Csinálom ezt a 90 napos diétát, elég jól is megy, de hiába vannak jó kaják is az étrendben, azért kimarad néhány ínyencség. Főleg keverni nem lehet a dolgokat, húst krumplival, vagyis húst bármivel - kivéve saláta -, de van, amit semmilyen formában nem fogyaszthatok. Lassan két hónapja tart, még egy van hátra, de nekem nem a bélszín hiányzik, meg a lazac, vagy Mártika kukorica ízű spárgája, hanem a vajaskenyér. Hogy egész pontos legyek, friss fehér kenyér megvajazva, picinykét sóval meghintve, egy nagy bögre hideg tej társaságában, erre vágyom. De hát tejet is csak egy nap lehet, kenyeret meg nem ajánlott, főleg nem vajjal keverve (undorító, tudom én), a sóért meg majdhogynem halálbüntetés jár, így teljesen esélytelen a dolog még legalább 35 napig. Ugye, mindig az kéne ami nincs... erről jut eszembe:
Tizenkét éves lehettem, amikor egyre sűrűbben éreztem fájdalmat alhasi tájékon, elmentünk hát orvoshoz. Kiderült, hogy - a hölgyektől elnézést kérek - az egyik herém nem a helyén van, hanem elvándorolt. Nabumm. Nekem nem hiányzott lentről, ha nem okoz hasfájást, maradhatott is volna. Meggyőzték szüleimet, hogy semmilyen káros utóhatása nem lesz a beavatkozásnak, kis vágás felül, kiveszik, kis vágás alul, beteszik és ennyi. Még velem is elhitették, hogy jobb ha kettő van lent mint egy, pedig eleinte úgy voltam vele, hogy hát 12 évig megvoltam nélküle, ugyan mire kellhet az nekem, de emlegettek spermaszámot meg kutyafülét, amire pislákoló férfiasságom (nem fizikailag értve) igen aggódva reagált, így belementem. A műtét valóban gond nélkül sikerült, kezdtem megszokni, hogy napi kétszer valaki csekkolja a zsacsit, nagyon diszkréten csinálták, nem sérült férfiúi büszkeségem. Volt egy fekete hajú ápolónő, ő sosem jött ellenőrizni, viszont minden mást ő csinált, ebből le is vontam a következtetést, hogy tetszem neki, ezért heves udvarlásba kezdtem.
Egyik délelőtt azonban megjelent a sebész, körülbelül 20 tanonccal a nyomában, határozottan felém véve az irányt. Latin szavakkal tűzdelt előadásából annyit azért megértettem, hogy rólam van szó, példás gyógyulás, bla bla bla, majd legnagyobb meglepetésemre szétnyitotta a combom, hálóing fel és kézbevéve az alanyt, tovább magyarázott. A tanulók fele legalább lány volt, már ki is néztem a legszebbet közülük, így ez a fordulat meglehetősen kínosan érintett és egy pillantás alatt fülig vörösödtem, ami nem sűrűn esett meg velem életemben. A vér feltolult az agyamba (még szerencse, hogy oda), a fülem zúgott, így csak tompán hallottam ahogy a doktor úr felszólítja őket: tapintsák csak meg nyugodtan... Reménykedtem benne, hogy szabadkozva elutasítják a megoldást, de úgy tűnt egyáltalán nincs szándékukban. Ekkor újabb reménysugár villant fel az éjszakában, mert a doktor kijelentette, hogy de csak az tapintson, akinél van gumikesztyű! Még nem is tanultam valószínűség-számítást, de akkor a másodperc töredéke alatt végigfutott az agyamon, hogy nagyjából 50% marad, ha belevesszük a számításba a lustákat, feledékenyeket, hanyagokat. Nem jött be. Kifogtam a legstréberebb bagázst az egész évfolyamon, az tuti, mert mindenkinél volt kesztyű. Nem volt mit tenni, rezzenéstelenül meredtem a plafonra amíg egyesével elvégezték a vizsgálatot, közben arra gondoltam, hogy mi a francért kellett nekem az oda, jól elvoltam nélküle is és most tessék...
De nem tanul az ember. Tegnap kirándulni voltunk, vittünk az útra a napokban megérett korai cseresznyéből is, örültem is, hogy végre nem banánnal kell kihúzni ebédig. Azonban éd'sanyám nem diétázik, az ebédnél vajaskenyeret akart kenni magának, csorgott a nyálam a vajasdoboz láttán, de csak messziről vágyakoztam. Anyuka aztán a dobozt kinyitva erősen meglepődött, hogy a vaj volt olyan pofátlan és megolvadt a Napon, amit azzal koronázott meg, hogy enyhén félrebillentve végiglocsolta a cseresznyét. Jót mulattunk, röhögtünk az új specialitáson, de persze senki nem szándékozott enni belőle - kivéve engem. Egyből megláttam a kínálkozó lehetőséget, viszont egészen ma reggelig nem volt módom megenni, de jobb is volt így, mert kicsit megdermedt a vaj, gondosan lenyalogattam róla, mielőtt a cseresznyére került volna a sor. Jól meg is nyugtattam magam, hogy azért a vaj is egész más, ha gyümölcsről fogyasztjuk, viszont elfeledkeztem a korábbi leckéről. Gyakornokok most nem voltak, csupán abban reménykedem, hogy két WC-re futás közben be tudom fejezni ezt a bekez
