Imigyen mondja az angol, amikor olyan gazdagságról beszél, amit generációk halmoztak fel, és sokkal stabilabb, masszívabb, mint holmi IT forradalomban összeharácsolt milliárdok, olyan vagyon érzetét kelti, amit nem hat meg némi tőzsdei ingadozás, svájci frank és társai.
A véletlenek összjátéka folytán, a hétvégén teljesen váratlanul egy angliai légibázison találtam magam. Ez egy tartalékos légibázis volt, a Royal Air Force egy apró objektuma, igazából még a bázis névre se szolgált rá, szimplán "Barracks" névvel illetik. Inaktívan éldegélnek, nem küldik őket sehova, majd ha támadás éri a szigetet, akkor ők fogják megvédeni. Meglehetősen ambivalens érzés, amikor a kaput őrző katona mosolyogva, de gépfegyverét egyenesen rád irányítva érdeklődik, hogy mit is akarok én itt, elhebegem a kontaktom nevét, a fegyver lejjebb ereszkedik, a mosoly marad, újra színes a világ. Könnyedén be is jutok végül, de a fura kettős érzés marad, mert sokkal inkább tűnik valamiféle rekreációs központnak, vagy luxus öregek otthonának, mint katonai létesítménynek.