Családja kérésére és mély fájdalommal szeretném tudatni veletek, hogy Eastman fórumtársunk pár nappal ezelőtt tragikus hirtelenséggel elhunyt.Kérünk mindenkit aki szeretné elkísérni utolsó útjára, 2022. február 25-én 14 órakor, egy szál fehér virággal legyen velünk az érdi temetőben.

Nyugodj békében Barátom!

Néhány ember számára biztosan meglepetés, de igen, volt gyerekszobám. Ezt újítom fel most vendégszobává és ahogy az lenni szokott, előkerült néhány kincs a múltból, mint például ez a teszt a Computer Panoráma 1999. júniusi számából. Bacsis nyilván ilyenekkel kel és fekszik én azonban jót mosolyogtam a cikken, nem gúnyos, hanem nosztalgiával dúsított mosolygás ez, köszönhetően néhány olyan mondatnak mint például: Hála a hatalmas hűtőbordának, nem melegszik túl az IC.

Jó olvasgatást!

Nyugalom, idén nem januárban kezdődik a karácsonyi készülődés. Én voltam lassú és csak most fedeztem fel ezt a videót a Piano Guys youtube csatornáján, bár ezúttal a srácok háttérszereplők, a fő attrakció ez a 15 éves kislány. Nem az első villanása, pár éve már csillogtatja tehetségét, ezzel a produkcióval azonban valami egészen elképesztő technikai tudásról tesz tanúságot, miközben nem fordul át élvezhetetlen brillírozásba. Lenyűgözően tartja végig magabiztosan a kezében az egyébként nagyon nem egyszerű feladatot, és ha valaki esetleg kételkedne a studiófelvétel hitelességében, itt megnézheti ahogy ugyanezt megcsinálja egy koncerten.

Legjobb tudomásom szerint először látogatnak el Budapestre, kihagyhatatlan, naptárakat elő és tessék június 7-t vastagon megjelölni.

Hivatalos oldalon van link jegyvásárláshoz is: Tour - The Piano Guys

Kis kedvcsináló annak aki esetleg nem ismerné:

Bő egy hete egy reptéren várakozva meglepő értesítést kaptam a Netflixtől, amiben érdeklődtek, hogy próbáltam-e már a legfrissebb újításukat, amivel lehetővé vált letölteni a náluk elérhető tartalmat offline megtekintésre. Nem kicsit meglepődtem, hiszen hosszú évekig kategorikusan elzárkóztak ettől, őszintén szólva nem olvastam utána, hogy most mi történt, miért szánták rá magukat mégis, valószínűleg megértették, hogy ez a logikus következő lépés a fejlődés útján.

Mérföldkő ez nem csak a Netflix szempontjából, hanem általában véve a legalitás útján is. Persze még mindig sok feladat áll előttük, premierek felgyorsítása nem saját tartalmak esetén, jobb tömörítési eljárás használata, stb. De, kétségkívül óriási lépés volt ez, furcsa is, hogy nem volt nagyobb hírverés körülötte, bár lehet, hogy csak az én figyelmem kerülte el. Állításuk szerint folyamatosan bővítik a letölthető filmek/sorozatok körét, de már most is eszement mennyiségű tartalom érhető el. Valószínűleg itt most fontos megjegyezni, hogy nem Magyarországon használom a szolgáltatást és a 4 eszköz + Ultra HD csomagjukra vagyok előfizetve. Ez akkor lehet érdekes, ha a számomra elérhető lehetőségek és funkciók nem elérhetőek más számára, hiszen nagy valószínűséggel a lokáció vagy a csomag állhat a háttérben.

Egy évtizede a BBC sorozata újradefiniálta a természetfilm-készítést: kihasználva az akkori technikai lehetőségek teljes tárházát, olyan módon mutatta be a bolygót, ahogy még sosem láthattuk. Az azóta eltelt időben rengeteg új technológia látta meg a napvilágot, így most még magasabbra téve a lécet, Sir David Attenborough narrálásával, Hans Zimmer zenéjével és hihetetlen jelenetekkel új utazásra hív a tegnap közzétett, bővített előzetes.

Nem passzol tökéletesen a szituáció, de azért a nyuszikáéhoz hasonló indulatok dúltak bennem az elmúlt napokban.

Történt ugyanis, hogy némi kényszer hatására eldöntöttük: megvalósítjuk szüleim régóta dédelgetett álmát, miszerint lecserél(tet)jük a régi, alsó kifolyású, direkt öblítésű, teraszos bűzölde WC kagylót (megint szivárogni kezdett). Helyette szerettek volna egy hátsó kifolyásút, a kivezető csövön tisztító nyílással (hogy ha eldugulna az elvezető cső akkor ne a pincében kelljen szétoperálni), vízgazdaságos kétfokozatú öblítőtartállyal, és hát a teraszos helyett felfröccsenős belső kialakítással. Sajnos édesapám egészségi állapota már nem teszi lehetővé, hogy fél napokat görnyedjen, térdepeljen, guggoljon, édesanyámat meg nem mertük megkérdezni, félő volt, hogy soha többet nem főzne semmit faternak. Jómagam egyrészt nem igazán értek hozzá, másrészt általában irtózatosan felcseszem az agyam 5 perc után az ilyen maszatolós melókkal, így aztán közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy szakembert hívunk. Nagy szó ez minálunk, egészen kettő évvel ezelőttig felért volna egy vendettát igénylő sértéssel, lévén apu igazi ezermester, nagyjából csak az nem az ő két keze munkája a házon és ház körül amihez muszáj volt gépi erőt igénybe venni. De egy "kis" csigolya kopás csodákra képes, így viszonylag könnyen belátásra tudtam bírni, hogy jobb lesz ez így mintha én túrnám szét az egyébként messze földön híres földszinti WC-t.

Készülődök hazamenni a napokban, ami sose sima ügy valamiért, így már meg sem lepődtem, amikor ma hajnalban arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, szétreped a fejem és durván kapar a torkom. A kiköltözés után rendszeresen megfáztam, ami egyrészt betudható a magas páratartalomnak, másrészt beletelt egy kis időbe mire rájöttem, hogy ami otthon belefért, az itt már nem. De aztán kifigyeltem a titkát és már másfél éve is van, hogy legutoljára utolért a vég, ami valamiért a szigetországban még hevesebb mint otthon. De ez a mostani ez még itt is kitűnik az eddigi esetek közül, 39 fokos láz, olyan fejfájás ami kihatással van a látásomra és irdatlan mennyiségű zsebkendő elhasználása.

Miután az éjszakai sebtében összedobott fokhagymás-mézes tea nem segített és végigszenvedtem a napot, egyre inkább tudatosult bennem, hogy muszáj lesz valamit kitalálni, mert nem jövök rendbe a repülőútra, ami nagyon-nagyon gáz megfázva, náthásan. Na meg betegen hazaesni sem egy nagy élmény. A helyzet komolyságát tovább súlyosbította, hogy teljesen kifogytam pálinkából, a közelben lévő barátok is feltöltés előtt állnak, így valami más hatékony megoldás után kellett nézzek. Nézegettem mi van a hűtőben, amikor is megakadt a szemem a medvesajton, és valami hihetetlen biológiai algoritmus előkapta a tudatalattim legmélyebb bugyraiból DeFranco hagymalevesének emlékét. Eleve ilyen helyzetekre ajánlotta, de anno egyszer el is készítettem és még egészségesen is több zsebkendőnyi cuccot sikerült kitermeltetnem a leves elfogyasztása közben. Gyorsan előkapartam a receptet (nagyon jó fej volt aki anno összegyűjtötte őket), és csodával határos módon minden volt hozzá itthon...

Ajajj...

Az elmúlt pár hétben négy alkalommal ütköztem biciklissel, háromszor autóban ülve, egyszer pedig gyalogosan. Kivétel nélkül mindegyik esetben a baleset oka a kétkerekűsök részéről a közlekedési lámpák színének figyelmen kívül hagyása volt. Csak a vakszerencsének köszönhető, hogy egyikőjüknek sem esett komolyabb bántódása, az autó viszont mindkét oldalán elszenvedett néhány horpadást. Nem szándékozom kisregényt írni a témáról, már csak azért sem, mert a Top Gear két idevágó reklámfilmje tökéletesen megfogalmazza a lényeget.

Dolgozz keményebben...

Piros és zöld...