásokkal foglalkoztam, de nem egészen a kezdetektől. 2006. novemberében indult az oldal, de az első pár hónapon túlságosan érezhetőek voltak az indulás nyomai, ezért úgy döntöttem, hogy két teljes évet, a 2007-est és a 2008-ast veszem alapul. Már csak azért is, mert érdekes lehet összehasonlítani az első évet a felnőtt Logout második évével, amikor is már naponta tízezren látogatnak el ide és 40000 lekérdezés történik az oldal egészét tekintve. Úgy döntöttem, hogy konklúziókat nem fogok levonni, meghagyom ezt a lehetőséget a hozzászólóknak, de néhány érdekességre azért fel fogom hívni a figyelmet.

A kezdet ...

A Filmvilág topic lakói között általános felbáhorodást váltott ki egy amerikai oldal által készített, minden idők legjobb 500 filmjének listája. Rövid időn belül megszületett a döntés, lelkünk nyugalma egy módon állhat helyre, mégpedig úgy, ha mi is csinálunk egy hasonló listát. Nem terveztük túlbonyolítani, ezért egy viszonylag egyszerű elgondolásban egyeztünk meg, ami két lépésből állt:

1. Bárki, aki figyelemmel kísérte a témát, készíthet egy minimum 50, maximum 150 filmből álló listát azokból az alkotásokból, amiket saját megítélése szerint a legjobbnak tart.

2. Az így összegyűlt filmeket egy összesített listába rendezzük és mindenki értékeli egy húsz pontos skálán az általa látottakat, amit átlagolva kiderülhet, hogy a mi közösségünk szerint hogyan is néz ki a Top 100-as lista.

Beindul a szekér ...

Bár kissé döcögősen, de belekezdtünk a megvalósításba, végül összesen 18 előzetes listát kaptam, melyeken 677 film szerepelt. A duplázások majdnem sikeres kiszűrése után mindenki kézhez kapta értékelésre az összesített listát, de nem csak azok pontozhattak akik kezdettől részt vettek a folyamatban, ketten éltek is a lehetőséggel.

Az oldal indulása óta időről-időre felvetődik a probléma a megjelenő írások színvonalával, főleg a helyesírással kapcsolatban. Közel két évvel ezelőtt Shim azt javasolta, hogy legyen korrektor a LOGOUT-on. Jómagam abszolút támogatom az ötletét, azonban úgy tűnik, hogy a megvalósításra hiába várunk, az okokat nem firtatom, nem is fontosak igazából. A lényeg, hogy a mai napig nincs lehetőség arra, hogy a publikált írások átessenek egy előzetes szűrőn.

Itt és most szeretném felajánlani a korrektúra lehetőségét mindazoknak, akik szeretnék ha írásuk - legyen az akár szakmai, akár off-topic - átesne egy ilyen szűrőn. Másfél éves itteni pályafutásom alatt jópár írást átnéztem már, ismerősök kérésére, az utóbbi időben ismeretlenekére is, néhányszor pedig magamtól ajánlottam fel a segítséget. Ez a topik arra szolgálna, hogy az írók ezen igényüket jelezhessék, akár megjelenés előtt is már, én pedig vállalom, hogy az írásukat - extrém eseteket kivéve, pl. külföldi munka, nyaralás - 24 órán belül átnézem. Ennek menete a legegyszerűbben a következőképpen történhetne:

Csinálom ezt a 90 napos diétát, elég jól is megy, de hiába vannak jó kaják is az étrendben, azért kimarad néhány ínyencség. Főleg keverni nem lehet a dolgokat, húst krumplival, vagyis húst bármivel - kivéve saláta -, de van, amit semmilyen formában nem fogyaszthatok. Lassan két hónapja tart, még egy van hátra, de nekem nem a bélszín hiányzik, meg a lazac, vagy Mártika kukorica ízű spárgája, hanem a vajaskenyér. Hogy egész pontos legyek, friss fehér kenyér megvajazva, picinykét sóval meghintve, egy nagy bögre hideg tej társaságában, erre vágyom. De hát tejet is csak egy nap lehet, kenyeret meg nem ajánlott, főleg nem vajjal keverve (undorító, tudom én), a sóért meg majdhogynem halálbüntetés jár, így teljesen esélytelen a dolog még legalább 35 napig. Ugye, mindig az kéne ami nincs... erről jut eszembe:

Tizenkét éves lehettem, amikor egyre sűrűbben éreztem fájdalmat alhasi tájékon, elmentünk hát orvoshoz. Kiderült, hogy - a hölgyektől elnézést kérek - az egyik herém nem a helyén van, hanem elvándorolt. Nabumm. Nekem nem hiányzott lentről, ha nem okoz hasfájást, maradhatott is volna. Meggyőzték szüleimet, hogy semmilyen káros utóhatása nem lesz a beavatkozásnak, kis vágás felül, kiveszik, kis vágás alul, beteszik és ennyi. Még velem is elhitették, hogy jobb ha kettő van lent mint egy, pedig eleinte úgy voltam vele, hogy hát 12 évig megvoltam nélküle, ugyan mire kellhet az nekem, de emlegettek spermaszámot meg kutyafülét, amire pislákoló férfiasságom (nem fizikailag értve) igen aggódva reagált, így belementem. A műtét valóban gond nélkül sikerült, kezdtem megszokni, hogy napi kétszer valaki csekkolja a zsacsit, nagyon diszkréten csinálták, nem sérült férfiúi büszkeségem. Volt egy fekete hajú ápolónő, ő sosem jött ellenőrizni, viszont minden mást ő csinált, ebből le is vontam a következtetést, hogy tetszem neki, ezért heves udvarlásba kezdtem.

Nehéz a férfiembernek manapság. Nincsenek már sárkányok, várak, a hercegnők meg végképp felszívódtak, így a kalandok lehetőségének száma is erősen csökkent. Talán ezért, talán más okból, de amikor múlt héten egy barátom felhívott, hogy hozzak el egy autót Angliából - igent mondtam. Első körben persze beugranak a szokásos gondolatok, jobb oldalon a kormány, a közlekedés tükrözve, ám mint azóta megtapasztaltam, nem igazán sikerült reálisan felmérni a nehézségeket. De ne rohanjunk a dolgok elébe.

A jármű maga egy Huddersfield nevű kisvárosban várt rám, nagyjából félúton Manchester és Leeds között. Az internet korában nem jelenthet gondot egy ilyen út megtervezése, de azért rendesen megizzadtam mire sikerült mindent összehozni. Szombaton indultam, az eladó kérése mindössze az volt, hogy este 8 előtt érjek oda, így az első megoldandó probléma az volt, hogy találjak olyan repülőt, ami valamikor kora délután landol Angliában. Mindössze két nappal az utazás dátuma előtt nem volt túl egyszerű, választhattam a nagy cégek többszázezer forintos és pár fapados járat között, de mindegyik az esti órákban indult. Végül aztán sikerült egy Sármellékről induló, helyi idő szerint délután 3-kor érkező járatot találni, így már csak azt kellett megoldani, hogy nem egész 5 óra alatt eljussak Huddersfield-be. Busz, vonat, repülő, mind nagyon drága ánglius barátainknál, de hosszas tervezés után a következő útiterv alakult ki:

Gyerkőcként sokmindenről álmodozik az ember. Rendőr lesz vagy katona, űrhajós, híres rockzenész, meghódítja a világot és a lányok csak az ő kezét akarják majd fogni. Ezeknek nagy része persze nem válik valóra, de ha a kölyök szerencsés, akkor a szülei - társítva a kellemest a hasznossal - amit lehet, megtesznek gyermekük álmaiért. Sőt, néha kitalálják szívük vágyát, még akkor is, ha konkrétan soha nem került szóba.

Valahogy így üthetett szöget édesapám fejébe, hogy két rosszcsont fia legtöbbször bizony fagylaltra kér egy kis aprót. Ezért nem sokkal családi fészkünk közel hat évnyi építése után, 1987 tavaszán, egy - a maihoz hasonló - napfényes délutánon, szakállát vakargatva azt találta mondani: Anya, építsünk fagyizót! Drága édesanyám a kezdeti sokkos állapotot félig-meddig legyőzve, próbálta elhessegetni orrából a hosszú éveken át eltűrt mész, malter és tégla szagát, hogy aztán végre levegőhöz jutva, hangot adhasson felháborodásának. De túl sokáig tartott a folyamat, apu közben már azt tervezgette, milyen színű legyen a tapéta és egyáltalán mi legyen a hely neve. Közben öcsémmel épp azon törtük a fejünket, hogyan ragasszuk vissza a frissen ültetett cseresznyefa - focizás közben - letört ágát úgy, hogy az ősök ne vegyék észre. Mivel nem jutott eszünkbe semmi jó megoldás, nem maradt más, be kellett vallani a bűntettet. Addigra azonban jóatyánk kiszúrta, hogy valami rosszban sántikálunk, a kert túlsó végéből odakiáltott: Na gyertek csak kópék, hadd halljam, mit csináltatok?!

Beszélgetőpartnerem közel három évtizede foglalkozik különböző formában a közlekedéssel. A hetvenes évek végén oktatóként kezdte a pályát, majd egy ideig KRESZ szakértőként segítette kollégái munkáját. Megjárta keletet és nyugatot, 1992 óta pedig a volántársaságokat segíti szakmailag és baleseti szakértőként is.

A közlekedés, konkrétan az autóvezetés olyan hazánkban mint a futball és a politika, mindenki ért hozzá, mindenkinek van véleménye, de érdemleges szakmai véleményt ritkán hallani. Ön hogyan jellemezné az itthoni viszonyokat?

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy soha nem látott mértékű társadalmi érintkezés zajlik az utakon. Ebben a mindenki közlekedik állapotban némelyek autóversenyként, némelyek harcászati erőpróbaként, míg mások túlélési gyakorlatként élik meg a közlekedésben való részvételt.

Legátfogóbban, és egyben legegyszerűbben három tényezővel jellemezhető egy adott időszak közlekedési környezetének szerkezete. Ez a három tényező az ember, a jármű, és az út. Ezek egyenként és együttesen alakítják ki belső tartalmuk megjelenésével a közlekedés átfogó arculatát. A belső tartalom fejlődése, vagy éppen a fejlődés elmaradása pedig rányomja bélyegét a közlekedésben elengedhetetlen harmóniára, az együttműködés hatékonyságára, és nem utolsó sorban, a megélhető biztonságra.

A tehetségek felkutatása és versenyeztetése nem újkeletű dolog, az ősi arabok már sokezer évvel ezelőtt rendeztek történet-mesélői megmérettetéseket, amely egyben a közönség szórakoztatását is szolgálta. A múlt században feltalált kommunikációs csatornák aztán lehetővé tették, hogy egyre nagyobb hallgató-, avagy nézőközönség adhasson hangot véleményének arról, ki a legtehetségesebb. Igen népszerű volt a rádiós változat is, de az igazi áttörést a televíziós adaptáció hozta.

Így volt ez kis hazánkban is, alig öt évvel az első kísérleti adás után - február 13-án -, a Magyar Televízió elindította egyik legsikeresebb műsorát, a Ki mit tud?-ot. Az 1962. év 6. heti programfüzetében a következő beharangozó volt olvasható:

Döntsön a zsűri! A fehéret hasonlítsa a feketéhez! Vesse össze a színskála valamennyi tagját, válassza ki sok száz jelentkező és a legkülönbözőbb műfajok közül: ki utazik a VIT-re. A szerkesztésbe Fortuna istenasszony is bekapcsolódik: ő dönti el, ott az adás helyszínén, hogy ki kerül a kamera elé. ... Amikor a művészekből álló zsűri szavazásra emeli a kezét, nem elégszik meg csak a produkcióval. Vizsgázzanak a fiatalok ízlésből, sokoldalúságból, tehetségből, de emberi magatartásból is. S hogy ez az elv valóban érvényre jusson, a zsűri döntését a nézőknek kell jóváhagyniuk!