Facebookon terjed ez a kép, már több ismerősöm is megosztotta, én pedig mélyen fel vagyok háborodva. Ugyanis a hülye is láthatja, hogy hiába a mézes mázos körítés, semmi másról nem szól ez a kis üzenet, minthogy ha leléptél, nem vagy magyar, maradj csöndben, ne dumálj bele a magyarok dolgába.

Annyi sebből vérzik ez az egész, hogy igazából nem is tudom hol kezdjem. Már az elég vicces, hogy nem tudom honnan szedték ezt a fotót a szöveghez, de egyetlen rajta lévőn sem tudok magyar vonásokat felfedezni, ami azért elég mókás, hiszen épp a saját magukat igaz magyarnak tartók osztják az észt egy Benetton plakátra hajazó képpel.

Kihangsúlyoznám, hogy a politikai része baromira nem érdekel, nem a szavazás számomra a lényeg, hanem az, hogy már valakik megint meg akarják mondani, hogy ki a magyar és ki nem. Tényleg így lenne, hogy aki nem izzad a BKV-n, nem fizeti a sarcokat, nem szívja az otthoni élet viszontagságait, az képtelen tisztán látni a dolgokat? Nevetséges. Elárulom, a családom egésze, az ismerőseim és barátaim nagyon nagy része még mindig Magyarországon él, ha más miatt nem is, de őmiattuk biztosan el fogok menni szavazni.

Nem tervezek receptklubot indítani, ez csak egy másik, gyorsan és könnyen elkészíthető étel, amit személy szerint nagyon szeretek. Előnyei egy az egyben ugyanazok mint az előző receptnek, de ez sokkal kevésbé pepecselős és körülbelül fele annyi idő alatt lehet elkészíteni, amikor fáradt vagyok és nincs kedvem semmi komolyabbat rittyenteni, akkor általában ezt, vagy ennek valamilyen változatát készítem el. Így volt ezt tegnap is, csináltam pár képet, gondoltam megosztom ezt is veletek, hátha valakinek jól jön.

Hozzávalók két személyre vagy kétszeri kiadós étkezésre:

- 1 nagy fej vöröshagyma
- 25 dkg tészta (kagylót vagy pennét preferálom)
- 1 nagy doboz tejföl (kinek melyik változat jön be, én a 18-20%-osat kedvelem)
- 15 dkg sajt (trappista vagy cheddar)
- virsli vagy szalonna, tetszés szerinti mennyiségben
- 1 jó nagy kanálnyi vaj
- só, fekete bors, pirospaprika, oregánó

A tészta elkészítése: tudom-tudom, kismillió helyen le van írva, de azért megosztom itt is, ne kelljen kavarogni. Kell egy mély lábos, tegyünk bele annyit vizet, ami bőven ellepi majd a tésztát és forraljuk fel. Amikor már forr adjunk hozzá 1-2 evőkanál olajat és sót, majd mehet a tészta, néha kavargassuk meg. Ehhez az ételhez én nem szoktam teljesen megfőzni, kicsivel előtte kiveszem, amikor már majdnem megfelelő puhaságú, de még van egy kis keménysége.

Senki ne számítson csodára, ez nem a mesterszakács szekció. Egyszerű étel, mégis nagyon finom és viszonylag gyorsan elkészíthető, az egyik kedvencem.

Előnyök:

- hülyebiztos, szinte lehetetlen elrontani, csak a sózásra kell odafigyelni
- szűk 1 óra alatt kényelmesen elkészül
- laktató, mégis olcsó
- kevés, könnyen variálható összetevő
- nem kell hozzá semmi különlegesség

Hátrányok:

- nem éppen diétás, biztos lesz aki szerint egyenesen egészségtelen, de kit érdekel
- igazából sosem elég belőle

Hozzávalók két személyre (kiadós változat):

- 50 dkg csirkemell, 3-4 centis darabokra felcsíkozva
- 20 dkg zsíros sajt (trappista, cheddar), de lehet több, akár a kétszerese is
- 15-20 dkg szeletelt gomba
- 2 db tojás
- 2 púpozott evőkanál liszt
- 1 dl tej
- só és fűszerek

Elkészítés: előkapok egy közepes méretű, 3-4 cm mély tepsit vagy tálat. Nem kell kikenni semmivel, az aljára vékony réteg sajtot reszelek. A húsdarabokat kicsit megsózom, fűszerrel meghintem (én grill fűszerkeveréket és csipetnyi bazsalikomot szoktam használni, de vegeta is megteszi, vagy amit a kedves olvasó kíván), meghempergetem lisztben, majd tojásban megforgatom és ügyesen ráfektetem a sajtra, egyenletesen elosztva. A gombával (esetemben szeletelt konzervgombát) megszórom, majd a maradék sajtot ráreszelem a tetejére. A mártogatásból megmaradt tojást összekeverem a tejjel és elosztva ráöntöm a rakásra. Hagyom pár percet, hogy átszivárogjon a sajton, majd az előmelegített sütőben 160-170 fokon körülbelül 20 perc alatt megsül. Köretnek a főzött rizst ajánlom.

Az élményt felfrissítendő megnéztem újra a Studio 60 on the Sunset Strip egy egész évadját és így idősebb fejjel (és egyre jobban fájó nyakkal) újra csak ingatni tudtam a fejem, hogy hogy a búbánatos fenébe kaszálhatták el. Persze, könnyű a választ megtalálni, alacsony volt a nézőszám, a szokásos műsor.

Csak azt nem értem, hogy lehetséges az, hogy a Glee a 4. évadját éli, meg a CSI többször lehúzott bőre összesen már a 30. évad közelében jár. Basszus, még a Grey's Anatomy is a nyolcadikat tapossa! Na jó, de értem.

Közkedvelt szórakozás a filmstúdiókat szidni a pocsék kínálat miatt, de a napokban kíváncsiságból nézegettem az egyik kölcsönző statisztikáit. A jó minőségű, de gondolkodós filmek körül alig lézengett néhány ember, míg a huszonnyolcezredik AS vígjáték kurblis verziójára százával ugrottak a népek. Nem kell itt Hollywood-ot okolni, ők csak azt gyártják, amire igény van, abban pedig biztosak lehetünk, hogy vagyonokat költenek az igények felmérésére.

A skót juhászom (Linda) után, aki 2008-ban, 15 évesen pusztult el, azt gondoltam, valószínűleg csak akkor lesz újra kutyám, ha majd a születendő gyerekek mellé időszerűvé válik egy háziállat. Ha akkor valaki azt mondja, hogy 2-3 év és nem egy, hanem három fog körülöttem (többnyire inkább rajtam) ugrálni, simán kiröhögöm.

Aztán kicsivel több mint egy év múlva az akkori sógorjelölt egy délután megjelent egy kis barna micsodával a karjában és minden megváltozott. Nem csak engem, hanem mindenkit fél perc alatt a mancsa köré csavart a tüneményes, gyurmatestű kis vakarcs. Jópár kutyafajtával megismerkedtem az évek során, de lenyűgöző volt, hogy mennyire okos, tulajdonképpen elég volt neki mindent egyszer vagy kétszer elmondani, megmutatni, nagyon gyorsan tanult. Persze közben hihetetlenül kajla is volt, rendesen próbára tette a rekeszizmainkat. Nem emlékszem már, hogyan jött a név, de végül Dömötör lett, vagy ahogy a barátai hívják: Dömi.

Döm-dö-döm érkezése után, 6 hetesen

Előre leszögezném, hogy nincsenek nosztalgikus érzéseim az eredeti verzióval kapcsolatban, eléggé régen is láttam, így nem hasonlítottam össze a két filmet. Csupa rosszat olvastam eddig róla, de úgy döntöttem adok egy esélyt és milyen jól tettem! A TDKR és az új Bourne film okozta csalódás után végre egy pörgős eksönmúvi. Persze, nem váltja meg a műfajt, szó sincs kiemelkedő alkotásról, viszont három dolog nagyon tetszett a filmben.

Az első: nagyon bejött a megalkotott világ, miközben nyomokban rá lehet ismerni helyekre. Nyomasztó, zsúfolt, átláthatatlan, de nagyon hangulatos.

A második: végig pörgős marad a film. Bunyó, dara, bunyó, üldözés földön, bunyó, üldözés levegőben, dara, bunyó és így tovább, szuper tempóban nyomják végig. Persze van egy két lassabb rész, de nagyon rövidre fogják, egyáltalán nem töri meg a ritmust. Ráadásul közben azért van történet is, ami nyilván nem Háború és béke mélységű, de pont annyi, hogy ne csak agyatlan ámokfutás legyen.

Nem ma kezdtem a főzést, de a rizs egészen idáig valahogy teljesen kimaradt. Ma reggel viszont úgy ébredtem, hogy milyen jó lenne a sült hús mellé finom rizs. Új dolgok esetén a megszokott kör az, hogy megszkájpolom édesanyámat, jól kifaggatom. Ha ő nem elérhető akkor egy nagyon kedves barátomat interjúvolom meg, aki szintén nő és szintén eszméletlen finoman főz.

Persze vannak sötét napok, amikor egyikőjük sincs net közelében, ilyenkor marad a google (brrrrr). Azt már teljesen megszoktam, hogy ahány oldal, annyi leírás, teljesen mindegy milyen ételről van szó, még a legegyszerűbbeket is százféleképpen csinálják a népek. Az a legjobb, amikor ezek ráadásul nem csak egy-két részletben térnek el, hanem totál ellentmondanak egymásnak. Viszont már nagyon rutinos vagyok és halmazolom az információkat, vagyis kigyűjtöm a közös pontokat 5-6 recept alapján és abból dolgozom.

El is szaladtam tehát rizsért, a közeli lengyel boltban meglepő módon csak egyféle normális rizs volt (gyors rizst nem veszek, kemény vagyok), ilyen ni:

Nem nagyon szoktam ilyet, de nem akarom, hogy eltűnjön a süllyesztőben, a személyes blog praktikus megoldásnak tűnik. Szóval, Angela Merkel, ahogyan még nem láttuk:

Ma újra "aktuálissá" vált ez az érzés, ezért megosztom újra. Enjoy.

Improvizáció zongorán...

Alig egy hete kezdtem el használni ezt a szolgáltatást, közben sikerült nagyobb tárhelyhez jutni, így most 25 GB áll rendelkezésemre, ami olyan terület, amivel már lehet mit kezdeni. Fényképeket szeretnék nagyobb mennyiségben itt tárolni és megosztani.

A kérdésem azokhoz szól, akik már hosszabb ideje használják és esetleg jellemzően sok viszonylag kisméretű fájlokkal, hogy mennyire megbízható, lehet-e rá számítani hosszabb távon?