Hirdetés

Félelem és reszketés Chopokon

A cím ezúttal helytállóbb, mint legutóbb, ugyanis a Pra Loupban töltött 9/10 pontos (hogy miért nem 10 pont, azt majd egyszer kifejtem) síelős vakáció után Chopok déli oldala kőkemény, véres küzdelem volt. Számomra, persze.

Pár alapvetés:
0. Nem tudok síelni.
0. 160 centis, tök puha carving léccel és tök laza sícipővel még annyira sem...

1. A Tátrában létezik jó idő, de alapvetően mindig szar idő van.
2. Chopokon leginkább kétféle pálya van: fekete és még feketébb.
3. Mondtam, hogy nem akarok lejönni a Siratófalon!

Szóval a szlovákok egyrészt marha keveset fejlesztenek... az első nap eleve úgy indult, hogy a lerohadt felvonó mentén szépen felcaplattunk full sífelszereléssel. Már azelőtt remegtek a lábaink, hogy elkezdtünk volna síelni. Aztán, a raktrak és hóágyú fogalmakat totál nem ismerik. Oké, most volt 2 méter hó, tehát a kikapart részeken kívül azért volt hol csúszni. De hogy a pályákat miért bízzák a jó öreg anyatermészetre, miért nem képesek rendben tartani egy ilyen helyen, az nem teljesen világos. Végül pedig ott volt a felvonónkénti 20-40 perces sor. Nevetséges.

Kár, mert Chopok klassz hely, van tér végtelen számú pályához, ergo lehetne a feketék és vörösesfeketék mellé pár kezdőbb szakaszt is csinálni, meg felvonókat, felvonókat, felvonókat. Így nem alternatívája a sok nyugati síparadicsomnak. Persze marha jól éreztük magunkat, és ez a lényeg, de a kár a sok kihasználatlan lehetőségért.

Hazafelé beugrott a kocsiba egy pár mázsa ostiepok, egy nagyobb dózis staropramen, mi pedig ettünk egy pár brindzové haluskyt, mert megérdemeltük.

[kép]
[kép]
[kép]
[kép]

Még van hozzászólás! Tovább